2013. december 15.

2 hét 6 ország / 1. rész

Amikor tavasz elején megtudtam, hogy július 20 és augusztus 4 között 2 hétre leáll a gyár, azóta azon járt a fejem, hogy kéne csinálni valami repülős körutazást. Május közepén megtettem az első lépést és lefoglaltam egy repülőjegyet Budapestről Bariba, Olaszországba. Azután folyamatosan nézegettem, hogy onnan merre lehet tovább menni. Nagyon gondolkoztam Máltán és Dél-Spanyolországon, de oda drágábbak voltak a jegyek. A Wizz Discount kártyám és a repülőjegy ára is szempont volt, úgyhogy többnyire a Wizzair útvonalakat figyeltem. Érdekelt még a Baltikum is, ami ugye olcsóbb is, úgyhogy elkezdtem északra koncentrálni és végül június közepén össze állt a kép:

1. július 21: Budapest - Bari
2. július 23: Bari - Varsó
3. július 27: Poznan - Bergen
4. július 29: Bergen - Riga
5. augusztus 3: Vilnius - Kijev
6. augusztus 4: Kijev - Budapest

1 kivételével mindenhol Wizzairnél foglaltam. Lefoglaltam még 3 buszjegyet is, Varsóból Lodz-ba és Lodz-ból Poznan-ba továbbá Rigából Vilniusba.

Az útvonal már megvolt, nem volt más hátra, mint szállást keresni és nagyjából felkészülni, hogy mit szeretnék megnézni. Munka után a délutánjaimat a Couchsurfingen töltöttem és írtam a requesteket. Újból megállapítottam, hogy Olaszországban milyen nehéz hostot találni, de Norvégiában se sokkal jobb a helyzet. Még a skandináv népeknél meg is lehetne magyarázni, hogy ők zárkózottabbak, de arra nem tudok rájönni, hogy Olaszországban miért ilyen nehéz, hiszen ők elvileg nyitottak. Bár a kulturális tulajdonságokon kívül még biztos, hogy rengeteg oka van annak, hogy ki miért regisztrál a Couchsurfingre.

Azt viszont megállapítottam, hogy a volt szocialista országokból rengetegen vannak regisztrálva a Couchsurfingre és nagyon segítőkészek is. Lengyelországban, Lettországban, Litvániában és Ukrajnában nagyon könnyű couchsurfingelni. Akik azt írják az adatlapjukon, hogy tudnak fogadni, ők - ha nincs egyéb programjuk - tényleg tudnak fogadni és pár napon belül vissza is írnak a levélre.

Végül Olaszországban Bari mellett egy kis városban Terlizziben találtam egy litván lányt, akihez első éjszakára tudtam menni, a másodikra pedig foglaltam hostelt. Bergenben se találtam senkit, így ott is foglalni kellett. Ekkortájt derült ki, hogy ki lesz a következő félévben az Erasmus mentoráltam Győrben; 2 olasz fiút osztott be hozzám Eszti, az ESN Győr vezetője. Fel is vettem a kapcsolatot velük és kiderült, hogy az egyik pont Terlizziben lakik és nagyon aranyos volt, felajánlotta, hogy kijön elém a reptérre és elvisz a környéken kirándulni.

1. nap

Délelőtt megérkeztem Bari repülőterére, ahol találkoztam Giuseppe-vel és a barátnőjével. Onnan Alberobello felé mentünk tovább. Az út mentén rengeteg olajfát lehet látni. Ez a régió, Puglia nagy olivaolaj és olajbogyó termelő vidék és egyébként Olaszország egyik legszegényebb régiója. A növényzet eléggé sárgás színű volt. Kérdeztem is Giuseppe-t, hogy milyen gyakran esik itt az eső. Azt mondta, hogy nyáron szinte soha. Télen szokott néha. Alberobello és környéke a trullókról híres. A trullók kőből, száraz építéssel készült kis házak. Direkt úgy lettek építve, hogy könnyen, bármikor lebonthatóak legyenek abban az esetben, ha jön a királyi adószedő. Lebontva egy elhagyatott kőhalomnak látszanak, így az ott élők elkerülték az adófizetést. 


Alberobellóból a tengerpart felé mentünk tovább, Polignano a Mareba. Sziklás tengerpart, szűk kis utcák, fehér épületek. Gyönyörű. Bármikor visszamennék oda. Nap végén Terlizzibe mentünk, ahol Giuseppe segített nekem megkeresni Dange, a litvány lány címét.


Dange az olasz barátjával lakik egy 2 szintes tipikus dél-olasz házban. Van még egy tetőterük is, virágokkal, citromfával asztallal és székekkel. Jó kis hely az esti sörözésre és a reggeli kávéra. Dange egyidős velem. Elkezdte az egyetemet Vilniusban, viszont 2 év után valami másra vágyott. Londonba szeretett volna kimenni, mert vonzotta a nagyvárosi élet. Ki is ment, talált valami mosogatómunkát, eleinte jól is érezte magát, de 1-2 év után megunta és inkább a nyugalomra vágyott. Ott ismerkedett meg egy olasz fiúval, Nicolaval, akivel azóta együtt vannak, és el is költözött vele Olaszországba, ahol azóta is élnek. Dange a litván mellett folyékonyan beszél angolul és olaszul. Most Bariban tanul az egyetemen portugál szakon. Tavaly 1 hónapot utazott egy barátnőjével együtt az USA-ban, amiről rengeteget mesélt nekem. Szállást ők is Couchsurfingen szervezték. Mondta, hogy a vidéki amerikaiak nagyon kedvesek. A kaja nagyon rossz. A nemzeti parkok tömegközlekedéssel megközelíthetetlenek, úgyhogy aki megteheti béreljen autót. Nekik erre nem volt keret, úgyhogy megpróbáltak stoppolni. A Grand Canyonhoz el is jutottak stoppal, egy angol turista lány vette fel őket, aki egyedül bérelt autót. Amerikában egyébként nagyon nehéz stoppolni, mivel ott mindenkinek van autója, ezért az amerikaiak azt gondolják, hogy aki stoppol, azzal valami nincs rendben. Viszont épp ezért kicsit veszélyes is ott stoppolni, mivel ha egy amerikai felvesz, akkor felmerülhet a kérdés, hogy a sofőrrel valami nincs rendben.

Később megérkezett Nicola, Dange barátja, aki éppen anyukájánál volt kajáért. Vicces, hogy az olasz anyukák még akkor is főznek a "gyerekre", amikor már rég nem otthon laknak. Nicola is nagyon kedves volt. Beszélgettünk, hogy hogyan folytatom tovább az utam. Ő is járt már Bergenben és több helyen is Norvégiában és nagyon tetszett neki. Mondta, hogy egyszer ki kell próbálni az Osloból Bergenbe közlekedő vonatot, mert gyönyörű tájakon megy végig. Ők 2-en épp akkor készültek Izlandra. Most nagyon rákattantak az ékszaki országokra. Egyszer el szeretnének jutni még Grönlandra is. Nicola sokat mesélt Grönlandról és az ott élő emberekről, mivel mostanában sokat olvas róla. Nagyon büszke volt egy olasz férfira, aki azért utazott Grönlandra, hogy segítse az ott élőket. Meg is néztük az ott forgatott dokumentumfilmét. Grönland ugye Dániához tartozik. A grönlandiak főképp bálnavadászatból éltek, viszont mióta Dánia ezt korlátozza, azóta elvileg nagyon nehéz az életük. Nem tudják tartani a hagyományaikat és a fiatalok inkább az amerikaiakat majmolják. Grönlandon nincsenek utak és nagyon nehéz ott közlekedni, ezért eléggé el vannak zárva a külvilágtól.

Dange aznap két román fiút is hostolt, akik este fele érkeztek meg. Bennem élt még ez a román sztereotípia, viszont pozitívan csalódtam bennük. Nagyon kedvesek voltak. Beszélgettünk a magyar-román kapcsolatokról is. Mondták, hogy nekik igazából semmi bajuk nincs a magyarokkal. Este 5-en kimentünk a szomszédos faluba egy koncertre. Későn érkeztünk, már csak a koncert végére értünk oda. Megittunk egy sört, Peronit, amit ott gyártanak Bariban, majd hazamentünk.

2. nap

Reggel korán felkeltem és kimentem egy fél órára körülnézni Terlizziben. Tipikus szűk kis utcák, erkélyen teregetett ruhák, nézelődő, ücsörgő bácsikák, pálmafák. 


Megérkezésem után Dange főzött kávét és fölmentünk a tetőre, majd később együtt utaztunk be Bariba vonattal. Ő ment az egyetemre én pedig a szállásra letenni a cuccomat. Megköszöntem a segítségét és elbúcsúztunk. Bariban nem sok látnivaló van, ezért délután elvonatoztam Materaba. Matera, a kőbe vésett város. Az egyik legszegényebb város volt Dél-Olaszországban, Basilicata régióban. Út közben a tipikus olajfaültetvények láthatóak. Matera barlanglakásai már az őskorban is lakottak voltak, majd a körülmények szinte változatlanok maradtak a 20. század közepéig. A lakások nem voltak árammal és vízzel ellátva. Az emberek szinte az állatokkal együtt laktak, majd a 80-as években az olasz kormány programot indított a város megmentésére.

Én pont a szieszta időben érkeztem. A város teljesen ki volt halva, csak pár turistát lehetett látni. A történelmi belváros sokkal nagyobb, mint amire számítottam. Nekem nagyon tetszett, mivel teljesen más, mint amit előtte láttam Olaszországból. Miután körbejártam a belvárost, az élet is visszatért az utcákra, majd visszavonatoztam Bariba. 


Későn érkeztem vissza, így sajnos Bariból már nem sokat láttam. Észak és Dél-Olaszországot össze se lehet hasonlítani. Elvileg még a nyelv se hasonlít teljes mértékben. Nekem nagyon tetszenek ezek az ellentétek. Olaszország gyönyörű ország. Nincs olyan pontja, ahol ne lenne valami érdekesség. Hatalmas kultúrával és gyönyörű nyelvvel rendelkezik. Nagyon jól éreztem magam Olaszországban.

3. nap

Reggel ment a gépem Bariból Varsóba. Nagyon szép volt föntről a táj az Adriai-tenger partjainál, rengeteg kis szigettel a másik oldalon Horvátországban. Valamikor oda is el kéne majd menni. Átrepültünk Budapest fölött is. A varsói repülőtér és az ottani tömegközlekedés már ismerős volt. A repülőtérről egyből mentem is tovább a belvárosba, majd onnan az egyik külvárosi részhez, ahonnan a buszom indult Lodzba. Újból a Polskibusszal utaztam, mivel márciusi utam során meg voltam elégedve a szolgáltatással. Délután meg is érkeztem a buszpályaudvarra, ahol találkoztam Martaval, akinél 2 napot töltöttem. Marta 25 éves, jogászként végzett, most jogi asszisztensként dolgozik. 2-en laknak egy albérletben. Lakótársa szintén jogászként végzett és neki is hasonló munkája van. Marta és egy barátja nyárra kalandos kis utazást terveztek. Megvettek egy repülőjegyet Barcelonába, majd visszafele Dél-Franciaországból haza és a két pont között stoppolni terveztek és persze Couchsurfingelni. Este kimentünk a városba megnéztük a Manufaktúrát.


4. nap

Mivel hétköznap volt, Marta nem tudott velem jönni várost nézni. Reggel bementem a Manufaktura melletti turisztikai információs irodába és kértem egy térképet. A Manufaktura régen textilgyár volt, ma bevásárlóközpont. 


Lodz-ról ez a piros téglavörös szín jut eszembe és a sok üresen álló épület. Szokták a lengyel Liverpoolnak is nevezni ezt a várost, mivel ott is a textilgyártás és hasonló építészet volt jellemző. Végigsétáltam a Piotrkowska utcán, ami Európa egyik leghosszabb sétálóutcája. Lodz-ban nagyon népszerűek az utcai művészetek. Szinte mindenhol bele lehet botlani egy érdekes szoborba vagy tűzfali festésbe.




Lodz híres még a filmművészetről is. A sétálóutcán hasonló csillagok vannak, mint Hollywoodban. Elmentem a filmművészeti múzeumba is, ami egy volt gyárigazgatói palotában van berendezve. 




Lodz elég szegény város, a sok megszűnt gyár miatt nagy a munkanélküliség is, viszont teljesen más a hangulata, mint a többi lengyel városnak, ahol idáig voltam, épp ezért tetszett nagyon. 

Nyáron ingyenes filmvetítéseket tartanak az egyik parkban. Este vettünk pár sört és kimentünk a parkba filmet nézni. Úgy tudtuk, hogy angolul lesz lengyel felirattal, de végül németül volt lengyel felirattal, úgyhogy nem sokat értettem belőle, bár ismerős volt a film, mintha láttam már volna. Marta fordított nekem. Nagyon jó hangulata van ennek a nyári filmvetítésnek. Tök sok fiatal kimegy a parkba viszi a kis pokrócát meg sörét és elvan.

5. nap

Délelőtt elbúcsúztam a lányoktól és mentem tovább busszal, szintén Polskibusszal Poznanba. Pár nappal az indulásom előtt a lány, akinél lettem volna első nap lemondta, mivel vízumot kellett intéznie Varsóban a koreai ösztöndíjára. Akikhez pedig második nap mentem ők nem értek rá előző nap, én meg már nem akartam több időt a CS host keresésre szánni, úgyhogy első éjszakára foglaltam szállást. Nagyon szép és olcsó hotelt találtam a belváros közepén pont a főtéren. Kicsit fáradt voltam már, úgyhogy aznap csak egy kis sétát tettem a főtéren. Felfedeztem egy táblát, hogy Poznan testvérvárosa Győr.


 6. nap

Tettem egy nagyobb sétát a városban. Megnéztem a Cytadela parkot. Ez egy hatalmas park távol a város zajától. El lehet sétálgatni ott egy fél napot is. Onnan átmentem a Málta nevezetű szigetre, ahol Lengyelország legrégebbi temploma, a Szt. Péter és Szt. Pál székesegyház található. Innen visszamentem a belvárosba majd a főtéren a városháza előtt találkoztam a lányokkal, akiknél a 2. éjszakát töltöttem.



Mindkét lánynak Michalina a neve és mindketten szőkék. Az egyik Michalina 27 éves és ügyfélszolgálaton dolgozik, arra már nem emlékszem, hogy milyen iparágban, a másik Michalina pedig 25 éves és egy építőipari cégnél vezető beosztásban dolgozik. Egyetemi évei alatt egy nyarat kint töltött Amerikában. Hot-dogokat árult, majd utána 1 évig szakmai gyakorlaton volt Belgrádban. Nagyon tetszett neki Szerbia. Sok szerb barátja van és szerinte Szerbia egyáltalán nem veszélyesebb, mint bármely Közép-Európai város. Készített is nekem szerb kávét, aminek az a lényege, hogy forrásban lévő vízbe kell rakni a kávét, majd kevergetni, hogy menjen le a zacc az aljára és áttölteni egy pohárba. Jó erős, de én pont azt szeretem. Este kimentünk egy Warta folyó menti bárba, ami egy homokos részen van kialakítva, mintha tengerpart lenne. Nagyon aranyosak voltak a lányok. Jól éreztem magam Lengyelországban is.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése