Booking.com

2019. július 13.

62. nap: Vietnam egy kabaré, persze csakis jó értelemben!

2017. január 24.

Az esővel még mindig hadilábon állok, habár néha igazán jól esik egy-egy lusta napot is beiktatni a programba, amikor igazából semmi különöset nem csinálok. Na jó, azért DK-Ázsiában még a semmi különleges is különleges. Ma például elmentem a kozmetikushoz. Ebben otthon nincs semmi extra, de itt ez is egy élmény volt.

Otthon ha bemegy az ember a kozmetikushoz, akkor nagyjából tisztában van az árral, majd a végén még borravalót is ad. Na, itt az elején már eleve alkudozással kezdődik a dolog. Én egy lábgyantáztatást szerettem volna, amit az eredeti ár felére (kb. 2.500 Ft-ra) sikerült lealkudnom. Idáig minden okés, gondoltam, de az érdekességek csak ez után kezdődtek. A lányok gondolom tudják, de a fiúk kedvéért elmagyarázom, hogy működik a gyantázás normál esetben. Pofon egyszerű. A gyantázógép segítségével felkenjük a gyantát a lábunkra, majd egy papírcsík segítségével egy hirtelen mozdulattal eltávolítjuk a szőrt. Két lábat kb. 20-30 perc alatt meg lehet csinálni.

Van egy másik módszer is, amit a bajuszra vagy a szemöldökre használnak, ami általában úgy néz ki, hogy felmelegítik a gyantát, majd egy lapos fapálcikával felhelyezik az érintett területre. Ezt nem papírral szedik le, hanem magát a gyantát fogják meg. Ez a módszer nem jó nagyobb felületre, hiszen lassú.

Én azt hittem, hogy a kozmetika az egy nemzetközi tudomány. Mindenhol ugyanazt jelenti a gyantázás és mindenhol ugyanolyan módszereket használnak. Már tudom, hogy ez nem így van. A nő a lábamra egy kis fapálcikával kenegette fel a gyantát és nem a megszokott papíros módszerrel távolította el, hanem a körmeivel kapargatta a végét, hogy le tudja húzni. Arról nem is beszélve, hogy így nem igazán lehet precízen dolgozni, úgyhogy csak foltokban távolította el a szőrt a lábamról. Egy óra után gondolom már ő is nagyon unta a dolgot, így a bal felső combomhoz szinte már hozzá se nyúlt. Miután mondta, hogy OK, vége, még szerettem volna egy kis krémet kérni a lábamra, hiszen nem elég, hogy a feléről le se szedte a szőrt, de még tiszta gyanta is vagyok. Ez a folyamat úgy nézett ki, hogy a lábam felső részét bekente, viszont alulra, a vádlimhoz már nem került a krémből.

Azért a kozmetikai kalandok mellett egy kis városnézésre is sort kerítettem.


61. nap: Hoi An, Vietnam "Szentendréje", és a srác, aki bűvészkedéssel utazza be a világot

2017. január 23. 

Sokféleképpen be lehet utazni a világot. A legbejáratottabb módszer az, hogy valamilyen – általában nem utazással kapcsolatos – munkából gyűjtögetjük össze a kiránduláshoz szükséges fedezetet. Én is ezt a megoldást választottam a jelenlegi délkelet-ázsiai és ausztrál utazásom megvalósítására. Viszont vannak olyanok, akik életvitelszerűen utaznak. Ma például találkoztam egy amerikai sráccal, aki már 3 éve abból él, hogy az utcán bűvészkedik.

Kora délután érkeztem meg Hue-ből Hoi anba, amiről mindenki csak áradozott idáig, hogy milyen jó hely, úgyhogy nagy elvárásaim voltak a város felé. Már azon gondolkoztam, hogy a következő cikkbe majd azt írom, hogy milyen jó ez a Vietnam, hisz itt vagyok már 2 hete és idáig nem ütköztem bele egy turistagettóba se. Túl elhamarkodott volt ez a gondolat. Habár Hoi an óvárosa tényleg nagyon hangulatos, de a nagy tömegtől alig lehet mozdulni. Kb. olyan tömeg szempontjából, mint Prága óvárosa; gyönyörű, csak a tömegtől alig lehet mozdulni. Amikor egy kulturális örökségből lesz turisztikai attrakció azt még egy fokkal mondjuk jobban viselem, mint amikor egy gyönyörű természeti adottsággal rendelkező tájat árasztanak el a turisták.


60. nap: Kirándulás Hueban; Argentínában is van Tokaji, avagy Tocai bor?

2017. január 22. 

Az gondolom mindenkinek megvan, hogy a szlovákok előszeretettel használják a Tokaji elnevezést a határ közelében termelt boruknak, de arról ki hallott már, hogy az olaszoknak és az argentinoknak is van hasonló nevű boruk? Ezért is jó utazni, mert minden nap meg tudnak lepni valami olyan információval, amire nem is számítottam.

Mára befizettem egy Hue városi kirándulásra, mivel az uralkodói síremlékek elég messze találhatóak a belvárostól, így egyszerűbb volt megoldani, mint motoros taxit bérelni. A kirándulás ára 8 dollár, amibe egy kiadós, svédasztalos ebéd is beletartozott. A csapatból egy argentin fiúval és egy svájci lánnyal beszélgettem leginkább. Mind a ketten érdekesek voltak. A lánynak az utazása, pontosabban az útiterve volt érdekes, a fiú pedig érdekes dolgokat mondott. A csaj elrepült Kambodzsába, majd fél éven belül földön tervez hazajutni Svájcba Közép-Ázsia és Oroszország érintésével. Bangladest és Pakisztánt viszont nem meri egyedül nőként bevállalni, úgyhogy azért néhol kénytelen lesz repülni, viszont az ötlete szerinte 80 %-ban kivitelezhető.

An Hien Garden House

Első megállónk az An Hien kert ház a feng shui elvei szerint lett megálmodva, ami harmóniát teremt az 5 elem, föld, víz, tűz, fa és fém között. A ház 1985-ben épült és a Nguyen uralkodóház királyaihoz tartozott mielőtt privát kézbe került.


2019. július 1.

59. nap: Megérkeztem Közép-Vietnamba a tavaszba és ettem egy rosszat

2017. január 21. 

Nem vagyok válogatós, gyerekkoromban menza kaján nőttem föl, úgyhogy szinte bármit megeszek, de a mai ebéd még nekem is sok volt. Eleve nagyon fáradt voltam, hiszen az előző éjszakát az alvóbuszon töltöttem. Mindig van valaki, aki horkol, úgyhogy soha nem tudok az alvóbuszon aludni.


2019. június 22.

58. nap: Az elbűvölő Tam coc falu

2017. január 20.

Tam coc az a hely, ahol megtapasztalhatjuk az igazi vietnami falusi életet. Ahol mindennapos látvány, hogy valaki két csirkét visz az egyik kezében, miközben a másikkal motort vezet vagy, hogy éppen pakolják fel a disznókat a furgonba, vagy csak kecskéket kell kerülgetni útközben.

A környéken rengeteg programlehetőség van, többek között csónakázhatunk a barlangok és a hegyek között vagy akár bicóval is felfedezhetjük a közeli látványosságokat. A csónakot a helyi asszonyok illetve férfiak lábbal hajtják. Elég kemény munka, viszont az árát is jól megkérik. A központból induló csónakázás 1 főnek 3.500 Ft, ha viszont két fő ül a csónakban, akkor fejenként 2.500. Gondoltam várok pár percet, hátha jön valaki, akihez be tudok csatlakozni. Végül így is lett, csak pár percet vártam, mire jött egy 5 fős osztrák csapat, akik nem bánták, ha velük megyek, így 1.000 Ft-ot meg is spóroltam.


57. nap: Időutazás Vietnamban

2017. január 19.

Vietnamban már a buszozás is egy élmény. Ahogy a vidéki települések között haladunk tényleg úgy érezhetjük, mintha időutazáson vennénk részt. A sorompót ember zárja, az út menti földeken tehén segítségével ekéznek és ha kell, ha nem, mindenki nyomja a zenélő dudát az autóban. Az viszont nem olyan szép látvány, amikor a műanyag székeket égetik az út szélén...

Utazás Délkelet-Ázsiában

Délkelet-Ázsiában utazgatva vannak olyan napok, amikor egész nap azzal telik, hogy eljussunk A-ból B-be. Ez a nap is ilyen volt. Ahhoz, hogy Cat ba-ról eljussak Tam Coc-ba, először Cat ba-n elvittek egy kisbusszal a kikötőig, ahol hajóra szálltunk át. A hajó Haiphongba vitt át, ahol pedig egy nagyobb buszra kellett átszállni, ami egész Tam coc-ig elvitt. Nem ritka, hogy napi 6-8-x óra azzal telik, hogy csak közlekedek, de ahogy fent is írtam, itt még ez is egy élmény.


2019. június 19.

56. nap: Hajókirándulás a Halong-öbölben

2017. január 18.

Vietnamba érkezve az első pár nap furcsa volt, hogy szinte minden árus le akar húzni, mert az utazásom első 1,5 hónapjában nem találkoztam ilyen látványos átverésekkel, viszont ezt leszámítva minél több időt töltök el ebben az országban annál inkább tetszik. Idáig minden nap valami különös élményben volt részem. Vietnamban egy kicsit nehezebb utazni, mint Thaiföldön, de hozzá lehet szokni és utána már tényleg élvezetes az országban való barangolás.

A mai napra egy hajókirándulásra fizettem be a Halong-öbölbe és környékére Cat ba szigetéről, melynek kajakbérléssel 18 dollár, kajakozás nélkül pedig 15 dollár volt az ára. A kirándulás nagyszerű volt, csodálatos környéken hajókáztunk. A túra elején megálltunk ugyanazon a strandon, ahol tegnap is kikötöttnk, de ilyen tájra nem panaszkodhat ha kétszer látja az ember...


2019. május 25.

2019. május 20.

54. nap: Egy kis ingyen történelemóra is benne volt a buszjegy árban

2017. január 16.

A Halong-öbölbe nem csak előre leszervezett programcsomag keretei között lehet utazni. Egy másik (kicsit olcsóbb is) alternatíva Cat ba szigete, ahova csak transzfert is lehet foglalni. A sziget ilyenkor télen eléggé kihalt, a szállásokat szinte ingyen adják. Én egy két ágyas szobát (nem hostelt!) 10 dollárért foglaltam két éjszakára, ami két fő esetén napi 700 Ft-ot jelent.

A szigetre a transzfert bármelyik utazási irodában le lehet foglalni Hanoiban, illetve a legtöbb szállás is kínál hasonló szolgáltatásokat. Én egyirányú jegyet vásároltam 15 dollárért, mivel a következő célpontom Ninh Binh lesz, ezért visszamenni Hanoiba kerülő lenne. A transzfert ugyanoda foglalták, mint az előre leszervezett Cat ba programra készülőknek, így a buszon még idegenvezetőnk is volt, aki út közben pár szót mondott Vietnamról.


53. nap: Kamion sofőr és call center fizetésből a világ körül; Életképek Hanoiból, szűk utcát átszelő vonat és kommunista jelképek

2017. január 15.

Sokan úgy gondolják, hogy nekünk magyaroknak milyen nehéz utazni, hiszen sokkal alacsonyabbak nálunk az átlagfizetések, mint nyugatabbra. A hosszabb, hónapokig tartó utazásba meg bele se mernek gondolni. Ellenpéldának a tegnap megismert szlovák fiú és a saját történetemet hoznám (megspékelve a Hanoiban készült képeimmel).


2019. május 19.

52. nap: Sapa túra 3. nap; Színes ceruzákat és színezőt kellett volna magammal vinnem?

2017. január 14.

Ma is szerencsénk volt az időjárással, mivel egyáltalán nem esett és nem volt akkora köd se, mint az elmúlt napokban. Reggeli után folytatódott a túra a rizsföldeken. Ma is megtudtunk egy-két érdekes dolgot a helyiek életéről. Kiderült, hogy manapság a fiatalok már szabadon dönthetnek, hogy kivel házasodnak, habár pár évvel ez előtt még nem így volt. Akkor még a szülők döntöttek arról, hogy kihez adják hozzá a gyerekeiket. A lányok még mindig elég fiatalon mennek férjhez és fiatalon szülnek és a szövéstől kezdve a rizs feldolgozásáig mindent megtanulnak a szülőktől.