2014. október 4.

Krka Nemzeti Park és Sibenik

17. nap

Tegnap este írtam még egy e-mailt az amerikai lánynak, akik meghívtak magukhoz Prvic-szigetre, hogy nagyon tetszik a környék és lehet, hogy maradok még egy napot, amikor át tudnék menni hozzájuk is, ha még ott lesznek. Reggel megjött a válasz: igen, Prvic-en leszünk. Habár tegnap említette, hogy melyik ház az övék, de azt már akkor elfelejtettem, most meg nem írt semmi konkrétat, hogy hol találom meg őket, úgyhogy úgy döntöttem, hogy inkább a mai éjszakai busszal leutazok Korculára, így még szállásra se kell költenem. 

Tegnap egy szobában voltam 3 svéddel a hostelban, akik mondták, hogy erre a napra a Krka Nemzeti Parkot tervezték be. Nekem is az volt a tervem mára, úgyhogy végül együtt mentünk. Sibenikből busszal lehet eljutni a park bejáratához. A jegyek megvétele után pedig a park helyi buszai visznek le a dombról a szűk szerpentineken kacskaringózva, ami akkor érdekes, ha két busz manőverezik egymás mellett, szinte pár milliméteres távolságra egymástól. A dombról leérve egy fából kialakított gyalogos ösvény visz keresztül kasul a vízfolyásokon. A Krka NP-ban nem olyan látványra kell számítani, mint a Plitvicei-tavaknál. Itt nincsenek olyan nagy vízesések, hanem a Krka folyó útját lehet megfigyelni, ahogy halad a tenger felé és töri magának az utat, ezáltal gyönyörű környezetet és látványt, kisebb nagyobb vízeséseket létrehozva. A park fő látványossága a nagy vízesés, ahol fürödni is lehet.

A svédek nagyon kedvesek voltak. Interrail jeggyel utazgattak 3 vagy 4 hetet. Jó volt, hogy van egy kis társaságom a kirándulás alatt, habár én egy kicsit lassabban jártam volna be azt a 3 km-es ösvényt és jobban kiélveztem volna a gyönyörű látványt. Ők kicsit gyorsabban haladtak, és mivel ők voltak többen, ezért alkalmazkodtam. 



A park után visszabuszoztunk Sibenikbe. Aki szintén tömegközlekedve megy, annak mondom, hogy nem ugyanonnan indul a busz vissza Sibenikbe, mint ahol lerakott, úgyhogy érdemes rákérdezni valamelyik parkőrnél, hogy hol a "buszmegálló", mivel nincs semmilyen erre utaló jelzés vagy tábla. Ja és a menetrendet se árt áttanulmányozni, mert elég ritkán mennek a járatok. Ilyen máshol is megesik, már meg se lepődtem rajta. 

Miután visszaértünk a városba, a svédek visszamentek a hostelba aludni, ők nem bírták annyira a nagy hőséget. Én pedig elmentem körülnézni Sibenik óvárosában. Felmentem a Szent Miklós erdődbe és gyönyörködtem a tenger öbölre nyíló gyönyörű látványban. Utána sétálgattam még egy kicsit céltalanul a szűk kis utcákban, majd visszamentem a hostelba a cuccaimért, hogy tovább indulhassak vissza Splitbe, ahonnan majd átszállok az éjszakai buszra. 


Megkérdeztem a recepciós lányt, aki már tegnap is tök sokat segített abban, hogy mit érdemes megnézni, hogy nem tudja-e, hogy mikor jön busz Splitbe. Kiderült, hogy még van egy kis időm, úgyhogy elkezdtünk beszélgetni. Nagyon jó fej csaj volt, kb annyi idős volt, mint én. Ő is volt Erasmuson, Lengyelországban. Egyébként valahonnan a magyar-horvát határ mellől származik és még pár szót tudott is magyarul. Mondta, hogy van egy barátnője, aki nagy nyelvzseni, több nyelven is beszél és kitalálta, hogy megtanul magyarul, ezért elment Budapestre Erasmusra és elég jól beszél már. Irigylem az ilyen embereket, akik hobbiból megtanulnak egy nyelvet...

Egyébként most is nagyon sokat segített nekem a lány. Mondtam neki, hogy Korculára akarok menni, de nem igazán néztem utána a szállásoknak, csak úgy láttam, mintha lenne egy vagy két hostel a szigeten. Erre elkezdett nekem nézelődni a hostelbookers.com-on, majd felírta nekem az infókat, amiket talált. Megadta még az e-mail címét is és mondta, hogy bármilyen segítség kell Horvátországgal kapcsolatban nyugodtan keressem meg. Azóta a Facebookon is ismerősöm. Hát, az tuti, hogy még vissza fogok menni a horvát tengerpartra. Kedves emberek, gyönyörű táj, változatos környék. Mindenki megtalálja arra fele a magának való tevékenységet. 

Utána visszabuszoztam Splitbe, kajáltam, kávéztam, majd dekkoltam pár órát a parton, ami este is tele van emberekkel, majd a buszvégen, míg hajnali 1 körül elindultam Korculára...

Ekkor már kialakul bennem egy vélemény Horvátországról; hihetetlen kedves mindenki, mindenki beszél legalább annyira angolul, amit az ő tevékenysége megkövetel, ez értendő a WC-s nénitől kezdve a baristán és az utca emberén keresztül a recepciósig. Jó érzés itt turistáskodni, mivel azt érzed, hogy ezek az emberek valamit adnak is cserébe a pénzedért. Gondolom a part mentén a helyiek legfőbb bevétele a turizmusból származik, ezért igyekeznek a tőlük telhető legjobbat nyújtani. A hangulat hasonló, mint Olaszországban, gyönyörű tengerpartok, mediterrán városok, mediterrán növényzet, viszont Olaszországban néha az az érzése az embernek, hogy az olaszok nem is annyira kedvelik a turistákat és minden csak a pénzlehúzásról szól. Habár Horvátország se sokkal olcsóbb, mint Olaszország, de valahogy számomra mégis többet nyújt élményben a horvát emberek vendégszeretetének és kedvességének köszönhetően, aminek talán az is lehet az oka, hogy a horvát mentalitás számomra közelebb áll, mint az olasz. Idáig nem volt kedvenc országom, de ezentúl Horvátországot kineveztem azzá.

Aznapi költéseim: (horvát kunában - 1 eur ~ 7 kuna volt 2014-ben) 

  • 48 kuna retúr buszjegy Sibenik-Krka NP ~ 6,8 eur
  • 80 kuna belépő Krka NP-ba ~ 11,4 eur
  • 10 kuna fagyi ~ 1,42 eur
  • 22 kuna hamburger Krka NP-ban ~ 3,14 eur
  • 20 kuna belépő Sibenikben az erődbe ~ 2,8 eur
  • 2,79 kuna joghurt ~ 0,4 eur
  • 60 kuna buszjegy Splitbe Sibenikből ~ 8,57 eur
  • 8 kuna kávé ~ 1,14 eur
  • 130 kuna éjszakai buszra jegy Splitből Korculára ~ 18,57 eur
  • 31,68 kuna kaja ~ 4,52 eur


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése