2017. április 23.
Mindig meglepődök, amikor nagyon fiatal utazók mesélik az egzotikusabbnál egzotikusabb utazási történeteiket. Ma a hostelben találkoztam egy 18 éves francia lánnyal, aki már 3 kontinensen is megfordult, most pedig Balira indul teljesen egyedül. Sokan már kisgyerekkel is nekivágnak a nagyvilágnak, mint ahogy az előző tasmaniai hostom is tette. Vannak, akik pedig olyan helyekre is elviszik a gyerekeiket, ahova sokan gyerek nélkül se mennének el. Ezt a francia lányt 2 éve a szülei magukkal vitték egy indiai utazásra, ami egy kicsit meghökkentő, de egyben különleges élményt nyújtott számára. A szülei utazás iránti rajongása viszont rá is ráragadt, ezért jelentkezett az új-zélandi working holiday vízumra. Új-Zélandot szinte már keresztül-kasul bejárta, ezért úgy döntött, hogy egy melbourne-i átszállással tesz egy kis utazást és ellátogat Balira.
Nyugat-Európában teljesen elfogadott és gyakori jelenség, hogy a 18 éves fiatalok egy kis szünetet tartanak mielőtt elkezdenék a felsőoktatási tanulmányaikat. Sokan úgy gondolják, hogy nem teljesen biztosak abban, hogy már eldöntötték melyik szakra mennének továbbtanulni, ezért előtte még egy kicsit világot látnak, szélesítik a látókörüket, majd ezekkel a tapasztalatokkal választanak egyetemet. A 3 német fiatal is így tett, akikkel Tasmaniát utaztam körbe.
Ma se csináltam semmi extrát egyébként, úgy éreztem kellett a pihenés.
2017. április 24.
Ma sétáltam egy kicsit a part mentén és elmentem a Nemzeti Galéria Federation Square-en található épületébe. Nagyon tetszettek ott a kiállítások, többnyire elgondolkodtató, meghökkentő műveket lehetett megtekinteni. Míg a nagyobb épületben a St. Kilda úton klasszikus, addig itt inkább a modern művészet a jellemző.
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.
.jpg)
