Booking.com

2017. július 20.

10 érv az egyedüli utazás ellen

Arról még régebben írtam egy bejegyzést, hogy miért jó egyedül utazni. Én nem mondanám azt, hogy csak egyedül érdemes utazni vagy csak utazótárssal indulj útnak, hiszen mindkettőnek megvan a maga előnye. Most azt írom le, hogy szerintem miért jó utazótárssal utazni. 

1, Mindig van kihez szólni, meg lehet egymással osztani az élményeket

Ezt igazából fölösleges is tovább taglalni, hiszen egyértelmű. Jó az ha az embernek egy stabil utazótársa van, akinek nem kell újra elmondani, hogy honnan jöttél, hova mész, mennyi ideje utazol, stb. Továbbá nem kell magunkban tartani, hogy azta de elképszetően szép ez a hegy, templom, strand vagy de szemetes ez a város, hiszen van mellettünk valaki, akivel megbeszélhetjük az élményeket és a látottakat.


2, Olyan dolgokat is bevállalsz, amit egyedül nem mernél

Egyedül nem mindenki merne stoppolni vagy túrázni a hegyekben, de egy társsal már annál inkább, hiszen tök jó kaland. Az ilyen élményekből lesznek a legemlékezetesebb utazós történetek, pl. amikor egyik barátnőmmel Nápolyból próbáltunk meg eljutni Agerolába vagy amikor egy órán keresztül a sámlin ülve vártuk a buszt egy bár előtt Ischián. De Thaiföldön is jók voltak a stoppolós kalandjaink Dórival; ültünk platós kocsin, terepjáróban, motoron hárman, segédmotoros robogón, hülye orosz turisták bérelt autójában, de stoppolás nélkül megálltak nekünk kanadai robogós fiúk is, akik felajánlották, hogy bevisznek minket a városba. Egyedül ezeket a kalandokat biztos, hogy nem élhettem volna át. 

3, Olcsóbb a szállás

Ha ketten vagytok, akkor egy privát szoba ugyanannyiért kijön, mint egy hostel. Nekem már annyira elegem volt a fél éves utam végén a hostelekből és úgy örültem, hogy normális szálláson vagyunk, egyedül viszont nem tudtam volna megengedni magamnak.


4, Minél nagyobb a csoport, annál többet lehet alkudni

Ha helyben foglaltok programokat vagy transzfert, annál jobb árat lehet kialkudni, minél többen vagytok. 

5, Megtanulsz csapatban együttműködni

Ha egyedül utazol, akkor önállóbb és talpraesettebb leszel, ha pedig utazótárssal, akkor meg jobban együtt tudsz működni majd másokkal, hiszen közösen kell kialakítani az útvonaltervet, közösen kell eldönteni, hogy melyik étterembe menjetek be, mikorra foglaljátok a transzfert, stb. Szerintem mind a kettő tulajdonság hasznos, hiszen rengeteg olyan helyzet van az életben, amit közösen kell megoldani, de olyan is akad bőven, amit egyedül.


6, Szorosabb barátság, ismerettség alakulhat ki

Ez is egyértelmű, minél több időt töltesz valakivel, annál jobban meg tudod ismerni, ezáltal sokkal erősebb kapcsolat alakul ki közöttetek, mint egy olyan emberrel, akivel aznap találkozol a hostelben, aztán következő nap elvállnak útjaitok. 

7, Mindig ott van valaki, aki fényképet tud készíteni rólad

Nekem soha nem volt selfie botom és nem is nagyon vágyok rá. Ha egyedül vagyok, akkor megkérek egy random embert, hogy csináljon rólam képet, ha pedig utazótárssal, akkor egyszerűbb az élet, hiszen mindig ott van valaki, aki készít egy fényképet.


8, Az üresjáratok is értelmesebben telnek

A hosszú buszutak elég unalmasak tudnak lenni, de ha van egy utazótárs melletted, akkor tudtok beszélgetni, így hamarabb elrepül az idő. 

9, Biztonságosabb

Ketten (vagy többen) biztonságosabb utazni, mint egyedül, ehhez kétség sem fér.


10, Ha történik valami rossz, ott van valaki, aki segít

Ha valami baj történne, akkor is van kire számítani. Ketten könnyebb megoldani a nehézségeket, mint egyedül és a másiktól lelki támaszra is lehet számítani. 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

2017. július 19.

Mit csinálnék másképp egy hosszú utazás alkamával?

Ha újra indulhatnék egy hosszabb hátizsákos útra, akkor az előző, kicsit több mint fél éven keresztül tartott utam alatt szerzett tapasztalatokból kiindulva már kicsit másképp tervezném, szervezném a dolgokat. 

1, Nem vállalnék el minden szar melót csak azért, hogy utazhassak

Ahogy idősödik az ember, úgy egyre inkább a hosszabb távú célokra fókuszál és nem a rövidtávú előnyökre. Lehet, hogy egy egyszerűbb munkára hamarabb be lehet kerülni, ezáltal hamarabb el lehet kezdeni a pénzgyűjtést, de hosszútávon nem sokat lehet belőle profitálni. Érdemes inkább hosszútávon gondolkozni, hiszen nem minden a pénz. Mármint hosszútávon pont abból lesz több pénz, amiben fejlődni lehet. Egy pl. call centeres munkában csak kiégni lehet. Rövid távon hamarabb pénzhez jutottam, hosszútávon viszont nem profitáltam belőle.


2, Nem csinálnék kötött, szigorú pénzügyi tervet

Ahogy elkezdtem dolgozni csináltam egy pénzügyi tervet és elhatároztam, hogy kb mikor szeretnék útra kelni. A tervben szereplő összeget hónap elején tettem félre és abból kellett gazdálkodnom, ami maradt. A jövőben szeretném élvezni a jelent és hónap végén fogom félretenni azt amennyi megmaradt. Én eleve nem vagyok egy nagy lábon élő típus, nem szórom a pénzt hülyeségekre, viszont már nincs kedvem szűkölködni, mert amit Prágában csináltam az nagyon durva volt. A lakhatáson és a kajajegyeimen kívül kb. havi 10-20.000 Ft-nak megfelelő pénzből éltem, tehát csak az alapszükségleteimet engedtem meg magamnak (kaja, lakhatás, minimál ruházkodás, néha a közelben egy kirándulás). Most már nem szeretném alkalom adtán egy jó éttermen vagy egy cipőn sajnálni a pénzem. 

3, Nem venném meg hónapokkal előre a repülőjegyet

Most jelenleg kb otthonról sincs kedvem kimozdulni, de ha majd egyszer újra hosszú útra készülnék, akkor nem venném meg egy évvel az út előtt a jegyemet. Szépen gyűjtögetnék ahogy tudok, aztán ha úgy látom, hogy megvan a pénz és alkalmas az időpont, majd akkor vásárolnám meg a jegyemet. Már a jelenre akarok koncentrálni és egy olyan életet kialakítani, amiből nem akarok minél hamarabb kilépni.


4, Még nagyvonalakban se terveznék fél évre előre, nem vennék meg ennyi repülőjegyet

Novemberben úgy indultam el az útra, hogy nagy vonalakban egész májusig meg tudtam mondani, hogy mikor melyik országban leszek. Legközelebb úgy indulnék, hogy legyen max 2-3 jegyem, aztán majd út közben foglalgatom a többit. Olyan max 2-3 hónapra terveznék előre. Fapados jegyek mindig vannak viszonylag olcsón. 

5, Utazótársakat keresnék

Az első 2-3 hónapban teljesen jól elvoltam egyedül, új ingerek, teljesen új kultúra, stb, viszont utána már szerintem jobban élveztem volna az utazást, ha van egy állandó utazótárs mellettem. Tasmaniában 2 hétig utaztam német fiatalokkal, a great ocean roadra 3 napos útra találtam utazótársakat, majd Thaiföldön egy magyar lánnyal utaztam 2 hetet. Persze az sem mindegy, hogy milyen az az utazótárs. Ha road tripre mennék valakivel, akkor nem hátrány, ha hasonló a zenei ízlésünk, de a legfontosabb, hogy hasonló legyen az elképzelésünk az utazásról. Számomra a megfelelő útitárs nagyjából velem egyidős, intelligens és széles látókörű, az utazáson kívül más témáról is lehet vele beszélgetni, szeret túrázni, szeret várost is látogatni, reggel nem készülődik egy évet, benne van a "hülyeségekben", pl. stoppolás. Apropó, stoppolás, utazótárssal azért is jobb, mint egyedül, mivel így olyan dolgokat is könnyen bevállal az ember, amit egyedül nem merne, a stoppolás egy jó példa vagy a túrázás. Több hónapra nehéz utazótársat találni, de váltogatnám az egyedül, illetve a mással való utazást. Pár hét így, pár hét úgy.


6, Hagynék egy vésztartaléknak és az újrakezdésnek szánt összeget

Amikor ezt az utat terveztem nem gondoltam arra, hogy majd mi lesz utána. Még jó, hogy időközben megjött az eszem és nem teljesen lenullázva értem haza, mert akkor most cseszhetném. Költözés esetén kaucióra, és legalább 2 hónap lakbérre és 2-3 hónap alap szükségletek ellátására érdemes elkülöníteni egy összeget. Ezen felül egy vésztartaléknak szánt összeget is félre kell tenni, mert soha nem lehet tudni, mi jön közbe. 

7, Nem helpx-elnék csak azért, hogy tovább utazhassak 

Ha legközelebb utazok nem szeretnék másokra hagyatkozni és erre stratégiát is építeni. Jó, a helpx-szel végül is valamit visszaad az ember az ingyen lakhatás és kajáért cserébe, de ha újra utazok, akkor csak azt tervezem be, amire van pénzem és lehetőségem. Ha nincs pénzem hónapokon keresztül Ausztráliában utazgatni, akkor egyszerűen nem fogok odamenni. Ha meg minden áron oda akarok menni, akkor pedig úgy tervezem meg, hogy a saját pénzemből meg tudjam valósítani. Visszakanyarodva az első ponthoz, nem fogok elvállalni minden szar munkát, csak azért, hogy utazhassak.


8, Megtanulnék robogót vezetni

Indonéziában nagyon jól jött volna, ha tudtam volna robogót vezetni, mert a közlekedéssel voltak gondjaim. Ekkor is úgy éreztem, hogy másokra vagyok hagyatkozva, hogy elvisz-e a Balin élő indonéz barátnőm kirándulni, hogy sikerül-e találnom helyit, aki valamennyiért elvisz oda, ahova tartok, hogy találok-e Grab motoros taxit. És persze nem Ázsiában akarom elkezdeni a robogóvezetés elsajátítását, mert pont abból lesznek a balesetek. 

9, Nem sajnálnám a pénzt egy minőségi hátizsákra

Azt nem tudom, hogy legközelebb is csak egy kézipoggyász méretű táskával utaznék-e vagy sem, de akár igen, akár nem, egy rendes, minőségi hátzsákra beneveznék. Sajna eléggé megkérik az árát, akár 30-40-50 ezer Ft is lehet, de legalább kényelmes és nem húzza le a hátam és azért több hónapon keresztül cipelve nem mindegy.


10, Vagy normális biztosítót választanék vagy semmilyet

Sajnos a biztosítóval, amit választottam, eléggé megszívtam. És itt is a spúrságom volt a probléma, hogy sajnáltam azt a plusz 20-30 ezer Ft-ot a normálisra. Én a Globelink biztosítást választottam, pedig a TrueTraveller sokkal jobban tetszett. A Globelink customer servicén egy kiégett, csípőből válaszolgató személy dolgozik, míg a TT-nél kedves, gyors, segítőkész munkatársak dolgoznak. Ez még nem is lenne akkora baj, viszont én úgy jártam, hogy május 24-ig volt a biztosításom eredetileg megkötve, ami anno paypallal lett kifizetve. Május végén meg akartam volna hosszabbítani júni végéig, viszont 3 vagy 4 bankkártyával (Visa, Mastercard) is próbáltam, de fraud kártyahasználatra hivatkozva nem fogadta el egyiket se a biztosító rendszere. Nem is értem, hiszen mindent ki tudtam fizetni ezekkel a kártyákkal előtte. A kiégett, mindent leszaró ügyfélszolga meg semmilyen egyéb lehetőséget nem ajánlott fel nekem, így úgy voltam vele, hogy csesszétek meg a hülye biztosításotokat, akkor ezt az 1 hónapot már kibirom biztosítás nélkül is. Persze a baj akkor jön, amikor nem számítunk rá, és ez az én esetemben is így történt.

Szerintem fél éven belüli utazásra érdemes biztosítást kötni, viszont fél éven túl már nem biztos, hogy megéri, hiszen a biztosításra fizetett összegből már akár meg lehet oldani a felmerülő problémát is. 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

2017. május 24.

És melyik ország volt a kedvenced?

A címben szereplő kérdést gyakran kérdezik meg tőlem más utazók, illetve én is fel szoktam tenni másoknak ezt a kérdést. 

Thaiföld, Malajzia, Vietnam, Ausztrália, Indonézia - ezeket az országokat jártam/járom be többé-kevésbé ez az út alatt. 

