Booking.com

2018. október 14.

13. nap: Buszozás Thaiföldön; Sukhothai

2016. december 6.

Bangkokból Chiang Maiba repülővel érkeztem, viszont a visszafele úton ki szerettem volna próbálni a busz- vagy vonatközlekedést is. Az utazás előtt azt olvastam, hogy Thaiföldön az országúti baleseti statisztika az egyik legrosszabb a világon, hiszen rengeteg halálos kimenetelű baleset történik nap mint nap. A vasút egy fokkal jobb választásnak tűnhet, mivel a kötött pálya talán biztonságosabb, viszont vonat kisiklásokról is lehet olvasni a neten. Végül a busz mellett döntöttem, mert az olcsóbb, mint a vonat. Azt is olvastam, hogy inkább napközben buszozzunk, mivel a buszbalesetek sokszor este történnek, úgyhogy már ezért is be akartam iktatni egy megállót Chiang Mai és Bangkok között. A választásom pedig Sukhotaira, Siam, avagy a mostani Thaiföld első fővárosára esett.

Chiang Mai központjától elég messze van a buszvégállomás. Mivel a központban elég magas transzfer árat ajánlottak a tuk-tukosok, ezért először úgy gondoltam, hogy majd kigyalogolok. Talán fél úton lehettem, amikor megállt egy kisbusz mellettem, a sofőr pedig egy korrekt árat adott, amit el is fogadtam, így végül megspóroltam pár km gyaloglást és még egy kis pénzt is.  

A buszjegyet az állomáson lehet megvenni. Minden cégnek külön ablaka van. Érdemes körbejárni és megnézni az összeset, hogy melyik vállalatnak indul hamarabb járata és hol milyenek az árak. A jegyet előre is lehet foglalni, de ahhoz elég messze van a buszvég a várostól, hogy csak ezért eljöjjön az ember, így inkább az utazás napján érdemes jegyet váltani. Reggel pedig ajánlott korán érkezni, nehogy elfogyjanak a jegyek. 

Visszatekintve a buszozásra nekem egyáltalán nem tűnt olyan veszélyesnek. Egyáltalán nem száguldozott a busz és az úton se volt semmi probléma. Turista nem volt ezen a járaton, csak helyiek utaztak. Mellém egy egyetemista lány ült le. Mondta, hogy a turizmusban akar majd elhelyezkedni, idegenvezető szeretne lenni. Miután elmondtam, hogy én több hónapot fogok utazni a régióban és Ausztráliában a reakciója az volt, hogy akkor én biztos jó gazdag vagyok. Itt nem nagyon ismerik a hátizsákos, alacsony költségvetésű utazás fogalmát, de azért az Iphone ott van a kezükben. Ázsiában pedig nem vet jó fényt magára az, aki nem dolgozik. 

Ezzel a busszal utaztam Chiang Maiból Sukhothaiba

Sukhothai is egy jó döntésnek viszonyult, ezt a helyet még nem fedezte fel a tömegturizmus és az újvárosban megtapasztalható, hogy milyen is egy igazi thai város hangulata. Szállást az újvárosban foglaltam, mert az olcsóbb, mint az óváros, viszont busszal könnyen és olcsón át lehet jutni a romokhoz, a történelmi parkba. 

2018. október 7.

12. nap: Doi Inthanon Nemzeti Park

2016. december 5. 

Chiang Mai főbb nevezetességeit akár egy nap alatt is meg lehet nézni, úgyhogy 1-2 nap után érdemes a hegyekbe és a természetbe is ellátogatni. 

Sokan robogót bérelnek és azzal fedezik fel a környéket, viszont azt érdemes tudni, hogy a Chaing Mai környéki hegyi országutak nem a kezdő motorosoknak valóak, hiszen elég kanyargósak, így kellő odafigyelést igényelnek vezetés közben. Továbbá Thaiföldön az országúti baleseti statisztika az egyik legrosszabb a világon és a balesetek legnagyobb része a motorosokkal történik. Én még soha életemben nem vezettem robogót és úgy gondoltam, hogy nem is ez a környék lesz, ahol először ki szeretném próbálni, így inkább helyi utazási irodák által szervezett túrákra fizettem be.

Thaiföld legmagasabb pontjához, a 2500 méter magas Doi Inthanon Nemzeti Parkba a Travel Hub irodán keresztül jutottam el. 

A túra leírása ezen a linken érhető el.


2018. szeptember 29.

11. nap: Túrázás a dzsungelben Chiang Mai közelében - 3. rész

2016. december 4. 

Túránk utolsó napján csatlakozott hozzánk két brit és egy belga srác. Ilyenkor lezajlik a kötelező párbeszéd, hogy ki honnan jött, hova utazik ezután, meddig utazik, stb. Ezek után elhangzott egy olyan kérdés is, amire viszont nem igazán számítottam. Az egyik brit srác megkérdezte, hogy Magyarországon is franciául beszélnek. Először kicsit lesokkolódtam, hogy ezt tényleg komolyan kérdezi és ha ilyen alap dologgal nincs tisztában, akkor mit keres Thaiföldön, majd miután túltettem magam a történteken csak annyit válaszoltam, hogy nem, Magyarországon magyarul beszélnek. Úgy látszik azt a következtetést vonta le abból, hogy két francia lánnyal bandáztam, hogy akkor biztos közös nyelvet beszélünk. Valószínűleg mindhármunk akcentussal beszél és lehet, hogy nem jött le neki, hogy angolul beszélgetünk, de azért ez mégis csak elég durva. Még ha egy ázsiai kérdezte volna ezt, azt mondom oké, honnan kéne tudnia, de, hogy Európában valaki nincs tisztában azzal, hogy Magyarországon milyen nyelven beszélnek az azért szégyen szerintem. 

Ma is csak egy könnyű túránk volt, az elején megálltunk egy vízesésnél fürödni, majd utána szinte csak sík terepen haladtunk tovább. A túra befejezése egy bambusz rafting volt, ahol bambuszból készült tutajokon csordogáltunk le egy patakon. 


10. nap: Túrázás a dzsungelben Chiang Mai közelében - 2.rész

2016. december 3. 

A dzsungel túra 2. napján már csak 4-en maradtunk, mivel az amerikai-német páros csak 2 napos túrára fizetett be, ezért ők egy másik útvonalon és másik túravezetővel folytatták tovább a kirándulást. 

Kilátás az előző szállásunkról

2018. szeptember 26.

Szilvi 3 hónapig szüneteltette a vállalkozását, hogy Kanadában tanulhasson angolul

Szilvi a vállalkozását és az ügyfélkörét hagyta itt egy kis időre, hogy Kanadában tölthessen el pár hónapot és angolul tanulhasson. Motivációját és tapasztalatait a lenti interjúban osztotta meg velünk. 

Hova és mennyi időre akartál elutazni? 

3 hónapra terveztem az utazást. Ausztrália volt az elsődleges célpont de aztán Kanada, Toronto lett belőle. Hogy végül mi döntött Toronto mellett: unokatestvéreim ott élnek (bár nem náluk laktam az elején), ár-érték arány jobb volt, a vízum ügyintézés egyszerű és gyors volt, rövidebb volt az utazási idő és Kanadában a nyár jött ;)


Hogyan jött az ötlet, hogy bezárod a vállalkozásod egy darabig a külföldi nyelvtanfolyam miatt?

Régóta dédelgetett álom volt ez. Mondhatni kicsit ki voltam égve, magánéleti problémáim is voltak, elfáradtam és a testem is jelzett hogy pihenőre van szükségem.

Mivel foglalkoztál?

Teniszoktató voltam és vagyok is.

Mikor indult a vállalkozásod?

Kb. 14 éve kezdtem ezzel foglalkozni, előtte reklámügynökségnél dolgoztam, mint account.


Végül meddig voltál távol?

3 hónapig

Hogyan mondtad el az ügyfeleidnek az ötletet? Hogyan reagáltak?

Nagyon jófej tanítványaim vannak. Egyszerűen elmondtam nekik a dolgot, őszintén. Úgy érzem abszolut támogattak. Mondhatom azt kicsit irigykedtek, hogy ennyi idősen egyszercsak így meg merem ezt lépni. Sok emberben benne van ez a vágy csak különböző okok miatt nem teszik, ahogy nekem is mindig volt miért nem megtenni. Kifogásokat nagyon könnyű találni. De nálam jött egy pont amikor azt mondtam most vagy soha.

Nem féltél, hogy az ügyfeleid átpártolnak máshoz és mindent elölről kell majd kezdened?

Hazudnék ha azt mondanám hogy nem féltem. De bízok magamban, a tudásomban és nem ez volt/lesz az első alkalom hogy újra kell kezdenem az életemet. 


Volt bármilyen feladat, amit hátra kellett hagynod valakire? 

Persze. Sajnos a havonta érkező sárga csekkeket nem érdekli hogy nem vagyok itthon, illetve utalások amit szintén havonta kell rendezni. Ezeket ugye online tudtam intézni, illetve édesanyám az otthon hagyott pénzböl tudta ezeket fizetni.

Utazás után mi történt az ügyfeleiddel? Visszatértek hozzád vagy volt, akit elvesztettél?

Összesen 2 tanítvány pártolt át másik edzőhöz, illetve van egy, aki azóta hozzám is és az újhoz is jár. Tulajdonképpen gondoskodtam a tanitványaimról mielőtt elmentem, mert megkérdeztem őket, hogy kinek mi a terve, míg nem vagyok itthon. Volt olyan, akit összehoztam másik tanítvánnyal, illetve volt egy lány és egy fiú edző akit ajánlottam nekik. Volt, aki addig nem játszott vagy csak ritkán, illetve szerzett magának ütőpárt. Sajnos 2 tanítványom lesérült, úgyhogy rájuk most én várok, hogy felépüljenek.


Adott valamilyen pluszt a munkádhoz is az utazás?

Nem mondhatnám. A munkámhoz nem, de a személyiségemhez azt gondolom igen. Ugyan nyelvet mentem ki tanulni, de ez a 3 hónap nem volt elegendő számomra, hogy úgy megtanuljak, hogy esetleg oktassak is angolul. Többet vártam tőle, de tény hogy nem tettem meg mindent az ügy érdekében és ezért csak magamat vonhatom felelősségre. 

Hogy érzed, jól döntöttél, hogy bevállaltad ezt a szünetet és az utazást?

Igen is meg nem is. Igen, mert egy óriási tapasztalatot kaptam, világot láttam, felszabadultam míg ott voltam, távol helyezkedtem a problémáimtól. Nem, mert a problémák elől nem lehet elmenekülni azok sajnos megvárnak és újra támadnak. Bár ezt tudtam annak előtte is, sőt mindig is vallottam, hogy a menekülés nem opció csak időhúzás, de ezt választottam. Összességében, ennek fényében se bántam meg a döntést, viszont az is tény, hogy pár dolgot másképp csinálnék.


Meg mernéd lépni ezt a döntést még egyszer?

Abszolút! 

Mit tanácsolnál azoknak, akik szintén vállalkoznak és hasonló utazási terveik vannak?

Bízzanak önmagukban, adjanak bele mindent és ha úgy érzik vágjanak bele. Mikor visszajönnek már semmi se lesz ugyanolyan, egy nagy élménnyel jobb lesz! 


Ha eljárnál Szilvihez teniszezni, akkor keresd föl az oldalát!


***

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

2018. szeptember 24.

9. nap: Túrázás a dzsungelben Chiang Mai közelében - 1. rész

2016. december 2. 

Az előző napokban befizettem egy Chiang Mai környéki dzsungeltúrára, ahol helyi túravezető segítségével a hegyi törzsek életébe kaphatunk betekintést. Nemcsak a törzsek miatt volt érdekes ez a program számomra, hanem a trópusi éghajlaton való túrázás miatt is, hiszen így megfigyelhettem a természetet. A túra kis csoportos, kb. 5-10 ember vesz rajta részt és a helyi utazási irodákban lehet befizetni. 

Reggel mindenkit felvesznek a szállása előtt. Jó kis csapat jött össze, két francia friss diplomás agrármérnök lány, egy 19 éves német fiú, illetve egy 29 éves amerikai katona és annak 24 éves német fitnesz modell és a Hiltonnál sales menedzserként dolgozó felesége. A német lánynak be nem állt a szája, sokat nevettem a hülyeségein. Megtudtuk róla, hogy eléggé hiperaktív életet él, naponta 5-6 órákat alszik csak. Amikor fitnesz szezon van, akkor hajnali 4-kor kel föl edzeni és mellette még teljes munkaidős állása is van Seattle-ben. Azt tervezi, hogy jövőre elindul az egyik leghíresebb fitnesz versenyen, az Arnoldon. Állítása szerint egy dolog nyugtatja le, a Washington államban legálisan beszerezhető fű. Még egy olyan engedéllyel is rendelkezik, amivel legálisan kereskedhet fűvel. 


2018. szeptember 21.

8. nap: Templom a város felett, Doi Suthep

2016. december 1.

Mai napra a Chiang Mai-hoz közeli Doi Suthep hegyen lévő ugyanazon nevű templom meglátogatását terveztem.

A templomnak érdekes legendája van. A monda szerint az 1300'-as évek közepén ezen a környéken egy szerzetesnek különös álma volt. Azt álmondta, hogy Pang Cha nevezetű településen találni fog egy ereklyét. A szerzetes el is utazott erre a településre és valóban megtalálta az ereklyét, amiről úgy sejtette, Buddha vállcsontja lehet. Az ereklye nagy erőkkel bírt, képes volt világítani a sötétben, eltűnni, vagy akár sokszorosítani önmagát. A szerzetes meg akarta mutatni a kincset a Sukhothaiban székelő királynak is, viszont ott nem működött a csodaerő, semmilyen varázslatot nem mutatott.

A Lanna király is meghallotta a történteket és arra kérte a szerzetest, hogy hozzá is vigye el az ereklyét. Miután odaértek, az ereklye kettévált. Az egyik részét megtartották és egy templomban helyezték el, a másik részét pedig egy fehér elefánt hátára rakták. Az állatot elengedték a dzsungelben, ami a mai Doi Suthep hegy tetején állt meg, trombitált hármat az orrmányával, majd meghalt. A király érezte, hogy ez egy jel lehetett és azonnal elkezdte a templom építtetését.


2018. szeptember 18.

7. nap: Chiang Mai, a templomok városa

2016. november 30. 

Pár napja, amikor Bangkokban a Wat Pho-ban jártam, órákig bámultam a díszes sztúpákat, az aranyozott szobrokat. Minden annyira új és különleges volt. Chiang Maiban már túladagolást kap az ember a buddhista templomokból, hiszen szinte minden sarkon van egy. 

A reggelt egy helyi kifőzdében kezdtem, ami egy lakóépület kertjében lett kialakítva. Nem bonyolítják itt a vállalkozók életét. Egyszerűen csak kiraknak pár asztalt és széket, egy rezsót és már mehet is a business. Az árak egy kicsit alacsonyabbak, mint a fővárosban. 



Chiang Mai óvárosa egy szabályos négyszöget ír le, ami vizes árokkal és várfallal van ellátva. A főbb látványosságok, a szép templomok ezen a részen sorakoznak. Egy nap elég a központ felfedezésére, hiszen nem olyan nagy ez a terület.

2018. szeptember 17.

Flóra már harmadjára kér fizetés nélküli szabadságot a munkahelyén, hogy utazhasson. Így csináld utána te is! - Interjú

Flóra már kétszer is kilépett egy kis időszakra a projektvezetői állásából, hogy elindulhasson az El Caminón, illetve jógát tanulhasson Indiában. Idén már a harmadik fizetés nélküli szabadságát tervezi ugyanannál a vállalatnál. Most elárulta nekünk ő hogyan csinálta. 

1. Hova és mennyi időre akartál elutazni? Hogyan jött az ötlet, hogy fizetés nélküli szabadságot kérsz?

Először 2015-ben kértem fizetés nélkülit, akkor Spanyolországba utaztam az El Caminóra. 20 napra mentem, abból összesen 10 nap volt fizetés nélküli a többi rendes szabadnap. Az életem egy olyan időszakát éltem, amikor azt éreztem, hogy egyedül kell töltenem egy kis időt. Az El Caminót már régen kiszemeltem és jó választásnak tűnt erre a célra. Akkor azért kértem ki a fizetés nélkülit, mert ezt az utat az indulás előtt kb. 3 héttel találtam ki és már nem volt annyi szabadságom, így egészítettem ki.

Másodszorra 2017-ben kértem ki újra, ekkor Indiába utaztam 2 hónapra. Erre már tudatosan készültem és az év elején tájékoztattam a feletteseimet, hogy ezt tervezem és végig a két hónap alatt fizetés nélkülin szeretnék lenni. Ez már egy nagyon átgondolt út volt, mind anyagilag, mindig pedig a munkáim szempontjából.

Jelenleg a harmadik ilyen utamat szervezem most 2018-ban 1 hónapot kértem ki, és kaptam rá engedélyt. : )


2. Miért nem mondtál föl?

Alapvetően szeretem a főállásomat, a vállalkozásomat pedig pláne. Az előbbi a biztonságot és az alapot nyújtotta a vállalkozás kezdeteiben és jelenleg is a jövőmet alapozom meg vele. Az utóbbi pedig a „szerelemgyerekem”. Őszintén egyszer futott át az agyamon, hogy felmondok, akkor amikor arra gondoltam, hogy nem engednek el Indiába… Szóval az volt a tervem, hogy nem állást vagy várost vagy országot szeretnék váltani, hanem egyszerűen csak szükségem van olyan időszakokra, amikor nem dolgozom. Amikor önmagammal vagyok, összegzem az elmúlt időszakom és utána visszatérve megyek tovább az utamon.

3. Milyen területen és beosztásban dolgozol?

Főállásban egy multinacionális cégnél dolgozom, karbantartási területen vagyok projektvezető. Emellett másodállásban van egy vállalkozásom, egy jógastúdióm. Itt egyrészről vezetem és szervezem a stúdió életét, másrészről pedig jógaórákat és tanfolyamokat tartok.

4. Mióta álltál alkalmazásban, amikor kikérted a fizetés nélküli szabadságot?

2013 óta dolgozom ennél a cégnél, szóval az első alkalommal 2 éve, a második alkalommal pedig 4 éve.


5. És mikor indult a vállalkozásod?

2016-ban kezdtem.

6. Hogyan tálaltad az ötleted a főnököd elé és mi volt a reakciója? Megkaptad a kért időszakot?

Az első alkalommal nagyon féltem. A cégnél nem volt megszokott, hogy ilyen magán jellegű pihenésre vagy „nyaralásra” akárki kikérné a fizetés nélkülit (általában akkor szokták, ha valami negatív történés van az életben). Sőt multinacionális cég révén van egy gyönyörű formanyomtatványunk, amit még a gyárigazgatónak is alá kell írni, például a HRL osztály vezetője mellett. Szóval ezt látván kicsit megijedtem, de úgy döntöttem azzal nem veszíthetek semmit, ha megpróbálom, maximum nem engednek el. Az akkori főnököm meglepően jól reagált, kiderült, hogy a legjobb barátja is járt az El Caminón és bíztatott. Sőt, utólag elárulta, hogy látta rajtam, hogy mennyire szükségem van rá, így ezért volt ennyire partner a helyzetben. A történet vicces része, hogy utána felhívott a gyárigazgató asszisztense, hogy ő még ilyet nem látott és nagyon bátor vagyok, támogat mindenben, segít áttolni a papírt az embereken : ). Szóval megkaptam az első ilyen szabim.
Második alkalommal jó előre szóltam, akkor már minden felettesem tudta, hogy mennyire nagy szerepet játszik és milyen fontos az életemben a jóga, így azzal a kikötéssel, hogy arra a két hónapra megszervezem, hogy ki helyettesít és hogy visszajövök ismét elengedtek.


7. És az ügyfeleidnek hogyan adtad elő? Ők mit szóltak?

Én ezt úgy fogtam fel, hogy miattuk is megyek. A jógában azt gondolom, abból tudunk igazán segíteni másoknak, ha önmagunkat fejlesztjük és tanulunk. Én ezért mentem ki. A tudást pedig hoztam haza nekik is, megosztani, együtt fejlődni tovább. Ezt a gyakorlók is átlátták, szóval inkább izgatottan álltak ahhoz, hogy mit látok, tanulok, hallok kint. Végig követték az utamat és örömmel vártak haza.

8. Voltak valamilyen aggályok a főnököd és a HR részéről?

A feletteseim részéről semmi, végig bíztak bennem. Azt erősítették, hogy jó munkaerő vagyok és várnak vissza. A HRL-ről volt egy két megjegyzés, amit visszahallottam, de ezek nem voltak mérvadóak. Nálunk a hangsúly a feletteseken van, hiszen akkora a cég, hogy csak ők tudnak releváns döntést hozni egy ilyen ügyben.


9. Attól nem féltél, hogy az ügyfeleid átpártolnak másik jóga stúdióhoz és mindent elölről kell majd kezdened, amikor hazajössz?

Őszintén? Egyáltalán nem. Annyi nehézséggel kellett már szembe néznem, hogy nagyobb a kitartásom és a bizonyosság abban, amit csinálok, mint a félelmeim. Borsod megyében nem egyszerű egy jóga stúdiót vezetni, főleg nem akkor, ha nem a fogyasztói társadalom igényeinek szeretnél megfelelni. Pont emiatt a szemléletem miatt inkább hosszútávú és kitartó közösség és gyakorlói kör alakult ki, akik önmagukért gyakorolnak, az én személyem csak maximum támogató szerepben van. Ők nem tűnnek el 2 hónap alatt, és persze nem is voltak jógaórák nélkül hagyva. Amikor kimentem már volt két alkalmazottam.

10. Ki látta el addig a munkádat, amíg te utaztál?

Van két gyakornokom, őket bíztam meg, hogy helyettesítsenek. Nem volt nehéz dolguk, mert pl. a két hónapos utamba belesett a karácsony és újévi időszak, ami nálunk inkább 1 hónapos a sok leállás és leltár miatt, így kevesebb és jobban szervezhető a munka.


11. Volt bármilyen feladat a vállalkozásodban, amit szintén hátra kellett hagynod valakire? 

Igen. Egyrészről a jógaórákat nem hagytuk abba teljesen, csökkentett óraszámmal ugyan, de üzemelt a stúdió. Adminisztrációs és számlafizetési ügyeket pedig az egyik alkalmazottamra és Édesanyámra hagytam itthon. 

12. Utazás után ugyanabba a pozícióba kerültél vissza?

Igen.

13. Lojálisabb munkavállaló lettél utána? Még mindig ennél a cégnél dolgozol?

Persze és igen. Én teljes mértékben azt éltem meg, hogy támogatnak és megbecsülnek. Figyelembe veszik az életem privátabb oldalát, és értik, hogy valaki nem attól lesz jó munkavállaló, hogy odaláncoljuk valahova.


14. Adott valamilyen pluszt a karrieredhez is az utazás?

A főállásomban csak annyit, hogy még motiváltabb lettem ott maradni. A vállalkozásom szempontjából nagyon sokat. Az első utamon ért meg bennem és jutottam el odáig, hogy elkezdem az egészet. Az indiai utamon, pedig felbecsülhetetlen dolgokat tanultam, egyrészt magamról, másrészt olyan tudást kaptam, amit azóta is próbálok átadni a tanítványaimnak. Ezért megyek vissza idén is.

15. Utazás után mi történt az ügyfeleiddel? Visszatértek hozzád vagy volt, akit elvesztettél?

Az ügyfélkör maradt, a gyakorlók teljesen jól vették azt a két hónapot. Az egyik alkalmazottamat veszítettem el. Azt hiszem ebben nem csak ez a két hónap részemről, hanem a saját önismereti útja az ő részéről is szerepet játszott. Most már sosem tudom meg, hogy ő maradt-e volna ha nem hagyok itthon rá két hónapig egy kicsit több feladatot, mint a jelenlétemben. Mindenesetre tanultam belőle.


16. Hogy érzed, jól döntöttél, hogy bevállaltad a fizetés nélküli szabadság kéréseket és az utazást?

Mindenképpen. Most már azt érzem, hogy szinte minden évben 1 hónap kötelező pihenést és lassítást fogok betervezni, jót tesz minden szempontból.

17. Mit gondolsz, milyen előnyei vannak a fizetés nélküli szabadságnak a felmondással szemben (mind a munkáltató, mind a munkavállaló szemszögéből nézve)?

Munkavállaló szempontjából első sorban az, hogy biztonságba érkezel haza és tudod folytatni a munkád, amit elkezdtél. Továbbá, hogy igazán megbecsültnek érzed magad, tudod hogy megértenek és figyelnek rád.

Munkáltató szempontjából, hogy még motiváltabb és lojálisabb lesz ettől a dolgozó. Hosszabb távon kitart egy ilyen cég és főnök mellett.


18. Meg mernéd lépni ezt a kérést ugyanannál a vállalatnál még többször is vagy az már túlzás?

Már megléptem. Sőt évente meglépném. Azt gondolom, hogy nem szabad félni és ezzel bekorlátozni magunkat. Ha a másik oldalon is partnerként kezelnek, akkor ez nem okozhat problémát.

19. Mit tanácsolnál azoknak, akiknek hasonló terveik vannak?

Azt, hogy mindenképpen valósítsák meg, merjék felvállalni önmagukat és a vágyaik. Sokkal egészségesebbek és magabiztosak lesznek utána. Az egyik nagyra becsült tanárom mondta, hogy az emberek önbecsülése ott megy el, hogy sok mindent elkezdenek és nem fejezik be. Én ugyanezt gondolom az álmodozással kapcsolatban. Ha sokat álmodozunk, de soha nem valósítjuk meg őket, akkor nagyon boldogtalanná válnak a mindennapok. Szóval hajrá mindenkinek, legyenek az álmokból valódi tapasztalatok és csodák.

***

Ha ellátogatnál Flóra jóga stúdiójába, akkor keresd föl az alábbi honlapokat!




***

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

2018. szeptember 15.

6. nap: Utazás Bangkokból Chiang Mai-ba

2016. november 29.

Tegnap nem találtam azt a buszt, amit kinéztem, ma viszont úgy jártam, hogy megtaláltam azt a buszt, ami a Google Maps szerint jó lett volna nekem Bangkok kisebb, a fapadosok által használt repterére, de a buszon közölték velem, hogy ez nem oda megy. Szerencsére azt is megmondták melyikre kell majd átszállnom, úgyhogy végül kikeveredtem a repülőtérre. 

Négyszer vettem már jegyet a bangkoki helyi buszokon, de mind a négyszer különböző összeget fizettem. Biztos van benne valamilyen logika, de nekem még nem sikerült megfejtenem. Igazából ez a legolcsóbb közlekedési módszer a városban, úgyhogy teljesen mindegy, hogy 50 Ft-ot kell fizetni vagy 80-at. 

Hogyan lehet eljutni Bangkokból Chiang Maiba?

1, busszal
Bangkok Mochit buszvégállomásáról, illetve turista buszok a központból (Khao San road) is indulnak az ország szinte minden pontjára. Olcsó, de sokáig kell buszon ülni. Én ekkor még tartottam a buszozástól, főleg az éjszakai buszozástól, mivel Thaiföldnek nincsenek jó közúti baleseti statisztikái. Később megtapasztaltam, hogy nem vészes a buszozás, nem kell tőle tartani. 

2, vonattal
A vonat a központi vasútállomásról (Hua Lamphong) indul, viszont pár nappal előre meg kell venni a jegyet. Én még itthonról olyanokat olvastam, hogy nagyon rossz állapotban vannak a sínek és a vonat többször is kisiklott, de később azt is olvastam, hogy ez már régen volt és azóta felújították őket. Így utólag már simán felülnék rá, szerintem ettől sem kell tartani. 

3, repülővel
Rengeteg légitársaság üzemel járatokat Bangkok és Thaiföld második legnagyobb városa, Chiang Mai között. A fapados járatok a kisebb reptérről, a hagyományos légitársaságok pedig a város fő repteréről indulnak. Én az Air Asiaval utaztam. 

Ha a Nok Airrel utazol, akkor ilyen madárkával repülhetsz