Booking.com

2021. június 5.

63. nap: Utazás busszal Bangkokból Siem Reapbe

2020. március 10. 

Sokat gondolkoztam rajta, hogy mivel menjek Bangkokból Kambodzsába. Az opciók a busz és a repülő voltak; a célpont pedig vagy Siem Reap vagy Phnom Penh. Végül a busz és Siem Reap mellett döntöttem. 

Ennek oka az volt, hogy 
  • nem akartam előre eltervezni, hogy pontosan melyik nap indulok Bangkokból 
  • a busz valamennyivel olcsóbb, illetve egy nappal az utazás előtt foglalva jóval olcsóbb
  • az lett volna az útvonaltervem, hogy Siem Reap - Phnom Penh - Ko Rong, illetve az ország déli része, majd onnan át Thaiföldre Trat tartományba, ami határos Kambodzsával - ezt ugye a covid felülírta, de erről majd később. 

Ok busszal, de melyikkel?

Ha már eldöntöttük, hogy busszal megyünk, akkor a következő kérdés, hogy melyik társasággal? Na, ez volt a másik kérdés, aminek sokat olvasgattam utána, mivel a kambodzsai földi határátkelőkről nem a legjobb story-kat hallani. 

Több cikket, véleményt is átolvasva arra a következtetésre jutottam, hogy nem a legolcsóbb buszjegyet fogom megvásárolni, hanem a legjobbra értékelt társasággal fogok utazni. Azt a pár dollárt nem fogom sajnálni, a lehető legsimább határátkelős tapasztalatban szeretnék részesülni. 

Mindent összevetve a legszimpatikusabbnak a Giant Ibis társaság tűnt. 

Giant Ibis tapasztalat

A jegyet online is meg lehet vásárolni, a busz pedig Bangkok Makkasan állomástól indul, ami könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel. 

A busz kényelmes, biztonságos, a sofőr nem száguldozik, nagyjából tartani tudták a menetrendet is, volt klíma, adtak vizet, reggelit és ebédet is, illetve a kambodzsai vízumot is elintézték.

Buszjegy ára: 32 USD

Vízum Kambodzsába

Ha beszélgetünk Kambodzsába érkező utazókkal, szinte mindenki más történetet fog mesélni hogyan jutott kambodzsai vízumhoz és mennyit fizetett érte. 

A hivatalos visa on arrival díj 30 USD, illetve akár online is lehet igényelni e-visát, ami pedig 36 USD vagy valamelyik kambodzsai nagykövetségen - de ezzel végképp nem volt kedvem szarakodni. Én végül a Giant Ibis által szervezve kértem a vízumot, ami 40 USD-be került. 

Azért választottam a Giant Ibis által intézett vízumot, mert a legtöbb határátkelős átverést a vízum díjjal kapcsolatban lehet hallani. Az a plusz 5 vagy 10 USD megért nekem annyit, hogy ne kelljen már a kambodzsai határőrökkel veszekednem, hogy mennyi is az annyi. Így, hogy a Giant Ibis intézte nekem konkrétan egy szót nem kellett váltanom egyik határőrrel sem. 

A trükk a Giant Ibisnél, hogy ők nem visa on arrivalt intéznek az utasoknak, hanem még Thaiföldön a kambodzsai határ előtt van valamilyen konzulátus és ők kiállítanak egy rendes vízumot az útlevélbe, így a legzökkenőmentesebb a határátlépés. Az utasoknak egyébként be se kellett menni erre a konzulátusra, a buszon összegyűjtötték az útleveleket, a pénzt meg egy útlevél igénylő doksit majd pár perc után visszakaptuk az útlevelet benne a vízummal :)

Egy kisebb átverés szerűség azért itt is akadt; a jegyen azt írják, hogy a vízum díja 35 + 5 USD, viszont amikor beszedték az összeget a buszon először thai bahtban akarták volna kérni a vízum díjat, ami átszámolva magasabb lett volna, mint 40 USD. Mondtam nekik, hogy az van a jegyen, hogy 40 USD és nincs is nálam már thai baht, úgyhogy USD-ben szeretnék fizetni. Végül nem volt ebből probléma, szó nélkül elfogadták a dollárt. 

Korrupt egy rendszer és ország, de ez van, ezzel jár a kambodzsai utazás. 

Kambodzsába átlépve teljesen más hangulat fogadott, mint Thaiföldön. Kicsit szavanna hangulata van az országnak (a száraz évszakban); az út mentén vörös homok mindenhol. Érdekes élmény volt. Siem Reap pedig pozitív csalódás, mivel egy szép, rendezett városba érkeztem. 

Aznap már nem volt időm semmi különösre; elmentem a hotelbe (Smiley's Guesthouse), ahol potom pénzért foglaltam szállást; napi 7 dollárért külön szoba saját fürdővel. 




Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is! 

Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz. 
Booking.com

2020. május 26.

62. nap: Legjobb pénzváltó Bangkokban és a csatornán hajókázás

2020. március 9. 

Mivel következő nap indultam Kambodzsába, ahol a rielen kívül az amerikai dollárt is használják, illetve a vízumot is elvileg dollárban kell kifizetni, ezért gondoltam váltok be egy kis bahtot dollárra, hogy legyen nálam valamennyi készpénz. 

Előtte utánajártam, hogy hol érdemes váltani, hol váltanak a legjobb árfolyamon és az alábbi pénzváltó tűnt a legjobbnak:


Szinte pont ugyanazon az árfolyamon váltanak, amit a Google is kiír. Elvileg van eltérés az egyes Superrich pénzváltók között, blogok azt ajánlották, hogy a központi címre érdemes menni. Nekem ez nem jelentett gondot, mivel gyalog is könnyen el tudtam menni a szállásomról, illetve utána egyébként is a csatornán hajókázást terveztem, ami szintén nagyon közel van innen. 


2020. május 25.

61. nap: Bangkok közvetlen közelében hatalmas zöldterületen lehet bicózni

2020. március 8. 

Mára azt terveztem, hogy megnézem a Sri Nakhon Khuean Khan Parkot, ami Bangkoktól délre található a fofyó egyik szigetén. Erre igazából fél nap is elég volt, úgyhogy a hátralévő időben pedig visszamentem a városba és végállomástól végállomásig kipróbáltam a Csaophraja folyón hajózgatást.


2020. május 20.

60. nap: Bangkok nem fogy ki a látnivalókból

2020. március 7. 

Mivel jártam már Bangkokban (régebbi beszámolók itt, itt, itt és itt), ezért most próbáltam kevésbé látogatott helyeket keresni; főleg épületeket, múzeummá alakított lakóházakat, illetve parkokat néztem ki magamnak, de felkerestem a Vat Arunt is, mivel ott múltkor nem jártam, meg persze utaztam minden létező tömegközlekedési eszközzel, ami szintén egy élmény a thai fővárosban.


2020. május 19.

59. nap: Utazás Bangkokba

2020. március 6. 

Tajvanról a következő állomásom Bangkok volt, ahol ekkor még nem tudtam hány napot fogok eltölteni, mielőtt továbbmegyek Kambodzsába. Izgultam is egy kicsit a reptéren, hogy vajon most fognak-e kérni Thaiföldről kifele szóló repjegyet, mert az nem volt. Persze kérték itt is, de nem csináltak belőle akkor nagy ügyet, amikor mondtam, hogy nincs repjegyem, mert busszal tervezem elhagyni az országot. Annyit kérdeztek, hogy melyik nap hagyom el Thaiföldet, amire majdnem azt válaszoltam, hogy nem tudom, de hirtelen mondtam egy dátumot. 

A reptéren azért jöttek-mentek az emberek, az én járatomon viszont csak félig, sőt talán még kevesebben, 1/3-ig voltak. Mellettem egy srác ült, aki konkrétan mindent lefújt fertőtlenítővel, amit csak tudott, a szék támlájától kezdve a karfákig. 


2020. május 18.

58. nap: Templomtól templomig a dzsungelen keresztül

2020. március 5. 

Nézegettem a Google térképet, hogy hova lehetne ma menni, persze rengeteg opció közül választhattam, hiszen annyi túraútvonal, kegyhely és templom van itt a környéken. Reggel belőttem az irányt,  útközben alakítgattam tovább, végül az alábbi útvonal sült ki belőle. 

Turistát szinte egyet se láttam, pedig gyönyörű helyekre jutottam el aznap is. Ezért is jó Tajpej, mert a legtöbben csak pár napot maradnak, megnézik a legismertebb helyeket, aki pedig szeretne egy kicsit jobban elmerülni a város rengetegében az ilyen helyekre bukkanhat, amit szinte egyedül, tömeg nélkül élvezhet. 

útban a templom felé

2020. április 17.

57. nap: Maokong és környéke; túra és templomok sokasága

2020. március 4. 

Az állatkert mellől gondola visz föl a hegyre, melynek három megállója is van. Az első ötletem az volt, hogy felmegyek a legutolsóra és majd lejövök gyalog vagy busszal, viszont nem fogadnak el bankkártyát a jegypénztárban, készpénzem pedig már nem volt annyi, ami elég lett volna a jegyre, mivel 6-án elhagyom az országot. Igazából nem jelentett olyan nagy gondot, hogy nem tudtam megvenni a jegyet, sőt, még jobban is jártam, mert minibuszok is mennek föl jóval kevesebb pénzért. 

metróállomás


2020. március 26.

56. nap: Parkokból és virágokból itt nincs hiány

2020. március 3. 

Tegnapelőtt nem tudtam minden részét bebaragngolni a Chiang Kai-Shek Shilin Residence körüli parknak, úgyhogy ma visszajöttem és megnéztem a kimaradt helyszíneket. Nagyon jó hangulata van ennek a parknak, el lehet vonulni pár kevésbé látogatott sétányon, domboldalon, illetve a legnépszerűbb részét, a rózsakertet és a virágokból kirakott szobrokat másodjára se lehet megunni.


2020. március 25.

55. nap: Macska falu és Jiufen

2020. március 2. 

Tajpej mellett van egy település, Houtong, ahol minden a macskákról szól. Az utcán mindenhol macskákat látni és minden féle macskás szuvenírt be lehet itt szerezni. Mivel én nagyon szeretem a macskákat, így egyértelmű volt, hogy ide el kell jönnöm. 

Cat village, Houtong

Houtong egy szénbányászati város volt, viszont a '90-es években a bánya bezárt és sokan elköltöztek a településről. 2008-ban viszont egy helyi macska kedvelő lakos elkezdte posztoli a képeket az internetre arról, hogy hogy gonozzák a helyiek a kóbor macskákat, ami odavonzotta a turistákat és az önkénteseket. Két évvel később a szinte szellemvárosból turista látványosság lett. Jelenleg több mint 200 macska él a macska faluban és rengeteg étterem, kávézó és szuvenír bolt várja a látogatókat.


2020. március 21.

54. nap: Tajpej; Zhongshan és Shilin

2020. március 1.

Ma folytattam Tajpej felfedezését. Habár blogok azt mondják, hogy két nap elég Tajpejre, de ez inkább csak a főbb nevezetességekre elég. Bőven akad még látnivaló két nap után is... Mai program Zhongshan és Shilin kerület nevezetességeinek felkeresése volt, viszont előtte elmentem a Dr. Sun Yat-Sen Memorial House-ba, mert az csak pár száz méterre volt a szállásomtól. 

Dr. Sun Yat-Sen Memorial House


Kínai forradalmár, köztársaságpárti politikus, az utókor értékelése szerint „a kínai forradalom atyja”, illetve a „kínai köztársaság atyja”. Ő alapította meg a Nemzeti Pártot, melynek élére halála után Csang Kaj-sek került. 

Ezt a házat is a japánok építették még a japán megszállás idején, mely hotelként funkcionált. Szun Yat-szen itt szállt meg, amikor Tajpejben járt. A házat egy szép japánkert veszi körül.


2020. március 13.

53. nap: Nemzeti Palotamúzeum és a vacsorameghívás

2020. február 29. 

Még tavaly nyáron hostoltam a Couchsurfingen keresztül egy tajpeji lányt. Gondoltam ha már itt vagyok felveszem vele újra a kapcsolatot, hogy ha van kedve összefuthatnánk. Végül azt beszéltük meg, hogy ma este találkozunk. Ő már leszervezte a barátaival, hogy elmennek vacsorázni, de azt mondta csatlakozhatok én is. Este 6-ra beszéltük meg a találkozót. 

Napközben a tervem a Nemzeti Palotamúzeum felkeresése volt. A Nemzeti Palotamúzeum a világ egyik legnagyobb kínai műtárgygyűjteményével rendelkezik. A múzeumot a kínai polgárháború során a Kuomintang csapatai által eredetileg a pekingi Tiltott Városból elmenekített műtárgyakból hozták létre.