Booking.com

2020. február 23.

36-37.nap: Utazás Tajvanra szöuli átszállással

2020. február 12. 

Este érkeztem meg Szöulba. A következő járatom 13-án reggel indult, úgyhogy foglaltam egy éjszakára szállást egy hostelben a reptér közelében. Jó volt újra egy fejlett országban lenni, ahol van zebra és lámpa és rendezett az utcakép. A reptérről két megállóra lévő épülethez pedig ingyenes shuttle busz vitt el. 

A hostelben nem tartózkodott senki rajtam kívül, úgyhogy igazából hostel áron kaptam egy privát szobát...

A hostel is tökéletes volt, mindent lehetett találni, amire szükség van; hajszárító, melegvíz, kozmetikumok (sampon, tusfürdő, testápoló), kávé, tea...


35-36. nap: Utolsó napok a Fülöp-szigeteken

2020. február 11. 

Reggel megkaptam a koronavírus teszt eredményt, ami negatív lett, úgyhogy már semmi hivatalos akadálya nem volt annak, hogy ma elhagyjam a kórházat. 

Következő megoldandó feladat a repülőjegy vásárlás volt, mivel eléggé valószínűvé vált, hogy az én járatomat is törölni fogják a Fülöp-szigetek új rendelkezése miatt (törölték is), amiben Tajvant is bevonták az utazási tiltólistára. (1 hét után egyébként feloldották a tiltást, szóval ebben is rohadt sok logika volt, mint úgy mindenben ebben az országban...)

13-án Tajpejben kell lennem, mivel anya aznap délután érkezik. Az ő repjegyét már rég, még ősszel lefoglaltuk. Közben ugye kitört a koronavírus járvány, először azon izgultunk, hogy nehogy töröljék az ő járatát, utána azon, hogy időben kerüljek ki a kórházból, majd végül az én járatomat törölték... Sajnos így is plusz költség merült föl az eredetihez képest, mivel az átszámítva kb. 20 ezer  Ft-os (csomaggal 26, ha hozzáadtam volna) jegyem így 60-ra ugrott. Két jegyet kellett vennem, 30-ért Cebu-Szöul, majd újra kb. 30-ért Szöul-Tajpejt. Igazából 1 nappal az utazás előtt foglalva még így is elég jutányos... A kórházi 1 hét alatt végülis nem költöttem semmire a mobilneten és egy kaja rendelésen kívül, szóval végülis a budgetemtől annyira nem tértem el, a kórházban megspóroltam a repjegy árát 😀 A 20-at pedig hamarosan elvileg visszautalják. 

Már alig vártam, hogy elhagyjam az országot... Jó volt, érdekes volt, de ennyi pont elég volt belőle. A természeti látnivalók nagyon szépek, de a városokban hatalmas a mocsok és a szegénység. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire... Az emberek nagyon kedvesek és tökéletesen beszélnek angolul, de egy idő után nyomasztani kezd az itteni lét, hogy A-ból B-be eljutni egy örökkévalóság, mert rohadt lassú a közlekedés, hogy sok a szemét és a mocsok és a logikátlanság (erről előző posztokban írtam, hogy pl. kompjegy vásárlás esetén egyszer kifizeti az ember a jegyet, majd 2 másik asztalnál külön-külön még valami plusz kikötői díjat, stb.) és rossz a levegő a nagyobb településeken a sok régi jeepney és tricikli miatt. 

A kórházban jó volt az ellátás és összességében jól bántak velem, csak az elején nagyon nehezen terjedt az információ. Jó is volt ez az 1 hét wellness egyébként 😀 Csak a sok izgulnivaló ne lett volna a teszt, a kiengedés dátuma és a repjegy körül...

Fura is volt este, olyan 6 körül, amikor kiengedtek, hogy 1 hétig be voltam zárva és most szabad vagyok, látom az embereket jönni menni és kint vagyok a külvilágban nem a 4 fal között. Már szinte megszoktam a kórházi létet a végén 😀

Aznapra foglaltam egy olcsó szállást egy hotelben, elmentem egy mosodába kimosni a ruháim és betoltam még egy csoki tortát. Este jött ki rajtam az elmúlt napok stressze, éjszaka szinte alig tudtam aludni. 


2020. február 22.

28-35. nap: Kórházban a Fülöp-szigeteken

2020. február 4-11. 

Így kezdődött...

Már Bantayanon éreztem, hogy valami kerülget, de eddig nem volt vészes, viszont tegnap hirtelen nagyon rosszul lettem. Már a városban is éreztem, hogy valami nem oké, a múzeumban le kelett ülnöm, mert nehezemre esett állni és miközben sétáltam vissza a hostelbe be kellett kéreckednem egy random kifőzde undorító hátsó wc-jébe is, mert rámjött a hasmenés. A hostelben meg már éreztem, hogy lázas vagyok. 

Este felhívtam a biztosítót, hogy ilyenkor mi a teendő, mert már el kéne mennem orvoshoz, hiszen úgy tűnik magától, illetve a recept nélkül kapható gyógyszerek hatására nem akar elmúlni. Azt mondták, hogy bárhova mehetek nem szükséges őket előre értesíteni, hogy melyik egészségügyi központba megyek. A terv az volt, hogy kivárom a reggelt aztán egyből megyek a dokihoz és íratok föl valami gyógyszert. Este bevettem még 2 Nurofent is, ami egy ideig levitte a lázam, viszont pár óra alvás után arra keltem, hogy újra lázas vagyok. Mivel eltelt 4 óra az előzőhöz képest, bevettem még egyet és próbáltam visszaaludni, de nem ment. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem várok tovább, bemegyek az ügyeletre. Megkérdeztem a hosteles srácot, hogy hova menjek, azt mondta a Chong Hua kórházba. Rendeltem egy Grab taxit, ami kitett az ügyelet bejáratánál.

Az ügyelet...

Miután bementem elmondtam, hogy mik a tünetek; láz, köhögés, hasmenés, illetve, hogy januárban jártam Hong Kongban és Makaóban. 

A Hong Kong, Makaó egyből vészjelzőt riasztott az ápolóban, azonnal bevittek egy elkülönített szobába. Azt mondták várjak. A szobában két műanyag szék volt csak, még lefeküdni se tudtam. Kb. hajnal 1-2 lehetett, amikor beértem. Leültem a székre, nyomogattam a telefonom és vártam türelmesen. Miután eltelt pár óra már kicsit alábbhagyott a türelmem, mivel senki nem jött be hozzám, vizet se adtak, wc papír se volt a wc-ben (még jó, hogy volt nálam, mert közben folyamatosan a wc-re jártam - már zöld volt a hasmenésem és szinte víz jött ki belőlem), szappant se találtam (volt nálam kézfertőtlenítő), ágy se volt és még információt se biztosítottak, hogy hogyan tovább. Pedig én csak egy orvossal akartam konzultálni...

itt töltöttem kb. 48 órát 2 kicsi gekkóval együtt, akik a sarokban a kuka mögött bújtak meg és néha jöttek csak elő


2020. február 13.

27. nap: Cebu city

2020. február 3. 

Reggel, amikor elindultam a hostelból a kikötőbe, pont akkor indult el egy srác is, akinek tegnap kifordult a bokája és most megnézeti egy orvossal. Végül együtt utaztunk Cebu city-ig. Először banka csónak, aztán a kikötő előtt át kellett szállni egy kisebb csónakba, mivel épp apály volt és akkor nem tud rendesen kikötni a banka. Utána még triciklire kellett szállnunk, ami átvitt a régi kikötőből az újba, ahol már várt a busz és újból 4-5 órás zötykölődés várt ránk...


2020. február 11.

23-26. nap: Malapascua

2020. január 30.

Ahogy felkeltem indultam is a komphoz, hogy először átjussak Hagnaya kikötőbe. A végállomás Malapascua szigete volt. 

Ma elég jó komp jött, tiszta új. A múltkori, amivel ide jöttem elég rozsdás volt. Kompozni tök jó élmény, sokkal jobb, mint buszon ülni itt a Fülöp-szigeteken. 


2020. február 10.

2020. február 2.

17-19. nap: Banaue-ból Bantayanra való eljutás, 3 teljes nap utazás...

2020. január 24. 

Batadról a busz kerülőúton megy el Baguioba, de szerencsére vannak kisbuszok is, amik kb. 6 óra alatt megteszik az utat. 

Ezen a képen nem csak az érdekes, hogy emberek ülnek a jeepney tetején (az mindennapos erre), hanem a vezetékek. Ami keresztbe megy az áramvezetéken, az a vízvezeték, amiről az előző posztban írtam. Ezért megy el sokszor itt a faluban az áram...

