Booking.com

2019. december 1.

97. nap: Bondi-Cogee sétaút és a legérdekesebb temető, ahol jártam

   ,
2017. február 28.

Nem lehet teljes a városlátogatás Sydney-ben Ausztrália egyik legnépszerűbb sétaútjának teljesítése nélkül, úgyhogy a városban töltött utolsó napomon nem is volt kérdés, hogy mit fogok csinálni. Aznap végigmentem az igen népszerű, 6 km hosszú Bondi-Cogee sétaútvonalon. A séta végig betonozott úton halad, nagyon egyszerű, úgyhogy mindenki bátran nekivághat.


96. nap: Túrázás Sydney-ben

   ,
2017. február 27.

Pár cikkel korábban (itt és itt) említettem már Sydney központjának és vonzáskörzetének főbb látványosságait, de azóta sikerült felfedeznem egy kevésbé ismert sétaútvonalat is, ami egy részen igazán vadregényes környéken halad és nincs annyi ember rajta mint pl. a Coogee – Bondi sétaútvonalon, úgyhogy számomra ez lett az abszolút kedvenc. 

Melyik ez az út? 
Az út neve Manly Spit Bridge Coastal walk. 


95. nap: Álommmunka Ausztráliában

   ,
2017. február 26.

Két hét civilizációtól távol töltött időszak után újból beiktattam pár nap nagyvárosi létet, mielőtt továbbutaztam Tasmaniába. Sydney nekem nagyon bejött, egy kellemes, élhető városnak ismertem meg, habár később az egyik tasmaniai helpx hostom, aki élt már a városban azt mondta, hogy a környéken nagyon magasak az ingatlanárak, ezért ők pár hónap után végül visszaköltöztek Tasmaniába. 

Hátizsákos utazás Sydney-ben 
Sydney legolcsóbb és egyben leglepukkantabb hostelei is kb. 26-30 ausztrál dollárba kerülnek. Egy tanács ha hostelba mennél, hogy soha ne a legolcsóbb szobába foglalj, mert azokban általában 20-30 (!) fő van elszállásolva. Múltkor elkövettem ezt a hibát, majd ahogy bementem a szobába, fordultam is vissza a recepcióra, hogy átfoglaljam magam egy kisebb női hálóterembe. Azt vettem észre, hogy Sydney-ben a hostelek (valószínűleg a többi ausztrál nagyvárosban ugyanez a helyzet) tele vannak working holiday vízummal rendelkező fiatalokkal, akik életvitel szerűen laknak a hostelekben és nem utazás céljából érkeztek. Ebből következik, hogy a 20-30 fős szobákban pihenni szinte biztos, hogy nem lehet, hiszen a legtöbben bulizni fognak az éjszaka folyamán, vagy munka miatt hajnalban kelni. Sok hostel heti, illetve havi árlistával is rendelkezik a whs-esek számára. 


2019. november 29.

81-94. nap 6. rész: Vicces csomagolások és a világmegváltó ausztrál találmány

   ,
2017. február 12-25.

A hülyéknek is túlmagyarázott csomagolásokról általában az USA jut eszünkbe, de Ausztráliában is találni érdekességeket. Habár én nem iszok tejet, de egyik nap elkezdtem nézegetni az előttem lévő tejes dobozt. Hát, elég vicces volt.
1, Allergén tanács: Tejet tartalmaz – Vajon ki gondolta volna, hogy a tej tejet tartalmaz? 😊


2, Ha nem vagy 100 %-ban megelégedve a vásárlással, akkor kicseréljük a terméket vagy visszatérítjük az árát. És mi van abban az esetben, ha csak 99 %-ban vagyok megelégedve a vásárlással? 😀


Mit adtak az ausztrálok a világnak?

Ha most hirtelen valaki azt kérné, hogy mondjak egy ausztrál találmányt, akkor a Pittwateren eltöltött két hétnek köszönhetően pont tudnék felelni erre a kérésre. Hogy mi lenne ez a találmány? A lenti képen látható kültéri ruhaszárító, melynek magassága a középen található tekerővel állítható.

Egyik nap, amikor a ruhákat teregettem, elég nehezen értem el a talajról a szárítót. A hostel tulaja segítségemre sietett és megmutatta, hogyan tudom lejjebb állítani a magasságát, majd büszkén közölte, hogy ezt egy ausztrál találta föl. Miután végeztem a feladattal, gondoltam megosztom ezt az új információt Kingával, a velem együtt önkénteskedő lengyel lánnyal. Kinga reakciója elég ironikus volt: – Ausztrál találmány? Nagyszerű. Biztos rengeteg ausztrál család életét tette jobbá ez a kiváló eszköz. Jöjjön el Európába, ott minden fel volt már találva…500 évvel ezelőtt.

a ruhaszárító, ami minden ausztrál kertben megtalálható

Kinga mindig azt hajtogatta, hogy az ausztrálok azért ilyen lazák, mert nincs történelmük és kultúrájuk. Erről pedig egy másik történet is eszembe jutott. Most egy hónapot előreugrok az időben. A helyszín Tasmania, Scottsdale, egy másik helpx hostom otthonában vagyunk, akinek az alábbi kérdéseket tettem fel: Szerinted mi az, ami Európában jobb, mint Ausztráliában? A válasz a következő volt: – “A tömegközlekedés. Olcsóbbak az ételek és nagyon szerettem a sajtokat, hogy minden országnak saját sajt specialitása van. Az is nagyon tetszett, hogy Európában olyan rendezett az élet. Továbbá a kultúra, hogy minden európai országnak saját népviselete, néptánca és dalai vannak. Nekünk ausztráloknak habár vannak jó előadóink, de nincsen néptáncunk, népviseletünk.” Hogy kerek legyen a történet, feltettem azt a kérdést is, hogy mi az, ami viszont jobb Ausztráliában, mint Európában? Erre pedig ezt a választ kaptam: – “Az emberek itt sokkal kedvesebbek és úgy gondolom, hogy Ausztráliában könnyebb és kényelmesebb az élet. Stabil a kormányunk, nincsenek politikai gondok. Szeretem az ország kulturális sokszínűségét is, hogy bárhol be tudok ülni például egy ázsiai étterembe. Ezen felül a természet, a rengeteg túralehetőség, melyek mindenki számára elérhetőek, nem kell sokat autózni értük. El sem tudnám képzelni az életemet a természet nélkül.”

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.


2019. november 28.

81-94. nap 5. rész: Ausztrália történelme

   ,
2017. február 12-25.
Az egyik nap csörgött a hostel tulaj vezetékes telefonja. A szomszédos Scottland szigetről hívott valaki, hogy szüksége lenne egy kis segítségre, mivel az elmúlt napokban tombolt nagy vihar lefújta a fa járdaburkolatot, amit össze kéne szedni és a sarat feltakarítani. A tulaj végül minket küldött át, hogy segítsünk a szomszédnak, aki egyébként profi fotós és az Antarktiszon is járt már fotózni. 

Két délután mentünk át 2-2 órára a lengyel lánnyal, Kingával. 2 óra alatt annyi pénzt kaptunk a sepergetésért, mint amennyit Magyarországon egy átlagos irodai munkás 1 nap alatt keres. 

Az egyik nap a feleség vett föl minket csónakkal, a másik nap pedig a férj. Már az is egy élmény volt, hogy amikor itt azt mondja valaki, hogy érted jövünk, akkor az nem azt jelenti, hogy autóval érkezik, hanem csónakkal. A második nap, amikor a férfi jött értünk, megtudtuk róla, hogy ő még Angliában született, majd pár éves volt, amikor a szülei hajóra szálltak és elindultak Ausztrália felé egy jobb élet reményében. Az út 7 héten keresztül tartott, mely a családnak összesen 20 angol fontjába került. 


81-94. nap 4. rész: Azért nem olyan rossz itt!

   ,
2017. február 12-25.

Panaszkodásra nincs okom, hiszen azt nem mondhatom, hogy semmit sem láttam volna a Pittwater-en eltöltött két hét során. A már említett állatok megfigyelése különleges élményt nyújtott, de ezen felül néhányszor túrázni is volt lehetőségünk a környéken. 

1. Woody-point 
Első nap sétáltunk egyet a közeli Woody-pointnál. Ekkor figyeltem fel először az Ausztrália szerte őshonos eukaliptuszfára és a kacagójancsira, ami szintén egy új élmény volt. 

2. napfelkelte 
A hosteltől 15 perces túrára található a legközelebbi kilátópont, ahonnan gyönyörű napfelkeltében volt részünk. 


81-94. nap 3.rész: Önkéntes munka egy hostelben Ausztráliában a semmi közepén

   ,
2017. február 12-25.

Az előzetes leírás és információk szerint a szállásért cserébe napi 2,5 órát kellett volna dolgoznunk, de igazából ennél jóval több időt tett ki a napunkból a munka. Általában napi 4 órába telt, mire végeztünk a feladatokkal; ágynemű cserével, szobák felsöprésével, felmosásával, a konyha, a fürdők és a WC-k kitakarításával. Egy kicsit kellemetlenül éreztem itt magam, mivel azt hittem, hogy a napi 2,5 óra takarítás tűrhető lesz és még szétnézni is lesz időnk a másik önkéntes lánnyal, de ez nem teljesen így volt. 

ez a tulajok háza

81-94. nap 2.rész: Különleges állatok Ausztráliában

   ,
2017. február 12-25.

Mivel egy nemzeti park kellős közepén laktam közel két héten keresztül, így rengeteg érdekes állattal ismerkedhettem meg. Legtöbbjükről még nem is hallottam előtte. Mutatom, hogy milyen állatokat láttam a Pittwater-en eltöltött idő alatt. 

1. wallaby 
Egy idő után már teljesen természetes volt, hogy teregetés közben ott ugrál mellettem egy wallaby. Emlékszem, amikor legelőször megláttam az első napomon, mennyire megörültem neki. Olyan különlegesnek tűnnek nekünk ezek az állatok, a helyieknek viszont a wallaby mindennapos látvány.


2019. november 2.

81-94. nap 1. rész: Sydney-től akár 30 km-re is már messze a civilizációtól érezhetjük magunkat

   ,
2017. február 12-25.

Az utazásom első két és fél hónapjáról folyamatosan, max pár napos csúszással írtam a bejegyzéseket. Ausztráliában viszont abbahagytam a blog írást, mert kicsit elfáradtam benne és mobilinternetre se akartam költeni. Később, miután hazaértem viszont meggondoltam magam és úgy döntöttem, hogy mégse akarom a felénél abbahagyni ezt a bejegyzés sorozatot. Azóta ez az utazás már le is zárult, a posztokat innentől pedig utólag, pár hónapos csúszásban írtam meg. 

Az eredeti tervem az volt, hogy szinte végig önkéntes munkát fogok végezni Ausztráliában, hiszen így szállásra és étkezésre nem kell majd költenem. Később rájöttem, hogy ez nem teljesen az, amit szeretnék, mivel ez egy bizonyos kötelezettséget is jelent, ami pedig korlátozott szabadidőt von maga után. Összességében lehet, hogy spórolunk, de nem biztos, hogy látunk majd annyit az országból, mint amennyit szeretnénk (persze ez helyszín függő is). Egy későbbi bejegyzésben még írok részletesebben az önkéntes munka tapasztalataimról is, de röviden összefoglalva azt tanácsolnám, hogy érdemes megtalálni az egyensúlyt az utazás és az önkéntes munka között. Mint ahogy a Couchsurfinges tapasztalataimnál is írtam, a helpx-nél is elsősorban nem a megspórolt költségeket érdemes figyelembe venni, hanem az új ismerettségeket, ismereteket, majd ezután gondolni az anyagi terhek enyhítésére. 

Az első helpx-es élményemet a Sydney-től 30 km-re fekvő Ku-Ring-Gai Chase Nemzeti Parkban található Pittwater youth hostelben szereztem. Pittwater csak vízen közelíthető meg, a környéken nincsenek autók és aszfaltozott út. A szomszédos Scotland sziget és Pittwater öblei között minden órában közlekedik egy kompjárat, viszont a helyiek többségének saját csónakja van, amivel el tudják érni a túloldalt, Church point-ot, ahol az autójukat tartják. Az iskola, könyvtár és a legközelebbi nagyobb szupermarket innen több km-re, Church pointtól 10 perces autóútra található. Az ilyen elszigetelt helyeken a gyerekek is vezethetnek csónakot, amire a jogosítványt a törvény szerint már 12 évesen megkaphatják. Az itt tartózkodásom alatt találkoztam egy olyan helyi nővel, akinek autóra nincs, viszont csónakra már több éve van jogosítványa.


2019. október 26.

80. nap: Sydney környéke - Bondi Beach és Watsons bay

   ,
2017. február 11.

Mivel holnap indulok az első önkéntes (helpx) munka helyszínre, a Ku-ring-gai Chase Nemzeti Parkban található Pittwater Youth Hostelbe, ezért Sydney-re első körben csak két napom van. (Az önkénteskedés után még valószínűleg jövök vissza, úgyhogy később még többet is felfedezhetek ebből a nagyszerű városból.) Ezt a két napot úgy osztottam fel, hogy első nap Sydney üzleti központját néztem meg, második napomon pedig buszra szálltam és ellátogattam a híres Bondi Beach-re és környékére.


79. nap: A tökéletes város

   ,
2017. február 10. 

Sydney első látásra elvarázsolt. Pont ilyennek képzelek el egy tökéletes várost, ahol minden megvan a kiegyensúlyozott élethez. Rengeteg a zöldterület és a park, ahol kiváló sportolási lehetőségeket alakítottak ki, a bárok már délben tele vannak, délután pedig egyáltalán nem lehet üres éttermet vagy bárt látni. A tömegközlekedési lehetőségek is elég jók, szinte mindenhova el lehet jutni busszal, vonattal esetleg hajóval a városon belül és a vonzáskörzetben.