Booking.com
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ausztrália. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ausztrália. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 1.

159. nap: Grampians Nemzet Park - Great Ocean Road túra 4.nap

   ,
2017. május 1.

Korlát? Nem gond, átmásszuk. Hatalmas szakadék? Az a jó! Így még menőbbnek fogunk látszani – gondolhatták az utazótársaim mielőtt kiültek a sziklák szélére fényképezkedni. Ha a közösségi médiában megjelenik egy “menő” kép, akkor általában egyből sorakoznak utána az ötletet másolók. A két utazótársam is a fejébe vette, hogy a Grampians Nemzeti Parkba tett kitérőnk alatt leutánozzák az Instagramon látott népszerű képeket, hiszen erre majd a saját oldalukon is biztos jönnek a kedvelések. A hatalmas területen fekvő, látványos homokkő szikláiról híres nemzeti parkban rengeteg túrázási lehetőség közül választhatunk, de nekik a legfontosabb céljuk a fotók elkészítése volt. A kis furgonnal csak úgy szeltük a kanyarokat, hogy minél hamarabb felérhessünk a sziklákhoz. Egyesek mit meg nem tesznek, még az életüket is kockáztatják pár “jó” fotóért...

A Grampians Nemzeti Park egyébként nem a Great Ocean Roadon található, viszont érdemes ide is ellátogatni, ha van még idő. Előző este mi itt a parkban az ingyenes kempingben aludtunk. Kicsit félelmetes volt az erdő közepén aludni. Nem is azért, mert bárki ránktámadna, hanem inkább az erdőtüzek miatt. 

A mai estét pedig a reptéren töltöm, irány Bali, Indonézia!


2019. december 31.

158. nap: 12 Apostol - Great Ocean Road túra 3.nap

   ,
2017. április 30. 

A Great Ocean Roadon, Ausztrália festői autóútján csodálatos természeti értékeket fedezhetünk föl. A legtöbben a 12 Apostol nevezetű sziklaformációért indulnak el, ami az ország egyik legismertebb látványossága. Mi elsők között szerettünk volna érkezni, hiszen tudtuk, hogy rajtunk kívül még rengetegen meg akarják csodálni ezt a partszakaszt. A WikiCamps applikáción keresztül találtunk egy ingyenesen használható parkolót a közelben, így szállásra aznap sem kellett költenünk. Az ébresztőt hajnali 5-re állítottuk, úgyhogy korán reggel szinte tömegmentesen élvezhettük a pazar látványt. Ez egy jó döntésnek bizonyult, hiszen egy órával később már özönlött a tömeg. A közelben érdemes még megtekinteni a Gibon Steps, a Mutton Bird Lookout, a Blowhole, a London Bridge és a Grotto kilátópontokat is, hiszen a látvány káprázatos. 


157. nap: Találkozás a koalával - Great Ocean Road túra 2. nap

   ,
2017. április 29.

Fél évvel az indulás előtt találkoztam egy ausztrál férfivel, aki azt tanácsolta, hogy ne akarjam egyszerre az egész országot bejárni, hanem csak egy részére koncentráljak. Az egész országot közel sem sikerült bejárnom, de a mai nap történései után elmondhatom, hogy már mindent láttam, amire kíváncsi voltam. Hogy mire voltam a leginkább kíváncsi? Hát, persze, hogy az állatokra. Vombatot és kengurut (a kisebb méretű wallaby kengurut) már láttam a szabadban, sőt olyan állatokkal is találkoztam, amelyekről még nem is hallottam előtte. De a legeslegjobban a cuki koalára vágytam, ami egyébként nem medve, hanem egy erszényes emlős. Tudtam, hogy a Great Ocean Roadon esélyünk van rá, hogy megpillantsunk egy jószágot, úgyhogy csak reménykedni tudtam a szerencsébe. Végül sikerült a találkozás, nem is egyszer, hanem kétszer is. Alább láthatóak az aznap készült képeim.


156. nap: Great Ocean Road túra 1.nap

   ,
2017. április 28. 

A Great Ocean Road egy látványos, 243 km hosszú partmenti útszakasz Ausztráliában, Victoria államban. Ez az út az egyik legismertebb, leglátogatottabb nevezetessége az országnak. Én se szerettem volna úgy eljönni Ausztráliából, hogy ne menjek végig rajta. Nemcsak a lélegzetelállító táj vonzott, hanem az esély, hogy ezen a környéken láthatok koalát szabadon. 

A Great Ocean Road egy fontos helyszín az ausztráloknak, hiszen történelmi emlékekkel is rendelkezik. Az utat az 1. világháborúból visszatért katonák építették 1919 és 1932 közöt. Számos Viktória-korabeli város is található az út mentén, amelyek az építkezések előtt teljesen elszigeteltek voltak. 


154. és 155. nap: A kincstár

   ,
2017. április 26.

Ma a parlament mellett található kincstár épületében jártam, 
ahol nem csak azért ért meglepetés, mert aranyat alig láttam. 
Miután betértem, 
a hölgy megkérdezte, honnan érkeztem. 
Válaszoltam, hogy Magyarországról, 
az óceánon túlról. 
Meglepetés jött okkal, 
amikor a hölgy köszönt egy jó napot kívánokkal. 
Ezt meg honnan? 
Kérdeztem csodálkozottan. 
Kiderült, hogy a nő férje, 
Budapesten tett szert zsére. 
Egy nagy multinál dolgozott, 
ahonnan egy kis magyar tudást is haza hozott. 


2019. december 29.

151. és 152. nap: Fiatal világutazók

   ,
2017. április 23. 

Mindig meglepődök, amikor nagyon fiatal utazók mesélik az egzotikusabbnál egzotikusabb utazási történeteiket. Ma a hostelben találkoztam egy 18 éves francia lánnyal, aki már 3 kontinensen is megfordult, most pedig Balira indul teljesen egyedül. Sokan már kisgyerekkel is nekivágnak a nagyvilágnak, mint ahogy az előző tasmaniai hostom is tette. Vannak, akik pedig olyan helyekre is elviszik a gyerekeiket, ahova sokan gyerek nélkül se mennének el. Ezt a francia lányt 2 éve a szülei magukkal vitték egy indiai utazásra, ami egy kicsit meghökkentő, de egyben különleges élményt nyújtott számára. A szülei utazás iránti rajongása viszont rá is ráragadt, ezért jelentkezett az új-zélandi working holiday vízumra. Új-Zélandot szinte már keresztül-kasul bejárta, ezért úgy döntött, hogy egy melbourne-i átszállással tesz egy kis utazást és ellátogat Balira. 

Nyugat-Európában teljesen elfogadott és gyakori jelenség, hogy a 18 éves fiatalok egy kis szünetet tartanak mielőtt elkezdenék a felsőoktatási tanulmányaikat. Sokan úgy gondolják, hogy nem teljesen biztosak abban, hogy már eldöntötték melyik szakra mennének továbbtanulni, ezért előtte még egy kicsit világot látnak, szélesítik a látókörüket, majd ezekkel a tapasztalatokkal választanak egyetemet. A 3 német fiatal is így tett, akikkel Tasmaniát utaztam körbe. 

Ma se csináltam semmi extrát egyébként, úgy éreztem kellett a pihenés. 

2017. április 24. 

Ma sétáltam egy kicsit a part mentén és elmentem a Nemzeti Galéria Federation Square-en található épületébe. Nagyon tetszettek ott a kiállítások, többnyire elgondolkodtató, meghökkentő műveket lehetett megtekinteni. Míg a nagyobb épületben a St. Kilda úton klasszikus, addig itt inkább a modern művészet a jellemző. 



149. és 150. nap: Egy szelet Ázsia Melbourne-ben és a kultúr terroristák

   ,
2017. április 21. 

Aznap csak pihentem, nem csináltam semmi különöset. Néha azt is kell egy ilyen hosszú úton. 

2017. április 22. 

Mivel lemondtam az utolsó önkéntes munkalehetőséget, ezért elég sok időm felszabadult. Úgy döntöttem, hogy ezt az időt leginkább a városban fogom tölteni, hiszen annyira jó hely ez a Melbourne, hogy fel szeretném fedezni, ahogy csak tudom. Lisa, az itt élő amerikai ismerősöm ellátott egy jó hosszú listával a város érdekes helyeiről, negyedeiről, ingyenes programlehetőségekről. Így jutottam el Melbourne egyik elővárosába, Footscray-be is, ahol egy pár órára újra Ázsiában érezhettem magam. 


148. nap: Melbourne-ben lehetetlen unatkozni

   ,
2017. április 20. 

Melbourne-ben egyszerűen lehetetlen unatkozni. Már több mint egy hete vagyok itt, de még mindig fedezek fel új helyeket. 

Docklands 

Docklands városrészt az 1800-as évek vége fele a britek kikötőnek szánták, majd ahogy az 1950-es években megjelent a modern konténerszállítás, a környék szinte kiürült, hiszen a kikötő alkalmatlan volt az új technológiák befogadására. 1990-től a városvezetők úgy döntöttek, hogy érdemes pénzt áldozni a városrész megmentésébe és modernizálásába, majd azóta sorjában indulnak az új építkezések. Docklands mára a város modern negyede, ahol a legújabb építészeti stílusjegyekkel rendelkező irodaházakat találunk, a régi kikötőben pedig már luxus jachtok parkolnak. 


2019. december 28.

147. nap: Ezért lett Canberra Ausztrália fővárosa

   ,
2017. április 19.

Aznap részt vettem a Victoria állami parlament ingyenes tárlatvezetésén, úgyhogy ebben a bejegyzésben pár sort írnék Ausztrália államigazgatásáról és arra is válaszolok, hogy miért nem Sydney vagy Melbourne lett az ország fővárosa. 

Royal Exhibition Building

146. nap: Véletlen találkozás

   ,
2017. április 18.

Az egyedüli utazás egyik előnye, hogy olyan embereket ismerhetünk meg, akikkel egy baráttal való utazás alkalmával biztos, hogy nem elegyednénk szóba. Így futottam össze egy eredetileg Wales-ből származó férfivel, aki Puskás Ferencet személyesen is ismerte. 


145. nap: Dandenong-hegység

   ,
2017. április 17.

Miközben Lisával a Dandenong-hegységben található 1000 lépcsőt másztuk meg, nekem többször is meg kellett állnom egy kis szuszra, mivel nem bírtam annyira az iramot. Miután legyűrtük a lépcsőket Lisa hozzámfordult, majd ennyit mondott; köszi, hogy megálltál közben, mert én simán letoltam volna az egészet egyben és csak arra koncentráltam volna, hogy érjünk föl, legyünk túl rajta, de így rájöttem, hogy maga az út is élvezetes és vicces volt nézni a többieket is, akik ugyanezen az úton haladtak (szenvedtek). 


144. nap: Magyarok mindenhol vannak

   ,
2017. április 16.

Lisa az első találkozásunkkor ujjongva mondta, hogy az utcájában van egy templom, ahol magyarul és angolul is tartanak misét. Mivel épp húsvét volt, ezért azt javasolta, hogy vasárnap menjünk el templomba együtt, majd ebédeljünk nála, utána pedig sétáljunk egyet Brighton városrészben, ahol a színes házak vannak. 

Melbourne magyar katolikus templom

143.nap: Így válassz helpx hostot

   ,
2017. április 15.

Annyira elragadtott Melbourne hangulata, hogy úgy döntöttem lemondom az utolsó helpx önkénteskedésemet és az Ausztráliában eltöltött utolsó három hetemet inkább megkötések nélkül szeretném kiélvezni. Ez lett volna az ötödik hostom, de volt bennem egy olyan megérzés az üzenetváltásunkbol megítélve, hogy nem tetszett volna annyira az a hely, mivel valószínűleg csak az ingyen munkaerőm miatt fogadták el a felkérésemet. Az előző négy önkénteskedés alatt szerzett tapasztalatok alapján most már jobban el tudok igazodni a hostok között és jobban el tudom dönteni a profil és az üzenetváltás folyamán, hogy vajon tényleg a megfelelő hostot választom-e.

Ma úgy döntöttem, hogy tartok egy pihenőnapot és kiélvezem, hogy enyém az egész kecó, úgyhogy a mai posztban összeírtam pár tippet, hogyan érdemes helpx hostot keresni.


142. nap: St. Kilda; Melbourne fancy negyede

   ,
2017. április 14. 

Ez az út előtt Prágában dolgoztam, ahol az amerikai lakótársaimon keresztül több nemzetközi ismerősöm is lett. Innen erednek a kuala lumpuri kapcsolatok, a család, akikkel a karácsonyt töltöttem, illetve rajtuk keresztül ismertem meg a szintén amerikai Lisát, aki Prágában egy brit iskolában tanított. Az új-zélandi barátja, akivel még Prágában ismerkedtek meg viszont Melbourne-ben kapott állást, ezért úgy döntött követi őt Ausztráliába. 


141. nap: Ilyen egyetemet eddig csak a filmekben láttam

   ,
2017. április 13. 

Eddig csak filmekben láttam, viszont most saját szememmel is megtapasztalhattam egy olyan egyetemet, melynek kampusza szinte egy más világba kalauzolja a hallgatókat, ahol az étkezésen, a munkakeresésen, a sportoláson, az utazásszervezésen, elektronikai termékek beszerzésén, a gyógyszertáron keresztül a mosásig szinte mindent el lehet intézni, amire egy diáknak szüksége lenne. 


139. nap: Ilyen Werribee, Melbourne egyik külvárosa

   ,
2017. április 11. 

Mivel felgyűlt pár kreditem az airbnb-n, így olcsóbban tudtam foglalni egy külön szobát, mintha egy több ágyas hostelben szálltam volna meg. Az egyetlen hátránya ennek az airbnb-s szobának, hogy a ház Melbourne egyik külvárosában, Werribee-ben van, ami a belvárostól 1 órás vonatútra található. Ha a belvárostól távolabb szállunk meg, akkor a napunkból 1-2 óra közlekedéssel telik, de én mégis azt gondolom, hogy jó ötlet volt az airbnb és Melbourne vonzáskörzete, hiszen így tényleg megtapasztalhattam, hogyan élnek itt az emberek. 


2019. december 27.

135-138. nap: Hobart

   ,
2017. április 7-10. 

A Bruny-szigetről Hobartba való eljutásom eléggé emlékezetes lett. A helpx hostom csak a kikötőig tudott elvinni, viszont azt tanácsolta, hogy a kompon majd kérdezzek körbe, hátha valaki el tud vinni a városba, hiszen a legtöbben abba az irányba tartanak. Az út végül egy dolláromba se került, mivel a komp gyalogosoknak ingyenes és fuvart is sikerült találni, két Irakból származó férfi vitt be a központba. 


124-134. nap 4.rész: Kicsi ez a sziget...

   ,
2017. március 27. - április 6.

Az egyik nap a hostomék barátjaihoz mentünk a Bruny-szigeten belül, amikor felvettünk egy fiatal stoppos srácot. Kiderült róla, hogy gyorshajtás miatt elveszítette a jogsiját, úgyhogy most a “kiváló” helyi tömegközlekedésre kell hagyatkoznia. Idáig is tudtam, hogy nem nagy ez a sziget, de arra nem gondoltam, hogy így összeérnek itt a szálak. A srác valószínűleg ekkor se volt szomjas, hiszen olyan későn indult el az utolsó komphoz, hogy nem sok esélye volt, hogy elérje. Ő viszont ragaszkodott hozzá, hogy tegyük ki az egyik útkereszteződésnél, ahonnan egyébként még egy fuvarra szüksége volt a kikötőhöz.