2020. február 1.

15. nap: Banaue

2020. január 22. 

Reggel indultam tovább Sagadából Banaueba. Az eredeti tervem az volt, hogy befizetek a 2 napos rizsterasz túrára, de nem volt nálam elég készpénz, Sagadában pedig az ATM nem fogad el külföldi bankkártyákat, így nem tudtam többet levenni. Ezért végül úgy módosult a terv, hogy két éjszakát maradok Banaue-ban, aznap délután sétálgatok a településen, megnézem a rizsteraszokat ott, majd következő nap átmegyek Batadra, ahol elvileg sokkal látványosabbak a rizsteraszok. 

Banaueba délután érkeztem meg, szerencsére most nem volt olyan vészesen hosszú a buszút, csak kb. 3 óra. 

Maps.me-n próbáltam sétaútvonalat keresni, amit megcsinálhatnék egyedül. Bevezetett a térkép a falu szélén a házak sűrűjébe, szűk kis lépcsősorokon kezdtem el feljebb menni a domboldalon. Az elején nem tűnt vészesnek, de amikor már alig voltak emberek körülöttem, majd 3 gyerek kezdett el futni felém, ordítva, hogy "give me money", akkor gondoltam, hogy inkább visszafordulok és folytatom az utam a főúton. Azért ez már szegényebb település, mint Sagada. 


14. nap: Sagada; a sziklafalon elhelyezett koporsók

2020. január 21. 

Eredetileg csak 2 éjszakát foglaltam a szálláson, de úgy döntöttem, hogy meghosszabbítom még egy nappal az itt tartózkodásom, hogy meg tudjam nézni az itteni legismertebb nevezetsséget, a sziklafalon függő koporsókat. 

Mivel Sagadában szinte mindent csak turista vezetővel lehet megnézni, ezért érdemes összeszedni pár embert, mert egyedül elég drága. Szerencsés voltam, reggel érkezett egy német pár és egy francia srác a szállásra. Egyből kaptam az alkalmon és megkérdeztem tőlük, hogy mik a terveik, mit akarnak megnézni, mert ha a koporsókat és a barlangot, akkor mehetnénk együtt. Mind a hárman benne voltak az ötletben, úgyhogy ez meg is oldódott. Először elmentünk együtt reggelizni, aztán irány a túra. A túrát a tourist office-ban lehet leszervezni. 

A koporsókat azért helyezték a sziklafalra, hogy az elhunytak közelebb legyenek a mennyországhoz. A kisebb koporsókban nem gyerekek vannak, a halottat magzati pózban helyezik a koporsóba. A legutolsót kb. pár éve tették föl, manapság már inkább a modern kori temetkezési hagyományokat követik. A vezetőnk mutatott még párat a szemben lévő sziklákon is, de azok olyan magasan voltak, hogy alig lehetett látni. Minél magasabbra teszik a koporsót, annál közelebb lesz az elhunyt a mennyországhoz. 


2020. január 30.

13. nap: Sagada

2020. január 20. 

A szálláson találkoztam két német lánnyal és egy francia párral. A pár ma indul is tovább, csak egy napra jöttek megnézni a település legismertebb látványosságát, a sziklafalon elhelyezett koporsókat. Mivel tegnap későn érkeztem, így nekem már aznap nem volt lehetőségem megnézni semmit. A német lányok szintén előző nap megnézték a koporsókat és a mellette lévő barlangtúrára is elmentek. 

Szerettem volna egy kis társaságot, ezért úgy döntöttem, hogy csatlakozok a német lányokhoz, akik csak sétálgatni terveztek ma és megnézni a naplementét a "naplemente néző helyszínről". 

Sagadában igazából az összes nevezetesség csak turista vezetővel látogatható. A koporsók megtekintése 300 pezó, átszámítva 1800 Ft. Ez a díj 1-10 személyig értendő, így ajánlatos keresni másokat. A koporsók és a barlangtúra együtt 1040 pezó, ami kb. 6200 Ft. Van még sok barlang, melyekbe szintén le lehet menni vezetővel, de azok is hasonló árakon vannak. Bármilyen túrára megy az ember, akkor be kell jelentkeznie a helyi turista hivatalban és kifizetni a kb. 300 Ft "environment fee-t", mert belépésnél kérni fogják a bizonylatot.