2016. december 1.
Mai napra a Chiang Mai-hoz közeli Doi Suthep hegyen lévő ugyanazon nevű templom meglátogatását terveztem.
A templomnak érdekes legendája van. A monda szerint az 1300'-as évek közepén ezen a környéken egy szerzetesnek különös álma volt. Azt álmondta, hogy Pang Cha nevezetű településen találni fog egy ereklyét. A szerzetes el is utazott erre a településre és valóban megtalálta az ereklyét, amiről úgy sejtette, Buddha vállcsontja lehet. Az ereklye nagy erőkkel bírt, képes volt világítani a sötétben, eltűnni, vagy akár sokszorosítani önmagát. A szerzetes meg akarta mutatni a kincset a Sukhothaiban székelő királynak is, viszont ott nem működött a csodaerő, semmilyen varázslatot nem mutatott.
A Lanna király is meghallotta a történteket és arra kérte a szerzetest, hogy hozzá is vigye el az ereklyét. Miután odaértek, az ereklye kettévált. Az egyik részét megtartották és egy templomban helyezték el, a másik részét pedig egy fehér elefánt hátára rakták. Az állatot elengedték a dzsungelben, ami a mai Doi Suthep hegy tetején állt meg, trombitált hármat az orrmányával, majd meghalt. A király érezte, hogy ez egy jel lehetett és azonnal elkezdte a templom építtetését.
Chiang Maiból mini busszal lehet felmenni a templomhoz. A busz akkor indul, ha megtelik. Legalább 10 embernek kellett összejönnie, hogy oda-vissza fejenként 800 Ft-ért elvigyenek. Végül 14-en lettünk, így valakinek a kanyargós hegyi úton a kocsi szélén lévő fellépőn kellett állnia a fél órás út alatt. Örülök, hogy nem én lettem az a valaki, mert annyira kanyargott az út, hogy a végén ülve is majd’ kihánytam a reggelire elfogyasztott 120 Ft-os tükörtojást rizzsel.
A templom nagyon népszerű a nyugati, megtisztulni vágyó hátizsákos turistáknak. Egy 1-3 hetes meditációs tanfolyamon lehet itt részt venni, ahol nagyon kemény napi rutint kell követniük a jelentkezőknek. Kelés reggel 5-kor, 5:30 buddhista tanítások, 7-kor reggeli, 8-kor egyéni meditáció, 11-kor ebéd, 12-kor egyéni meditáció, 2-kor összegzés a tanárnak a meditációról, 6-kor közös éneklés, 7-kor egyéni meditáció, 9-kor takarodó és napközben nem fecseghetnek, csacsoghatnak fölöslegesen, illetve a nassolás sem megengedett.
Miután visszaérkeztem a városba elmentem abba a kifőzdébe, ahol előző nap is jártam. A kaja nagyon finom volt, viszont valószínűleg a víztől elrontottam a gyomromat és egész este ment a hasam. Következő 3 napra a dzsungel túrám már el volt intézve, minden be volt fizetve. Nagyon izgatott voltam, mert nagyon jó kis programnak ígérkezett ez a túra és nem akartam volna lemondani. Bevettem a hasmenésre való gyógyszerekből és csak reménykedni tudtam, hogy az erdőben majd nem jön rám a cifrafosás...
Előző nap: Chiang Mai, a templomok városa
Következő nap:
Mai napra a Chiang Mai-hoz közeli Doi Suthep hegyen lévő ugyanazon nevű templom meglátogatását terveztem.
A templomnak érdekes legendája van. A monda szerint az 1300'-as évek közepén ezen a környéken egy szerzetesnek különös álma volt. Azt álmondta, hogy Pang Cha nevezetű településen találni fog egy ereklyét. A szerzetes el is utazott erre a településre és valóban megtalálta az ereklyét, amiről úgy sejtette, Buddha vállcsontja lehet. Az ereklye nagy erőkkel bírt, képes volt világítani a sötétben, eltűnni, vagy akár sokszorosítani önmagát. A szerzetes meg akarta mutatni a kincset a Sukhothaiban székelő királynak is, viszont ott nem működött a csodaerő, semmilyen varázslatot nem mutatott.
A Lanna király is meghallotta a történteket és arra kérte a szerzetest, hogy hozzá is vigye el az ereklyét. Miután odaértek, az ereklye kettévált. Az egyik részét megtartották és egy templomban helyezték el, a másik részét pedig egy fehér elefánt hátára rakták. Az állatot elengedték a dzsungelben, ami a mai Doi Suthep hegy tetején állt meg, trombitált hármat az orrmányával, majd meghalt. A király érezte, hogy ez egy jel lehetett és azonnal elkezdte a templom építtetését.
Chiang Maiból mini busszal lehet felmenni a templomhoz. A busz akkor indul, ha megtelik. Legalább 10 embernek kellett összejönnie, hogy oda-vissza fejenként 800 Ft-ért elvigyenek. Végül 14-en lettünk, így valakinek a kanyargós hegyi úton a kocsi szélén lévő fellépőn kellett állnia a fél órás út alatt. Örülök, hogy nem én lettem az a valaki, mert annyira kanyargott az út, hogy a végén ülve is majd’ kihánytam a reggelire elfogyasztott 120 Ft-os tükörtojást rizzsel.
 |
| Hajtűkanyarokban így végigállni egy utat nem lehetett olyan kényelmes... |
A templom nagyon népszerű a nyugati, megtisztulni vágyó hátizsákos turistáknak. Egy 1-3 hetes meditációs tanfolyamon lehet itt részt venni, ahol nagyon kemény napi rutint kell követniük a jelentkezőknek. Kelés reggel 5-kor, 5:30 buddhista tanítások, 7-kor reggeli, 8-kor egyéni meditáció, 11-kor ebéd, 12-kor egyéni meditáció, 2-kor összegzés a tanárnak a meditációról, 6-kor közös éneklés, 7-kor egyéni meditáció, 9-kor takarodó és napközben nem fecseghetnek, csacsoghatnak fölöslegesen, illetve a nassolás sem megengedett.
 |
| Út a templomhoz |
 |
| Se a házakba, se a templomokba nem illik cipővel bemenni |
 |
| Itt élnek a szerzetesek, a narancssárga ruhák épp száradnak |
Miután visszaérkeztem a városba elmentem abba a kifőzdébe, ahol előző nap is jártam. A kaja nagyon finom volt, viszont valószínűleg a víztől elrontottam a gyomromat és egész este ment a hasam. Következő 3 napra a dzsungel túrám már el volt intézve, minden be volt fizetve. Nagyon izgatott voltam, mert nagyon jó kis programnak ígérkezett ez a túra és nem akartam volna lemondani. Bevettem a hasmenésre való gyógyszerekből és csak reménykedni tudtam, hogy az erdőben majd nem jön rám a cifrafosás...
 |
| Lehet, hogy ő volt a bűnös |
Előző nap: Chiang Mai, a templomok városa
Következő nap:
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.
