Booking.com

2014. október 30.

Egynapos albániai kirándulás

   
28. nap

Jöhetett az utolsó szervezett kirándulás Albániába, melynek a programja Shkodra, Durrës és Tirana volt. Az út 25 euróba került, szintén nem kaptam róla számlát és szintén egyedül elég nehéz lett volna eljutni, mivel nem igazán van arra fele tömegközlekedés. Pontosabban van, de nem menetrend szerint közlekednek a buszok, meg egyedül nem akartam Albániában mászkálni.

Hajnalban indultunk Budvából. A határnál a kutya nem jött föl a buszra, hanem az idegenvezető srác vitte le az útleveleket. Ez egy kicsit fura volt.

Út közben az idegenvezető mondott pár infót Albániáról:
  • 1991-ig zárt ország volt, nem lehetett beutazni illetve kiutazni sem, ezért addig a turizmus nem létező fogalom volt az országban.

  • Európa legszegényebb országa.

  • Nagyon sok házban nincs bevezetve a meleg víz, ezért a háztetőre egy vízzel teli hordót tesznek fel, amit a nap melegít föl.

  • Európában itt a legmagasabb az egy főre jutó Mercedesek száma.

  • Ha egy külföldi zászló van a házon, az azt jelenti, hogy az egyik családtag ott dolgozik.

  • Az albánoknak nagyon fontos a család és az ígéretek betartása.

  • Az út szélén rengeteg autómosó van. 

  • Több albán van az országhatárokon kívül, mint belül.

  • Albániában több bunker van, mint lakóház.
Bunker a határnál

Shkodra

És innen kezdett elég nevetséges lenni az út szervezettsége...Shkodrában kemény fél órát töltöttünk el. Megnéztük az ortodox templomot és kívülről pedig a mecsetet, majd volt 20 perc szabad program, ami arra volt elég, hogy oda-vissza sétálhassunk a sétálóutcán. Durva volt, hogy a koldus cigány gyerekek ha meglátnak egy külföldi buszt, egyből mennek oda kéregetni, sőt követnek is az utcán. Ami nekem feltűnt még, hogy az utakon nincsenek jelzések (záróvonal, felezővonal).



Durres

Amikor meghallottam, hogy Durresben 40 percünk lesz csak, azt hittem ez valami vicc. Mit lehet megnézni 40 perc alatt egy városból? Hát, nem sokat...Elsétáltam a sétálóutcán a mecsetig, majd vissza azután pedig elmentem a tengerparthoz. Durres egyébként egy kikötőváros, tengeri összeköttetésben van Anconával is. 

Nem is tudom már hol olvastam, hogy Albániában többen beszélnek olaszul, mint angolul. Nem mondom azt, hogy reprezentatív felméréssel tudom ezt igazolni, viszont bementem egy kávézóba, ahol a barista angolul nem, viszont olaszul beszélt. Egyébként a Balkánon (Albániában, Boszniában, Montenegróban) szerintem az olasszal hamarabb el lehet boldogulni az utcán, mint az angollal, mert rengetegen dolgoztak/dolgoznak kinn Olaszországban az idősebbek közül is.



Tirana

Végül Tiranába mentünk, ahol már 2 órát kaptunk a nézelődésre. Nekem Tirana nagyon tetszett. Egyáltalán nem látható a belvárosában olyan nagy szegénység, mint az előző két városban. Széles utak, magas, modern épületek jellemzik. Engem valahogy Varsóra emlékeztetett. Szerintem pár év múlva egy menő főváros lesz belőle.

Bementem a mecsetbe és körbe jártam a fő teret. Ami nagyon nagyon durva Albániában az a közlekedési morál. Nápolyban ehhez képest úgy vezetnek, mint a kis angyalok. Itt hiába volt zöld a lámpa, szinte alig akartak megállni az autók. Félve mentem át a zebrákon, mert ezek úgy vezetnek, mint az őrültek.



Viszont az albán emberek szerintem tök kedvesek és segítőkészek. Nem váltottam leket, viszont már eléggé éhes voltam. Bementem egy gyors kajáldába, ahol nem fogadtak el bankkártyát. Megkérdeztem, hogy nem tudnak-e akkor egy szupermarketet, ahol tudok kártyával is vásárolni és tök kedvesen elmondták, hogy hol van. 

A végén szintén bementem egy kávézóba, ahol már beszéltek angolul, viszont szintén nem fogadták el a bankkártyát. Mondtam, hogy akkor nem kérek semmit, mert sajna nincs lekem, mert csak egy napra jöttem. Erre a barista megkérdezi, hogy miért mit szerettél volna. Mondom egy kávét. Erre válaszol, ülj le, kihozok neked egy kávét. De mondom nem tudom kifizetni, erre azt mondja, hogy nem baj ez csak egy kávé...eléggé ledöbbentem...Annyi rosszat hall az ember Albániáról aztán az első benyomásom sokkal jobb lett, mint pl Montenegróról. 

