Booking.com

2019. október 12.

78. nap: 23 ezer Ft-ért repültem Sydney-be

   , ,
2017. február 9.

Ausztrália mindig is nagy álmom volt, de amikor elkezdtem tervezni ezt az utat (indulás előtt kb. 1,5 évvel), akkor még gondolni se mertem volna arra, hogy egyszer eljutok oda is. A repülőjegyeimet sorjában vásároltam meg, mindig figyeltem az Európa és DK-Ázsia közötti repülőjegy árakat, illetve a délkelet-ázsiai repülőtársaságok akcióit. A legelső jegyemet 2015 karácsonyán foglaltam le, egy Budapest-Bangkok útvonalat, 2016. november 24-re. DK-Ázsia legnagyobb fapados társasága, az Air Asia általában fél évente hatalmas akciózásba kezd. Ez 2016 februárjában is így történt, én pedig lelkesen nézegettem a lehetőségeket. Ekkor figyeltem fel arra, hogy az Air Asia nemcsak Ázsián belül, de Ausztráliába is repül. Az akció keretében végül átszámítva 23 ezer Ft-ért sikerült megvásárolnom egy Kuala Lumpur-Sydney repülőjegyet. Ebben az árban nincs feladott poggyász, illetve ellátás, de én azt később se igényeltem, mivel csak egy kézipoggyásszal utaztam.


Ausztráliába az eVisitor turista vízum ingyenes, amit az immigration oldalán lehet online igényelni. Ezzel a vízummal egyfolytában 3 hónapot tartózkodhatunk az országban, az érvényességi ideje pedig 1 év és többszöri belépésre jogosít. Ez azt jelenti, hogy egy éven belül többször is beutazhatunk az országba, csak maximum 3 hónaponként ki kell lépnünk és el kell valahova utaznunk.

Önkéntes munka Ausztráliában megengedett a turista vízummal is, a szomszédos Új-Zélandon viszont whs (working holiday vízum) nélkül hivatalosan nem lehet önkéntes munkát vállalni. Hallottam már olyat, hogy valakitől különböző dokumentumokat kértek a turista vízumra való jelentkezés után, én viszont pár másodperc után megkaptam a vízumot és semmilyen egyéb teendőm nem volt már vele. Belépésnél tőlem semmit sem kérdeztek, még azt se, hogy hol fogok megszállni. Még Kuala Lumpurban kérdezgettek a repülőtéren a repülőre való beszállás előtt, hogy miért megyek Ausztráliába, illetve, hogy mondják magyarul azt, hogy hogy vagy és köszönöm. Zavaromban és fáradtságomban a how are you-ra azt feleltem, hogy azt úgy mondják magyarul, hogy jó reggelt, mivel ekkor már kb. 22 órája nem aludtam (mert az éjszakát a reptéren töltöttem és Ritával beszélgettem), de gyorsan korrigáltam magam. Szerencsére nem hitték azt, hogy loptam a magyar útlevelem és nem vittek el letesztelni a magyar tudásom.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.


76. és 77. nap: Minden út Kuala Lumpurba vezet

   ,
2017. február 7.

Nemcsak a kilátás, de már az is egy élmény volt számomra hogyan tudok bejutni a Couchsurfing hostom lakásába. A lány adott egy kártyát, amivel be tudok menni az épületbe és el tudom indítani a liftet. A lakásához először 2 biztonsági ajtón kell átjutnom, először a lakópark bejáratánál, majd az épületnél. Miután bejutottam az épületbe a liftben a kártyát hozzá kell érinteni a szenzorhoz, ami leolvassa róla, hogy hányadik emeletre megyek – nem lehet csak úgy bármelyik emeleten kiszállni. De ha még ez nem lenne elég, a lakás ajtó is egy 11 számjegyű biztonsági kóddal nyílik. Eléggé be van biztosítva.

Nurainivel érdekes témákról beszélgettünk, többek között az alábbiakról.

Délkelet-ázsiai unió?

Megkérdeztem a hostom, hogy mit gondol arról, hogy vajon megalakulhatna-e egy az EU-hoz hasonló együttműködés DK-Ázsiában. Nagyon érdekes volt az észrevétele. Úgy gondolja, hogy egy turisztikai jellegű együttműködés biztos meg fog valósulni (pl. közös vízum), de soha nem lesz közös piac a dk-ázsiai országokban. Szerinte ennek az az oka, hogy a régió országai nagyon különböznek egymástól, teljesen más a történelmük és a vallásuk. Habár az EU-ban is vannak bizonyos kulturális különbözőségek a tagországok között, de összességében hasonló történelemmel illetve vallással rendelkezünk, ami megkönnyíti a kommunikációt. Szerinte a dk-ázsiai országok nem értenék meg egymás véleményét és nézőpontját.


2019. október 11.

75. nap: Luxus körülmények között Couchsurfingeltem

   ,
2017. február 6. 

Amikor először jártam Kuala Lumpurban kicsit több mint egy hónappal ezelőtt, akkor még csak alulról csodálhattam meg a felhőkarcolókat. A Couchsurfingnek köszönhetően most megtapasztalhattam azt is, hogy milyen a KL és a Petronas torony között található épület 42. emeletéről nyíló panoráma.

A maláj fővárosban tett második látogatásom során egy helyi lányál Couchsurfingeltem, aki a Shell környezetvédelmi osztályán dolgozik, feladata a külsős tanácsadók munkájának ellenőrzése. Minden fúrás előtt a külsős tanácsadók elkészítenek egy kimutatást, hogy ha valamilyen okból kifolyólag az olaj a vízbe kerülne, akkor mekkora költségbe kerül annak feltakarítása. A hostom ezeket a kimutatásokat ellenőrzi. Habár a lány azt írta a profilján, hogy manapság nem tud annyit utazni a munkája miatt, mint amennyit szeretne, azért amint kiderült, így is elég sokat van távol.

Kilátás a hostom lakásából

2019. szeptember 28.

73. és 74. nap: A háborús borzalmak Vietnamban

   ,
2017. február 4. 

Ahogy már korábban is említettem, Saigonban, avagy újabb nevén Ho Chi Minh City-ben egy fiatal amerikai házaspárnál Couchsurfingelek. A pár férfi tagja vállalati gazdálkodást és menedzsmentet tanult az egyetemen és már akkor elhatározta, hogy ő nem szeretne valaki másnak dolgozni, hanem egy olyan saját vállalkozást hozna létre, amivel helytől függetlenül dolgozhat. Alkalmazottként csak pár hónapot dolgozott, majd később szabadúszó munkákkal, projektekkel foglalkozott, melyeket egy erre szakosodott honlapon, az upwork-ön talált. Később rájött, hogy a sales neki nagyon jól megy, úgyhogy kézenfekvőnek találta az ezzel kapcsolatos vállalkozás elindítását. Jelenleg partnereinek értékesítési konzultációt nyújt, illetve segít nekik új vevőkre, megrendelésekre találni, mellyel növelhetik az árbevételüket.


2019. szeptember 24.

72. nap: Egy taxis trükk áldozata lettem

   ,
2017. február 3.

Már fél órás késésben voltam a Couchsurfing hostommal megbeszélt találkozóról, úgyhogy ahogy leszálltam a saigoni buszról, igyekeztem minél hamarabb egy taxit fogni. Útközben direkt figyeltem a taxikra ragasztott matricákat, hogy nagyjából milyen árra számíthatok. A telefonom szerint 3 km-re voltam a találkozó helyszínétől, ami nem egy nagy távolság, így nem kerülhet olyan sokba a fuvar – gondoltam. Először az Uberrel próbálkoztam, de az valamiért leblokkolódott a telefonomon, végül pedig egy jó nagy taxis átverésben részesültem.

Mivel az Ubert egyáltalán nem tudtam használni, ezért beültem egy taxiba. A taxi rendes, egy céghez tartozó autónak tűnt. Semmi feltűnőt nem vettem észre rajta kívülről. Mielőtt beszálltam, megkérdeztem a sofőrt, hogy mennyi lesz a megadott címre a fuvar. Azt a választ kaptam, hogy órával méri, de konkrét összeget nem mondott. Nem kezdtem el tovább kérdezősködni (ez volt a hiba), hogy mégis, mire számíthatok, hiszen siettem és minél hamarabb oda szerettem volna érni a célpontomra.


Már pár méter után feltűnt, hogy az óra furán számol. Egyszer kicsit megáll, majd visszafele pörög, majd előre, de egyre gyorsabban. Ekkor még nem gyanakodtam, inkább a telefonomat lestem, hogy jó irányba haladunk-e és nem kerülőúton megyünk. Pár perc után meg is érkeztünk a helyszínre, majd ekkor jött a feketelves. A sofőr azt mondja, hogy 570.000 dong lesz, ami átváltva kb. 7200 Ft-nak felel meg. Először azt hittem, hogy én értettem valamit félre, mivel számításaim szerint maximum 50.000 dongnak kéne lennie a fuvarnak. Odanyújtottam neki egy 50.000-est, majd azt mondja, hogy ez nem elég, 570-et adjak. Rápillantottam újra az órára, tényleg annyit mutat. Annyira felment bennem a pumpa, hogy elkezdtem vele vitatkozni a taxiban. Ember, megőrültél? Ennyit még Európában sem kell fizetni 3 km-ért. Folyamatosan mondtam a magamét, hogy árulja el mennyibe kerül hivatalosan 1 km és adja meg a főnöke telefonszámát, de a férfi meg se mukkant. Az ajtókat bezárta, így ki se tudtam szállni. Én tovább folytattam; add meg a telefonszámát a cégnek, ahol dolgozol és adj egy hivatalos árlistát. Mond meg, hogy mennyibe kerül 1 km! 3 km-t utaztunk.

Eleve nem is volt ennyi pénz a pénztárcámban, így ha akartam volna se tudtam ekkora összeget odaadni neki. Pár perc után annyit mondott, hogy jó, akkor legyen 200.000. Én még ekkor is folytattam: mond meg mennyibe kerül 1 km hivatalosan és add meg a főnököd telefonszámát. Végül hajlandó volt válaszolni a kérdésemre; annyit mondott, hogy egy km 50.000 dongba kerül. Számításaim szerint akkor se jön ki az 570 ezer, de még a 200 se.

Összesen 490.000 dong volt a pénztárcámban. A bankjegyeket mindig nagyság szerint rendezem, hátulról előre csökkenő sorrendben. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a leghátsó és egy középső bankjegyet vettem ki, egy 100-ast hátulról és egy 50-est középről, hiszen a férfi azt állította, hogy 50 egy km, 3 km-t jöttünk, úgyhogy 150-et fizetek. A férfi elvette, majd egy hirtelen mozdulattal a lábához nyúlt, azt tettetve, hogy megnézze, mivel sötét volt az autóban, majd visszanyújtott 2 db 10.000-est, jelezve, hogy ez nem elég. Ekkor kinyitottam a pénztárcám, hogy leellenőrizzem, mennyi pénz van benne. Ha tényleg 2 db 10-est adtam volna oda neki, akkor is 4 db 100-asnak meg kellett volna lennie, de nem volt meg, csak 3. Mondtam a sofőrnek, hogy adja vissza a 100-asom, de ő úgy tett, mintha mi sem történt volna. Teljesen meg voltam már én is zavarodva, nem tudtam követni az eseményeket. Nem is emlékszem, hogy végül mennyit adtam még oda neki, de amikor kiszálltam és megszámoltam a pénzem már csak 200.000 dong volt a pénztárcámban.

Hogy mi a tanulság? Taxiba szállás előtt mindenképp érdemes leegyeztetni a menetdíjat és ha nem tud konkrét összeget mondani a sofőr, akkor inkább keressünk másikat.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.


71. nap: Magyarország, a rózsák földje

   ,
2017. február 2. 

Mára négy rövid történetet hoztam. Az első arról szól, hogy mi jut először eszébe a vietnamiaknak Magyarországról, a második egy kis érdekesség Mui Ne közeléből, a harmadik a hogyan lehet finanszírozni egy hosszú utazást második felvonása, a negyedik pedig arról szól, miért nem jó előre ítélkezni.

Akárhányszor mondom a vietnamiaknak, hogy magyar vagyok, legelőször az jut eszükbe, hogy Magyarország a rózsák földje. Ezt még az iskolában, egy versből tanultál. Fiatalok, idősebbek, mindenki ismeri. Amikor elmondom nekik, hogy szerintem Magyarország elsősorban nem a rózsákról híres, akkor mindig megkérdezik, hogy de akkor nincsenek is nálatok szép rózsák? Végül is, de. Vannak. Ma viszont olyat hallottam, amit előtte még soha. Egy saigoni fiatal lány szerint Magyarország a söreiről híres, és még itt Mui Ne-ben is lehet kapni nagyon finom, magyar barna söröket.

Mivel Vietnam egy eléggé hosszú ország, ezért ha keresztülutazunk rajta, akkor több féle klímával is találkozhatunk. Pár hete még majd’ megfagytam Sapaban, folyamatosan esett az eső Hanoiban, Hue-ban beléptem a kellemes tavaszba, majd nemrég újra megérkeztem a nyárba. Mui Ne közelében még sivatagra emlékeztető homokdűnéket is találunk, ahol akár a szánkózáshoz hasonlóan le is csúszhatunk a lejtőkön.


2019. szeptember 22.

70. nap: Mezítlábas alkudozás

   ,
2017. február 1. 

Azt hittem az utolsó Vietnamban töltött hetemen már nem történhet semmi különös, hiszen már csak pihenek. Tévedtem. A félreértések elkerülése végett én hihetetlenül jól szórakozok ezeken a történeteken (főleg pár nappal később). Mind a hányós, hasmenéses, lázasan fetrengős, sárban csúszkálós, undorító kaját evős, lábgyantázós story meg tud még mosolyogtatni. Ezek azok az élmények, amik egy életre megmaradnak. Persze feledhetetlen volt hajókázni a Halong-öbölben és csónakázni Tam Coc-ban, de szerintem a nem mindennapi módon elsült mindennapi történetek az igazán maradandó élmények. A mai történet megint ilyenre sikeredett. Még mindig nevetek magamon, hogy tudok ilyen sok vicces helyzetbe belekeveredni.


67-69. nap: Hogyan tovább? Nha Trangot megszállták az oroszok!

   ,
2017. január 29.

Február elején Saigonból elrepülök először is Kuala Lumpurba, ahol újra eltöltök 3 éjszakát, majd  onnan indulok az utazásom következő országába, Ausztráliába. Ausztráliában közel 3 hónapot tervezek eltölteni, viszont a magas árak miatt ott rá leszek kényszerülve arra, hogy minden lehetőséget megragadjak a spórolásra. Az egyik legjobb mód a költségek kordában tartására az önkénteskedés. Ez alatt nem az afrikai gyerekekkel való foglalkoz jellegű, még te fizess azért, hogy segíthess programokra gondolok, hanem magánemberek saját vállalkozásaikban való segítésre. Ilyen önkéntes munkalehetőségeket, az alábbi honlapokon találhatunk: www.helpx.net  vagy www.workaway.com.

Először egy hostelben fogok dolgozni 2-2,5 hetet, ami Sydney-től kb. 60 km-re található egy igazán nyugis, természetközeli környéken. Következő célpont Ausztrálián belül Tasmania lesz, ahol két farmon is fogok segédkezni, az egyiket egy magyar házaspár vezeti, akik borászattal is foglalkoznak. 1,5 hónap Tasmania után Melbourne-be megyek, ahol pár nap városnézés után egy, az Ocean Roadon található farmon fogok önkénteskedni. Az önkénteskedésért cserébe ingyen szállást és ellátást kapok, így remélhetőleg nem száll majd el a költségvetésem és tovább tudom folytatni az utazást.

Habár Ausztráliába most nyílt meg a working holiday vízumlehetőség a magyarok számára, de Új-Zélanddal ellentétben az önkénteskedést turista vízummal is engedélyezik, viszont így egyszerre maximum 3 hónapot lehet eltölteni az országban és persze fizetés nem járhat a segítség mellé.

Ausztrália után Indonézia (Bali) a következő biztos célpont, ahonnan egyelőre nincs tovább lefoglalt repülőjegyem.

2017. január 30. 

Nha Trangot annyira megszállták az oroszok, hogy az utazási irodákban és egyéb üzletekben orosz alkalmazottak dolgoznak és még a vietnami eladók is tudnak pár szót oroszul. Nagyon durva. De az a legdurvább, hogy az oroszok el is várják, hogy a vietnamiak tudjanak oroszul. Az élelmiszerboltban egy idős orosz házaspár olyan flegmán beszélt (persze oroszul, úgyhogy nem értettem) a vietnami eladóval, hogy már engem zavart. A másik hasonló story, hogy épp ülök a hostel közös helyiségében, majd bejön két fiatal orosz lány, gondolom a szállásárakról szerettek volna érdeklődni, de angolul nem tudtak, hanem oroszul kérdezték a recepciós srácot, aki pedig oroszul nem tudott. Mert miért is tudna egy vietnami oroszul? A csajok annyira felhúzták magukat ezen, hogy puffogva kivonultak.


Van még másik két hasonló történetem is. Tegnap napozok a strandon, majd odajön egy pasi és elkezd oroszul magyarázni meg valamilyen brossúrát akart a kezembe nyomni, majd közöltem vele, hogy bocsi, nem tudok oroszul. De ő legalább kedvesen közölte, hogy akkor elnézést, azt hitte orosz vagyok. Amit mondjuk nem értek, hamarabb néznek olasznak vagy spanyolnak, mint orosznak, de hát itt a turisták 80 %-a orosz. A következő történet pedig, hogy ülök a gyorsétkezdében, majd egy idős orosz hölgy szintén elkezd hozzám oroszul beszélni. Mondom neki angolul, hogy nem beszélek oroszul, de még ő néz furán rám, hogy nem érti, amit mondok neki. Eszméletlen mik vannak. Jó lesz azért holnap innen elmenni.

2017. január 31.

Pár éve elég sokat használtam a Couchsurfinget, mint vendég, tavaly pedig a másik oldalról is kipróbáltam a rendszert és én is hostoltam pár utazót. Volt, hogy egy nagyon jó felkérésre mondtam igent, de olyan is előfordult, hogy megnéztem az “open requesteket” és én hívtam meg azt, aki szimpatikusnak tűnt. Idáig az elmúlt 2 hónap alatt csak hostelekben szálltam meg, de most gondoltam egyet és kitettem én is pár open requestet, ami arra szolgál, hogy az adott város szállásadói láthatják az oda érkező Couchsurfereket, akik így meginvitálhatnak az otthonukba. A folyamat persze fordítva is működik, amikor a szálláskereső küld felkérést a neki szimpatikus szállásadónak. Az egyik felkérésemet Saigonba, a másikat Kuala Lumpurba, a harmadikat pedig Sydneybe címeztem. A statisztika eddig úgy néz ki, hogy Kuala Lumpurból rengeteg felkérést kaptam, de többnyire fiúktól. A legtöbb nem szólított a nevemen, hanem csak egy sziával indított, majd egy vagy maximum két sorral folytatódott, amiben csak annyi állt, hogy nyugodtan mehetek hozzájuk. Ezekre a levelekre inkább nem is válaszoltam, mivel csak olyanoknál szeretek megszállni, akik tudják mi a Couchsurfing lényege, akik kíváncsiak rám és akiket én is szimpatikusnak találok. Ha ilyen nincs, akkor nem sajnálom a pénzt a hostelre. Végül kaptam egy felkérést egy elég érdekesnek tűnő környezetmérnök lánytól, amit el is fogadtam.

Hajnalban elhagytam Nha Trangot és délután már Mui né tengerpartján pihentem és még a kínai új évkor előadott sárkány táncba is belebotlottam.


2019. július 24.

65. és 66. nap: Buszozás és internetezés Vietnamban

   ,
2017. január 27. 

Eléggé fáradtnak érzem már magam. Ha újratervezhetném a vietnami utazásom, lehet, hogy már nem busszal utaznék keresztül az egész országon, hanem inkább vonatoznék. Ez az éjszakai buszozás teljesen kiüt. A következő nap olyan vagyok, mint a mosott szar. A busz persze hajnalban szokott megérkezni, így akkor még be se lehet csekkolni a szállásra, csak extra díj ellenében. Szerintem egy hosszabb út alatt mindenképp kellenek olyan időszakok, amikor kipiheni magát az ember. Én 2-3 hét folyamatos utazás után szeretek pár nap pihenést beiktatni. Most az utolsó vietnami hetem arra szánom, hogy kikapcsolok; netezek, futok, strandolok és hagyok időt annak is, hogy leülepedjenek az eddigi élmények.

Jelenleg Nha Trangban vagyok, amit a vietnami Pattayának neveznék. Az éttermekben orosz nyelvű menü is van, mivel annyi itt az orosz turista. Habár nem kedvelem az ilyen tömegturizmus jellegű helyeket, de most jól esik a pihenés és az se tud érdekelni, hogy ha kimegyek futni a partra, akkor szlalomozni kell az emberek között. Ja, és azt is nagyon élvezem, hogy végre újra a nyárban vagyok, süt a nap és nem esik az eső.

Visszatérve a netezésre. Érdekes, de mobilnetről pár oldal le van tiltva, de wifiről meg el tudom érni őket. A Facebook viszont minden hálózatról rendesen működik, úgyhogy itt nincsenek kemény korlátozások, mint Kínában.

2017. január 28. 

Ma semmi említésre való nem történt, csak strandoltam és pihentem. Ilyen napok is kellenek néha. Egyébként Nha Trang strandja nem egy nagy szám, a városon kívül biztos szebbek a partok.


Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.


2019. július 21.

63. és 64. nap: Kényszerpihenő, lebetegedtem

   ,
2017. január 25.

Otthon nagyon ritkán szoktam beteg lenni, ezért utazás előtt úgy álltam hozzá a betegségekhez, hogy engem biztos nem fog elkapni itt se semmi. Most már tudom, hogy nem ez a legjobb hozzáállás, főleg ha egy új kontinensre megyünk.

Nemcsak a trópusokon, hanem még Európán belül is lehetnek az otthonitól eltérő baktériumok. Olaszországi és portugáliai Erasmus tanulmányaim alatt is 2 hétig beteg voltam és itt DK-Ázsiában is már nem az első alkalommal kerültem egy kis kényszerpihenőre. Még meg se érkeztem Bangkokba, de már éreztem, hogy lassan lázas leszek. A következő eset egy elég durva hasmenés volt Észak-Thaiföldön, ami közel egy hétig tartott. Ez után jött egy nagyobb szünet, majd Sapa túrán sikerült megfáznom, most pedig jól elrontottam a gyomrom.

A lázra és a hasmenésre fel voltam készülve, de a hányásra nem. Olyan rég hánytam, hogy már nem is emlékeztem arra, hogy az milyen érzés. De utazás, főleg egy hosszabb kiruccanás előtt tényleg mindenre fel kell készülni, mert a legerősebb szervezetet is meg tudja támadni egy olyan baktérium, amivel előtte még soha nem találkozott.

Azt a tanácsot kaptam, hogy igyak kólát, az majd segíteni fog a gyomromnak. Nem gondoltam volna, hogy a fekete lötty jót tesz nekem, de tényleg csodákat tett. A hányingerem elmúlt, már csak lázzal küszködök.

Szerintem a zsírban, olajban tocsogó sült krumpli volt a bűnös, amit tegnap este ettem

2017. január 26.

Szerencsére a betegség nem sokáig tartott, ma már jobban érzem magam, habár városnézést vagy valamilyen nagyobb programot még nem mertem bevállalni, inkább csak pihentem. Pár napja befizettem mára egy kirándulásra a My son romokhoz, viszont a hostelem vezetője volt olyan rendes, hogy felhívta az utazási irodát és sikerült lebeszélnie velük, hogy adják vissza a pénzt. Mivel azon kívül, hogy este újra jött a rémálom az alvóbuszon (hihetetlen, hogy mindig kifogok valakit a közelemben, aki úgy horkol, mint a légkalapács az egész út alatt), semmi említésre méltó nem történt, ezért inkább leírok pár eddigi tapasztalatot, észrevételt Vietnamban való utazásról.

Nem szeretném senkinek se elvenni a kedvét Vietnamtól, sőt. Thaiföldön és Malajziában lehet, hogy sokkal egyszerűbb utazni, de Vietnam egy teljesen más élményt ad. Aki szeretne egy izgalmas és kalandos utazásban részesülni, annak mindenképp érdemes elgondolkodnia Vietnamon. Hogy őszinte legyek, nekem először egy kicsit sokkos élmény volt Hanoi, aztán hozzászoktam és később már inkább egy kabaré kellős közepén éreztem magam, ahol még magamon is jókat nevettem. Most lassan 3 hét után viszont már úgy vagyok vele, hogy azért kicsit várom, hogy lassan vége legyen. Amikor megérkeztem Hanoiba azt hittem, hogy 1 hónap kevés lesz, hiszen annyi érdekesség van az országban, amit meg lehetne nézni, de most azt mondom, hogy ez így bőven elég is lesz. Megbántam-e, hogy Vietnamba utaztam? Egyáltalán nem. Az elmúlt 2 hónap alatt itt születtek a legnagyobb story-k, amiken még évek múlva is jót fogok röhögni.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.


2019. július 13.

62. nap: Vietnam egy kabaré, persze csakis jó értelemben!

   ,
2017. január 24.

Az esővel még mindig hadilábon állok, habár néha igazán jól esik egy-egy lusta napot is beiktatni a programba, amikor igazából semmi különöset nem csinálok. Na jó, azért DK-Ázsiában még a semmi különleges is különleges. Ma például elmentem a kozmetikushoz. Ebben otthon nincs semmi extra, de itt ez is egy élmény volt.

Otthon ha bemegy az ember a kozmetikushoz, akkor nagyjából tisztában van az árral, majd a végén még borravalót is ad. Na, itt az elején már eleve alkudozással kezdődik a dolog. Én egy lábgyantáztatást szerettem volna, amit az eredeti ár felére (kb. 2.500 Ft-ra) sikerült lealkudnom. Idáig minden okés, gondoltam, de az érdekességek csak ez után kezdődtek. A lányok gondolom tudják, de a fiúk kedvéért elmagyarázom, hogy működik a gyantázás normál esetben. Pofon egyszerű. A gyantázógép segítségével felkenjük a gyantát a lábunkra, majd egy papírcsík segítségével egy hirtelen mozdulattal eltávolítjuk a szőrt. Két lábat kb. 20-30 perc alatt meg lehet csinálni.

Van egy másik módszer is, amit a bajuszra vagy a szemöldökre használnak, ami általában úgy néz ki, hogy felmelegítik a gyantát, majd egy lapos fapálcikával felhelyezik az érintett területre. Ezt nem papírral szedik le, hanem magát a gyantát fogják meg. Ez a módszer nem jó nagyobb felületre, hiszen lassú.

Én azt hittem, hogy a kozmetika az egy nemzetközi tudomány. Mindenhol ugyanazt jelenti a gyantázás és mindenhol ugyanolyan módszereket használnak. Már tudom, hogy ez nem így van. A nő a lábamra egy kis fapálcikával kenegette fel a gyantát és nem a megszokott papíros módszerrel távolította el, hanem a körmeivel kapargatta a végét, hogy le tudja húzni. Arról nem is beszélve, hogy így nem igazán lehet precízen dolgozni, úgyhogy csak foltokban távolította el a szőrt a lábamról. Egy óra után gondolom már ő is nagyon unta a dolgot, így a bal felső combomhoz szinte már hozzá se nyúlt. Miután mondta, hogy OK, vége, még szerettem volna egy kis krémet kérni a lábamra, hiszen nem elég, hogy a feléről le se szedte a szőrt, de még tiszta gyanta is vagyok. Ez a folyamat úgy nézett ki, hogy a lábam felső részét bekente, viszont alulra, a vádlimhoz már nem került a krémből.

Azért a kozmetikai kalandok mellett egy kis városnézésre is sort kerítettem.