Booking.com

2022. július 27.

4. nap; 2. rész: Huacachina

   
2021. október 19. 

A Ballestas-szigetek kirándulás után délutánra Huacachina, a sivatagi oázis volt a program. Ez egy jó hosszú nap lett, mivel a következő távolsági buszos utazást a szomszédos településről, Icából foglaltam Arequipába még aznap estére, ami egy marha hosszú éjszakai járat, de erről majd később írok bővebben. 

Huacachina

Huacachina egy oázis az Atacama sivatagban. A dél-amerikai földrészen ez az egyetlen oázis, így El oasis de América, azaz Amerika oázisa néven is emlegetik. 


úton Huacachinába Paracasból


2022. július 10.

4. nap: Ballestas-szigetek

   
2021. október 19. 

Erre a napra befizettünk a szálláson a Ballestas-szigetek kirándulásra. A szigetcsoport az érdekes állatvilágáról híres. Magán a szigeteken nem köt ki a hajó, környezetvédelmi okokból ez meg van tiltva, viszont a parthoz közel lehet menni, így szinte biztos, hogy fogunk állatokkal találkozni. 

A szigetek felé tartva az első érdekesség a Paracas-félszigeten a homokban található geoglifa. A formája kaktuszra vagy gyertyatartóra emlékeztet és ahogy a Nazca vonalakat sem tudják pontosan, hogy mi célból készültek, ennek az alkalzatnak sem ismert az eredete és annak mivolta. Az alakzat környékén talált leletekből arra következtetnek, hogy kb. Krisztus előtt 200-ban készült. Mivel itt szinte egyáltalán nem esik az eső, így tökéletes állapotban maradt meg a forma. A félsziget ezen részére út sem vezet és gyalogosan is tilos megközelíteni. Egyébként kb. 50 méter mélyen ásták ki a homokot és kövekkel szegélyezték, hosszúsága 170 méter, szélessége pedig 70. Durva, hogy több száz, sőt, több ezer éve így megmaradt. Még azt is kutatják, hogy köze van-e ennek a geoglifának a Nazca-vonalakhoz, de egyelőre nem találtak összefüggést közöttük. Innen Nazca kb. még 200 km-re található. 



2022. május 30.

3. nap: Paracas

   
2021. október 18. 

Előző nap a szállásról foglaltam le a buszjegyeket Limából Paracasba. Fórumokon azt olvastam, hogy a legmegbízhatóbb busztársaság az országban a Cruz del Sur. A foglalás valami eszméletlen körülményes volt. Vagy 1 órát szarakodtam, mire sikerült megvenni a jegyeket. Volt, hogy a bankkártyát nem fogadta el, vagy nem tudtam kiválasztani, hogy melyik időpontban mennék. Nem tudom, hogy csak telefonról ilyen macerás és vajon laptopról könnyebben megy-e. Ahhoz meg messze van a buszállomás Limában, hogy csak a jegyvásárlás miatt odamenjünk. Az meg szintén kérdéses, hogy indulás előtt a helyszínen lesz-e még hely a buszon. Egyébként valószínűleg lett volna, de az online tűnt a legbiztosabbnak. Lementem még a hotel lobby-jába is, hogy az ottani számítógépen próbálkozok, de az tetű lassú volt, úgyhogy visszamentem a szobába a telefonnal próbálkozni. Szerencsére aztán sikerrel jártam. Egyébként ha biztos valaki az időpontban, akkor lehet érdemesebb még otthonról megvenni a jegyet, mert közvetlenül indulás előtt foglalva magasabbak az árak. 

A busz egyébként nagyon korrekt, kényelmesek az ülések és hátul még wc is volt. 

Útközben meg lehetett csodálni az Atacama-sivatagot. Nagyon érdekes látvány volt ez a kő- és homok sivatag, illetve az út menti kis települések. Az Atacama-sivatag (Peru és Chile területén fekszik) egyébként az egyik legszárazabb hely a Földön. A nedvességtől az egyik felén az Andok, a másik felén a parti hegység védi. A sivatagban viszont sok helyre tengeri köd kerül, amely elég nedvességet biztosít bizonyos növények (moszatok, zuzmók és néha kaktuszok) megélhetéséhez. 



2022. április 10.

2. nap: Lima

   
2021. október 17. 

Az útra 2 fényképezőt hoztam (egy kicsi kompaktot, illetve egy objektívest, de ahhoz képest szintén kis méretűt), illetve egy telefont. Eredetileg csak a fényképezőket akartam használni fényképezésre, de ott Limában vettem észre a hotelban, hogy az objektíves gépem nem működik, teljesen fekete a kép. Sajnos fölöslegesen megutaztattam és ezért is van sok homályos, nem jól sikerült kép. Mielőtt az ember elindul egy utazásra nem árt kipróbálni a kütyüket, hogy működnek-e. 

Lábjegyzetként írom, hogy garancián túli fényképező javításra a Megapix Fotószervizbe érdemes menni. Előtte elvittem két másik szervizbe is a gépet, ahol halvány lila gőzük nem volt arról, hogy mi lehet a baja, ők meg már pár e-mail váltás után tudták, hogy mi a gond és 20.000 Ft-ért meg is javították. 

Limára egy napot terveztem, a történelmi belváros megtekintését. Szállásunk a Miraflores negyedben volt, ahol szintén lehetne sétálgatni, illetve innen nagyon közel van az óceánpart is, de nem akartam sokat időzni a fővárosban. Egyébként Miraflores egy modern, tiszta, nagyon élhető környék, mint akár egy nyugat-európai város(rész). A hotelből Cabify appon rendeltem taxit a történelmi belvárosba. Jó sokat kellett innen menni, kb. 10 km-t. Hatalmas város ez a Lima. 

Amit mindenhol tapasztaltunk Peruban, hogy a főtereken és a történelmi belvárosban nagyon ügyelnek a tisztaságra és az épületeket is nagyon szépen karbantartják. 

A taxisofőr azt mondta, hogy vigyázni kell azért a városban, illetve később az Inca Trail-en a túravezető is mondta, hogy Lima a második legveszélyesebb város Dél-Amerikában, de itt a történelmi belvárosban egyáltalán nem éreztem magam veszélyben. Nem azt mondom, hogy alaptalan a félelem, óvatosnak kell lenni, de szerintem mindenképp érdemes legalább egy napot Limára szánni, mert ahogy olvastam a fórumokban sokan teljesen kihagyják az útitervből. 

Még egy praktikus információ, hogy sim kártyát ajánlatos vásárolni, mert nagyban megkönnyíti az utazást ha van mindenhol internet. Igazából elvileg mindegy melyik szolgáltatót választjuk, én a Bitelnél vettem, mivel azt találtam a főtér közelében. Elvileg nem a Bitelnek a legjobb a lefedettsége, de nekem semmi problémám nem volt vele, mindenhol tudtam használni, ahol jártam. 

Mi Limában az alábbi nevezetességeket tekintettük meg:

Plaza De Armas

Lima városát Francisco Pizarro, spanyol hódító alapította 1535-ben. Az új város ez a tér körül alakult ki, a környező négyzetrácsos utcahálózatot a tér oldalaihoz igazítva tervezték, megfelelve ezzel I. Károly spanyol király 1523-ban kelt rendeletének, amely a gyarmatokon alapított városok tervrajzát szabályozza.

Ami nagyon tetszett Limában, az az épületek fából készült balkonjai, amit az alábbi képeken is lehet látni. 


2022. április 9.

1. nap: Indulás Peruba!

   
2021. október közepe - indulás előtt

Kicsit visszaugrok még pár napot az indulás előtt. Peruba való belépéshez negatív covid tesztre volt szükség, amit a repülőjárat indulása előtt max 3 nappal kellett elkészíteni. A munkahelyemen pont októbertől vezették be, hogy heti két napot be kell járni az irodába. Mivel ekkor kezdett újra felerősödni a covid, ezért nagy stresszt helyezett rám, hogy a több emberrel való találkozás miatt nagyobb a kockázata, hogy elkapom a vírust. Attól tartottam, hogy ha pozitív lesz az eredmény, akkor valamekkora anyagi kár is ér (a lefoglalt Inca trail előleg kapcsán - a repjegyet árát viszont vissza lehetett volna igényelni), illetve elvesztem szinte az összes 2021-es szabadnapjaimat, hiszen ezt a sok napot nem tudom átvinni 2022-re. Nem beszélve arról, hogy már nagyon szükségem volt arra, hogy szünetet tartsak a munkában, hiszen addig egy napot se voltam az évben szabadságon.

Indulás előtt kb. 1,5 héttel elkezdtem belázasodni és gyengének érezni magam. Nem volt semmi covidra vagy megfázásra utaló tünetem, csak rossz volt a közérzetem. Ez még inkább stresszelt. Meggyógyulok vajon az indulásig? Beszedtem lázcsillapítót is, de csak nem akart lemenni. Nem volt magas, csak hőemelkedés, de semerre nem mozdult napokig. Elmentem a háziorvoshoz is, de az meg elküldött a francba, mert hogy hogy merek bejönni lázasan a rendelőbe. (Mikor menjek, amikor egészséges vagyok? :) Na mindegy. Majd távgyógyításban meg tudja mondani, hogy miért van hőemelkedésem? Elkönyveltem, hogy kösz a semmit, izgulhatok tovább, hogy elmúlik-e vagy sem. Már azon voltam, hogy ok akkor legyen legalább pozitív a covid teszt, aztán legalább tudom, hogy mi az oka. 

Még arra is gyanakodtam, hogy a sárga láz oltás mellékhatása lehet, de felhívtam az utazási orvost és ő azt mondta, hogy szerinte biztos, hogy nem, mivel már 1 hónapja megkaptam az oltást, ha annak lenne tünete, akkor hamarabb kellett volna kijönnie. 

14-én mentem a covid tesztre. Kicsit tartottam tőle, hogy majd lázat mérnek előtte és mivel hőemelkedésem van nem végzik el, de szerencsére ez nem történt meg. Este meg is kaptam az eredményt; negatív. Akkor mi a franc bajom van, hogy még mindig hőemelkedésem van?

Egyik kollégám tanácsolta, hogy menjek be az ügyeletre és kérjek sürgősségi vérvizsgálatot, annak 1 nap alatt megjön az eredménye. Végül így is tettem, még aznap este bementem az ügyeletre, ahonnan első körben majdnem elhajtottak, de elértem, hogy végül ha fizetek leveszik a vért magánban. 

Következő nap megjött a véreredmény; teljesen negatív, csak fehérvérsejt mutatott kis emelkedést, meg még talán 1-2 érték, de utólag utánaolvastam, hogy ezeket valószínűleg mind a stressz emelte meg. Egy biztos volt, semmi szervi bajom nincsen. Itt ért egy kis megnyugvás; covid teszt pipa, úgy néz ki nem vagyok beteg, valószínűleg ezzel Peruban nem kell foglalkoznom. 

Egyébként volt még bennem félelem a közbiztonsággal, a magas hegyekkel és a maláriával kapcsolatban is, hiszen még nem jártam előtte se magas hegyekben, se Dél-Amerikában. De ez a félelem már csak hab volt a tortán. Ilyen időket élünk...Pedig talán ezek miatt jobban lehetne tartani, mint a covid miatt, de a teszt eredmény az teszt eredmény, és a szabály az szabály...
---

1. nap: 2021. október 16.


KLM-mel utaztunk (anyával) Budapestről amszterdami átszállással Limába. Marha fárasztó volt az út, mivel a reggeli 6-os járathoz eleve nagyon korán kellett kelni és ugye az előző napokban se tudtam pihentetően aludni. Nem utaztam még KLM-mel előtte, de nagyon jó élmény volt. A Budapest Amszterdam járaton magyar kapitány teljesített szolgálatot és még felszállás előtt tapsot kapott, annyira vicces kedvében volt. Járat közben, szerintem valahol Németország fölött meg hátrajött beszélgetni az utasokkal :D Én is váltottam vele pár mondatot. Ilyet se láttam, tapasztaltam még...

Anya megfázott az utazás előtt. Én már Budapesten gondoltam, hogy ebből baj lesz, mert nekem is volt már ilyen, hogy megfázva ültem föl repülőre és bedugult a fülem az érkezésre. Anyának is ez lett, úgyhogy az amszterdami reptéren vettünk orrcseppet, ami elvileg kitisztítja az arcüreget. Pár nap kellett aztán neki, mire teljesen elmúlt a füldugulás. 

Az Amszterdam - Lima járat igazából teljesen eseménytelenül telt. Jó volt a kaja, hosszú volt nagyon az út, nem sokat tudtam aludni, de aztán eltelt az idő. 

Helyi idő szerint még 16-án este meg is érkeztünk Peruba, Limába. Szállást a Miraflores negyedben foglaltam. Azt olvastam, hogy Miraflores, illetve Barranco a legnépszerűbb a turisták körében, mivel ezek számítanak a legbiztonságosabb környéknek. A történelmi belváros innen elég messze van, még talán az is lehet egy opció a szállásra, de nekem Miraflores tűnt a legjobb helyszínnek. 

Limán (és a perui nagyvárosok) belüli közlekedésre a Cabify; Easytaxi, illetve az Uber applikációkat érdemes letölteni. 

Lima repülőterén az érkezésnél vannak ATM-ek, ezek viszont felszámolnak bizonyos összeget a készpénzfelvételért. Elvileg az indulásnál az emeleten van BCP ATM - én ezt a bankot használtam később végig egész Peruban, mert csak ők nem számolnak föl extra díjat készpénzfelvételre. 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
 
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.

Booking.com

2021. október 4.

A következő nagy utazás: 1 hónap Peru

 
1,5 éve nem voltam Magyarország határain kívül... 2013 óta soha nem fordult elő, hogy ennyi ideig ne utaztam volna sehova. Viszont ha minden jól alalul, akkor nemsokára megtöröm ezt a kimaradást és egy új kontinensre teszem be a lábam. 

Hogy hova és mennyi időre megyek? Peruba, 1 hónapra. 

Miért éppen Peru?

Az előző utam során nagy hiányérzetem volt, hogy nem jött össze Japán és Dél-Korea, viszont 2020 márciusa óta ezekbe az országokba nem lehet belépni karantén nélkül. Úgy vagyok vele, hogy Európában már nagyon sok helyet láttam, így legszívesebben Európán kívül utaznék. Tavaly ősszel volt egy olyan ötletem, hogy elmegyek Mexikóba, mert abban az időben Mexikóba és Brazíliába lehetett csak utazni korlátozás nélkül. Végül ezt az ötletet elvetettem, mert egyedül nem mertem bevállalni. Következő ötletem tavaly télen Costa Rica volt, mivel 2020 végétől oda is be lehet korlátozás nélkül lépni. Végül ezt is elvetettem, mert rájöttem, hogy Costa Rica annyira nem vonz, mivel nem nagyon vannak kulturális látnivalók, csak főleg természeti. Biztos tök érdekes lehet a dzsungel és az állatok, de jártam már dzsungelben Ázsiában. Ha elrepülök olyan messze, akkor nemcsak természeti, de kulturális látványosságokat is szeretnék megnézni és olyan helyeket felfedezni, melyekhez hasonlókat még nem láttam előtte. 

Aztán később elkezdett Dél-Amerika is motoszkálni a fejemben és elémkerült ez a poszt, ahol Bede Márton ezt írja: 

"A "mennyibe került?" után a legtöbbször arra a kérdésre kellett válaszolnom, hogy "és én hova menjek Amerikában?". Erre vissza szoktam kérdezni, hogy az érdeklődő járt-e már Ázsiában, és ha nemmel válaszol, akkor felhívom a figyelmét arra, amit egyszer már itt is megírtam részletesen: aki még nem járt sehol Európán kívül, az kezdje Ázsiával. Kivéve, ha valamiért tényleg Amerika érdekli jobban, spanyolul akar beszélni, maja romokat akar látni, vagy valami hasonlóan speciális, Ázsiában nem megvalósítható igénye van.

A mindenképpen Amerikába vágyó kérdezőknek mind azt válaszoltam, hogy kezdjék Peruval. Kanadán (és néhány karib szigeten) kívül a kontinens minden országában jártam, és egészen biztos vagyok abban, hogy itt Peru a legérdekesebb, legváltozatosabb, legszórakoztatóbb ország, ahol bármilyen érdeklődésű utazó talál magának valamit. A természet parádés, ráadásul nagyon színes, a tengerparti sivatagtól az Andok csúcsain és fennsíkjain át Amazónia dzsungeléig. Az egész kontinensen itt van a legtöbb konkrét látnivaló, preinka romoktól spanyol gyarmati városokon át az indián piacokig. Peru egy része jellegzetesen latin, a másik viszont az egészen egzotikus kecsua magashegyi indián. Latin-amerikai mércével az ország egész olcsó úticél, ráadásul messze, de nagyon messze itt lehet a legjobbakat enni. Aki még nem járt Peruban, annak tényleg minden Peru mellett szól."

Ha Bede ezt írja, aki bejárta szinte az egész kontinenst, akkor nem kérdőjelezem meg, hiszek neki. Így esett végül a választásom Perura. 

Milyen korlátozások vannak most Peruban?

Belépéshez negatív pcr teszt kell (max. 72 órával az utazás előtt). Az országban a tömegközlekedési eszközökön maszkot és arcpajzsot kell viselni, a zárt tereken két maszkot, az utcán pedig egyet. Engem már a maszk nem érdekel, csak mehessek már végre :) A pcr teszt jobban izgat, nagyon nagyon remélem, hogy nem most fogom elkapni a covid-ot. Pár hete bevezették, hogy az oltottaknak nem kell pcr, de aztán gyorsan ki is vezették ezt az intézkedést sajnos. 

Mikor indulok és mennyi időre?

Október 16-án 1 hónapra. 

Mi az útvonalterv?

Lima - Paracas / Ica - Arequipa - Titicaca-tó - Cuzco - Iquitos


Hogyan tudok 1 hónapra elutazni munka mellett?

Szerencsére a mostani munkahelyemen a főnököm elég rugalmas és meg tudtam vele beszélni, hogy az egész éves szabadságomat egyben vehessem ki (na jó nem a teljes, 3 nap maradt még karácsonyra). Ez viszont azt is jelenti, hogy idén még nem voltam egy napot sem szabadságon. 

Milyen félelmeim vannak az utazás előtt?

  • PCR teszt ne legyen pozitív! Nagyon remélem, hogy nem lesz pozitív a teszt. Én Pfizer oltást kaptam, a másodikat június elején. Ezen kívül próbálom már a találkozásokat lecsökkenteni addig és a tömegközlekedésen, zárt tereken maszkot viselni. 
  • Közbiztonság. Peru egy fokkal jobbnak tűnik közbiztonság szempontjából, mint Mexikó, de azért van bennem egy kis félelem. Amit tudok tenni, hogy több helyre teszem a bankkártyáimat, viszek ruha alá tehető kis övtáskát és úgy általánosságban óvatos leszek. 
  • Éjszakai buszozás. Nazca - Arequipa között éjszakai buszozni fogok. Remélem nem lesz sem baleset, se lopás ez idő alatt. Sajnos ezen az útvonalon nincs más opció, csak éjszakai busz. 
  • Malária. Ázsiában egyedül Indonéziában tartottam a szúnyogok által okozott betegségektől a dengue láztól és a maláriától. Többi helyen nem is nagyon fújtam magam szúnyog spray-vel. Nemrég jártam az utazós orvosnál, ahol megkaptam a sárgaláz elleni oltást, mivel az Amazonas környékén ez a betegség is jelen van. Az orvos viszont mondta, hogy malária gyógyszert is kell majd szednem. Először azt válaszoltam, hogy nem szeretném, mivel azt olvastam, hogy nagyon rossz mellékhatásai vannak a malária gyógyszereknek. Az orvos viszont meggyőzött arról, hogy ez főleg a Lariam gyógyszerre igaz, amit már betiltottak, a Malarone biztonságos, illetve, hogy Dél-Amerikában sokkal nagyobb a malária veszély, mint Ázsiában. Azért még mindig tartok egy kicsit a mellékhatásoktól, de a maláriától jobban, úgyhogy megvettem a gyógyszert és be is fogom szedni. Ha nagyon durva mellékhatásai lennének, akkor abbahagyom, de remélem nem lesz.
  • Magashegyi betegség. Az 1 hónap alatt a legtöbb időt 2500 méter tengerszint felett fogom tölteni. Idő kell a szervezetnek, hogy hozzászokjon a kevesebb oxigénhez. Remélem, hogy ez nem fog problémát jelenteni és hamar hozzászokik a szervezetem a magassághoz, viszont ha nagyon rosszul lennék erre is kaptam gyógyszert, illetve akkor lejjebb kell menni. 
Ha sikerül elutaznom (pcr teszt ne legyél pozitív légyszi!!!!!), akkor az utazás alatt blogot nem fogok írni, mert gépet nem viszek magammal, viszont képeket, rövid helyzet jelentést Facebookra igyekszek posztolni. 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
 
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.
 
Booking.com

2021. október 3.

A 2. nagy utazás összegzése; ennyibe fájt

   
Mint ahogy az első utazás alatt is követtem minden kiadásomat, ez most sem maradhatott el. Íme a 2. hosszabb utazásom összegzése. 

Gondolom most is az érdekel a legtöbb embert, hogy mennyibe kerül egy ilyen utazás, de megint megválaszolom a következő kérdéseket is; Milyen előnye és hátránya van egy ilyen útnak? Melyek voltak a legjobb pillanatok? Milyen nehézségek merültek föl az út előtt és alatt? Mennék-e újból egy hasonló, több hónapos utazásra? Ajánlom-e másoknak is, hogy hónapokon keresztül utazzanak?


Mennyibe került?

Térjünk egyből a lényegre; 70 nap alatt az akkori árfolyamon Ft-ra átszámítva 612.479 Ft-ot költöttem. Ez napi 8750 Ft; 2020 eleji árfolyamon 27 euró, 29 dollár. Ez a költőpénz, amiben a szállástól kezdve az étkezésen és a közlekedésen át a programokig és belépőkig minden benne van. 

Ezen felül a repjegyek összesen 399.865 Ft-ba kerültek. Repjegyeket is beleszámítva összesen 1.012.344 Ft volt az út, ami naponta 14.464 Ft. 

Összehasonlításképp első utazásomat repjegyek nélkül napi 4.840, repjegyekkel együtt napi 6.800 Ft-ból hoztam ki. Az nagyon low cost volt :) 


Az első repjegyem egy multi city repjegy volt; Budapest - Hong Kong; vissza pedig Szöul - Budapest. Itt a British Airways törölte a London Budapest járatot, így visszakaptam a teljes Szöul - Budapest szakasz árát. A táblázatban ezt már levontam. 

A Phnom Penh - KL azért piros, mert ezt nem utaztam le és nem sikerült a repjegy árát se visszakapnom, mivel a járat felszállt. 

Ezen kívül volt még két lefoglalt repjegyem, melyeket töröltek és sikerült visszakapnom a kifizetett összeget. Az egyik egy Bangkok - Szingapúr jegy a Scoot légitársaságnál. Velük nem volt semmi probléma, azonnal utaltak. A másik egy Kuala Lumpur - Tokió az Air Asia-nál. Na, ez már egy fokkal nehezebb volt. A járat itt is törlésre került, viszont az Air Asia X kiadott egy közleményt, hogy fizetésképtelenek, ezért nem tudnak visszatéríteni. 2020 őszén tudtam meg, hogy ilyen helyzetekben érdemes a banknál is próbálkozni a chargeback eljárással arra hivatkozva, hogy az eladó nem teljesítette a kötelezettségét, az adásvétel nem valósult meg. Végül ez az eljárás is sikeresen lezárult és az Erste visszaszerezte az összeget az Air Asia bankjától. 

Szóval covid miatti anyagi károm igazából csak a 27.535 Ft. Ha nem lett volna covid, akkor a 168.000 Ft-os repjegyet se kellett volna kifizetnem haza, de akkor pedig magára az utazásra költök többet. 

Ezen felül a biztosításom 286 GBP volt, akkori árfolyamon kb. 110.000 Ft; mostanin kb. 120.000 Ft. 

Ez az út alatt csak akkor foglaltam hostelben szállást, ha nagyon drága lett volna a külön szoba, de kevesebbszer voltam hostelben, mint egyágyas szobában. Az étkezést most is olcsó kifőzdékben oldottam meg és ezúttal is tömegközlekedést használtam mindenhol. Azért most is odafigyeltem a kiadásokra, de annyira nem szorítottam meg a nadrágszíjat, mint múltkor. 

Csinálhatnék még további statisztikákat, hogy mennyit költöttem / ország, vagy kajára, szállásra, de most nem szánnék erre több időt. Majd lehet egyszer később rászánom magam. Ha valakit nagyon érdekel írjon és elküldöm az excelt akár erről akár az előző utazásról. 

Merre jártam?

  • Hong Kongban és Makaón
  • Fülöp-szigeteken (Sagada, Banaue, Batad, Bantayan, Malapascua, Cebu)
  • Tajvan (Tajpej, Hualien, Taroko NP, Chishang, Kaohsiung, Shizhao, Alishan NP, Sun Moon Lake, Tajcshung)
  • Thaiföld, Bangkok
  • Kambodzsa (Siem Reap, Battambang, Phnom Penh)

Milyen előnye van egy ilyen útnak?

Ezt ebben a posztban leírtam; nem tudok többet hozzátenni, most is így gondolom. Összességében anyagi megfontolásból éri meg szerintem a legjobban; mert olcsóbb egyszer kifizetni egy ázsiai (vagy bármilyen távoli) repjegyet, mint minden évben vagy akár évente 2-szer elutazni. Az összesítésből is jól látszik, hogy szinte ugyanannyit költöttem fél év utazás alatt repjegyekre, mint 2,5 hónap alatt. Egy hosszabb utazásnak sokkal kisebb az egy napra vetített költsége, mint egy rövidebbnek. 

Persze még megemlíthetjük, hogy kilépés a mókuskerékből, a világ megismerése, új ingerek, élmények szerzése, de ez alap. 

Mi a hátránya a hosszabb utazásnak?

Az előző posztomban az emberi kapcsolatok hiányát írtam, ezt most is így gondolom, de erre tudatosan lehet készülni szerintem. Az első ilyen utam előtt azt hittem, hogy majd mennyi jó fej emberrel fogok találkozni és mindenki mennyire menő, jó arc lesz, aki épp felfedezi a világot. Mint ahogy az életben mindenhol; az emberek sokszínűek és ez az utazás során sincs másképp. Rengeteg jó fej emberrel lehet találkozni utazás alatt, de nagyon sok kevésbé jó fej emberrel is összehoz a sors, akikkel igazából nem lesz semmi közös téma. Érdemes minél kevesebb elvárással indulni, így csak jól lehet kijönni a végén. Ha egyedül vágsz bele az útba, akkor tudatosítsd magadban, hogy egyedül leszel, egyedül fogsz átélni egy csomó élményt és a szerencse kérdése, hogy kivel fogsz találkozni az utazás alatt. 

Melyek voltak a legjobb pillanatok?

Hong Kong, Makaó, Tajvan és Angkor Wat voltak a kedvenceim az út során. Ezek voltak azok a helyek, ahol azt éreztem, hogy olyan élményben részesülök, amiben előtte még soha. 

Hong Kong és Tajvan olyan diverzitást mutatott, hogy minden nap más arcát ismerhettem meg. A modern és a régi keveredése a természettel; a kiszámíthatóság és biztonság, ami leginkább jellemzi ezeket a helyeket. 

Angkor Wat szintén egy csodás, semmihez sem hasonlítható élmény volt. 

Fülöp-szigetek nem lett a kedvenc országom, az északi, hegyvidéki része tetszett, mert az talán rendezettebbnek tűnt, de a Cebu környéki régió nem fogott meg annyira. Arra is rájöttem, hogy egyedül a tengerparton számomra marha unalmas, nem is élvezem sokáig. Kambodzsába se mennék szerintem vissza. Hong Kongra és Tajvanra viszont gondolkozás nélkül indulnék. 

Milyen nehézségek merültek föl az út előtt és alatt?

Hong Kongban a tüntetések miatt lehetet izgulni, majd később a Fülöp-szigeteken kitört egy vulkán, de szerencsére ez csak a manilai járatokat befolyásolta én pedig északabbra, Clark reptérre foglaltam jegyet. Fülöp-szigeteken amőba baktérium miatt 1 hetet voltam kórházban, majd covid miatt törölték a tajpeji járatomat két nappal az indulás előtt, így foglalhattam új jegyet szöuli átszállással. Utána pedig a covid felrúgta a terveimet és idő előtt haza kellett jönnöm. A legnagyobb nehézség így a tervezés lehetőségének a hiánya volt. Én nem vagyok valami spontán ember, szeretem ha kiszámíthatóak a dolgok legalább nagy vonalakban, de ezáltal tudtam ebben is egy kicsit fejlődni és kicsit rugalmasabb lenni. 

Mennék-e újból egy hasonló több hónapos utazásra?

Persze, viszont nem fél évre. Szerintem 2-3 hónap az ideális (legalábbis számomra), ezután elkezd az ember fizikailag és mentálisan is fáradni és ez elvesz az élményből. Továbbá 2-3 hónapot még esélyes, hogy ki lehet alkudni fizetés nélküli szabadságként egy munkahelyen, mivel az még kevesebb, mint amennyi idő alatt pótolni lehet az üresedést plusz betanítani az új munkavállalót. Fél évet viszont egy munkáltató se fog várni. Viszont azt hozzátenném, hogy ez a 30-on felüli véleményem és nagyon örülök neki, hogy 20-on évesen megtapasztaltam, hogy milyen 6-7 hónapon keresztül utazni a nagyvilágban. 

Ajánlom-e másoknak is, hogy hosszabb ideig utazzanak?

Persze! Ha van rá késztetés és affinitás, akkor hajrá! Ne hagyd, hogy mások befolyásoljanak és eltántorítsanak! 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
 
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.
Booking.com

68-70. nap: Phnom Penhben vége lett az utazásnak és lezárult a világ

   ,
2020. március 15. 

Tegnap Battambangban a szálláson lefoglaltam a transzfert Phnom Penhbe. A neten blogposztokban, fórumokban olvastam, hogy a kisbuszokat érdemes hanyagolni és inkább megbízható buszos társaságokkal közlekedni; mint példul a Giant Ibis. Már értem miért... Halálfélelmem volt az egész út alatt. A sofőr úgy vezetett, mint egy őrült. Össze vissza előzgetett, vagy éppen előzni próbált és ha nem jött össze gyorsan visszasorolt. Ha a szálláson foglalsz transzfert mindenképp járj utána, hogy kisbusz jön vagy rendes nagy busz, illetve ha nagy busz, pontosan melyik társaság. Ha nyugodtan akar az ember utazni, akkor csak azokra érdemes jegyet foglalni, akikről a Tripadvisoron jó véleményeket írnak. 

A buszon főleg helyiek utaztak, rajtam kívül 1 vagy talán 2 turista foglalt jegyet. Egy idősebb francia nőre emlékszem, aki arról panaszkodott, mint sokan mások is előtte a battambangi szálláson, hogy több hónapja nem voltak már Európában, de csak azért, mert francia útlevelük van nem engedik be őket Vietnamba. (Meg sok egyéb más országba sem). Ez a nő igazából azért is említésre méltó, mivel szerintem kb. olyan 50-55 év körül lehetett az életkora, azt hiszem gyereke is van (nyilván idősebb, aki már tud magáról gondoskodni) és így egyedül utazgat a világban hónapokon át. Ja és franciához méltóan nagyon stílusosan, tele ékszerekkel, csinosan. Durva, hogy a franciák milyen jól tartják magukat, ez a nő is tök sovány, modell alkat volt ennyi idősen. Na, meg itthon az is kicsit elképzelhetetlen, hogy ebben a korban az ember egyedül járhat kelhet a nagyvilágban. 

Phnom Penh egyáltalán nem fogott meg, koszos, káoszos nagyváros, ahol nem sok a látnivaló. Persze Bangkok is káosz, de Bangkok tele van látnivalóval. Délután sétáltam kb. 1 km-t a szálláshoz onnan, ahol letett a busz, majd kicsit a folyó parton, de úgy éreztem ennyi elég is volt ebből a városból, mennék is tovább. Este a szálláson lefoglaltam egy transzfert vagy Kampotba vagy Kep-be, már nem emlékszem 1,5 év távlatából. 



2021. október 2.

66-67. nap: Battambang

   ,
2020. március 13-14. 

13-án elbuszoztam Siem Reapből Battambangba. Ekkor már egyre zavaróbb lett a covid helyzet, már nemhogy naponta, de óránként változott, hogy milyen állampolgár hova léphet be, melyik országokban nem szabadott járni az elmúlt x napban. Ekkor még próbáltam kicsit ignorálni a helyzetet és reménykedtem benne, hogy nem fogja annyira érinteni a covid járvány az utazásom. 

Úton Battambang felé - rengeteg az építkezés az országban. Sok helyen földút van, itt is épp aszfaltoznak


64. nap: Angkor Wat 1. nap

   ,
2020. március 11. 

Az első ázsiai utam során kihagytam Kambodzsát és az Angkor Watot. Már akkor is gondoltam, hogy ez kb. olyan, mintha elmennék Olaszországba, de kihagynám Rómát. Az indok nem a kíváncsiság hiánya volt, hanem a magas belépőjegy ár. Akkor nagyon minimális pénzből gazdálkodtam, így sajnos nem fért bele a keretbe a kambodzsai kitérő, hiszen nemcsak a belépőjegyet, de az országba belépéshez a vízumot is ki kell fizetni. A második ázsiai utam alatt viszont az előzőnél kicsit nagyobb költségvetésből gazdálkodhattam, így egyértelmű volt, hogy most nem fog Angkor Wat kimaradni az útitervből. 

A covidnak "hála" még a belépőn is tudtam spórolni, mivel az 1 napos árán 2 napot adtak, illetve a hírhedt nagy turista forgatag is elkerült. Alig lézengtek az emberek. 

És hogy mi a véleményem az Angkor Watról? Az, hogy eszméletlen, szavakkal nehezen leírható, élmény, ahogy a háttérben hallani a dzsungel "hangját", ahogy a kabócák és a madarak énekelnek és közben közel 1000 éves romok között sétálgathat az ember. A romok nem is olyan jó kifejezés, inkább romváros, egy hatalmas területen fekvő templomegyüttes. Láttam már nagy horderejű történelmi emlékeket; Róma, Athén, Yogyakarta, Sukhotai, de Angkor Wat mindegyiket űbereli. Egyszerűen annyira misztikus hely, hogy az élmény semmihez sem hasonlítható. Ide tényleg el kell jönni! 


A belépőjegy vásárlásnál sokat gondolkoztam, hogy hány napra vegyem. Covid időszakon kívül 1 vagy 3 napos belépőjegyet lehet venni. Utólag azt gondolom, hogy szerencsém volt ezzel a 2 napos opcióval, mivel 1 napra azt mondanám, hogy kevés, de nekem 2 nap pont ideálisnak tűnt. Persze ha csak a 3 napos opció van, akkor biztos, hogy azt venném és kihasználnám a lehetőséget a 3. nap is és visszamennék nézelődni. 

A belépőjegyet a városon kívül, a komplexum felé lehet megvásárolni, de erről minden szálláson tudnak adni egy térképet. A jegyet a komplexumon belül egyes templomoknál is kérik, úgyhogy vigyázni kell rá. 

Angkor Wat Siem Reaptől messze van, a gyaloglás se oda menet, se a temlom komplexumon belül nem opció. Én első nap biciklivel keltem útnak, és a közeli templomokat fedeztem föl, a második nap pedig tuk-tukkal mentem, amikor pedig a távoliabbakhoz is eljutottam. A biciklivel is hatalmas távot tettem meg, eszméletlen tényleg, hogy milyen nagy területen fekszik Angkor Wat. Angkor Wat egyébként Ázsia legnagyobb vallási épületkomplexuma, melyet 50.000 munkás és 5.000 szobrász 30 éven keresztül épített. További érdekességek a Wikipedián. 

Aki nem csak körbejárná az egyes templomokat a komplexumon belül, hanem bővebb ismeretekre vágyik, annak van lehetősége helyi idegenvezető szolgáltatásait igénybe venni. A templomokba idegenvezető nélkül is be lehet lépni, csak a belépőjegyet kell felmutatni. Ha azt mondják belépésnél helyi idegenvezetők, hogy nélkülük nem fognak beengedni, akkor ezt nyugodtan ignorálhatjuk, ez nem igaz. Habár biztos nagyon érdekes információkat tudhatunk meg az idegenvezetőktől és fokozhatjuk az élményeket, én inkább úgy döntöttem, hogy nem veszem igénybe ezt a szolgáltatást.

Jól elfáradtam nap végére, de ez a nap életem egyik legjobb, legemlékezetesebb utazós élménye lett.