3. nap: Paracas

2021. október 18.

Előző nap a szállásról foglaltam le a buszjegyeket Limából Paracasba. Fórumokon azt olvastam, hogy a legmegbízhatóbb busztársaság az országban a Cruz del Sur. A foglalás valami eszméletlen körülményes volt. Vagy 1 órát szarakodtam, mire sikerült megvenni a jegyeket. Volt, hogy a bankkártyát nem fogadta el, vagy nem tudtam kiválasztani, hogy melyik időpontban mennék. Nem tudom, hogy csak telefonról ilyen macerás és vajon laptopról könnyebben megy-e. Ahhoz meg messze van a buszállomás Limában, hogy csak a jegyvásárlás miatt odamenjünk. Az meg szintén kérdéses, hogy indulás előtt a helyszínen lesz-e még hely a buszon. Egyébként valószínűleg lett volna, de az online tűnt a legbiztosabbnak. Lementem még a hotel lobby-jába is, hogy az ottani számítógépen próbálkozok, de az tetű lassú volt, úgyhogy visszamentem a szobába a telefonnal próbálkozni. Szerencsére aztán sikerrel jártam. Egyébként ha biztos valaki az időpontban, akkor lehet érdemesebb még otthonról megvenni a jegyet, mert közvetlenül indulás előtt foglalva magasabbak az árak.

A busz egyébként nagyon korrekt, kényelmesek az ülések és hátul még wc is volt.

Útközben meg lehetett csodálni az Atacama-sivatagot. Nagyon érdekes látvány volt ez a kő- és homok sivatag, illetve az út menti kis települések. Az Atacama-sivatag (Peru és Chile területén fekszik) egyébként az egyik legszárazabb hely a Földön. A nedvességtől az egyik felén az Andok, a másik felén a parti hegység védi. A sivatagban viszont sok helyre tengeri köd kerül, amely elég nedvességet biztosít bizonyos növények (moszatok, zuzmók és néha kaktuszok) megélhetéséhez.

ilyen kulturált WC volt a buszon

Az út Limából Paracasba kb. 3-3,5 óra. A szállásokon általában le lehet foglalni a programokat. Amint megérkeztünk be is fizettem egy aznapi Nemzeti Park kirándulásra, majd következő napra a Ballestas-szigetekre.

Paracas Nemzeti Park

Paracas történelmileg és természetileg is érdekes környék. Amikor mi ott jártunk a múzeumok a covid miatt zárva voltak, így oda nem tudtunk elmenni.

A Paracasi kultúra a Kr. e. 8. századtól a Kr. e. 1. század között élt és leginkább a furcsa, deformált koponyáiról híres. A paracasok valószínűleg a különböző közösségi státuszok alapján, megnyújtották az emberek koponyáját. Úgy tudom, hogy a múzeumban ilyen koponyákat, illetve múmiákat lehet megtekinteni. Ezen kívül a szőttesek is nagy szerepet játszottak a Paracasi kultúrában. A múmiákat is ezekben a színes szőttesekben helyezték el.

A Nemzeti Park csodálatos a hosszú, sziklás, homokos partjaival. Sajnos ekkor még nem nagyon sikerült kipihenni a hosszú utazást és az időzóna váltást, bosszantó volt, hogy a fáradtság elvett az élményből.

Az nem tetszett még, hogy viszonylag rövidek voltak a megállók, adtak kb. 10 percet, hogy az ember le tudja fényképezni a tájat, viszont az egyik strandon adtak több időt - kb. 45 percet. Egyébként tömegközlekedési opció nincs a Nemzeti Parkban, még az autóbérlés játszhat, de a legegyszerűbb eljutás a csoportos befizetett programmal oldható meg.

A kirándulás végén elvittek egy helyi étterembe is, ahol kipróbáltam az ország egyik leghíresebb ételét a cevichét, citromlében marinált halétel, lilahagymával, kis salátával, kukoricával és édesburgonyával. Anya meg valamilyen halból készült levest rendelt. Illetve a képen látszik még, hogy előételnek pirított kukoricát adnak.