2014. május 18.

Szicília I.

Februárban foglaltam le a repülőjegyeket Szicíliába május 5-17 időszakra, a Ryanairnél egy Ancona-Trapani és a Voloteánál egy Catania-Ancona útvonalra. Még az előtt foglaltam le, hogy kiderült volna az órarendem az anconai egyetemen. Persze később kiderült, hogy elég sok órám lett volna ebben a 2 hétben az eredeti tanmenetem szerint, úgyhogy még márciusban át is alakítottam a hallgatni kívánt tantárgyaimat.

Április végén pedig elkezdtem foglalkozni az útvonallal és hogy mit érdemes megnézni. Kiküldtem jó pár requestet a Couchsurfingen, viszont sajna egy elfogadó választ sem kaptam. Először elég biztatónak tűnt a helyzet, mert nagyon sokan azt válaszolták, hogy talán, de a végén mindenki nemleges választ adott. Ekkor jobban átgondoltam az anyagi helyzetem. Valószínűleg idén már nem fogok dolgozni, tehát bevételem nem lesz, viszont utazni továbbra is akarok. Az ösztöndíjam lassan elfogy, úgyhogy innentől a munkából félretett pénzemből kell gazdálkodni. Beosztottam, hogy körülbelül mennyi pénzt szánok az idei utazásaimra, Szicíliára és a nyári, őszi tervekre. Ez a keret alapján terveztem meg ezt az utat. Trapani-Catania útvonalon hostelek csak Palermóban, Taorminában és Cataniában vannak, így mindegyik helyen lefoglaltam a legolcsóbbat 4-4-4 éjszakára.

1. nap

Reggel érkeztem Trapani repülőterére. Mivel tömegközlekedéssel elég nehézkesen, több átszállással jutottam volna el Palermóba, ezért a shuttle buszt választottam, ami a repülőtérről egyenesen Palermóba visz. Kicsit több, mint 1 órás volt az út, viszont nagyon szép volt a táj útközben. Hegyek, tenger, gyümölcsösök, szőlő ültetvények és ami nagyon pozitív volt, hogy rengeteg napkollektort - a földeken és a háztetőkön is - és szélkereket is lehetett látni.

A busz a központi pályaudvaron tett le, ahonnan egyenesen a szállásra mentem letenni a cuccomat, majd pedig indultam a városba körülnézni, viszont először enni akartam valamit. A recepciós lány mondta, hogy van a közelben egy szupermarket, viszont a szűk kis sikátorokba nem nagyon tudtam tájékozódni, úgyhogy megkérdeztem egy éppen arra sétáló nőt, hogy hol van. Mondta, hogy pont arra megy, menjek vele. Kérdezte, hogy honnan jöttem. Válaszoltam, hogy Magyarországról, ekkor mondta, hogy ismer egy magyar írót, Márai Sándort, akinek olvasta is a könyveit. Kérdezte, hogy én olvastam-e. Mondtam, hogy nem. Azt is mondta, hogy abban az időszakban elég nehéz volt Magyarország helyzete, majd ekkor odaértünk a szupermarkethez.

Durva, de egy Márai művet sem ismerek, csak a nevéről hallottam. Az se rémlett volna, hogy a gimiben tanultuk volna. Habár soha nem voltam jó irodalomból, mert reál beállítottságú vagyok, de azért az elég gáz, hogy egy olasz jobban tudja, hogy ki is ő, úgyhogy most utána is nézek. A Wikipedia ezzel kezd: "Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez nemcsak emigráns létének és bolsevizmus-ellenességének tudható be, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani." Na, már értem is, hogy miért nem hallottam róla az iskolában. Igazából ez az eset is jól jellemzi a magyar oktatási rendszert, de ebbe most nem mennék bele.

Visszatérve mit néztem meg aznap; Giardino Garibaldi, ahol az érdekesség a nagylevelű fikusz fák, majd sétáltam a kikötőnél - ahol van egy emlékmű a maffia áldozatainak - és csak úgy céltalanul a városban a szűk kis utcákban.

Palermo
Palermo
2. nap

Couchsurfingen két lány visszaírt, hogy habár hostolni nem tudnak, viszont találkoznának velem, így délutánra megbeszéltem egy találkozót egy helyi lánnyal, Luisa-val, majd estére pedig egy német lánnyal, Pia-val.

Délelőtt sétáltam a tengerpart közeli utcákban és a parton, ahol nagyon sok futó volt kinn, majd megnéztem a Villa Giulia neveztű parkot. Amikor elkezdtem utazni, először mindig megterveztem mindent előre, hogy melyik nap mit akarok megnézni, alaposan átnéztem a térképet, próbáltam memorizálni az utak és a nevezetességek neveit, viszont most már nem így utazok. Fölösleges mindennek utánajárni, úgyis elfelejti az ember, hogy melyik templomnak vagy utcának mi a neve. Ezért tartom fölöslegesnek a városokban térkép szerinti közlekedést is, mert az sem enged olyan eldugott zugokat felfedezni, ami lehet, hogy érdekes lenne. Illetve szerintem érdemes kikérni a helyiek véleményét is, mivel legjobban ők ismerik a környéket. Erre jó hely a turisztikai információs pont. Továbbá szerintem érdemes néha egy kicsit leülni és megfigyelni a helyiek életét. Így tettem ezt én is.


