2014. február 23.

Egy hetes közép-olaszországi körút

Már régebb óta gondolkoztam egy kisebb körutazáson Olaszországon belül, viszont az elhatározás, hogy ebben az időben megyek elég spontán lett, amit már leírtam az előző bejegyzésben is. Február 8-án, szombaton délután indult a vonatom Rómába. Előtte gyors kiötleteltem, hogy melyik városokban szeretnék aludni és miket szeretnék megnézni, viszont szálláskeresésre már nem volt időm, ezért sajnos a CS kilőve. Habár írhattam volna az üzenőfalakra, hogy sos keresek valakit, de én jobban szeretek személyesen írni azoknak, akik szimpatikusak. Igazából előtte még nem is nagyon utaztam ilyen spontán, úgyhogy nem volt tapasztalatom benne, hogy mi a jobb előre foglalni szállást vagy majd a helyszínen keresni. Végül úgy döntöttem, hogy majd Veránál fölmegyek a netre és foglalok előre valamit. 

1. nap: Róma

Este érkeztem meg Rómába a Termini vasútállomásra, ahonnan metróval mentem tovább Verához. Ő a metróállomáson várt rám, majd elmentünk az albérletébe lepakolni a cuccaim, és utána mentünk is tovább a városba egy kis esti városnézésre. Megnéztük a kivilágított Kolosszeumot és a Forum Romanum mentén beljebb sétáltunk a városba. Elhaladtunk a Piazza Venezián álló nagy fehér épület előtt, ahol az ismeretlen katona sírja van. Ez az épület ma múzeum és kormányzati hivatalként működik. Azt olvastuk Vera útikönyvébe, hogy az olaszok nem kedvelik az épületet, de nem jöttünk rá, hogy miért, mert nekünk tetszik. Innen tovább mentünk a Trevi-kúthoz és a Spanyol lépcsőhöz, majd onnan vissza az albérletbe. 2007-ben jártam már Rómába, így annyira nem volt újdonság a város, de nyilván 7 év után jó volt újra látni azokat a helyeket, melyek valahol mélyen az emlékezetemben vannak. 


2. nap: Róma

Vasárnap reggel Vera és a szobatársa, egy török lány el szerettek volna menni a piacra, ezért a délelőttöt ott kezdtük. Ez inkább valami kínai piac volt, kirakodóvásárral, én meg azokért nem vagyok annyira oda, ezért én inkább csak vártam amíg ők nézelődnek. Dél körül végeztünk, utána visszamentünk ebédelni az albiba, majd ebéd után a Vatikánba mentünk Verával együtt. Megnéztük a Piazza S. Pietrot és a Bazilikát, amely a világ egyik legnagyobb temploma. Nagyon szép belülről. A bazilika ingyenesen megtekinthető, viszont aki kíváncsi a híres olasz művészek alkotásaira, annak a Sixtus-káponába kell belépőt váltania. Mivel mindketten voltunk már ott, ezért most nem mentünk be újra. Egyébként nagyon érdekes építészetileg a bazilika és az őt körülvevő tér. Ha ott állsz a téren a templom egyáltalán nem tűnik nagynak, majd ahogy távolodsz a Vatikántól a bazilika egyre meghatározóbb része lesz a látványnak. Ez nem véletlenül van így, direkt úgy tervezték a Szent Péter teret, hogy minél nagyobb legyen a befogadóképessége, ezért van az optikai csalódás. 

Vatikán
A Vatikánból tovább sétálunk az Angyalvárhoz, ami eredetileg a császárok temetkezőhelye volt, később a pápák fellegvára, ma múzeum. Innen tovább sétáltunk a Pantheonhoz, az istenek templomához. Egyébként nagyon durva, hogy ezek az épületek 2000 évvel ezelőttiek, sőt valamelyik még régebbi. Fel se tudja fogni az ember, hogy milyen antik helyen járkál.

Angyalvár és a Pantheon
3. nap: Róma

Hétfőn délelőtt Verának be kellett mennie az egyetemre ügyeket intézni, ezért addig egyedül mentem ki a városba nézelődni, majd megbeszéltük, hogy délután találkozunk. Sétáltam a Kolosszeum és a Forum Romanum körül, majd utána Verával együtt elmentünk megnézni a Trevi kutat és a Spanyol lépcsőt világosban is, onnan pedig elmentünk a Piazza del Popolora, utána pedig a Borghese parkba. Nekem nagyon tetszett az a park. Az ilyen helyek szoktak lenni a kedvenceim a nagyvárosokban. Este aperitivora készültünk, de előtte még el akartunk menni az albiba, mivel Ferayeval, a török lánnyal aki csoporttársunk volt a nyelvtanfolyamon 6 órát beszéltünk meg találkozónak Vera albérletéhez közeli metrómegállóban. 

Colosseum és a Forum Romanum
Piazza Venezia, Trevi kút, Spanyol lépcső
A Borghese parknál felszálltunk a metróra, majd a Termininél váltottunk egy másik vonalra, ahol épp mozgólépcsőztünk, amikor Vera sms-t írt, majd betette a telefonját a táskája első zsebébe, majd azt vette észre, hogy valaki meglöki. Rögtön a telefonjához nyúlt, de nem volt ott...Ellopták pár másodperc leforgása alatt :( Szegény...nagyon sajnáltam. Még nagyon új volt a telefonja. Utána egyből mentünk a rendőrségre bejelenteni, de sajna nem sok az esélye, hogy meglesz. Jó tanács: soha ne telefonozzatok a metrón. A nagy megrázkódtatások után végül elmentünk 5-en aperitivora. Mi 3-an és Vera 2 lakótársa. 

Piazza del Popolo, Villa Borghese
4. nap: Róma

Kedden Verának érthetően nem volt kedve várost nézni, hanem intézte az ügyeit a telefonnal kapcsolatban, úgyhogy szintén egyedül mentem ki sétálgatni. Elmentem a Trastevere városrészre, a folyó túlpartjára, ahol szintén van egy kisebb park, ahonnan szép a panoráma. Hangulatos környék. Onnan visszamentem a belvárosba, és üldögéltem egy-egy fél órát újból a Trevi kútnál a Spanyol lépcsőnél, majd újra elmentem a Borghese parkba is. Habár én is turista voltam, de vicces néha nézni a többi turistát, hogy milyen képeket csinálnak (magukról). 


5. nap: Pisa

Reggeli vonattal utaztam Pisából Rómába kb. 4 órás út volt. Előre foglaltam szállást 2 napra, megérkezés után az volt a terv, hogy megkeresem a szállást, majd leteszem a cuccom és elmegyek várost nézni. Nagy nehezen megtaláltam a szállást, de az ajtó zárva volt. Ki volt írva egy telefonszám, felhívtam többször is, de semmi válasz. Végül úgy döntöttem, hogy akkor keresek valami mást, visszasétáltam a vonatállomáshoz és bementem egy olcsónak tűnő hotelba megkérdezni, hogy van-e szabad szoba és mennyibe kerül. Volt szabad szoba, úgyhogy ott maradtam. Miután lepakoltam mentem is ki a városba körülnézni. Mivel elég sok időt vesztettem a szállással, ezért egyből a dóm tér felé vettem az irányt, át az Arno folyón a sétálóutcán keresztül. A folyópart Firenzére emlékeztetett. A dóm tér és a ferde torony nagyon szép. Sajnos a dóm zárva volt, így belülről nem tudtam megnézni. Vicces nézni ahogy a sok turista készíti a ferde torony tartós, tolós képeket. Utána sétáltam még a sétálóutca körül a kis szűk utcákban. Egyébként hangulatos kis város Pisa. Habár földrajzilag Toszkána régióban van, viszont számomra az igazi Toszkána az inkább Siena környéke. 


6. nap: Lucca és Borgo a Mozzano

Luccáról azt hallottam, hogy nagyon szép és hangulatos város, ezért mindenképpen el akartam menni oda is. Borgo a Mozzano érdekes hídjáról pedig a Facebookon láttam egy képet, ami nagyon megtetszett, úgyhogy ha már erre jártam, akkor útba ejtettem ezt a kis hegyi várost is. Korán reggel Pisából indultam vonattal Luccába, ami egy hegyekkel körülvett toszkán város. Körbesétáltam a falon belüli történelmi várost. Luccában több nagyobb templom is megtalálható, van egy kör alakú tere és ami még érdekes lehet az egy torony, mely tetején fák vannak. Habár szép a luccai körtér, de össze se hasonlítható a sienaival. Azt kell, hogy mondjam, hogy a sienai Piazza del campo a legszebb olaszországi tér amit idáig láttam. Luccáról is az a véleményem, mint Pisáról, hogy habár földrajzilag Toszkána, az igazi Toszkána nem itt van. Lucca egyébként nem olyan felkapott turisztikailag, mint Pisa, viszont kellemesebb a hangulata a városnak. Egy plusz pont jár Luccának Sienával szemben, hogy a város fala elég széles, ami egy tökéletes helyszín a futásra, sportolásra. Ehhez hasonló zöldövezet Sienában viszont nincsen. 


