4. nap: Ballestas-szigetek

2021. október 19.

Erre a napra befizettünk a szálláson a Ballestas-szigetek kirándulásra. A szigetcsoport az érdekes állatvilágáról híres. Magán a szigeteken nem köt ki a hajó, környezetvédelmi okokból ez meg van tiltva, viszont a parthoz közel lehet menni, így szinte biztos, hogy fogunk állatokkal találkozni.

A szigetek felé tartva az első érdekesség a Paracas-félszigeten a homokban található geoglifa. A formája kaktuszra vagy gyertyatartóra emlékeztet és ahogy a Nazca vonalakat sem tudják pontosan, hogy mi célból készültek, ennek az alkalzatnak sem ismert az eredete és annak mivolta. Az alakzat környékén talált leletekből arra következtetnek, hogy kb. Krisztus előtt 200-ban készült. Mivel itt szinte egyáltalán nem esik az eső, így tökéletes állapotban maradt meg a forma. A félsziget ezen részére út sem vezet és gyalogosan is tilos megközelíteni. Egyébként kb. 50 méter mélyen ásták ki a homokot és kövekkel szegélyezték, hosszúsága 170 méter, szélessége pedig 70. Durva, hogy több száz, sőt, több ezer éve így megmaradt. Még azt is kutatják, hogy köze van-e ennek a geoglifának a Nazca-vonalakhoz, de egyelőre nem találtak összefüggést közöttük. Innen Nazca kb. még 200 km-re található.

Ha már Nazca előjött. Sokat gondolkoztam rajta, hogy beletegyem-e az útitervbe Nazcát. Egyfelől Peru egyik legismertebb látványossága, viszont azt tudni kell, hogy legjobban csak magasból, kisrepülőről lehet igazán megfigyelni az ábrákat. Van az út szélén egy kilátó, ahova fel lehet menni, de onnan elvileg csak pár alakzat figyelhető meg és azokat sem lehet olyan jól kivenni. Mivel én a madeirai story óta kimondottan nem szeretek repülni még nagy utasszállítón sem, pár fős kisrepülőre pedig akkor sem ülnék föl ha fizetnének érte. Annak meg nem láttam semmi értelmét, hogy kifizessek egy valag pénzt csak azért, hogy elmondhassam, hogy láttam a Nazca vonalakat, de egyébként meg valószínű, hogy kb reszketve, a teljes gyomortartalmamat kihányva ültem volna végig azt az 1-2 órát, úgyhogy végül Nazca kimaradt.

Visszatérve a szigetekre, innen még kb. 20 percet kellett utazni, hogy odaérjünk. Első állat, amit megláttunk az egy csapat Humboldt-pingvin volt, majd pár perccel később oroszlánfókákban gyönyörködhettünk, melyek a köveken pihengettek. Nagyon különleges hely és élmény. Közben mindenhol kormoránok és más madarak röpködtek és halakra vadásztak. A Humboldt áramlat miatt van itt ennyi állat, ami az Antarktisz felől hozza a hideg, oxigéndús vizet.

Még az érdekesség itt a Ballestas-szigeteken, hogy a sok madárürüléket összegyűjtik, amit trágyaként hasznosítanak föl. Azt mondják, hogy átlagon felül fizet ez a munka, viszont fizikailag nagyon megterhelő, úgyhogy nem sokan bírják hosszútávon.