Egyébként elvileg az ország déli része szebb, ott vannak az UNESCO örökségek meg a természeti szépségek is. Egyszer még tuti, hogy visszamegyek Albániába és megnézem azokat a helyeket is!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

2014. október 29.

Cetinje és a Lovcen Nemzeti Park

   
27. nap

Jöhetett a második kirándulás, aminek a programja Cetinje, Montenegró ex-fővárosa és a Lovcen Nemzeti park volt. Erre a túrára már egy másik helyi utazási irodával mentem, az ára pedig 17 euró volt és szintén nem kaptam róla számlát. Dettó ugyanaz a helyzet, mint tegnap a kanyonos út, hogy egyedül, autó nélkül elég nehezen tudtam volna a nemzeti parkba eljutni, úgyhogy számomra megért ennyit.

Ahogy elhagytuk Budvát és a hegyek felé tartottunk, megálltunk pár percre, hogy megnézzük a panorámát.

Budvai riviéra

 Az első állomás Cetinje, azon belül is a Szent Péter kolostor volt, melynek kápolnája a 15.századból származik. A kolostorban montenegrói uralkodók sírhelyei is megtalálhatóak.

Cetinje, Szent Péter kolostor

Ezen az úton én voltam az egyetlen, aki nem beszélt oroszul, viszont a tegnapi úttal ellentétben az idegenvezető csaj nem feledkezett meg rólam. A szabad program idején meghívott egy kávéra a főtér egyik kávézójába és egy kicsit beszélgettünk. Nagyjából velem egy idős volt, könyvelőnek tanul, nyáron pedig a turizmusban dolgozik. Ilyenkor szinte minden napja munkával telik és alig van szabad ideje, még a barátaival se nagyon tud találkozni. Szereti az idegen nyelveket, hobbiból elkezdett görögül tanulni. Egyébként ő is szeret utazgatni és szereti alaposan megismerni azt az országot, ahova éppen utazik. Ja meg azt is mondta, hogy én vagyok az első magyar, akivel idáig találkozott, aki tud angolul. Erre válaszoltam neki, hogy ugyanezt gondolom a montenegróiakról.

Cetinje után a Lovcen Nemzeti Park volt a következő megálló. Sajna az időjárás nem kedvezett, eléggé felhős volt az ég, így nem láttunk el nagyon messzire, de így is szép volt a környező táj.


Visszafele úton pedig a Kotori-öbölre nyíló csodálatos panorámát nézhettük meg a hegyekből, amiről egyébként láttam már előtte is képeket az interneten és igazából csak ez miatt jelentkeztem erre az útra, mert meg szerettem volna nézni élőben is. Hihetetlen gyönyörű az a kilátás, ezért már megérte ide jönni. Maradtam volna még ott egy fél órát csak bámulni ki a fejemből...

Kotori-öböl

Ez csak egy fél napos út volt, úgyhogy délután már vissza is értünk Budvába. Először is a hostelba mentem megbeszélni, hogy akkor van-e szabad hely holnapra. Sajna nem volt, viszont a recepciós srác, Sasha tök rendes volt, átjött velem a másik hostelba megkérdezni, hogy ott van-e. Szerencsémre ott volt.

Utána beszélgettem még egy kicsit Sasha-val. Egyébként szerintem meleg volt a srác, de én ettől nem ítélek el senkit, engem nem zavar. Soha nem fogom elfelejteni azt a látványt, amikor vasalgatta az ágyneműket...alacsony, fekete hajú srác, Adidas Superstar cipő, hónaljnál kivágott fehér tank top, mellkasán csillagok tetoválva, hónalja alatt pedig egy dátum, ami kiderült, hogy anyukája születési dátuma. Na, most képzeljétek el ezt a srácot vasalni :D Nagyon komoly :D

Sasha szerb volt. Ez a második nyári szezon, amikor itt Budván a hostelban takarít, télen pedig pultos egy belgrádi discoban. Nagy party arc a srác, úgyhogy nagyon élvezi a pultos munkát, de takarítani is szeret és élvezi azt is, hogy ennyi emberrel találkozhat a hostelban és elég gyakran jár ki a vendégekkel is este bulizni.

Beszélgettünk Szerbiáról is. Érdekes volt azt hallani, hogy a szerbeknek is hasonló véleménye van az országuk szétdarabolásáról, mint a magyaroknak Trianonról. Azt mondta, hogy a szerbek azt gondolják, hogy a nyugat (Franciaország) nem szerette volna, ha egy erős hatalom van Közép-Európában, ezért az volt az érdek, hogy sok kis országot kell csinálni, akik majd elháborúzgatnak meg veszekednek magukban az etnikai kérdéseken...

Beszélgettünk még Szerbia turizmusáról is. Mondtam neki, hogy Kotorban szintén egy szerb recepciós srác volt a hostelban, aki azt mondta, hogy Szerbiában csak Újvidéket és Belgrádot érdemes megnézni. Sasha erre azt mondta, hogy akkor ez a srác biztos újvidéki lehetett, mert az északról származó szerbek gondolják csak azt, hogy délen nincs semmi. Igaza volt egyébként, mert tényleg újvidéki volt az a srác. Sasha szerint egész Szerbia szép.

Ja meg szóba került a magyar nyelv is, és Sasha említette, hogy van egy ismerőse, aki jelentkezett a magyar állampolgárságért és a meghallgatáson elvileg csak pár mondatott kellett magyarul mondania és egyébként nem olyan jó a magyarja, de simán megkapta, így sokkal könnyebben tud utazgatni, hiszen Szerbia nem tagja az EU-nak, viszont pl Oroszországba pedig a szerbeknek nem kell vízum, EU tagországok állampolgárainak meg igen.

Este pedig a hostelban találkoztam egy-két emberrel, akikkel szintén jót beszélgettünk. Volt egy szlovák és egy kínai srác, akik Albániában találkoztak egy hostelban, majd elhatározták, hogy együtt utaznak tovább Montenegróba. Rajtuk kívül volt még 2 angol srác, akik szintén érdeklődve kérdezgettek tőlük Albániáról. Mondtam, hogy én meg holnap megyek majd Albániába, de csak egy napos kirándulás során. Erre megszólal az egyik angol srác: Albánia az új Spanyolország...mindenki oda akar menni! Elég viccesen jött ki, jót nevettünk rajta :D Majd jött egy új-zélandi pár, akik éppen egy 8 hónapos utazáson vannak Európában kb 2-3 hónapja. Tájföldön keresztül érkeztek először Törökországba, majd az után Bulgáriát és Macedóniát nézték meg. Montenegróba pedig Albánián keresztül érkeztek. Na, ekkor jót röhögtünk, hogy tényleg Albánia az új Spanyolország :D

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

2014. október 27.

Montenegrói kanyonok

   
26. nap

És akkor jöhetnek a kirándulások, amiket tegnap foglaltam. Az első a kanyonok nevezetű út volt, aminek a programja Bioce és a Moraca kanyon, Moraca monostor, Tara kanyon és a Fekete-tó volt.

Térképen jelölve:



6:20 volt a találkozási pont Budvában egy klub előtt, ahova tegnap már elsétáltam, hogy ne kelljen majd keresgetni, de aznap valahogy nem tűnt ismerősnek a környék, úgyhogy útközben rákérdeztem egy épp autót szerelgető taxisnál, hogy nem tudja-e hol van az a klub. Azt mondta, hogy nem, de el tud vinni taxival...Miii? Nem is értem...Nem tudja, hogy hol van, de ha már fizetek neki pénzt, akkor oda tud vinni. Mondtam, hogy köszi nem. Tudtam, hogy valahol itt kell lennie a közelben, közbe úgy éreztem, hogy már késében vagyok, úgyhogy elkezdtem futni, végül megtaláltam a helyet és még várnom is kellett a buszra.

1, Morača kanyon

2, Morača monostor

1252-ben Stefan, Nemanja unokája és Vukan király fia megépítette az egyik legrégebbi középkori montenegrói monostort. A monostor évszázadokon keresztül szellemi központként működött. Híres mesterek éltek a monostor falai között, nagyon sok ikont festettek a vidékről. Forrás: http://www.montenegro-info.hu/index.php?moraca 


3, A Morača monostor és a Tara kanyon között láttuk még a Mrtvice kanyont is, viszont ott nem állt meg a busz, mert elvileg veszélyes ott megállni, úgyhogy csak a buszból tudtam csinálni pár képet.


4, Tara kanyon


5, Fekete-tó


Tapasztalatok a kirándulásról és az idegenvezetőről:
  • Jó volt a kirándulás, csak azt sajnáltam, hogy 1-2 helyen nem álltunk meg ami tök szép volt.

  • Nagyon sokat ültünk a buszon, mivel nagyon nagy utat tettünk meg, de ezeket a tájakat lehetetlen egyedül utazva, autó nélkül megnézni.

  • Az idegenvezető végig oroszul beszélt, mert 80 %-ban oroszok vettek részt a kiránduláson, és a többi 20 %, aki nem tudott oroszul le volt szarva...Idegesítő volt, hogy mindenki nevet az idegenvezető poénján, de neked fogalmad nincs, hogy miről van szó.

  • Néha úgy éreztem, hogy ez egy szervezett turizmus maffia, mert a monostornál borokra beszélték rá az embereket, majd megálltunk valami kis faluban mézet venni, aztán egy étteremben ebédelni. Én persze nem vettem semmit, úgyhogy megúsztam az egészet 25 euróból.

  • Számlát nem adnak, feketén megy az egész, azért ilyen kedvező az ár. Ennek egy hátránya van, ne adj Isten bármi történik, nem tudod bizonyítani, hogy melyik utazási irodánál vetted meg a szolgáltatást.
Idegenvezetőtől megtudott infók:
  • Montenegró turizmusa az oroszokra állt rá. Oroszul ezért szinte mindenki tud, aki ebben az iparágban dolgozik. Oroszoknak Montenegróba nem kell vízum, EU-ba viszont igen, ezért is kedvelt üdülő hely számukra.

  • Az idegenvezető csaj kérdezés nélkül elmondta, hogy 1000 eurót keres feketén a szezonban, viszont ilyenkor szinte minden nap dolgozik, nincs hétvége. Mivel feketén kapja a fizut, ezért nincs TB meg nyugdíj hozzájárulása. Télen szabad, akkor általában utazgat és külföldön vásárolgat vagy a montenegrói hegyekben pihenget. Ezek után megkérdezte, hogy én mennyit keresek Magyarországon...Ezt eléggé pofátlannak tartottam.

  • Két kérdésem volt felé. Miért használja Montenegró az eurót, amikor nem is tagja az EU-nak. Erre azt mondta, hogy a nemzetközi kereskedelem megkönnyítésére. Másik kérdésem az volt, hogy mit gondolnak a montenegróiak az EU-ról. Erre pedig az volt a válasz, hogy nem akarnak csatlakozni, mert akkor sokkal nehezebb lesz bejutni az oroszoknak, ezzel pedig nagyon nagy veszteség érné a turizmusukat.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

2014. október 26.

Budva

   
25. nap

Reggel indultam tovább Kotorból Budvába. Először is a szállásomhoz akartam menni, amit még tegnap foglaltam le a booking.com-on egy hostelben, ami az óvárosban volt. A buszvégtől még elég sokat kell gyalogolni az óvároshoz. Budvát úgy kell elképzelni, mint pl. Siófok. Tele van turistákkal, hotelekkel, éttermekkel és ott is van egy hosszú sétány, ahol szinte alig lehet haladni, mert mindenki tötymörög előtted.

Végre sikerült megtalálnom a hostelt, még segítség se kellett hozzá, nem úgy, mint Kotorban. A recepción egy 35 körüli csaj volt és egy fiatalabb srác. Mondtam a szokásos szöveget, hogy van egy foglalásom. A csaj megkérdezi, hogy mi a nevem meg adjam oda az útlevelem, majd kideríti, hogy nincs benn a rendszerben a foglalásom, de menjek el a strandra, aztán addig kideríti hogy mi van...Fura volt ez a nő, annyira be volt lassulva. Meg egyébként is azért azt szereti tudni az ember, hogy legalább aznap hol alszik...mért nem lehet ezt megbeszélni rögtön, akkor keresnék egy másik helyet, ha tele vannak. De egyébként is furcsa a szitu, mi az hogy nincs meg a foglalásom? Na mindegy, gondoltam legyen úgy, ahogy mondta, elmegyek egy kicsit körülnézni, aztán visszamegyek.


Említették a hostelban, hogy a szemben lévő szigetre (Szent Nikola) van olcsó hajó járat, azt hiszem 2 vagy 3 euró volt oda-vissza, úgyhogy addig átmentem oda nézelődni. Végül is szép volt, de nem tudtam annyira élvezni, mert fölidegesített az idióta hosteles nő. Egyébként többnyire csak fürödni lehet ott, hegyet mászni nem, mert az a része el van zárva a szigetnek.



Visszafele a hajón odajött hozzám egy fiatal nő, hogy nem csinálnék-e egy képet róluk (anyuka, apuka meg egy pici gyerek). Mondtam, hogy de persze, aztán a nő tök kedves volt mondta, hogy ő is csinál rólam párat, ha akarom. Csinált több képet is, közbe mosolygott ő is meg a gyerek is, ezzel kicsit fel is dobták a hangulatom.


A hostel fele útközben megláttam egy helyi utazási iroda hostesseit, akik különböző kirándulásokat kínáltak. Gondoltam megkérdezem mennyibe kerül. A csaj bemutatta, hogy milyen kirándulások között lehet választani, majd elmondta az árakat is. Kb. 20-25 euró között mozogtak. Hát mondom ennyit megér. A buszjegy is belekerülne ennyibe, úgyhogy lefoglaltam egy helyet magamnak a kanyonok nevezetű útra holnapra.

Utána visszamentem a hostelba, ahol kiderítették, hogy ok tudok maradni 2 éjszakát és egyébként szerencsém van, hogy van még helyük. Azért az komoly, hogy még nekem van szerencsém, hogy az előre lefoglalt szálláson van helyem...vicces.

Majd sétálgattam még egy kicsit a sétányon, ahol megláttam még egy utazási irodát. Szintén bementem nézelődni, hogy mik a lehetőségek. Volt egy Albánia  tripje a cégnek, az pedig nagyon érdekelt. 25 euró volt. Dettó ugyanaz a szitu, a buszjegy is bele kerül annyiba, úgyhogy arra is föliratkoztam, meg holnap utánra egy másikra, ami Cetinjébe és a Lovcen nemzeti parkba megy.

Mivel a kirándulások Budvából indulnak, ezért szóltam a hostelban, hogy maradnék még plusz 2 éjszakát. Azt mondták, hogy holnap után tuti, hogy jó, az után még meglátjuk...

Budvát a party arcoknak csak ajánlani tudom, ők biztosan élvezni fogják. A többieknek pedig érdemesebb csak 1 napos kirándulásként meglátogatni. Az meg nekem csak később esett le, hogy mekkora hülye vagyok, hogy befizettem a kirándulásokra, mert így kénytelen vagyok még itt maradni...

Egyébként este nagyon nehezen tudtam elaludni, mert egy disco volt szemben, ahol üvöltött a zene.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

2014. október 25.

Kotori-öböl

   
23.nap

Reggel a 11-es busszal akartam tovább utazni Dubrovnikból Kotorba, de sajnos elfogytak a jegyek, ezért csak a következővel tudtam menni, ami 15.30-kor indult. Addig próbáltam elütni az időt, kávéztam és foglaltam szállást Kotorban.

Késő délután érkeztem meg Kotorba. A busz nem kerülte meg az egész öblöt, hanem komppal keltünk át rajta, így egy kicsit rövidebb az út.


A hostel, amit foglaltam az óvárosban volt, de mire megtaláltam az beletelt vagy fél órába. Ha keresek egy címet, azt úgy szoktam, hogy először megpróbálom magam megtalálni, ha pedig nagyon nem megy, akkor leszólítok embereket. Na, itt nagyon nem ment, de kiderült, hogy nem csak nekem, hanem a montenegróiaknak sem. Leszólítottam két járőrt, de azok meg se hallgatták, hogy mit akarok. Valószínűleg nem tudtak angolul. Bementem egy ruhás üzletbe is, ahol az eladó csaj próbálta a google maps-ről kideríteni, hogy hol van, de nem sikerült neki. Utána egy másik eladót kérdeztem meg, ő azt mondta, hogy nem tudja, mert az óvárosban nincs logika a házszámok között. Nem sorrendben vannak. Aztán megkérdeztem pincéreket, akik az étterem előtt álltak, de ők se tudták. Végül bekeveredtem az egyik szűk kis utcába, ahol épp valami film forgatás volt. Odaszólt egy srác, hogy menjek ki a képből, én meg szóltam neki, hogy ok, de nem tudja véletlen, hogy hol van az a cím, amit keresek. Ő se tudta, de pont arra sétált egy ember, akit leszólított megkérdezni. Véééégre ő tudta és kiderült, hogy innen kb. 3 házzal arrébb van a hostel.

Első benyomásom az lett a montenegróiakról, hogy kicsit mogorvák, nem olyan kedvesek és segítőkészek, mint a horvátok és angolul se nagyon beszélnek.

24. nap

A napot a Szent János erődhöz való hegymászással kezdtem. Kb. 50 perc-egy óra alatt lehet fölérni a kiépített ösvényen, de mindenképpen megéri a fáradozást, mert a panoráma valami eszméletlen onnan.

Kotor az erődből

Utána elsétáltam a buszvégre és vettem egy jegyet Risanba, ahol római kori mozaikokat lehet megnézni. Én nem néztem meg, mert kívülről nem érte meg a belépő árát, viszont kicsit sétálgattam a parton és a településen.

Risan

Majd visszabuszoztam Kotor felé egy várossal arrébb, Perastba. Itt már jóval több turista volt. A part mentén vendéglátóipari egységek várják őket, illetve motorcsónakosok, akik átvisznek a szemben lévő kis szigetekre. Fölmentem a templom harangtornyába is, ahonnan szintén gyönyörű a panoráma.

Perast

Perastban nem volt konkrét buszmegálló, de a kotori busz oda fele és a risani busz Kotor felé is a főúton állt meg, úgyhogy gondoltam felsétálok ugyan oda. Már vagy 3 busz ment el, de egyik se állt meg, majd jött egy, ami már megállt, viszont jó pár méterrel arrébb. Gyors odafutottam, sikerült is elérni. Hát, ez már tényleg a Balkán, ha nem látom nem hiszem el, hogy mi van a buszon. Felszállok a buszra, jegy nincs, hasra ütés módszerrel mondanak egy árat. Először 1 euró, majd kijavították 1,5-re. Jól van, mondom nem állok le vitatkozni. A buszon a buszsofőrön kívül van egy jegykezelő emberke is. A busz nyitott ajtóval ment, a jegykezelő bácsika meg az ajtóban állt a lépcsőn és közben cigizett, ja meg közben valami török pop zene is ment. Egy élmény volt ez az buszút.

Kotorban még egy kicsit sétálgattam az óvárosban, majd kimentem az öbölhöz, ahol volt egy klub. Ültem a parton és hallgattam a jó zenéket, közben pedig gyönyörködtem a tájban.

Kotor

Kicsit gondolkodtam még a pénzügyeken is. Egyértelmű lett, hogy már csak max. 1 hétre van pénzem, tehát gondolkozni kéne azon hogyan menjek majd haza. A szerbiai árvíz miatt a vonatok bizonytalanul közlekedtek ebben az időszakban, úgyhogy végül az Eurolines-nál foglaltam egy Budva-Budapest jegyet jövő hét szombatra, így már körvonalazódott a vége ennek az útnak, ami végül 1 teljes hónapos lesz. Nápolyból repülő használata nélkül, Horvátország, Bosznia és Montenegró érintésével fogok hazaérni.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

2014. október 24.

Top 10 kedvenc helyem Olaszországban

   
Szeretem nézegetni az utazással kapcsolatos toplistákat, viszont nagyon nehéz ezeket objektíven összeállítani. A világ 10 legszebb tengerpartja, vagy a világ 10 legszebb országa, esetleg Olaszország 10 legszebb városa… Ilyenkor felmerül a kérdés, mért, talán végig jártad az összeset? Meg egyébként is, ami nekem a No. 1, az lehet, hogy másnak bele se fér a top 10-be. Álljon tehát akkor itt az én szubjektív top 10-es olaszországi listám azon helyek közül, ahol idáig jártam már.


A legtöbb történelmi emlék itt található, Colosseum, Szent Péter Bazilika, Forum Romanum, Spanyol lépcső, Trevi-kút, de ez nem változtat azon a tényen, hogy Róma egy folyamatosan nyüzsgő nagyváros, én pedig inkább a nyugisabb helyeket kedvelem, ezért került nálam csak a 10. helyre.



Nápoly annyira kaotikus, hogy már szinte az egyik kedvenc városom lett. Palermóban éreztem még hasonlóan magam, ezen kívül nem is tudnék még egy olyan európai várost mondani, ami meg tudná közelíteni a nápolyi életérzést. Arról nem is beszélve, hogy milyen gazdag mind történelmi, mind természeti látványosságokban a környék.



A sassi, azaz a barlanglakások városa. Olaszország egyik legszegényebb környéke, viszont Matera nagyon különleges és érdekes város, amit szintén nem tudnék máshoz hasonlítani. 2019-ben Európa egyik kulturális fővárosa lesz, ami biztos fellendíti a település életét és turizmusát is.



Talán joggal állíthatjuk, hogy Toszkána egyik legszebb városa. Nekem Firenzénél is jobban tetszett. Továbbá azt is megkísérlem kijelenteni, hogy itt található Olaszország legszebb tere.



Egy elbűvölő adriai-tengerparti kis város Puglia régióban. Fehér házaival, szűk kis utcáival és szép tengeröbleivel mindenkit levesz a lábáról.



A toszkán vidék, ahol jókat lehet enni, finom borokat kóstolni, pihenni és gyönyörködni ebben a csodálatos régióban. A Twilight rajongók figyelmét fölhívnám, hogy a Volterra jeleneteket itt forgatták.



A cinque terre egyik legszebb települése, a Ligur-tengerpart egyik csodája. Habár az ötödik faluba nem sikerült eljutni, de a 4 közül ő a kedvenc.



Sokan azt mondják, hogy az Amalfi-part és a cinque terre nagyon hasonló. Talán van benne valami igazság, de számomra teljesen más volt a hangulata mindkettőnek. Érdemes megnézni Positano színes, dombra épített házait is.



Még mindig az Amalfi-part. Ki ne látta volna azt a híres képeslap fotót, amit a Villa Rufolóból készítettek? Eszméletlen szép az a kilátás.



A listám élén Szicília gyöngyszeme, Taormina kapott helyet. A panoráma a görög színházból valami hihetetlen. Egyik oldalon a tenger, a másikon pedig az Etna a több mint 2000 éves építményből nézve.


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

2014. október 22.

Mostar és Dubrovnik

   ,
22. nap

Mivel csak kora délután ment a buszom Dubrovnikba, ezért délelőtt volt még időm kicsit jobban körül nézni Mostar történelmi belvárosában és bemenni a nevezetességekbe. Először is a Karađoz bég dzsámiját néztem meg belülről. Elég kevés apróm volt már, pár horvát kuna meg pár bosnyák márka, ami nem volt elég a belépőre, a többi pénzem pedig papír euró volt. Habár Mostárban szinte mindenhol elfogadnak eurót is, de nem is értem honnan jött a gondolat, hogy megkérdezzem a belépőjegyszedő srácot, hogy bemehetnék-e annyiért amennyi apróm van, erre a srác azt válaszolta, hogy persze.

Az a pénz egy kicsit volt kevesebb, mint amennyit a mecsetért kell fizetni, a minaret plusz 1 euró körül lehetett. Belül nem volt senki, aki ellenőrizte volna, hogy hova mehetek és hova nem, úgyhogy végül fölmentem a minaretbe is. A kilátás gyönyörű volt a hídra. Eléggé szégyelltem magam ezek után, hogy kevesebbért bekéreckedek, aztán még a minaretbe is fölmegyek, úgyhogy próbáltam gyors kiiszkolni, de amikor kijöttem a srác utánam szólt, hogy még az udvart nem néztem meg...Na mondom ez már szégyen, mindjárt elsüllyedek. Kíváncsi lennék egyébként, hogy ilyen story megtörténhetne-e például egy katolikus katedrálisban is.


Utána átsétáltam a török házba, ahol már euróval fizettem a belépőt, ami azt hiszem 2 euró volt.


Végül elmentem a buszvégre, és elutaztam Dubrovnikba 3 országhatáron keresztül. Érdekes, hogy az a kis beékelődés Boszniához tartozik, de legalább nekik is van tengerpartjuk.


Dubrovnikról azt kell tudni, hogy nagyon nagyon nagyon drága. Nem foglaltam előre szállást, gondoltam majd valami lesz, max dekkolok egy éjszakát a buszvégen, de hogy én 40-50 eurót nem adok ki egy több ágyas hostel szállásért az tuti. Végül szerencsém volt, mert a helyi apartman tulajok kint ácsorognak a buszvégen az újonnan érkezett turistákra várva és leszólítanak mindenkit, hogy van-e már szállása. Végül sikerült lealkudnom egy külön szobát, amit megkaptam 20 euróért. Ez elég jó deal volt. Egyébként Splitben is nagyon sok ilyen idős ember van, akik szállást kínálnak, úgyhogy nem biztos, hogy mindig azzal járunk a legjobban, ha előre lefoglalunk meg eltervezünk mindent. 


Este kimentem még a városba körülnézni, de még ott is megy a nagy lehúzás. 100 kuna felmenni a város falra! Az kb. 4300 Ft...elhiszem, hogy különleges meg minden, de azért ez mégiscsak durva. Ugyanennyibe került a felvonó is a hegyre, ahonnan szép panoráma nyílik a városra, úgyhogy inkább azt választottam. A látvány  és a város nagyon szép, nincs kétség, de kicsit lehúzta a hangulatom, hogy ilyen drága minden és még a kulturális dolgokat se engedhetem meg itt magamnak, de ez van, majd ha sok pénzem lesz visszamegyek és felmegyek a városfalra is. 




Aznapi költéseim: 
  • kb. 2 eur belépő mecsetbe
  • 5 eur papucs
  • 2 eur belépő a török házba
  • 150 kuna szállás Dubrovnikban ~ 21,42 eur
  • 24 kuna helyi buszjegy Dubrovnikban ~ 3,42 eur
  • 100 kuna felvonó ~ 14,28 eur
  • 10 kuna fagyi ~ 1,42 eur
  • 6,5 kuna kaja ~ 0,92 eur
  • 22,8 kuna képeslap + bélyeg ~ 3,25 eur

8 nap Horvátország (Split, Trogir, Sibenik, Krka NP, Korcula, Dubrovnik) + Mostar és környéke 
összesen: 338,71 eur ~ 42,34 eur/nap

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

2014. október 19.

Mostar környéke

   
21. nap

Tegnap, még amikor bementem az első hostelbe a megérkezésem után, megláttam egy reklámplakátot egy Mostar környéki kirándulásról. Helység nevek nem voltak kiírva, de képekkel el volt látva, azok meg szépek voltak, úgyhogy rákérdeztem, hogy működik ez. Mondták, hogy még két embert szerválniuk kell mellém, ha ez sikerül, akkor megszervezik. Este szóltak is, hogy találtak két lányt.

Kiderült, hogy jó nagy család-barát hostel business hálózatot működtetnek itt Mostárban. Volt ugye az a hostel, ahova először bementem, onnan átirányítottak egy másikba és a két lány akit szerváltak a trip-re, azok egy harmadikban szálltak meg. Szerintem példát lehetne venni erről. Sokan úgy gondolják, hogy nem segítenek a konkurenciának, mert akkor nekik lesz rossz, de kicsit jobban belegondolva, van x helyem egy hostelben, ha az telített és a rokonhoz, baráthoz küldöm tovább a vendégeket, azzal én nem járok rosszabbul, sőt, ilyen kirándulások esetében össze lehet fogni egymással. És ez nem hiszem, hogy csak a hostel business-ben van így.

A kirándulásra befizetett összeg tartalmazott egy reggelit és vacsorát is. Reggeli után indulhattunk is. A két lány egyébként svéd volt. Ők is Interrail-eztek, mint szinte mindenki, akivel találkoztam az út alatt. Ez volt az első hosszabb utazásuk. Jártak Budapesten is, ami nagyon tetszett nekik, sőt az volt a kedvenc városuk. Nálam fiatalabbak voltak, 20 év körüliek. Az egyikőjük orvosnak tanult, a másik pedig építésznek. Az szimpatikus nekem a svédekben, hogy annyira egyszerűek, persze jó értelemben. Nem flancolnak a ruhákkal, ékszerekkel. Nagyon szimpatikus nekem ez a skandináv kultúra, nem véletlenül ők a legboldogabbak a világban. Egyébként a skandináv országokban nem büntetik a vadkempingezést, mert úgy tartják, hogy mindenkinek joga van kint tartózkodni a természetben, úgyhogy egy Interrail jeggyel és sátorral elég jól ki lehet jönni anyagilag. Csak egy hátránya van az ott tartózkodásnak, hogy sokat esik és nincs meleg és sok napsütés, ami nekem nagyban meghatározza a hangulatomat, de majd valamelyik nyáron jó lenne arra egy kis túra.

Visszatérve a mi kis boszniai kirándulásunkra, első állomás Blagaj volt, ami két dologról híres, a Buna folyó forrásáról és az 1500-as években épült dervis (iszlám szerzetesek) kolostorról. Ma már nem laknak ott a szerzetesek, viszont a turistáknak nyitva áll. Nagyon érdekes volt látni. Én még soha nem jártam előtte iszlám épületben. Csak úgy léphettünk be, hogy a vállunkat és a térdünket eltakartuk és a cipőnket levettük. Nem csak az épület szép, de a kilátás a forrásra és a sziklákra is. Hihetetlenül nyugis környék. Sajna a hátránya az ilyen kirándulásoknak, hogy másokhoz kell igazodni. Én úgy maradtam volna még ott, csak hallgatni a forrás hangját meg egy kicsit ücsörögni, de erre nem volt lehetőség, mert a bácsika aki vitt minket elég rohanósra vette a figurát, viszont egy török kávét megittunk a kolostor melletti kávézóban. Ja és a forrásból egyébként lehet inni, nagyon tiszta a vize. 


Következő állomás Pocitelj volt, ami pedig a város fölötti várromról híres, aminek az építését anno még Mátyás-király is támogatta, annak érdekében, hogy sikeresen megállítsák a török előretörését. Ez nem igazán sikerült a városnak, mivel a törökök sikeresen elfoglalták, ennek eredményeképpen épült fel a minaret és a dzsámi a vár alatt. Nekem nagyon tetszett a hangulata a városnak és a kilátás is gyönyörű a várról. Szintén ugyanaz a problémám volt csak, mint Blagajban is, hogy én még maradtam volna egy kicsit tovább gyönyörködni a látványban.


Utolsó előtti állomás pedig a Kravica-vízesés volt, ami nagyon hasonlított a Krka nemzeti parkban látható nagy vízeséshez. Itt viszont nincs kialakított ösvény, amit körbe lehetne sétálni, de itt is lehet fürödni. Nagyon szép látvány, szerencsére itt már időnk is volt gyönyörködni benne. 




Végül megálltunk még Medugorjében is, ahol megnéztük a skanzent és a templomot, ami egy zarándokhely, elvileg megjelent ott Szűz Mária, de ezt a katolikusok nem hiszik el. 


Jó kis kirándulás volt, szép helyek, jó társasággal. Mostárba való visszaérkezés után megettük a vacsorát, frissen sütött bureket, majd egy órával később még kimentünk a lányokkal egy kávéra a városba.




Aznapi költéseim: (bosnyák márkában - 1 eur ~ 2 bam volt 2014-ben) 

  • 30 eur túra a hostel szervezésében (eur-ban fizettem)
  • 2 bam fagyi ~ 1 eur
  • 16,35 bam kaja ~ 8,17 eur

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről.