2026. június 22.

Sabbatical - avagy miért van szükségünk időnként egy kis áramszünetre?

Magyarországon még mindig kevéssé ismert fogalom a sabbatical, vagyis az alkotói szabadság, karrierszünet, esetleg hosszabb fizetés nélküli szabadság. Pedig sok országban teljesen természetes része a karriernek, hogy az ember időnként kiszakad a munkából, és néhány hónapot valami másra fordít.

Én eddig három alkalommal tartottam hosszabb szünetet a karrieremben, mégis gyakran azt érzem, hogy a környezetemben kevesen értik igazán, miért dönt valaki úgy, hogy időnként szüksége van egy „áramszünetre”. Pedig szerintem ez nem feltétlenül menekülés a munkából, hanem tudatos döntés arról, hogy az ember időt szánjon olyan dolgokra, amelyekre a hétköznapokban egyszerűen nincs elég lehetősége.

Az egyik kedvenc podcastom a Concord podcast, amelynek mai adásában pont a sabbatical témájáról beszélgettek. Mire végighallgattam az epizódot, eldöntöttem, hogy én is összeszedem a saját gondolataimat a témáról, és reflektálok az ott elhangzottakra.

Mi az a sabbatical, avagy alkotói szabadság?


A sabbatical egy hosszabb karrierszünet, amely során az ember valami mással foglalkozik, amire a munkával teli mindennapokban nem jut elegendő idő.

Én nem határoznám meg pontosan, hogy mennyi időt jelent, mert ez nagyon egyéni. Van, akinek néhány hónap elegendő, másnak akár egy évre is szüksége lehet ahhoz, hogy feltöltődjön, új dolgokat tanuljon vagy egyszerűen csak más élettapasztalatokat szerezzen.

Azt sem gondolom, hogy a sabbatical egyenlő az utazással. Számomra az utazás a hobbi és egyben a szenvedély, amire az éves szabadságkeret egyszerűen nem elegendő. Ezért döntöttem többször is úgy, hogy inkább hosszabb szünetet tartok, és több időt szánok arra, ami igazán érdekel: a világ felfedezésére.


2026. június 15.

Úton a turizmus felé

Két nagyobb projekten dolgozom már kicsivel több mint egy éve: egy világkörüli úton, illetve a turizmus felé történő elmozduláson. A terveimről korábban már részletesebben is írtam ebben a posztban. Tavaly ősszel azonban abbahagytam annak a bejegyzésnek a frissítését, mert úgy tűnt, hogy mindkét terv későbbre tolódik. Ettől függetlenül a háttérben nem állt meg a munka, és most szeretném megosztani, mi történt azóta.

A világkörüli út ötlete természetesen nem tűnt el, de az elmúlt időszakban nem ez került a fókuszba. Sokkal inkább a karrierváltás és az a kérdés foglalkoztatott, hogy pontosan mivel szeretnék foglalkozni hosszabb távon.

Képzések


Ha valaki egy teljesen új szakmai terület felé szeretne elindulni, akkor először azt kell átgondolnia, hogyan tudja megszerezni azt a tudást és tapasztalatot, ami alapján egyáltalán szóba állnak vele az adott területen dolgozó szakemberek.

Tavaly nyáron először még abban bíztam, hogy több mint 10 év utazási tapasztalattal a hátam mögött, illetve több mint 55 meglátogatott országgal talán sikerül elhelyezkednem a turizmusban különösebb előképzettség nélkül. Ez azonban nem így alakult. Nemcsak hogy állást nem kaptam, de még egyetlen állásinterjúig sem jutottam el.

Ezután kezdtem el komolyabban gondolkodni azon, milyen képzéssel tudnám megalapozni a váltást. Szerintem sokan nem tudják, hogy Magyarországon két szakmát teljesen ingyenesen el lehet végezni. A turizmus területén három államilag támogatott képzés közül lehet választani: idegenvezetés, utazásszervezés és szállodamenedzsment. Én ezek közül az idegenvezetést választottam.

2025 szeptemberétől 2026. június 12-ig a BZSH Külkereskedelmi Technikum idegenvezető képzésén vettem részt. Elég intenzív időszak volt: teljes munkaidős állás mellett esti képzésre járni nem volt egyszerű. Heti két alkalommal munka után 5 órától fél 9-ig az iskolában ülni, illetve havonta egy szombaton reggel 9-től délután 5-ig terepgyakorlaton részt venni komoly időráfordítást jelentett.

Szentendrén terepgyakorlaton


Az elején, amikor még munkahelyet is váltottam, azt hittem, hogy ez egyszerűen nem fog működni. Volt olyan pillanat, amikor komolyan gondolkodtam azon, hogy abbahagyom az iskolát. Végül egyik barátnőm, aki szintén karrierváltáson ment keresztül, beszélt rá, hogy engedjem el a tökéletességre való törekvést. Nem az a lényeg, hogy mindenből tökéletes eredményt érjek el, hanem hogy végigcsináljam.

Nagyon örülök, hogy végül nem adtam fel. Ráadásul nem is kettesekkel sikerült teljesíteni a képzést, hanem a végén szinte ötös eredménnyel zártam.

Bár a tanítás lezárult, a szakmát hivatalosan még nem szereztem meg. A végső oklevél feltétele egy 100 órás szakmai gyakorlat teljesítése, illetve az októberi állami vizsga sikeres letétele.

Az első turizmussal kapcsolatos munkám


Mivel korábban még soha nem dolgoztam a turizmusban, nem tudtam meglévő szakmai tapasztalatot igazolni, ezért gyakorlati helyet kellett keresnem. Az utazási irodák továbbra sem igazán voltak nyitottak felém, így támadt az az ötletem, hogy a Hosszúlépésnél szeretnék séta segédként dolgozni.

Korábban több sétájukon is részt vettem, amelyek nagyon tetszettek, és úgy gondoltam, hogy leendő idegenvezetőként rengeteget tanulhatok a városról és a történelemről egy ilyen környezetben.

Márciusban fel is kerestem a Hosszúlépést, hogy lenne-e lehetőség náluk elvégezni a szakmai gyakorlatot. Legnagyobb meglepetésemre nagyon gyorsan válaszoltak, hogy van rá lehetőség, és behívtak egy személyes beszélgetésre.

A találkozó jól sikerült, ezt követően két próbasétán kellett részt vennem, ahol betanultam a sétasegédi feladatokat. Ezek is pozitív visszajelzésekkel zárultak, így végül bekerültem a csapatba. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen össze fog jönni.

Március végétől két hétig Marokkóban utaztam, így csak ezt követően, április végén tudtam elkezdeni náluk a munkát. Facebookra majd posztolok ezekről a sétákról. Rengeteg olyan helyre jutottam el azóta a városban, ahol még soha nem jártam előtte. 

Áprilistól újabb intenzív időszak következett: teljes munkaidős állás mellett esti képzés, hétvégente pedig alkalmi munka. Nem unatkoztam. Viszont most végre egy dolog lezárult, így felszabadultak a hétköznap estéim.

Az átmenet


Februárban közben jelentkeztem a turizmus menedzsment mesterszakra is, amelynek az eredménye júliusban derül ki. Ha sikerrel járok, akkor a tanulás nem áll meg itt, és szeptembertől magasabb szinten folytatom tovább.

Sokat gondolkodtam azon is, hogyan érdemes belevágni ebbe a váltásba. Arra jutottam, hogy valószínűleg nem egy éles váltással kell majd megoldani: nem úgy, hogy egyik napról a másikra még multis környezetben dolgozom beszerzőként, majd hirtelen teljesen turizmusra váltok. Inkább egy fokozatos, párhuzamos átmenetet szeretnék kialakítani, ahol lassan tolódnak át az arányok az új irány felé.

Egyrészt azon a területen, ahol már több mint 10 év szakmai tapasztalatom van, jelenleg sokkal jobban keresek, mint egy teljesen új szakmában. Ezért valószínűleg meghatározok majd egy konkrét megtakarítási célt: amíg nincs meg egy bizonyos összegű tartalékom, addig nem szeretném teljesen feladni a beszerzői munkát. Közben viszont szeretném tudatosan építeni a turizmushoz kapcsolódó irányt.

Spanyol nyelv


Lassan egy éve spanyolul is tanulok. Mivel az elmúlt időszakban elég sok mindent csináltam egyszerre, ezért a nyelvtanulással nem tudtam olyan gyorsan haladni, mint szerettem volna.

Tavaly ősszel elmentem az A1-es nyelvvizsgára, amit sikeresen teljesítettem, jelenleg pedig A2-es szinten tartok. Idén ősszel újra szeretnék nyelvvizsgázni. Addig még eldöntöm, hogy megpróbálkozom-e a B1-es szinttel, vagy inkább a biztosabb A2-es vizsgát választom.

Jelenleg itt tartok ebben a folyamatban. Ezt a posztot időről időre frissíteni fogom, hogy hogyan alakul tovább az út.


Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

2025. március 29.

A következő nagy terv: világkörüli út és karrierváltás

Vannak, akik azt se szeretik eltervezni, hogy mit csináljanak holnap. Na, én nem közéjük tartozok. Én imádok tervezgetni, projektekben és célokban gondolkozni. 

1. út: Délkelet-Ázsia és Ausztrália

Ezt a posztot 9 éve, 2016 elején írtam és frissítettem folyamatosan az első hosszabb utazásomra készülve, melyre aztán 2016 év végén indultam és akkor 7 hónapon keresztül utaztam Délkelet-Ázsiában (Thaiföld, Malajzia, Vietnem, Indonézia) és Ausztráliában.

Sydney, Ausztrália

2025. január 22.

Veszélyes egyedül nőként Dél-Amerikában utazni?

Kétszer jártam már Dél-Amerikában, 2021-ben egy hónapot töltöttem Peruban, illetve 2024-ben összesen 3 hónapot utaztam Chilében és Argentínában, pár napot Bolíviában és 1-1 napot Uruguay-ban és Brazíliában. Mind a két út előtt a legnagyobb félelmem a közbiztonság volt. 

Chile, Torres del Paine

2022. december 11.

7. nap: Laguna de Salinas

2021. október 22. 

Mai napra a Laguna de Salinas egész napos kirándulásra fizettünk be. Ezeket a túrákat én a szálláson foglaltam, de a belvárosban rengeteg utazás iroda található, ahol szintén könnyen el lehet intézni a foglalást. Egyébként főleg helyiek jöttek ezekre a befizetett egy napos kirándulásokra, illetve más dél-amerikai országokból érkező turisták, így a legtöbb információ spanyolul hangzott el, de azért az idegenvezető igyekezett pár szót angolul is elmondani. 

Alig vártam már, hogy láthassak lámákat és alpakákat, várható volt, hogy ma eljön a találkozás pillanata. 

Először két kilátópontnál álltunk meg, ahonnan a Misti vulkánra lehetett rálátni. 

ilyen úton haladtunk


2022. november 20.

6. nap: Arequipa

2021. október 21. 

Egyedül az nem tetszett Peruban, hogy városon belül nem nagyon van tömegközlekedés. Limában járnak buszok, de ott meg nem éreztem a késztetést a buszozgatáshoz. Egyetlen lehetőség van a közlekedésre, a taxi appok, a Cabify és az Über. 

Délutánra befizettünk egy szervezett csoportos programra, a délelőttre meg beterveztem olyan helyeket, melyek már nem gyalog távolságra vannak a belvárostól, de taxival még bejárható a távolság.  

Mirador de Yanahuara

Szép kilátópont, ahonnan rálátni a városra és a Misti vulkánra. Ide nagyon könnyen el lehetett jutni Cabify-jal a belvárosból.



2022. október 1.

5. nap: Arequipa

2021. október 20. 

Icából éjszakai busszal utaztunk Arequipába a Cruz del Sur busztársasággal. Kicsit tartottam az éjszakai buszozástól, mert olvas az ember ezt azt, ha rákeres perui meg úgy általánosságban dél-amerikai hosszú buszutakra. Bizonyos útvonalakon, pl a Lima - Cusco járaton elvileg néha előfordul, hogy fegyveres banditák megállítják a buszt és elviszik az utasok értékeit. Ezen kívül éjszaka a hegyekben, kanyargós utakon való buszozás se olyan bizalomgerjesztő. Ennek ellenére az út teljesen rendben ment, egyedül a hosszúság miatt volt fárasztó, kb. 10-11 óra alatt értünk oda. Habár valamennyit sikerült aludni, de nem pihentetően, úgyhogy nem a legfrissebben érkeztünk meg Arequipába. 

úton Areqipa felé - az óceánpartról irány a hegyekbe




2022. július 27.

4. nap; 2. rész: Huacachina

2021. október 19. 

A Ballestas-szigetek kirándulás után délutánra Huacachina, a sivatagi oázis volt a program. Ez egy jó hosszú nap lett, mivel a következő távolsági buszos utazást a szomszédos településről, Icából foglaltam Arequipába még aznap estére, ami egy marha hosszú éjszakai járat, de erről majd később írok bővebben. 

Huacachina

Huacachina egy oázis az Atacama sivatagban. A dél-amerikai földrészen ez az egyetlen oázis, így El oasis de América, azaz Amerika oázisa néven is emlegetik. 


úton Huacachinába Paracasból


2022. július 10.

4. nap: Ballestas-szigetek

2021. október 19. 

Erre a napra befizettünk a szálláson a Ballestas-szigetek kirándulásra. A szigetcsoport az érdekes állatvilágáról híres. Magán a szigeteken nem köt ki a hajó, környezetvédelmi okokból ez meg van tiltva, viszont a parthoz közel lehet menni, így szinte biztos, hogy fogunk állatokkal találkozni. 

A szigetek felé tartva az első érdekesség a Paracas-félszigeten a homokban található geoglifa. A formája kaktuszra vagy gyertyatartóra emlékeztet és ahogy a Nazca vonalakat sem tudják pontosan, hogy mi célból készültek, ennek az alkalzatnak sem ismert az eredete és annak mivolta. Az alakzat környékén talált leletekből arra következtetnek, hogy kb. Krisztus előtt 200-ban készült. Mivel itt szinte egyáltalán nem esik az eső, így tökéletes állapotban maradt meg a forma. A félsziget ezen részére út sem vezet és gyalogosan is tilos megközelíteni. Egyébként kb. 50 méter mélyen ásták ki a homokot és kövekkel szegélyezték, hosszúsága 170 méter, szélessége pedig 70. Durva, hogy több száz, sőt, több ezer éve így megmaradt. Még azt is kutatják, hogy köze van-e ennek a geoglifának a Nazca-vonalakhoz, de egyelőre nem találtak összefüggést közöttük. Innen Nazca kb. még 200 km-re található. 



2022. május 30.

3. nap: Paracas

2021. október 18. 

Előző nap a szállásról foglaltam le a buszjegyeket Limából Paracasba. Fórumokon azt olvastam, hogy a legmegbízhatóbb busztársaság az országban a Cruz del Sur. A foglalás valami eszméletlen körülményes volt. Vagy 1 órát szarakodtam, mire sikerült megvenni a jegyeket. Volt, hogy a bankkártyát nem fogadta el, vagy nem tudtam kiválasztani, hogy melyik időpontban mennék. Nem tudom, hogy csak telefonról ilyen macerás és vajon laptopról könnyebben megy-e. Ahhoz meg messze van a buszállomás Limában, hogy csak a jegyvásárlás miatt odamenjünk. Az meg szintén kérdéses, hogy indulás előtt a helyszínen lesz-e még hely a buszon. Egyébként valószínűleg lett volna, de az online tűnt a legbiztosabbnak. Lementem még a hotel lobby-jába is, hogy az ottani számítógépen próbálkozok, de az tetű lassú volt, úgyhogy visszamentem a szobába a telefonnal próbálkozni. Szerencsére aztán sikerrel jártam. Egyébként ha biztos valaki az időpontban, akkor lehet érdemesebb még otthonról megvenni a jegyet, mert közvetlenül indulás előtt foglalva magasabbak az árak. 

A busz egyébként nagyon korrekt, kényelmesek az ülések és hátul még wc is volt. 

Útközben meg lehetett csodálni az Atacama-sivatagot. Nagyon érdekes látvány volt ez a kő- és homok sivatag, illetve az út menti kis települések. Az Atacama-sivatag (Peru és Chile területén fekszik) egyébként az egyik legszárazabb hely a Földön. A nedvességtől az egyik felén az Andok, a másik felén a parti hegység védi. A sivatagban viszont sok helyre tengeri köd kerül, amely elég nedvességet biztosít bizonyos növények (moszatok, zuzmók és néha kaktuszok) megélhetéséhez. 



2022. április 10.

2. nap: Lima

2021. október 17. 

Az útra 2 fényképezőt hoztam (egy kicsi kompaktot, illetve egy objektívest, de ahhoz képest szintén kis méretűt), illetve egy telefont. Eredetileg csak a fényképezőket akartam használni fényképezésre, de ott Limában vettem észre a hotelban, hogy az objektíves gépem nem működik, teljesen fekete a kép. Sajnos fölöslegesen megutaztattam és ezért is van sok homályos, nem jól sikerült kép. Mielőtt az ember elindul egy utazásra nem árt kipróbálni a kütyüket, hogy működnek-e. 

Lábjegyzetként írom, hogy garancián túli fényképező javításra a Megapix Fotószervizbe érdemes menni. Előtte elvittem két másik szervizbe is a gépet, ahol halvány lila gőzük nem volt arról, hogy mi lehet a baja, ők meg már pár e-mail váltás után tudták, hogy mi a gond és 20.000 Ft-ért meg is javították. 

Limára egy napot terveztem, a történelmi belváros megtekintését. Szállásunk a Miraflores negyedben volt, ahol szintén lehetne sétálgatni, illetve innen nagyon közel van az óceánpart is, de nem akartam sokat időzni a fővárosban. Egyébként Miraflores egy modern, tiszta, nagyon élhető környék, mint akár egy nyugat-európai város(rész). A hotelből Cabify appon rendeltem taxit a történelmi belvárosba. Jó sokat kellett innen menni, kb. 10 km-t. Hatalmas város ez a Lima. 

Amit mindenhol tapasztaltunk Peruban, hogy a főtereken és a történelmi belvárosban nagyon ügyelnek a tisztaságra és az épületeket is nagyon szépen karbantartják. 

A taxisofőr azt mondta, hogy vigyázni kell azért a városban, illetve később az Inca Trail-en a túravezető is mondta, hogy Lima a második legveszélyesebb város Dél-Amerikában, de itt a történelmi belvárosban egyáltalán nem éreztem magam veszélyben. Nem azt mondom, hogy alaptalan a félelem, óvatosnak kell lenni, de szerintem mindenképp érdemes legalább egy napot Limára szánni, mert ahogy olvastam a fórumokban sokan teljesen kihagyják az útitervből. 

Még egy praktikus információ, hogy sim kártyát ajánlatos vásárolni, mert nagyban megkönnyíti az utazást ha van mindenhol internet. Igazából elvileg mindegy melyik szolgáltatót választjuk, én a Bitelnél vettem, mivel azt találtam a főtér közelében. Elvileg nem a Bitelnek a legjobb a lefedettsége, de nekem semmi problémám nem volt vele, mindenhol tudtam használni, ahol jártam. 

Mi Limában az alábbi nevezetességeket tekintettük meg:

Plaza De Armas

Lima városát Francisco Pizarro, spanyol hódító alapította 1535-ben. Az új város ez a tér körül alakult ki, a környező négyzetrácsos utcahálózatot a tér oldalaihoz igazítva tervezték, megfelelve ezzel I. Károly spanyol király 1523-ban kelt rendeletének, amely a gyarmatokon alapított városok tervrajzát szabályozza.

Ami nagyon tetszett Limában, az az épületek fából készült balkonjai, amit az alábbi képeken is lehet látni.