Dél körül mentem tovább Borgo a Mozzanoba. Luccától körülbelül 15 percre van vonattal. Nagyon aranyos kis falucska hegyekkel körülvéve és egy patak is átfut rajta, ami a falu menti folyóba halad. Igazából a fő látványossága a Ponte della Maddalena, ami a falu végén van, de az egész falu bejárható 20 perc alatt. 1 fő utca van. Szerintem tökéletes hely a túrázásra és egy kis pihenésre. Én egy pár órát eltöltöttem ott, majd visszamentem Luccába. 


Luccába újra sétáltam egy kicsit a város falon belül, majd elmentem abba a toronyba, aminek fák vannak a tetején. Fentről nagyon szép a kilátás és eleve az is érdekes, hogy ott vannak a fák. Este visszamentem a szállásra Pisába. Közben Ann Kristin a volt szobatársam tanfolyamról írt üzenetet, hogy Stefantól hallotta, hogy megyek Bolognába és neki pont most van a szülinapja, úgyhogy elmehetnék velük én is aperitivora. Örültem a meghívásnak és annak is, hogy újra találkozhatok velük, úgyhogy persze, hogy azt mondtam, hogy megyek. 


7. nap: Cinque terre

Korán reggel indultam tovább Pisából La Speziába. A terv az volt, hogy az első napot teljes egészében a Cinque terrére szánom és La Speziát csak következő nap nézem meg. Így is tettem. Megérkeztem, letettem a cuccokat a szállásra, majd mentem is tovább. La Speziától egy vonatállomás az első falu, Riomaggiore. A Cinque terre, 5 kis halász falu, melynek nevezetességei a színes házak a sziklás partoldalra építve. Érdekesek még a teraszos ültetvények, ahol többnyire szőlőt termesztenek. A Cinque terrét utazási irodák sokszor hibásan Toszkánához sorolják, de ez a környék már Liguria régió. A falvak között vonattal és gyalog is lehet közlekedni. Sajnos a téli esős időszakban a gyalogos utat lezárják kőomlás miatt. Egyébként vonattal 3 perces út két falu közötti távolság. Nekem csak az első négy falura volt időm, melyek: Riomaggiore, Manarola, Corniglia és Vernazza. Eszméletlenül gyönyörű a tenger és a táj arra fele. A legszebb hely, ahol idáig Olaszországban jártam. Egy nap nem is elég megnézni mindent, úgyhogy ha lesz rá lehetőségem a jövőben, biztos, hogy vissza fogok menni és több mindent felfedezni a környékből. 



8. nap: La Spezia, Parma, Modena, Bologna

Reggel elmentem körülnézni La Spezia kikötőjébe. Szerintem La Spezia városában nincs semmi különleges, csak a kikötő, ahonnan indulnak a hajók a Cinque terre felé is. Pár óra séta után indultam is tovább Bologna felé, viszont út közben mindenképpen meg akartam állni Parmában és Modenában is. 


Parma a parmai sonkáról és a parmezán sajtról híres. Rengeteg kis üzletet lehet találni, ahol beszerezhetőek a legjobb minőségben. Parma, Modena és Bologna Emilia Romagna régióban vannak. Ebből a régióból származik a Ferrari és a Lamborghini is. Ami nekem feltűnt, hogy ezek a városok inkább hasonlítanak egy közép-európai városhoz, mint az idáig látott olasz városokhoz. Nincsenek pálmafák, narancsfák és a házak is másmilyenek. Így az út végére már eléggé fáradt voltam a mindennapos hosszú gyaloglás után, ezért biztos, hogy nem fedeztem föl mindent, amit lehet, de igyekeztem a városok fő terét megtalálni legalább.


Modenában van egy Ferrari múzeum, ami Enzo Ferrari háza volt. Ennek a háznak eladásából vette első sportautóját, majd a sikertörténete innen kezdődött. Aki érdeklődik a sportautók iránt, az el tud látogatni innen a Ferrari és a Lamborghini gyárba, ami nincs messze Modenától és megtekinteni a gyártósorokat és a múzeumot is. Pont akkor volt egy csokifesztivál, amikor én a városban jártam. 


Este érkeztem Bolognába. Letettem a cuccom a szállásra, majd egyből mentem is a megbeszélt találkozóhelyre, a két toronyhoz, ahonnan mentünk a többiekkel aperitivora. Meglepően sokan voltak az utcákon este, szinte alig lehetett haladni. Bologna egy egyetemi város, úgyhogy rengeteg fiatal él ott. 

9. nap: Bologna

Reggel tettem egy kis sétát a belvárosban. Megnéztem a két tornyot nappal is. Szinte minden úton árkádos házak vannak. Sajnos az energiám már fogytában volt és annyira nem is tetszett a város hangulata, ezért nem sok időt töltöttem el ott. Dél körül már mentem is vissza Anconába. 


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése