Top 10 ok, hogy miért utazz Horvátországba

2013-ban jártam először Horvátországban, a Plitvicei-tavaknál. Ugyanazon évben, amikor Bariból Varsóba repültem, a horvát partok fölé érve kinéztem az ablakon és a sok-sok horvát sziget látképe tárult elém. Akkor elhatároztam, hogy ezt mindenképp meg kell néznem lentről is. Egy évvel később, 2014-ben sikerült eljutnom a horvát tengerpartra, pontosabban Dalmáciába, amit első látásra megszerettem és ki is neveztem Horvátországot az egyik kedvenc országomnak. Habár az árak nem olyan alacsonyak, mint ahogy azt gondoltam, de mégis rengeteg érv szól egy horvátországi utazás mellett. Most  a saját tapasztalataim alapján összegyűjtöttem 10 okot, hogy miért érdemes ellátogatni a déli szomszédunkba.

1, Közel van

Egy fél nap alatt le lehet érni az Adriára vagy a Plitvicei-tavakhoz akár busszal is. Tökéletes program lehet egy hosszú hétvégére azoknak is, akik nem rendelkeznek sok szabadnappal.

2, Változatos a táj

Tengerpart, szigetek, vízesések, tavak, folyók, minden féle természeti szépség jelen van, amit el lehet képzelni.

Gyönyörű természeti szépségeket találhatunk Horvátországban

3, Kedvesek az emberek

A horvátok nagyon segítőkésznek és vendégszeretőnek tűntek. Legyen szó akár csak egy kávéról, a kiszolgálásra panaszt nem tudnék mondani.

4, Könnyű az országban utazni

Az angollal szinte mindenhol simán el lehet boldogulni az országban, akár jegypénztárban, étteremben, postán, de még a WC-s néni is el tud mondani pár mondatot.

5, Szigetekre való utazás élménye

Buli sziget, nyugis sziget, lakatlan sziget. A rengeteg horvát sziget közül mindenki megtalálja a magához illőt. A komp jegy ára pedig egyáltalán nem vészes, mivel a szigetek viszonylag közel fekszenek a parthoz.

Zlarin-sziget azoknak lehet a kedvence, akik inkább a nyugis helyeket kedvelik

6, Egyedül sem fogsz unatkozni

Rengeteg hátizsákos fiatal járja az országot nyaranta, úgyhogy garantáltan nem fogsz unatkozni és szinte 100 %, hogy társaságra lesz még akkor is, ha egyébként egyedül utazol.

Sibenikben én svédekkel találkoztam, akikkel együtt mentünk el a Krka nemzeti parkba

7, Hangulatos mediterrán városok

Mediterrán városokat, macskaköves szűk kis utcácskákat nem csak Olaszországban láthatunk, hanem Horvátországban is.

Split óvárosának hangulatos szűk kis utcácskái

8, (hal)piac 

Én nagyon élvezem a piacon való nézelődést. Olyan halakat, zöldségeket és gyümölcsöket ismerhetek meg, melyeket még soha életemben nem láttam itthon előtte.

Split halpiaca pár perc sétára van az óvárostól

9, Összeköthető Bosznia-Hercegovina vagy Montenegró felfedezésével is

Akár tömegközlekedéssel, akár autóval vagyunk könnyen összeköthetjük a horvátországi utazásunkat Montenegró vagy Bosznia felfedezésével. Naponta több buszjárat is közlekedik a horvát városok és Mostar, Kotor vagy Budva között.

10, Lehet alkudni a szállás árából

Nem feltétlenül mindenhol az a jó stratégia, ha előre lefoglalunk és eltervezünk mindent. A nagyobb horvát buszvégállomásokon tárt karokkal várják a turistákat az apartmantulajdonosok, akikkel simán alkudozásba kezdhetünk, így akár még jobb árat kaphatunk, mint egy előre lefoglalt szállás esetén.

Nekem ezt a szobát sikerült lealkudnom 20 euróra

Hogyan lehet eljutni tömegközlekedéssel Horvátországba?

Eurolines buszjárattal

Máv vasúttal

Utazási beszámolókat olvasnál Horvátországról?

Ezen a linken megtekinthetőek a horvátországi élményeim, tapasztalataim.

Szállást keresel Horvátországban? Az alábbi oldalon megtalálod a legkedvezőbb áron kínált horvátországi szállásokat.



--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kihagytam valamit a listáról? Szerinted miért érdemes ellátogatni Horvátországba? Szívesen olvasnám a véleményedet kommentben a bejegyzés alatt vagy akár a Facebook-on is.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

Read More

Mostar és Dubrovnik

22. nap

Mivel csak kora délután ment a buszom Dubrovnikba, ezért délelőtt volt még időm kicsit jobban körül nézni Mostar történelmi belvárosában és bemenni a nevezetességekbe. Először is a Karađoz bég dzsámiját néztem meg belülről. Elég kevés apróm volt már, pár horvát kuna meg pár bosnyák márka, ami nem volt elég a belépőre, a többi pénzem pedig papír euró volt. Habár Mostárban szinte mindenhol elfogadnak eurót is, de nem is értem honnan jött a gondolat, hogy megkérdezzem a belépőjegyszedő srácot, hogy bemehetnék-e annyiért amennyi apróm van, erre a srác azt válaszolta, hogy persze.

Az a pénz egy kicsit volt kevesebb, mint amennyit a mecsetért kell fizetni, a minaret plusz 1 euró körül lehetett. Belül nem volt senki, aki ellenőrizte volna, hogy hova mehetek és hova nem, úgyhogy végül fölmentem a minaretbe is. A kilátás gyönyörű volt a hídra. Eléggé szégyelltem magam ezek után, hogy kevesebbért bekéreckedek, aztán még a minaretbe is fölmegyek, úgyhogy próbáltam gyors kiiszkolni, de amikor kijöttem a srác utánam szólt, hogy még az udvart nem néztem meg...Na mondom ez már szégyen, mindjárt elsüllyedek. Kíváncsi lennék egyébként, hogy ilyen story megtörténhetne-e például egy katolikus katedrálisban is.

Utána átsétáltam a török házba, ahol már euróval fizettem a belépőt, ami azt hiszem 2 euró volt.

Végül elmentem a buszvégre, és elutaztam Dubrovnikba 3 országhatáron keresztül. Érdekes, hogy az a kis beékelődés Boszniához tartozik, de legalább nekik is van tengerpartjuk.

Dubrovnikról azt kell tudni, hogy nagyon nagyon nagyon drága. Nem foglaltam előre szállást, gondoltam majd valami lesz, max dekkolok egy éjszakát a buszvégen, de hogy én 40-50 eurót nem adok ki egy több ágyas hostel szállásért az tuti. Végül szerencsém volt, mert a helyi apartman tulajok kint ácsorognak a buszvégen az újonnan érkezett turistákra várva és leszólítanak mindenkit, hogy van-e már szállása. Végül sikerült lealkudnom egy külön szobát, amit megkaptam 20 euróért. Ez elég jó deal volt. Egyébként Splitben is nagyon sok ilyen idős ember van, akik szállást kínálnak, úgyhogy nem biztos, hogy mindig azzal járunk a legjobban, ha előre lefoglalunk meg eltervezünk mindent. 

Este kimentem még a városba körülnézni, de még ott is megy a nagy lehúzás. 100 kuna felmenni a város falra! Az kb. 4300 Ft...elhiszem, hogy különleges meg minden, de azért ez mégiscsak durva. Ugyanennyibe került a felvonó is a hegyre, ahonnan szép panoráma nyílik a városra, úgyhogy inkább azt választottam. A látvány  és a város nagyon szép, nincs kétség, de kicsit lehúzta a hangulatom, hogy ilyen drága minden és még a kulturális dolgokat se engedhetem meg itt magamnak, de ez van, majd ha sok pénzem lesz visszamegyek és felmegyek a városfalra is. 

Aznapi költéseim: 

• kb. 2 eur belépő mecsetbe
• 5 eur papucs
• 2 eur belépő a török házba
• 150 kuna szállás Dubrovnikban ~ 21,42 eur
• 24 kuna helyi buszjegy Dubrovnikban ~ 3,42 eur
• 100 kuna felvonó ~ 14,28 eur
• 10 kuna fagyi ~ 1,42 eur
• 6,5 kuna kaja ~ 0,92 eur
• 22,8 kuna képeslap + bélyeg ~ 3,25 eur

8 nap Horvátország (Split, Trogir, Sibenik, Krka NP, Korcula, Dubrovnik) + Mostar és környéke 

összesen: 338,71 eur ~ 42,34 eur/nap

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

Read More

Korcula II.

19. nap

Reggel átbuszoztam Korculáról Lumbardára, amit leginkább a strandjáért szoktak felkeresni. Egy kávé után gondoltam megeszek még egy fagyit, úgyhogy bementem egy fagyizóba is. Kértem két gombócot, majd az eladó bácsi közölte, hogy nem tud visszaadni abból a címletből, amit adtam. Már pontosan nem emlékszem, hogy milyen címlet volt, de arra igen, hogy nem nagy, kb. 1000 Ft-nak megfelelő kuna lehetett. Erre a bácsi azt mondja, hogy nem baj, majd legközelebb...de mondom nem jövök erre legközelebb. Erre pedig már csak intett, hogy nem baj, vidd a fagyit, én meg jól meglepődtem, hogy ilyen is van. 

Utána sétálgattam a parton és ücsörögtem a mólón. Ha utazok, mindig viszek magammal egy kis füzetet, amibe írogatom a dolgokat, pl. költéseim, hostelek címe, hova érdemes elmenni, stb. Habár nem volt valami strandidő és az ég is eléggé be volt borulva, de tök jó volt egy kicsit csak ülni és átszámolgatni a pénzügyeket, majd csak bámulni a tengert és a vitorlásokat.

Utána elkezdett egy kicsit csöpörögni, úgyhogy elmentem körbenézni a faluban is, ami nagyon tetszett. Az autóutat olajfák és szőlőültetvények kísérték, majd letértem a főútról, hogy benézzek a belső utcákba is. Hihetetlenül nyugis kis mediterrán utcákban lehet ott barangolni. Nem járkált szinte senki arra rajtam kívül. A település egy dombra épült, úgyhogy a kilátás is szép.

Lumbarda után először is visszamentem Korculára, majd átszálltam egy másik buszra, Vela Lukába, ami a sziget másik oldalán van. Az út kb. 1 órás volt, ekkor realizáltam, hogy ez a sziget nem is olyan kicsi, bőven van itt mit megnézni. Simán lehetne túrázni a legmagasabb pontjához is, de arra sajnos nekem már nem lesz időm. Egyébként már a buszút is megérte, mivel hihetetlen szép volt a panoráma. 

Szokásomhoz híven megint fogalmam nem volt arról, hogy mit "kell" megnézni, úgyhogy elindultam a település felé. Láttam, hogy ez is egy dombra van építve, meg az út mentén volt egy turisztikai tábla, hogy van itt valamilyen barlang, de azt nem mutatta, hogy merre kell menni. Az utcák között barangolva végül megláttam egy ösvényt, ami felvezet a hegyre és mások is mennek előttem, úgyhogy csak jó felé tartok. Előttem két középkorú nő sétált, a kilátás pedig egyre szebb lett az öbölre, úgyhogy megkértem őket, hogy csináljanak rólam egy fotót, majd elkezdtünk beszélgetni.

Kiderült, hogy ausztrálok és az egyikőjük szülei pont ide, Vela Lukába valósiak voltak, mielőtt kimentek Ausztráliába. Többnyire ő beszélt, a nevekre már nem emlékszem. Mondta, hogy voltak Brazíliában a foci vb-n is, ami tetszett nekik, csak Riót egy kicsit veszélyesnek tartja. Ezt mondta már nekem más is. Utána átjöttek Európába és most épp Budapestről autóztak ide, ami egyébként szintén tetszett nekik, majd nem sokára Olaszországba mennek. Mondtam, hogy nekem nagyon tetszik Horvátország és milyen kedvesek az emberek is. Erre hümmögve azt válaszolta, hogy ő nem így gondolja, mert szerinte irigyek, legalábbis rájuk, hogy nekik sikerült kimenni és jobbra fordult az életük. Hát nem tudom...szerintem az irigység nem csak egy nemzetre igaz, hanem alapvető emberi tulajdonság. 

Utána felértünk a barlanghoz, ahol kiderült, hogy innen származnak az első európai ősember leletek. Kutatók szerint már 20.000 évvel ezelőtt is emberi tevékenység folyhatott itt. 

A barlang megnézése után visszasétáltunk a városba. Út közben kérdezgettem őket egy kicsit Ausztráliáról is. Kérdeztem, hogy milyen most az időjárás ott (júliusban). Mondták, hogy a déli részen rossz, fagyok vannak, viszont Queensland, az északi része az országnak inkább trópusi, ott mindig jó idő van.  Kérdeztem, hogy melyik hónapban a legjobb Ausztráliába látogatni, erre pedig azt mondták, hogy október és november, mert utána pedig extra hőség van. Utána visszaértünk az útra, ők mentek a szállásukra, én pedig a buszmegállóba, úgyhogy elköszöntünk egymástól.

Aznapi költéseim: (horvát kunában - 1 eur ~ 7 kuna volt 2014-ben) 

• 10 kuna fagyi ~ 1,42 eur
• 25 kuna buszjegy Lumbardára ~ 3,57 eur
• 15,22 kuna kaja ~ 2,17 eur
• 7 kuna kávé ~ 1 eur
• 56 kuna buszjegy Vela Lukára ~ 8 eur
• 7 kuna kávé ~ 1 eur
• 12 kuna kaja ~ 1,71 eur
• 5 kuna víz ~ 0,71 eur

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

Read More

Korcula

18. nap

Korán reggel érkeztem az éjszakai busszal Splitből Korcula szigetére, azon belül is az ugyanazon nevű városba. Nem sikerült valami sokat aludnom, mivel szárazföldön csak boszniai határátlépéssel érhető el a sziget, és ez kétszeri útlevél ellenőrzést is maga után vont. A szigetre pedig kompok viszik át az autókat illetve a buszokat. 

Korcula a kompról

Korcula egyébként Horvátország második legnépesebb szigete, nevét pedig a görög alapítói adták, ami azt jelenti, hogy fekete Korfu, a sziget fenyőerdői miatt. 

Tegnap Sibenikben a recepciós lány felírta nekem az infókat Korcula városban található hostelről. Elvileg, ha valami utazási irodába bemegyek, akkor oda elém fognak jönni. A csaj a hostelbookers-ről írta ezt ki nekem én pedig később rápillantottam a hostelworld-re is, ami szerint Vela Lukában, a sziget másik végén is van valamilyen hostel. 

Megérkezésemkor még szinte semmi nem volt nyitva, szerencsémre egy kocsma kivételével a buszállomás mellett. Reggeli kávé után besétáltam a városba, majd megláttam azt az utazási irodát. Pár percet várnom kellett a nyitásig, majd bementem érdeklődni. Mondtam, hogy nem tudom, hogy hol szálljak meg, itt vagy Vela Lukán, majd megkérdeztem, hogy ők mit tanácsolnának. Erre azt mondták, hogy ez a sziget "fővárosa", úgyhogy szerintük maradjak itt. Végül úgy döntöttem, hogy itt alszok, majd felhívták nekem a hostelt megkérdezni, hogy van-e szabad hely, és ha van jöjjenek értem. Volt.

Pár perc után meg is érkezett egy kis furgonnal a srác, majd mentünk a hostel felé. Közben megjegyezte, hogy nem sok magyar fordul meg nála és egyébként nem gondolta volna, hogy magyar vagyok, inkább spanyolnak vagy olasznak nézett. Hát, Szicília óta elég sokat voltam a napon, valószínűleg azért. Az első kijelentésére pedig válaszoltam, hogy nálunk nem annyira népszerű a hátizsákos utazás. Viszonylag sokat kellett menni, mire odaértünk a hostelhez. Kb. 9 körül lehetett, de még az egész szoba aludt, ahova kerültem, így csak lepakoltam és jöttem is kifele a nappali szerűségbe. Ja, mert hogy ez nem egy tipikus hostel volt, hanem egy 2 szintes nagy családi ház, ahol a srác is lakott. A konyhaszekrényen már nem volt egy talpalatnyi hely és a mosogató pedig tele volt koszos poharakkal és tányérokkal. Party hostel feeling..., amik nem szoktak a kedvenceim lenni, mivel én nem vagyok valami nagy party arc. Inkább a beülős, beszélgetős, iszogatós esték pártján állok és nem szeretek későn kelni, ha utazok, meg úgy egyébként se tudok sokáig aludni. 

Kicsit leültem a nappaliban, majd elkezdtem gondolkozni a pénzügyeimen. Először úgy gondoltam, hogy Korcula után átmegyek Hvar szigetre, majd Brac-ra, majd újra Splitbe érkezve megyek tovább Mostárba, Boszniába. Na, ezt gyorsan el is vetettem, mert rájöttem, hogy akkor kétséges, hogy marad-e pénzem Montenegróra. Majd szóltam a srácnak, hogy maradnék még egy napot, majd végre jöhetett a környék felfedezése. 

Megnéztem az óvárost, ami nagyon hangulatos, de leginkább a természeti szépségek ragadtattak el. Annyira szép tiszta átlátszó a víz, hogy szerintem ilyet még nem igazán láttam előtte. A növényzet is elragadó, hol egy olajfaültetvény, hol egy szép rózsaszín bokor. 

A hostel gyalogosan kb. fél órára volt az óvárostól. Lefele ezt sikerült kb. 45 perc alatt megtennem, vissza fele pedig közel egy óra alatt. Rohadt meleg is volt, tűzött a nap, ilyen meleget még Olaszországban se éreztem és valahogy nem sikerült belőni az utcát. Jó pár perc bolyongás után megláttam egy taxit és benne pár fiatal srácot, na akkor gondoltam, hogy jó irányba haladok csak követni kell őket. És bejött, mivel ők is ugyan oda mentek. 

Délutánra nem terveztem semmi különöset, összeszedtem a fürdőruhámat, majd visszasétáltam a városba megvenni a buszjegyem Mostárba, holnap utánra, majd elmentem egy kicsit strandolni. 

Este netezgettem a nappaliban a kanapén, majd gyűlt oda még egy kis társaság, pár szlovén fiú. Elkezdtem velük beszélgetni. Mondták, hogy jártak már Magyarországon, majd egyszer csak az egyik srác megszólal: kérdezhetek valamit? Mondom kérdezz. Erre a srác: "ti miért raktok cukrot a salátába?" Hát, mondom én nem szoktam, de tényleg van ilyen. Majd folytatja a másik srác: "én azon lepődtem meg, hogy nálatok a cigányoknak milyen jó zenéje van. Voltunk Budapesten egy étteremben és ott zenéltek." Én meg mondtam nekik, hogy először Szlovéniába, Mariborba akartam menni Erasmusra, pont oda, ahonnan ők is származnak, de akkor nem jött össze. Mondták, hogy Szlovénia is szép ország, de nincs annyira marketingelve, mint Horvátország. Utána átterelődött a magyar nyelvre is a beszélgetés. Arról az maradt meg nekik, hogy milyen hosszúak a települések nevei. Autópályán közlekedve, szinte még idő se marad arra, hogy elolvassák a közlekedési táblát. Ja meg kiderült, hogy az egyik srácnak is van egy olyan ismerőse, aki hobbiból tanult meg magyarul és már több, mint 10 nyelven beszél...Az a komoly, hogy két napon belül ez már a második, hogy azt hallom, hogy valaki hobbiból tanul magyarul. 

Közbe oda jött még két svéd srác is, akik nem rég jártak Budapesten, ami nagyon tetszett nekik. Majd a szlovén fiúk elkezdték kritizálni a magyarok angoltudását, mert akiket leszólítottak Pesten nem nagyon tudtak nekik segíteni. Kérdeztem, hogy fiatalokat szólítottatok le? Erre azt mondták, hogy igen, direkt csak fiatalokat, de még ők se nagyon tudtak. Erre a svédek válaszoltak, hogy nekik nem volt ezzel gondjuk. 

Este 10-fél 11 körül a hosteles srác kocsmatúrát tartott, így aki bulizni akart, azt elvitte, akik pedig pihenni akartak azt is tudtak. Végül is így annyira nem is gáz ez a hostel, habár voltak érdekes dolgok, de azt már a következő bejegyzésbe írom le.

Aznapi költéseim: (horvát kunában - 1 eur ~ 7 kuna volt 2014-ben) 

• 7 kuna kávé ~ 1 eur
• 200 kuna szállás hostelban 2 éjszakára ~ 28,56 eur
• 10 kuna fagyi ~ 1,42 eur
• 127 kuna buszjegy Korculáról Mostarba ~ 18,14 eur
• 7 kuna kaja ~ 1 eur
• 8 kuna fagyi ~ 1,14 eur

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

Read More

Krka Nemzeti Park és Sibenik

17. nap

Tegnap este írtam még egy e-mailt az amerikai lánynak, akik meghívtak magukhoz Prvic-szigetre, hogy nagyon tetszik a környék és lehet, hogy maradok még egy napot, amikor át tudnék menni hozzájuk is, ha még ott lesznek. Reggel megjött a válasz: igen, Prvic-en leszünk. Habár tegnap említette, hogy melyik ház az övék, de azt már akkor elfelejtettem, most meg nem írt semmi konkrétat, hogy hol találom meg őket, úgyhogy úgy döntöttem, hogy inkább a mai éjszakai busszal leutazok Korculára, így még szállásra se kell költenem. 

Tegnap egy szobában voltam 3 svéddel a hostelban, akik mondták, hogy erre a napra a Krka Nemzeti Parkot tervezték be. Nekem is az volt a tervem mára, úgyhogy végül együtt mentünk. Sibenikből busszal lehet eljutni a park bejáratához. A jegyek megvétele után pedig a park helyi buszai visznek le a dombról a szűk szerpentineken kacskaringózva, ami akkor érdekes, ha két busz manőverezik egymás mellett, szinte pár milliméteres távolságra egymástól. A dombról leérve egy fából kialakított gyalogos ösvény visz keresztül kasul a vízfolyásokon. A Krka NP-ban nem olyan látványra kell számítani, mint a Plitvicei-tavaknál. Itt nincsenek olyan nagy vízesések, hanem a Krka folyó útját lehet megfigyelni, ahogy halad a tenger felé és töri magának az utat, ezáltal gyönyörű környezetet és látványt, kisebb nagyobb vízeséseket létrehozva. A park fő látványossága a nagy vízesés, ahol fürödni is lehet.

A svédek nagyon kedvesek voltak. Interrail jeggyel utazgattak 3 vagy 4 hetet. Jó volt, hogy van egy kis társaságom a kirándulás alatt, habár én egy kicsit lassabban jártam volna be azt a 3 km-es ösvényt és jobban kiélveztem volna a gyönyörű látványt. Ők kicsit gyorsabban haladtak, és mivel ők voltak többen, ezért alkalmazkodtam. 

A park után visszabuszoztunk Sibenikbe. Aki szintén tömegközlekedve megy, annak mondom, hogy nem ugyanonnan indul a busz vissza Sibenikbe, mint ahol lerakott, úgyhogy érdemes rákérdezni valamelyik parkőrnél, hogy hol a "buszmegálló", mivel nincs semmilyen erre utaló jelzés vagy tábla. Ja és a menetrendet se árt áttanulmányozni, mert elég ritkán mennek a járatok. Ilyen máshol is megesik, már meg se lepődtem rajta. 

Miután visszaértünk a városba, a svédek visszamentek a hostelba aludni, ők nem bírták annyira a nagy hőséget. Én pedig elmentem körülnézni Sibenik óvárosában. Felmentem a Szent Miklós erdődbe és gyönyörködtem a tenger öbölre nyíló gyönyörű látványban. Utána sétálgattam még egy kicsit céltalanul a szűk kis utcákban, majd visszamentem a hostelba a cuccaimért, hogy tovább indulhassak vissza Splitbe, ahonnan majd átszállok az éjszakai buszra. 

Megkérdeztem a recepciós lányt, aki már tegnap is tök sokat segített abban, hogy mit érdemes megnézni, hogy nem tudja-e, hogy mikor jön busz Splitbe. Kiderült, hogy még van egy kis időm, úgyhogy elkezdtünk beszélgetni. Nagyon jó fej csaj volt, kb annyi idős volt, mint én. Ő is volt Erasmuson, Lengyelországban. Egyébként valahonnan a magyar-horvát határ mellől származik és még pár szót tudott is magyarul. Mondta, hogy van egy barátnője, aki nagy nyelvzseni, több nyelven is beszél és kitalálta, hogy megtanul magyarul, ezért elment Budapestre Erasmusra és elég jól beszél már. Irigylem az ilyen embereket, akik hobbiból megtanulnak egy nyelvet...

Egyébként most is nagyon sokat segített nekem a lány. Mondtam neki, hogy Korculára akarok menni, de nem igazán néztem utána a szállásoknak, csak úgy láttam, mintha lenne egy vagy két hostel a szigeten. Erre elkezdett nekem nézelődni a hostelbookers.com-on, majd felírta nekem az infókat, amiket talált. Megadta még az e-mail címét is és mondta, hogy bármilyen segítség kell Horvátországgal kapcsolatban nyugodtan keressem meg. Azóta a Facebookon is ismerősöm. Hát, az tuti, hogy még vissza fogok menni a horvát tengerpartra. Kedves emberek, gyönyörű táj, változatos környék. Mindenki megtalálja arra fele a magának való tevékenységet. 

Utána visszabuszoztam Splitbe, kajáltam, kávéztam, majd dekkoltam pár órát a parton, ami este is tele van emberekkel, majd a buszvégen, míg hajnali 1 körül elindultam Korculára...

Ekkor már kialakul bennem egy vélemény Horvátországról; hihetetlen kedves mindenki, mindenki beszél legalább annyira angolul, amit az ő tevékenysége megkövetel, ez értendő a WC-s nénitől kezdve a baristán és az utca emberén keresztül a recepciósig. Jó érzés itt turistáskodni, mivel azt érzed, hogy ezek az emberek valamit adnak is cserébe a pénzedért. Gondolom a part mentén a helyiek legfőbb bevétele a turizmusból származik, ezért igyekeznek a tőlük telhető legjobbat nyújtani. A hangulat hasonló, mint Olaszországban, gyönyörű tengerpartok, mediterrán városok, mediterrán növényzet, viszont Olaszországban néha az az érzése az embernek, hogy az olaszok nem is annyira kedvelik a turistákat és minden csak a pénzlehúzásról szól. Habár Horvátország se sokkal olcsóbb, mint Olaszország, de valahogy számomra mégis többet nyújt élményben a horvát emberek vendégszeretetének és kedvességének köszönhetően, aminek talán az is lehet az oka, hogy a horvát mentalitás számomra közelebb áll, mint az olasz. Idáig nem volt kedvenc országom, de ezentúl Horvátországot kineveztem azzá.

Aznapi költéseim: (horvát kunában - 1 eur ~ 7 kuna volt 2014-ben) 

• 48 kuna retúr buszjegy Sibenik-Krka NP ~ 6,8 eur
• 80 kuna belépő Krka NP-ba ~ 11,4 eur
• 10 kuna fagyi ~ 1,42 eur
• 22 kuna hamburger Krka NP-ban ~ 3,14 eur
• 20 kuna belépő Sibenikben az erődbe ~ 2,8 eur
• 2,79 kuna joghurt ~ 0,4 eur
• 60 kuna buszjegy Splitbe Sibenikből ~ 8,57 eur
• 8 kuna kávé ~ 1,14 eur
• 130 kuna éjszakai buszra jegy Splitből Korculára ~ 18,57 eur
• 31,68 kuna kaja ~ 4,52 eur

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

Read More

Trogir és Zlarin-sziget

16. nap

Mivel erre a napra már volt lefoglalt szállásom Sibenikben, ezért nem kellett sietnem Splitből, így Sibenik felé útközben meg tudtam nézni még Trogirt is. Trogir kb. 40 perces buszútra van Splittől, ahonnan minden órában indulnak buszjáratok. 

Először az óvárost jártam körül, aminek a hangulata abban a tekintetben hasonlít Splithez, hogy mindkét város látképét a templom óratornya uralja továbbá itt is szépen ki vannak alakítva a macskaköves szűk kis utcácskák. Utána elmentem még a Kamerlengo-erődhöz, ami egykoron a város védelmét szolgálta. Az óváros egyébként egy kis szigeten fekszik, viszont gyalogosan megközelíthető a város felől, mivel csak egy csatorna szélességű területen választja el tőle a tenger. A másik oldalon pedig egy nagyobb sziget, a Ciovo sziget található, ahova szintén át lehet sétálni egy hídon Trogir óvárosából.

Arra a szigetre folytattam tovább a sétámat és elmentem a legközelebbi strandhoz, vettem szilvát és bámultam kicsit a partot. Egyébként nem csak az óvárosban volt mediterrán hangulata az utcáknak, hanem még erre fele is a fehér kőházak miatt. Itt is nagyon szép volt a növényzet. Sok házra ugyanolyan lila vagy rózsaszín bokor van felfuttatva, mint amilyenek az Amalfi-parton is láthatóak. A part mentét már inkább a modernebb házak uralják, amik többnyire apartmanként funkcionálnak. Nem mondanám, hogy annyira különleges volt egyébként ez a legközelebbi partszakasz, de szép volt végül is. Szívesen sétálgattam volna még tovább is, mert a szebb részek valószínűleg beljebb lettek volna, de gondoltam lassan tovább kéne indulni már Sibenikbe, úgyhogy visszamásztam Trogir buszállomásáig és tovább utaztam Sibenikbe.

A hostelem nagyon közel volt Sibenik buszvégállomásához. A recepciós csaj nagyon kedves és segítőkész volt. Ellátott minden féle információval, hogy mit érdemes megnézni a környéken. A közeli szigetek közül Zlarint ajánlotta, ami a legnagyobb és egyébként legközelebb esik Sibenikhez és ezen felül még a hajó jegy ára is elég kedvező. Gondoltam akkor miért is ne menjek oda.

El is mentem a kikötőbe megvenni a jegyeket. A hajó, ami szerintem egymás után jár be 4-5 szigetet, majd éri el Sibeniket egy kicsit késett. Megkérdeztem egy lányt, aki úgy tűnt, hogy szintén a hajóra vár, hogy nem tudja-e, hogy honnan fog indulni. Mondta, hogy valószínűleg innen, ahol most vagyunk és ők is arra várnak a barátnőjével, majd elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy ő amerikai, viszont itt született Horvátországban. 6 éves volt, amikor a szülei kiköltöztek. Horvátul alapfokon beszél csak. Most Miamiban, Floridában él és bevándorlással foglalkozó irodát vezet. Odaadta a névjegykártyáját és mondta, hogy ha arra járnék, akkor nyugodtan írjak neki. Mondjuk az USA-nak inkább a nyugati partja érdekel, a keleti nem igazán, de ki tudja mit hoz a jövő, kapcsolatok meg soha nem ártanak. A barátnője egyébként horvát volt, vagy nem igazán tudott angolul, vagy nem akart nagyon beszélgetni, de róla nem sok minden derült ki, csak annyi, hogy ő viszont itt él. Meghívtak egyébként magukhoz, de mondtam, hogy van már jegyem a vissza útra, úgyhogy esetleg következő nap tudnék elmenni. Ők egy szigettel arrébb mentek, mint én. 

Aztán meg is jött a hajó és indulhattunk. Kb. 20-25 perc volt az első sziget, ahol én le is szálltam. A kikötőbe egyből kiszúrtam egy ott kikötött vitorlást, amin magyar zászló lobogott, de nem volt rajta senki. Rájöttem, hogy nincs is olyan sok időm, így hogy több, mint 20 percet késett a hajó, csak kb. 2-2,5 órám az utolsóig. Habár nem is volt olyan nagy az a sziget, de azért szerintem akár 1 napot is el lehetett volna ott tölteni. Sétálgattam a faluban a hangulatos mediterrán házak között és élveztem a nyugalmat. Szinte alig volt ott ember, legalábbis turista. Többnyire a sziget lakói tettek vettek a házak körül meg pár strandoló volt a parton. Annyira megfogott az a hangulat, ami ott van. Autó sincs egyébként arra, csak valami elektromos járgány, amivel az italokat szállítják az éttermekbe a kikötőből. A part mentén a kövek tele vannak tengeri sünnel. Vigyázni kell nehogy bele lépjen az ember. Épp sétáltam a part mentén, amikor elszakadt a papucsom. Pont azt terveztem, hogy felsétálok valami magaslati pontra, ahonnan majd gyönyörködhetek a kilátásban, de mezítláb azért ezt nem vállaltam be, úgyhogy strandolás lett a végén, majd utána visszasétáltam mezítláb a kikötőbe. 

Ahogy visszaértem a kikötőbe, megláttam, hogy a magyar hajón ott vannak már a tulajdonosaik. Oda is szóltam nekik, hogy: sziasztok, bocsi, nincs véletlenül ragasztótok? 2 srác volt a hajón, meg 1 csaj, az egyik srác válaszolt: elszakadt a papucsod? Mondtam, hogy igen, majd szóltak, hogy menjek át a hajóra, kitalálnak valamit. Kiderült, hogy a "csaj", már nem emlékszem, hogy 2 vagy 3 gyerekes anyuka. A gyerekek épp benn voltak a hajóban, majd amikor kijöttek meglepődtek, hogy én is oda kerültem és még magyarul is beszélek. A másik srácnak is volt egy kisfia, aki szintén ott volt a hajón.

Az anyukával beszélgettem többnyire, míg a férje szerelte a papucsomat. Kiderült, hogy ő pedig Olaszországban au pairkedett Firenzében, amit nagyon szeretett. Kérdeztem, hogy az olaszokról mi lett a véleménye. Erre azt mondta, hogy róluk is csak jó véleménnyel van. Ha nem tudta kifejezni magát olaszul, akkor is nagyon segítőkészek voltak vele. Hát erről tudnék mesélni én is, persze, régió és megye függő is, hogy hol milyenek az emberek. Mondjuk egy Toszkánában hozzá vannak szokva a külföldiekhez, de az olyan helyeken, ahol csak elvétve járnak turisták már nem annyira segítőkészek, annak ellenére se, hogy valamennyit makogsz olaszul. Habár ennek manapság a nagy bevándorlás ellenesség is lehet az oka.

Végül megszerelték nekem a papucsom, tanácsnak azt kaptam, hogy már ne nagyon túrázgassak benne, de addig csak kibírja, amíg visszaérek Sibenikbe. Egyébként elmondták még, hogy ők valahol Horvátország északi részén rakták le az autót és most hajóval közlekednek. A hajóban aludni és főzni is tudnak. Nagyon szimpatikusak voltak. Lassan jött az én hajóm is, úgyhogy elbúcsúztam tőlük és megköszöntem a segítséget, majd visszautaztam Sibenikbe.

Aznapi költéseim: (horvát kunában - 1 eur ~ 7 kuna volt 2014-ben) 

• 25 ~ 3,57 eur buszjegy Sibenikből Trogirba
• 4 ~ 0,57 eur barack
• 2 eur csomagmegőrzés Trogirban a buszállomáson
• 3 ~ 0,42 eur wc
• 4,18 ~ 0,59 eur gyümölcs a piacon
• 43 ~ 6,14 eur buszjegy Trogirból Sibenikbe
• 103 ~ 14,7 eur szállás 1 éjszakára hostelban Sibenikben
• 2,8 ~ 0,4 eur joghurt 
• 34 ~ 4,85 eur hajójegy Zlarinra
• 15 ~ 2,14 eur kaja

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

Read More

Végre, Horvátország!

15. nap

Úgy terveztem ezt az utat, hogy az odafele Nápolyba való repülés után úgy akarok hazaérni, hogy többször nem ülök már repülőre. Anconából Horvátországba, Görögországba, Albániába és Észak-Olaszországba, Triesztbe mennek hajók. Legszívesebben a görög hajóra vettem volna jegyet, de annyi pénzem már nem volt, hogy onnan járjam be a Balkánt és még érjek is haza. Csak Görögországon belül is annyi látnivaló, sziget, természeti szépség van, hogy oda több idő kell, így egyértelmű lett, hogy a horvátra, Splitbe veszem a jegyet és majd onnan megyek délre Montenegróba, aztán ha fogyóban van a pénzem haza fele fordítom az irányt.

A hajón a legolcsóbb a "deck" jegy, ami azt jelenti, hogy ha szerencséd van, akkor találsz egy szabad széket és oda leülhetsz. Ez után jön az "air seat" jegy, ami azt jelenti, hogy foglalt széked van, majd utána jönnek a kabinok. Számomra nem ért meg dupla árat az, hogy egy normális ágyban aludhassak, majd alszok a hostelban, így én a "deck" jegyet választottam. Kibírtam már egy Budapest Firenze útvonalat is ülve a vonaton, úgyhogy ez se lehet gond. Szerencsémre rengeteg üres szék volt, még hosszában is el tudtam feküdni. Habár nem életem legkényelmesebb utazása volt, aludtam kb. 2-3 órát, de ki lehetett bírni, viszont a napfelkelte a hajóról nem volt rossz. :)

Nem foglaltam előre szállást, úgyhogy kaja után jöhetett is a keresgélés. Először elkezdtem elindulni valamerre, hogy hátha meglátok valamit, de aztán végül arra jutottam, hogy nem akarok lődörögni, inkább megkérdezek valakit és megyek célirányosan. A kikötő környéke tele van minden féle turizmussal foglalkozó emberkével. Odamentem egy bódéhoz, majd megkérdeztem a lányt, hogy tudna-e ajánlani hostelt. Mondott is kettőt. Az egyik csak pár méterre volt. Odasétáltam, majd megkérdeztem, hogy van-e szabad helyük. Egy srác meg egy csaj volt ott, a srác, aki a hostel menedzser volt elvileg, kicsit lököttnek tűnt, de kedvesek és segítőkészek voltak. Aznapra volt szabad helyük, viszont utána már csak 2 nap múlva. Mindegy is, legalább mára van valami a többit majd később eldöntöm, hogy mi legyen. Elmentem még gyors pénzt leszedni a kártyámról. Olyan bankkártyám van, amivel korlátlan számban veszek le pénzt ingyen Olaszországon kívül Horvátországban is. A hosteles srác segített, hogy hol találom meg a bankomat. Levettem a pénzt, kifizettem a szállást, majd elmentem megnézni a történelmi belvárost, amíg eljön a check-in ideje a hostelban. 

Splitről azt kell tudni, hogy az ókorban Diocletianus római császár itt építtette föl palotáját, majd a középkorban a palota körül alakult ki a város. Míg más városok városfallal vannak körülvéve, addig Split óvárosa a palota falaival. Városnézésemet a katedrálissal kezdtem. Megnéztem a templomot belülről, majd felmentem az óratoronyba, ahonnan nagyon szép panoráma nyílik a tengerre és a városra is. Utána sétálgattam a palota falain belül és ha megláttam egy hostelt, bementem megkérdezni, hogy van-e szabad helyük holnapra. 3-ba is voltam, de sehol nem volt. Egyébként nagyon hangulatosak a szűk kis utcácskák az óvárosban. Tisztára olyan a hangulata, mint Puglia régiónak Dél-Olaszországban. Fehér házak, zöld spaletták, szépen kialakított macskakő, amin nem kényelmetlen sétálni. 

Mostanában úgy utazok, hogy nem nézek előre utána, hogy mit "kell" megnézni egy városban illetve környékén, hanem inkább felfedezek vagy ott helyben kérdezősködök. Sokan azt mondják, hogy ők csak úgy szeretnek várost nézni, ha utánaolvasnak előtte a történelemnek. Én erre azt mondom, hogy személyfüggő, mint nagyon sok minden. Ki így, ki úgy. Én úgy vagyok a történelemmel, hogy érdekel, de nem előre olvasok neki, hanem utólag keresem meg a válaszokat a helyszínen felmerült kérdéseimre.

Sétálgatás közben vettem észre a halpiacot, ahol minden féle halat és tengeri herkentyűt lehetett vásárolni. Utána sétáltam még kicsit a part menti sétányon, majd elmentem egy kávézóba, hogy nézzek valami szállást következő napra. Végül Sibenikben foglaltam egy éjszakát. 

Délután pedig felmentem a Marjan-hegyre, ami közvetlenül a belváros mellett van. Erről is úgy tájékozódtam, hogy láttam, hogy ott egy domb, én meg szeretek felmenni ilyen magaslati helyekre, ahonnan szép a kilátás, úgyhogy miért is ne. Egyébként pont az ilyen helyeken a legkevesebb a turista. A kilátás gyönyörű, már a domb elején is. Én beljebb mentem a kilátó fele, viszont pont elkapott egy vihar. Bementem egy fedett bódéba, ahol már volt 3 horvát fiú, majd később jött még 2 angol, majd egy pár. Amikor én mentem oda köszöntem a fiúknak, majd megkérdezték, hogy honnan jöttem és tetszik-e Split. Az angol srácok nem köszöntek, amikor oda jöttek, majd a pár is köszönt, hogy "hi", akik egyébként szintén valami szláv nyelvet beszéltek. Erre az angolok megjegyzik egymásnak, hogy itt sziával köszönnek egymásnak az ismeretlen emberek, majd benyögtek valamilyen kicsit formálisabb üdvözlést, már nem emlékszem pontosan mit.

Este sétálgattam még a sétányon, majd elmentem a buszvégre megnézni, hogy milyen lehetőségek vannak innen Splitből. Egyébként a tömegközlekedésről is helyben lehet a legjobban informálódni, mert az online információ nem mindig napra kész. Persze vannak kivételek, mint például az Amalfi-part :)

Aznapi költéseim: (horvát kunában - 1 eur ~ 7 kuna volt 2014-ben) 

• 4,29 ~ 0,61 eur reggeli
• 11,96 ~ 1,7 eur ebéd 
• 160 ~ 22,8 eur szállás hostelban 1 éjszakára
• 45 ~ 6,42 eur belépő Diocletianus palotába
• 4 ~ 0,57 eur wc
• 8 ~ 1,1 eur kávé
• 3,62 euró szállás foglalási díj hostelbookers-en
• 7,02 ~ 7 euró vacsora
• 21,8 ~ 3,11 euró fésű, körömcsipesz 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

Read More

Egy hétvége a Plitvicei-tavaknál

2013. áprilisában egy volt kollégámmal, Dórival befizettünk egy Plitvicei-tavak szervezett útra. Ez egy hétvégi utazás volt, szombat reggel elindultunk, vasárnap este pedig már haza is érkeztünk. Mint mindennek, ennek is van előnye és hátránya is. Én nagyon élvezem az utazás szervezését illetve előkészületeit is, ami ebben az esetben kimaradt, viszont így megspóroltuk az ezzel járó időt és energiát. Továbbá az az előnye még a buszos csoportos utazásoknak, hogy nem vagyunk tömegközlekedési eszközökhöz kötve. Magamnak biztos nem tudtam volna leszervezni egy hétvégi Plitvicei-tavak kirándulást, mivel logisztikailag nehezen megoldható.

1. nap

Szombat reggel indultunk Budapestről. Az 1. napra Zágráb és egy kis falu, Rastoke szerepelt a programtervben. Délután megérkeztünk Zágrábba. Pár órát töltöttünk el ott, ami a főbb nevezetességek megtekintésére bőven elég. Igazából nincs sok turisztikai látványosság, viszont szép, tiszta város. Szerintem nagyon sokan, akik Magyarországról a horvát tengerpartra mennek, kihagyják Zágrábot, pedig pár órára érdemes megállni. Megnéztük a Jelasics-teret, székesegyházat, Szt. Márk templomot, piacot és a Lotrscak tornyot.

Read More