A szűk kis utcákban egyesek dolgozgattak a sufnijukban, autót szereltek, építkeztek. Sok idős bácsi csak ücsörög a téren és nézi, hogy mi történik. A szűk utcácskákban néhol belátni a konyhába, ahol az idősebb nők főznek. Délelőtt egyes utcák megtelnek árusokkal, akiknél a friss helyi árukat illetve minden féle kacatot lehet beszerezni. Amit még megfigyeltem, hogy nagyon sok álló autót látni az utcán, amiben a vezető ücsörög és néz ki a fejéből. Lehet, hogy arra fele ez a dolce vita és ők tudják, hogyan kell élni, de nekem egyből az jutott eszembe, hogy megfigyelnek valamit, viszont nem egy, nem kettő, hanem rengeteg ilyet láttam. Este fele pedig a teraszon ücsörögnek az emberek és nézik, hogy mi folyik az utcán. Napközben a tengerpart pedig tele van futókkal, horgászokkal és bevándorló árusokkal.

Délután a Piazza San Domenicon találkoztam Luisa-val. Megkérdezte, hogy mit néztem meg idáig, mondtam, hogy a katedrális körül még nem jártam, úgyhogy elmentünk együtt arra. Elmondta, hogy Palermo múltját a görögök, rómaiak, arabok és normannok alakították, ezáltal nagyon sokszínű az építészete és a lakossága is. Megnéztük a Teatro Massimot, majd átmentünk a quattro canti téren (négy sarok, mivel ott találkozik két fő út), majd a Fontana Pretoria szökőkúthoz érkeztünk. A szökőkút mögött található a Santa Maria dell' Ammiraglio nevezetű templom, ami habár katolikus templom, viszont az építészete szerintem inkább az arabhoz hasonló. Nagyon különleges, épp ezért tetszett. Utána pedig elmentünk a katedrálishoz. Közbe Luisát a szicíliai dialektusról kérdezgettem. Mondta, hogy hivatalosan ők nem kétnyelvűek, a sajtó, a média, az oktatás, a hivatalos ügyek olaszul folynak, viszont sokan otthon inkább szicíliaiul beszélnek. Azt is elmondta még, hogy nagyon sokan manapság már nem is beszélnek szicíliaiul a gyerekekhez, mert az olasz nyelv jelentette a magasabb rangot, osztályt. Ő is csak később tanulta meg a szicíliait, viszont azt mondta, hogy inkább azt tekinti anyanyelvének és szerinte a szicíliai dialektussal jobban ki lehet fejezni az érzéseket, mint olaszul.

Fontana Pretoria, katedrális, Santa Maria dell' Ammiraglio, Teatro Massimo
A séta után neki vissza kellett mennie dolgozni, úgyhogy utána egyedül sétálgattam még, majd elmentem képeslapot venni a rokonoknak, utána pedig a postára feladni őket. Szó szerint 1 órát vártam mire sorra jutottam. Az az idő alatt 4 ember intézte el az ügyeit. És mi még otthon panaszkodunk, hogy minden milyen lassan megy.

Este pedig Pia-val és két ismerősével, egy görög Erasmusos lánnyal és egy francia lánnyal együtt elmentünk aperitivora. Pia, német lány csak 19 éves, viszont korához képest nagyon érett. Folyékonyan beszél angolul és olaszul is. Olasz barátja van, akivel a Couchsurfingen keresztül ismerkedett meg, ezért él most éppen Palermoban. Gimi után egy éves olaszországi utazást és aupairkedést tervezett, viszont szeptemberben szeretné már elkezdeni Németországban az egyetemet és mikrobiológiával akar foglalkozni. Nagyon sok helyen járt már Olaszországban. Jelenleg két munkahelye is van Palermoban, pincérként dolgozik. Mind a három lány tagja a CS-nek és mindegyikőjük hostolt már embereket. Aranyosak voltak a lányok. Beszélgettünk Palermoról és a CS-ről. 

3. nap

Következő nap délelőtt elmentem Palermo strandjára, Mondellóba. Ücsörögtem a homokos tengerparton és sétálgattam a part mentén. Nagyon szép, tiszta a tenger. 

Mondello
Délután pedig fölbuszoztam a Monte Pellegrinora, majd utána lejöttem gyalog. Nagyon szép onnan a panoráma a városra. A hegyről lefele pedig végig kaktuszokkal van tele az út. A nap végére sikerült leégni, a karom és az arcom jó rák vörös lett. Igazából ekkor ért először komolyabban a nap olaszországi tartózkodásom alatt.

Monte Pellegrino
4. nap

Aznap Monrealéba mentem, ahol igazából a fő nevezetesség a katedrális és a mozaik díszítése. Gondoltam először körülnézek a kisvárosban, majd utána megnézem a templomot, viszont dél körül bezár és a nyitást már nem vártam meg, mert nem akartam ott ücsörögni még órákat. Igazából azt hittem, hogy hangulatos kis város lesz, mivel hegyek veszik körül, de annyira nem fogott meg, úgyhogy visszamentem Palermóba és nézelődtem még egy kicsit az utolsó ott töltött napomon. 

Monreale
Összességében nekem tetszett Palermo. Tetszett az építészeti sokszínűsége, és a dél-olasz hangulat. Ami nem tetszett az a közlekedés. Elég káosz. Összehasonlítva Nápollyal, szerintem Nápolyban elég jól lehet tömeg közlekedni a metróval és a helyi vasúttal, viszont Palermóban nagyon lassan lehet haladni. Ja és Palermóban este nem igazán sétálgatnék egyedül az utcán.

A beszámoló itt folytatódik tovább.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése