Booking.com

2019. július 24.

65. és 66. nap: Buszozás és internetezés Vietnamban

2017. január 27. 

Eléggé fáradtnak érzem már magam. Ha újratervezhetném a vietnami utazásom, lehet, hogy már nem busszal utaznék keresztül az egész országon, hanem inkább vonatoznék. Ez az éjszakai buszozás teljesen kiüt. A következő nap olyan vagyok, mint a mosott szar. A busz persze hajnalban szokott megérkezni, így akkor még be se lehet csekkolni a szállásra, csak extra díj ellenében. Szerintem egy hosszabb út alatt mindenképp kellenek olyan időszakok, amikor kipiheni magát az ember. Én 2-3 hét folyamatos utazás után szeretek pár nap pihenést beiktatni. Most az utolsó vietnami hetem arra szánom, hogy kikapcsolok; netezek, futok, strandolok és hagyok időt annak is, hogy leülepedjenek az eddigi élmények.

Jelenleg Nha Trangban vagyok, amit a vietnami Pattayának neveznék. Az éttermekben orosz nyelvű menü is van, mivel annyi itt az orosz turista. Habár nem kedvelem az ilyen tömegturizmus jellegű helyeket, de most jól esik a pihenés és az se tud érdekelni, hogy ha kimegyek futni a partra, akkor szlalomozni kell az emberek között. Ja, és azt is nagyon élvezem, hogy végre újra a nyárban vagyok, süt a nap és nem esik az eső.

Visszatérve a netezésre. Érdekes, de mobilnetről pár oldal le van tiltva, de wifiről meg el tudom érni őket. A Facebook viszont minden hálózatról rendesen működik, úgyhogy itt nincsenek kemény korlátozások, mint Kínában.

2017. január 28. 

Ma semmi említésre való nem történt, csak strandoltam és pihentem. Ilyen napok is kellenek néha. Egyébként Nha Trang strandja nem egy nagy szám, a városon kívül biztos szebbek a partok.


Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.


2019. július 21.

63. és 64. nap: Kényszerpihenő, lebetegedtem

2017. január 25.

Otthon nagyon ritkán szoktam beteg lenni, ezért utazás előtt úgy álltam hozzá a betegségekhez, hogy engem biztos nem fog elkapni itt se semmi. Most már tudom, hogy nem ez a legjobb hozzáállás, főleg ha egy új kontinensre megyünk.

Nemcsak a trópusokon, hanem még Európán belül is lehetnek az otthonitól eltérő baktériumok. Olaszországi és portugáliai Erasmus tanulmányaim alatt is 2 hétig beteg voltam és itt DK-Ázsiában is már nem az első alkalommal kerültem egy kis kényszerpihenőre. Még meg se érkeztem Bangkokba, de már éreztem, hogy lassan lázas leszek. A következő eset egy elég durva hasmenés volt Észak-Thaiföldön, ami közel egy hétig tartott. Ez után jött egy nagyobb szünet, majd Sapa túrán sikerült megfáznom, most pedig jól elrontottam a gyomrom.

A lázra és a hasmenésre fel voltam készülve, de a hányásra nem. Olyan rég hánytam, hogy már nem is emlékeztem arra, hogy az milyen érzés. De utazás, főleg egy hosszabb kiruccanás előtt tényleg mindenre fel kell készülni, mert a legerősebb szervezetet is meg tudja támadni egy olyan baktérium, amivel előtte még soha nem találkozott.

Azt a tanácsot kaptam, hogy igyak kólát, az majd segíteni fog a gyomromnak. Nem gondoltam volna, hogy a fekete lötty jót tesz nekem, de tényleg csodákat tett. A hányingerem elmúlt, már csak lázzal küszködök.

Szerintem a zsírban, olajban tocsogó sült krumpli volt a bűnös, amit tegnap este ettem

2017. január 26.

Szerencsére a betegség nem sokáig tartott, ma már jobban érzem magam, habár városnézést vagy valamilyen nagyobb programot még nem mertem bevállalni, inkább csak pihentem. Pár napja befizettem mára egy kirándulásra a My son romokhoz, viszont a hostelem vezetője volt olyan rendes, hogy felhívta az utazási irodát és sikerült lebeszélnie velük, hogy adják vissza a pénzt. Mivel azon kívül, hogy este újra jött a rémálom az alvóbuszon (hihetetlen, hogy mindig kifogok valakit a közelemben, aki úgy horkol, mint a légkalapács az egész út alatt), semmi említésre méltó nem történt, ezért inkább leírok pár eddigi tapasztalatot, észrevételt Vietnamban való utazásról.

Nem szeretném senkinek se elvenni a kedvét Vietnamtól, sőt. Thaiföldön és Malajziában lehet, hogy sokkal egyszerűbb utazni, de Vietnam egy teljesen más élményt ad. Aki szeretne egy izgalmas és kalandos utazásban részesülni, annak mindenképp érdemes elgondolkodnia Vietnamon. Hogy őszinte legyek, nekem először egy kicsit sokkos élmény volt Hanoi, aztán hozzászoktam és később már inkább egy kabaré kellős közepén éreztem magam, ahol még magamon is jókat nevettem. Most lassan 3 hét után viszont már úgy vagyok vele, hogy azért kicsit várom, hogy lassan vége legyen. Amikor megérkeztem Hanoiba azt hittem, hogy 1 hónap kevés lesz, hiszen annyi érdekesség van az országban, amit meg lehetne nézni, de most azt mondom, hogy ez így bőven elég is lesz. Megbántam-e, hogy Vietnamba utaztam? Egyáltalán nem. Az elmúlt 2 hónap alatt itt születtek a legnagyobb story-k, amiken még évek múlva is jót fogok röhögni.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.


2019. július 13.

62. nap: Vietnam egy kabaré, persze csakis jó értelemben!

2017. január 24.

Az esővel még mindig hadilábon állok, habár néha igazán jól esik egy-egy lusta napot is beiktatni a programba, amikor igazából semmi különöset nem csinálok. Na jó, azért DK-Ázsiában még a semmi különleges is különleges. Ma például elmentem a kozmetikushoz. Ebben otthon nincs semmi extra, de itt ez is egy élmény volt.

Otthon ha bemegy az ember a kozmetikushoz, akkor nagyjából tisztában van az árral, majd a végén még borravalót is ad. Na, itt az elején már eleve alkudozással kezdődik a dolog. Én egy lábgyantáztatást szerettem volna, amit az eredeti ár felére (kb. 2.500 Ft-ra) sikerült lealkudnom. Idáig minden okés, gondoltam, de az érdekességek csak ez után kezdődtek. A lányok gondolom tudják, de a fiúk kedvéért elmagyarázom, hogy működik a gyantázás normál esetben. Pofon egyszerű. A gyantázógép segítségével felkenjük a gyantát a lábunkra, majd egy papírcsík segítségével egy hirtelen mozdulattal eltávolítjuk a szőrt. Két lábat kb. 20-30 perc alatt meg lehet csinálni.

Van egy másik módszer is, amit a bajuszra vagy a szemöldökre használnak, ami általában úgy néz ki, hogy felmelegítik a gyantát, majd egy lapos fapálcikával felhelyezik az érintett területre. Ezt nem papírral szedik le, hanem magát a gyantát fogják meg. Ez a módszer nem jó nagyobb felületre, hiszen lassú.

Én azt hittem, hogy a kozmetika az egy nemzetközi tudomány. Mindenhol ugyanazt jelenti a gyantázás és mindenhol ugyanolyan módszereket használnak. Már tudom, hogy ez nem így van. A nő a lábamra egy kis fapálcikával kenegette fel a gyantát és nem a megszokott papíros módszerrel távolította el, hanem a körmeivel kapargatta a végét, hogy le tudja húzni. Arról nem is beszélve, hogy így nem igazán lehet precízen dolgozni, úgyhogy csak foltokban távolította el a szőrt a lábamról. Egy óra után gondolom már ő is nagyon unta a dolgot, így a bal felső combomhoz szinte már hozzá se nyúlt. Miután mondta, hogy OK, vége, még szerettem volna egy kis krémet kérni a lábamra, hiszen nem elég, hogy a feléről le se szedte a szőrt, de még tiszta gyanta is vagyok. Ez a folyamat úgy nézett ki, hogy a lábam felső részét bekente, viszont alulra, a vádlimhoz már nem került a krémből.

Azért a kozmetikai kalandok mellett egy kis városnézésre is sort kerítettem.


61. nap: Hoi An, Vietnam "Szentendréje", és a srác, aki bűvészkedéssel utazza be a világot

2017. január 23. 

Sokféleképpen be lehet utazni a világot. A legbejáratottabb módszer az, hogy valamilyen – általában nem utazással kapcsolatos – munkából gyűjtögetjük össze a kiránduláshoz szükséges fedezetet. Én is ezt a megoldást választottam a jelenlegi délkelet-ázsiai és ausztrál utazásom megvalósítására. Viszont vannak olyanok, akik életvitelszerűen utaznak. Ma például találkoztam egy amerikai sráccal, aki már 3 éve abból él, hogy az utcán bűvészkedik.

Kora délután érkeztem meg Hue-ből Hoi anba, amiről mindenki csak áradozott idáig, hogy milyen jó hely, úgyhogy nagy elvárásaim voltak a város felé. Már azon gondolkoztam, hogy a következő cikkbe majd azt írom, hogy milyen jó ez a Vietnam, hisz itt vagyok már 2 hete és idáig nem ütköztem bele egy turistagettóba se. Túl elhamarkodott volt ez a gondolat. Habár Hoi an óvárosa tényleg nagyon hangulatos, de a nagy tömegtől alig lehet mozdulni. Kb. olyan tömeg szempontjából, mint Prága óvárosa; gyönyörű, csak a tömegtől alig lehet mozdulni. Amikor egy kulturális örökségből lesz turisztikai attrakció azt még egy fokkal mondjuk jobban viselem, mint amikor egy gyönyörű természeti adottsággal rendelkező tájat árasztanak el a turisták.


60. nap: Kirándulás Hueban; Argentínában is van Tokaji, avagy Tocai bor?

2017. január 22. 

Az gondolom mindenkinek megvan, hogy a szlovákok előszeretettel használják a Tokaji elnevezést a határ közelében termelt boruknak, de arról ki hallott már, hogy az olaszoknak és az argentinoknak is van hasonló nevű boruk? Ezért is jó utazni, mert minden nap meg tudnak lepni valami olyan információval, amire nem is számítottam.

Mára befizettem egy Hue városi kirándulásra, mivel az uralkodói síremlékek elég messze találhatóak a belvárostól, így egyszerűbb volt megoldani, mint motoros taxit bérelni. A kirándulás ára 8 dollár, amibe egy kiadós, svédasztalos ebéd is beletartozott. A csapatból egy argentin fiúval és egy svájci lánnyal beszélgettem leginkább. Mind a ketten érdekesek voltak. A lánynak az utazása, pontosabban az útiterve volt érdekes, a fiú pedig érdekes dolgokat mondott. A csaj elrepült Kambodzsába, majd fél éven belül földön tervez hazajutni Svájcba Közép-Ázsia és Oroszország érintésével. Bangladest és Pakisztánt viszont nem meri egyedül nőként bevállalni, úgyhogy azért néhol kénytelen lesz repülni, viszont az ötlete szerinte 80 %-ban kivitelezhető.

An Hien Garden House

Első megállónk az An Hien kert ház a feng shui elvei szerint lett megálmodva, ami harmóniát teremt az 5 elem, föld, víz, tűz, fa és fém között. A ház 1985-ben épült és a Nguyen uralkodóház királyaihoz tartozott mielőtt privát kézbe került.


2019. július 1.

59. nap: Megérkeztem Közép-Vietnamba a tavaszba és ettem egy rosszat

2017. január 21. 

Nem vagyok válogatós, gyerekkoromban menza kaján nőttem föl, úgyhogy szinte bármit megeszek, de a mai ebéd még nekem is sok volt. Eleve nagyon fáradt voltam, hiszen az előző éjszakát az alvóbuszon töltöttem. Mindig van valaki, aki horkol, úgyhogy soha nem tudok az alvóbuszon aludni.


2019. június 22.

58. nap: Az elbűvölő Tam coc falu

2017. január 20.

Tam coc az a hely, ahol megtapasztalhatjuk az igazi vietnami falusi életet. Ahol mindennapos látvány, hogy valaki két csirkét visz az egyik kezében, miközben a másikkal motort vezet vagy, hogy éppen pakolják fel a disznókat a furgonba, vagy csak kecskéket kell kerülgetni útközben.

A környéken rengeteg programlehetőség van, többek között csónakázhatunk a barlangok és a hegyek között vagy akár bicóval is felfedezhetjük a közeli látványosságokat. A csónakot a helyi asszonyok illetve férfiak lábbal hajtják. Elég kemény munka, viszont az árát is jól megkérik. A központból induló csónakázás 1 főnek 3.500 Ft, ha viszont két fő ül a csónakban, akkor fejenként 2.500. Gondoltam várok pár percet, hátha jön valaki, akihez be tudok csatlakozni. Végül így is lett, csak pár percet vártam, mire jött egy 5 fős osztrák csapat, akik nem bánták, ha velük megyek, így 1.000 Ft-ot meg is spóroltam.


57. nap: Időutazás Vietnamban

2017. január 19.

Vietnamban már a buszozás is egy élmény. Ahogy a vidéki települések között haladunk tényleg úgy érezhetjük, mintha időutazáson vennénk részt. A sorompót ember zárja, az út menti földeken tehén segítségével ekéznek és ha kell, ha nem, mindenki nyomja a zenélő dudát az autóban. Az viszont nem olyan szép látvány, amikor a műanyag székeket égetik az út szélén...

Utazás Délkelet-Ázsiában

Délkelet-Ázsiában utazgatva vannak olyan napok, amikor egész nap azzal telik, hogy eljussunk A-ból B-be. Ez a nap is ilyen volt. Ahhoz, hogy Cat ba-ról eljussak Tam Coc-ba, először Cat ba-n elvittek egy kisbusszal a kikötőig, ahol hajóra szálltunk át. A hajó Haiphongba vitt át, ahol pedig egy nagyobb buszra kellett átszállni, ami egész Tam coc-ig elvitt. Nem ritka, hogy napi 6-8-x óra azzal telik, hogy csak közlekedek, de ahogy fent is írtam, itt még ez is egy élmény.


2019. június 19.

56. nap: Hajókirándulás a Halong-öbölben

2017. január 18.

Vietnamba érkezve az első pár nap furcsa volt, hogy szinte minden árus le akar húzni, mert az utazásom első 1,5 hónapjában nem találkoztam ilyen látványos átverésekkel, viszont ezt leszámítva minél több időt töltök el ebben az országban annál inkább tetszik. Idáig minden nap valami különös élményben volt részem. Vietnamban egy kicsit nehezebb utazni, mint Thaiföldön, de hozzá lehet szokni és utána már tényleg élvezetes az országban való barangolás.

A mai napra egy hajókirándulásra fizettem be a Halong-öbölbe és környékére Cat ba szigetéről, melynek kajakbérléssel 18 dollár, kajakozás nélkül pedig 15 dollár volt az ára. A kirándulás nagyszerű volt, csodálatos környéken hajókáztunk. A túra elején megálltunk ugyanazon a strandon, ahol tegnap is kikötöttnk, de ilyen tájra nem panaszkodhat ha kétszer látja az ember...


2019. május 25.

2019. május 20.

54. nap: Egy kis ingyen történelemóra is benne volt a buszjegy árban

2017. január 16.

A Halong-öbölbe nem csak előre leszervezett programcsomag keretei között lehet utazni. Egy másik (kicsit olcsóbb is) alternatíva Cat ba szigete, ahova csak transzfert is lehet foglalni. A sziget ilyenkor télen eléggé kihalt, a szállásokat szinte ingyen adják. Én egy két ágyas szobát (nem hostelt!) 10 dollárért foglaltam két éjszakára, ami két fő esetén napi 700 Ft-ot jelent.

A szigetre a transzfert bármelyik utazási irodában le lehet foglalni Hanoiban, illetve a legtöbb szállás is kínál hasonló szolgáltatásokat. Én egyirányú jegyet vásároltam 15 dollárért, mivel a következő célpontom Ninh Binh lesz, ezért visszamenni Hanoiba kerülő lenne. A transzfert ugyanoda foglalták, mint az előre leszervezett Cat ba programra készülőknek, így a buszon még idegenvezetőnk is volt, aki út közben pár szót mondott Vietnamról.