Booking.com

2020. március 26.

56. nap: Parkokból és virágokból itt nincs hiány

2020. március 3. 

Tegnapelőtt nem tudtam minden részét bebaragngolni a Chiang Kai-Shek Shilin Residence körüli parknak, úgyhogy ma visszajöttem és megnéztem a kimaradt helyszíneket. Nagyon jó hangulata van ennek a parknak, el lehet vonulni pár kevésbé látogatott sétányon, domboldalon, illetve a legnépszerűbb részét, a rózsakertet és a virágokból kirakott szobrokat másodjára se lehet megunni.


2020. március 25.

55. nap: Macska falu és Jiufen

2020. március 2. 

Tajpej mellett van egy település, Houtong, ahol minden a macskákról szól. Az utcán mindenhol macskákat látni és minden féle macskás szuvenírt be lehet itt szerezni. Mivel én nagyon szeretem a macskákat, így egyértelmű volt, hogy ide el kell jönnöm. 

Cat village, Houtong

Houtong egy szénbányászati város volt, viszont a '90-es években a bánya bezárt és sokan elköltöztek a településről. 2008-ban viszont egy helyi macska kedvelő lakos elkezdte posztoli a képeket az internetre arról, hogy hogy gonozzák a helyiek a kóbor macskákat, ami odavonzotta a turistákat és az önkénteseket. Két évvel később a szinte szellemvárosból turista látványosság lett. Jelenleg több mint 200 macska él a macska faluban és rengeteg étterem, kávézó és szuvenír bolt várja a látogatókat.


2020. március 21.

54. nap: Tajpej; Zhongshan és Shilin

2020. március 1.

Ma folytattam Tajpej felfedezését. Habár blogok azt mondják, hogy két nap elég Tajpejre, de ez inkább csak a főbb nevezetességekre elég. Bőven akad még látnivaló két nap után is... Mai program Zhongshan és Shilin kerület nevezetességeinek felkeresése volt, viszont előtte elmentem a Dr. Sun Yat-Sen Memorial House-ba, mert az csak pár száz méterre volt a szállásomtól. 

Dr. Sun Yat-Sen Memorial House


Kínai forradalmár, köztársaságpárti politikus, az utókor értékelése szerint „a kínai forradalom atyja”, illetve a „kínai köztársaság atyja”. Ő alapította meg a Nemzeti Pártot, melynek élére halála után Csang Kaj-sek került. 

Ezt a házat is a japánok építették még a japán megszállás idején, mely hotelként funkcionált. Szun Yat-szen itt szállt meg, amikor Tajpejben járt. A házat egy szép japánkert veszi körül.


2020. március 13.

53. nap: Nemzeti Palotamúzeum és a vacsorameghívás

2020. február 29. 

Még tavaly nyáron hostoltam a Couchsurfingen keresztül egy tajpeji lányt. Gondoltam ha már itt vagyok felveszem vele újra a kapcsolatot, hogy ha van kedve összefuthatnánk. Végül azt beszéltük meg, hogy ma este találkozunk. Ő már leszervezte a barátaival, hogy elmennek vacsorázni, de azt mondta csatlakozhatok én is. Este 6-ra beszéltük meg a találkozót. 

Napközben a tervem a Nemzeti Palotamúzeum felkeresése volt. A Nemzeti Palotamúzeum a világ egyik legnagyobb kínai műtárgygyűjteményével rendelkezik. A múzeumot a kínai polgárháború során a Kuomintang csapatai által eredetileg a pekingi Tiltott Városból elmenekített műtárgyakból hozták létre.


52. nap: Földrengés Múzeum, Tajcshung

2020. február 28. 

Ma már tényleg csak laza napot tartottunk, az utolsó program a Földrengés Múzeum volt, mielőtt továbbmentünk a reptérre. 

A 921 Földrengés Múzeumot az 1999. szeptember 21-es 7.3-as erősségű földrengés emlékére hozták létre. A kormány azért döntött a múzeum megnyitása mellett, hogy a megmaradt romokat emlékeztetőként mutassák meg az embereknek, illetve tanítsák őket, hogyan kell felkészülni egy esetleges hasonló eseményre. 


51. nap: Sun Moon Lake, Ci En Pagoda és Tajcshung

2020. február 27. 

Tegnap egy főbb nevezetesség maradt ki, amit ma pótoltunk is, a Ci En Pagoda. A pagodát Chiang Kai-shek építette anyja számára. Az építkezést 1971-ben fejezték be. A buszmegállótól kb. 1 km-t kell felgyaloglni a dombra, viszont maga az út is gyönyörű, a dzsungelen keresztül építették ki. A pagoda 954 méter magasan helyezkedik el és 46 méter magas. Fentről a kilátás pedig fantasztikus.


2020. március 12.

50. nap. Sun Moon Lake

2020. február 26.

Az első ötlet az volt, hogy körbegyalogoljuk a tavat, ami kb. olyan 30 km lenne. Ez igazából nem jött össze, mivel nincs kiépített sétaút az egész tó körül, és túl sok ahhoz a látnivaló, hogy egybe le lehessen nyomni azt a 30 km-t :)

Shuishe-től mindkét irányban jól kiépített az ösvény, viszont a Wenwu templomtól már sok helyen az út szélén kellett menni. Vagyis, nem kellett, mert van busz is, de nem jár olyan gyakran, mi meg szerettünk volna haladni. 


49. nap: Fenqihu és az út a Sun Moon Lake-hez

2020. február 25. 

Reggel, mielőtt indult volna tovább a buszunk a Sun Moon Lake-hez, még meg tudtunk állni pár órára Fenqihuban. A táskáinkat a vasútállomáson lévő lockerekben hagytuk, így nem kellett már visszameni a szállásra. A busz a Sun Moon Lake-hez egyébként Alishanból megy 13.30-kor és 14.30-kor. Mi az elsőt választottuk. Jegyet nem muszáj előre venni, a már többször említett ipass, easycard kártyát itt is lehet használni. 

Ha valaki vonattal menne Alishanba Chiayi-ból, akkor ez lesz az utolsó állomása, innen busszal kell tovább menni. 

Fenqihuban is van pár rövidebb túraútvonal, mi egyet tudtunk megtenni (logging trail), arra volt csak idő. Gyönyörű ez a környék is, tele bambuszerdővel, illetve fenyőfákkal.


2020. március 10.

48. nap: Alishan Nemzeti Park

2020. február 24. 

Shizhao és Alishan között óránként jár busz, úgyhogy az eljutás nagyon egyszerű úgy is, ha nem közvetlenül a nemzeti park mellett szállunk meg. 

Tajvanon egyébként a közlekedési kártyát (ipass, easycard) nemcsak a tajpeji metrón, hanem szinte az egész országban lehet használni; távolsági buszon, helyi buszon, Kaohsiungban a metrón, de fizethetünk vele a közértekben (7-Eleven, Family Mart) és még sok helyen. Feltölteni szintén a közértekben, illetve metró állomásokon lehet. 

Alishant tényleg nem szabad kihagyni a tajvani útitervből, mert nagyon különleges az egész park és a környék. A nemzeti parkban szintén megcsodálhattuk a virágzó fákat, illetve 1000-2000 éves fák között sétáltunk. Gyönyörűen ki van alakítva az egész, mint egyébként úgy minden ebben az országban...


2020. március 9.

47. nap: Shizhao

2020. február 23. 

Első bookingos keresésre úgy tűnt, hogy Alishanban megszállni megfizethetetlenül drága, úgyhogy majdnem ki is vettem az útitervből. A teaültetvények viszont nagyon érdekeltek és a nemzeti parkról is azt olvastam, hogy nagyon szép és különleges, szóval nem adtam föl, nekirugaszkodtam újra a szállás keresésnek. Most már térkép alapján kerestem és megnéztem a buszmenetrendet is, hogy melyik az a hely, ahonnan Alishan Nemzeti Park még könnyen elérhető. Mindent összevetve Shizhao tűnt a legjobb opciónak, ahol teaültetvényeket is meg lehet nézni, illetve a nemzeti parkba és még egy másik elvileg szép településre, Fenqihuba is van buszjárat. Habár a szállás még így is drágább volt, mint Tajpejben vagy Kaohsiungban, de utólag azt mondom, hogy nem szabad kihagyni ezt a környéket a tajvani útitervből, tényleg megéri odamenni. Én az Alishan Tea Homestay-ben foglaltam, amit csak ajánlani tudok, mivel ez a legolcsóbb szállás a környéken. Habár egy kicsit messze van a buszállomástól, de ez nem jelent gondot, mivel a tulaj bármikor elvisz autóval a megállóba.

Busz egyébként Chiayi-ból megy Shizhao/Fenqihu/Alishan felé, ahova Kaohsiungból közvetlen vonattal lehet eljutni. 

A buszozás valahogy mindig jól kifáraszt, olyan fáradtan szálltam le a buszról, mintha egész nap túráztam volna, pedig idáig csak üléssel telt a nap. 

A tulaj kijött elénk a buszmegállóba, hogy elvigye a táskáinkat a szállásra, illetve elvitt minket arra a helyre, ahonnan a legtöbb túraösvény indul. Először megnéztük a virágzó gyümölcsfákat, aztán pedig végigmentünk a mist trail nevezetű ösvényen. Mesebeli ez a táj... Nem számítottam rá, hogy látni fogok virágzó fákat ezen az úton, azt hittem, hogy nekem a tavasz idén kimarad, pedig ez a kedvenc évszakom. Valahogy Tajvant eddig melegebb országnak képzeltem, de szerencsére egy kis fa virágzás pár napra, hétre 2020-ra is megadatott :)


2020. március 8.

46. nap: Kaohsiung 3. nap

2020. február 22. 

Ma túrázni indultunk a város közvetlen közelségében elhelyezkedő nemzeti parkba, ahol a Google maps-re feltöltött képek alapján elég nagy volt a valószínűsége, hogy majmokkal találkozunk. Nekem nem volt újdonság, láttam már majmot Ázsiában, de anya nagyon kíváncsi volt rájuk. 

A túrát a Dragon Rock cold spring elnevezésű helyről kezdtük, ahol pár lépcsőfok után már találkoztunk is a majmokkal, majd szinte a teljes túra alatt fel-felbukkantak. Itt Tajvanon még a majmok is sokkal fegyelmezettebbek, mint Délkelet-Ázsiában. Ki is van írva a táblákra, hogy nem szabad őket etetni és ha látunk valakit, aki eteti őket, akkor fel kell hívni a figyelmét arra, hogy ez tilos. A majmok azért szemfülesek, ha látják, hogy kotorászunk a táskánkban, akkor egyből felfigyelnek, de összességében nem bántanak, nem ugrálnak az emberre, mint egyes túl turistás helyeken.