És hogy melyik volt a kedvencem? Mindegyik tetszett, de teljesen más okok miatt. Thaiföld azért, mert egzotikus, viszont nagyon könnyen utazható, szép természeti és kulturális örökségekkel és kedves emberekkel rendelkezik. Malajzia tiszta, kiváló indiai éttermeket, kifőzdéket tudhat magának a britek által behozott indiai lakosság által és kicsit a nyugaton érezhetjük magunkat a fővárost, Kuala Lumpurt járva. Vietnem egy időutazás, ahol minden egyes nap meglepetésekben részesülhetünk, és az északi részen csodás természeti szépségek várnak. Ausztrália maga a csoda, az állatvilágával és a természeti értékeivel, illetve Melbourne pezsgő, kozmopolita, művészi hangulatával. Indonézia a vulkánok országa, ahol minden egyes szigeten teljesen más kultúra, vallás, nyelv, szokások jellemzőek. Bali elbűvölő, Java pedig kalandos, az emberek pedig talán itt a legkedvesebbek DK-Ázsiában. 

Ez a kép tök nem illik a poszthoz, de épp vonaton ülök és lusta vagyok előhalászni valami ide illő képet, viszont a címhez passzol, mert Portugáliát is nagyon szeretem :)

Hogy miért tetszett mindegyik ország, amit meglátogattam ez az út alatt?

Szerintem azért, mert csak olyan országokba mentem, ami érdekelt, ami valamiért vonzott. Vagy a kultúra vagy a természet vagy az emberek miatt. 

Amikor elkezdtem utazni, akkor még elmentem olyan országokba, ahova legolcsóbb volt a repülőjegy vagy csak azért, hogy elmondhassam, hogy na én jártam Lettországban vagy Litvániában is, de egyébként különösebben nem érdekelt ott semmi. 

Ma már ez nem így van. Ma már ellene vagyok minden féle impulzus vásárlásnak. Na jó, a csokinak valamikor nem tudok ellenállni, de a 300 Ft-os repülőjegynek pl. Dél-Izraelbe rebbenés nélkül nemet tudok mondani. Minek menjek egy helyre, ami annyira nem érdekel? Csak azért, mert 300 Ft a repülőjegy? Hogy elmondhassam, hogy jártam ott? És akkor mi lesz? Mitől leszek én több attól, mert elmentem 300 Ft-ért Izraelbe? Arról nem beszélve, hogy ezzel milyen nagy terhet helyezünk a környezetre. 

Egyik barátnőm kérdezte, hogy de Zsófi, te hogy választasz utazási célpontot?

Erre az volt a válaszom, hogy megérzésre. Oda megyek, ami vonz. 

Barátnőm erre a kijelentésemre megjegyezte, hogy te mindig a realitások talaján állsz, de ez kicsit ilyen spirituálisan hangzott. 

Lehet, de nekem ez mostanában mindig bejött. 2014 óta nem turistáskodtam olyan országban, ami valamiért ne vonzott volna és szerintem nem is fogok a jövőben sem, max ha fizetnek érte.

Persze azért azzal érdemes tisztában lenni, hogy hol, milyen környezetben érezzük jól magunkat, amit ki kell tapasztalni. Érdemes eleinte ellátogatni több, különböző országba is, így könnyebben le tudjuk szűrni a következtetést, hogy hol éreztük magunkat a legjobban, ezáltal sokkal könnyebben tudunk jövőbeli utazási célpontot választani. 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

2017. április 22.

Kifele szóló repülőjegy

Azon gondolkoztam, hogy mi lenne, amit másképp tennék, ha újra tervezhetném ezt az utat. Azon kívül, hogy nem olyan munkával gyűjteném össze az utazásra a pénzt, amit utálok, még egy dolog van, amit másképp csinálnék. 

Nem korlátoznám le magam egy, az országból kifele szóló repülőjeggyel és ezáltal kevesebbet terveznék. 

Azt mindenképp eltervezném, hogy melyik országokba akarok elmenni, viszont a dátumokkal nem lennék ennyire kötött, mint ahogy most csináltam. 


Mi is ez az orszából kifele szóló repülőjegy?

Hivatalosan minden egyes határátkelésnél kérhetnek tőlünk egy igazolást arról, hogy valóban el fogjuk hagyni az országot. Ezt leginkább banki számlakivonattal és egy kifele szóló repülőjeggyel lehet igazolni, vonat vagy buszjegyet nem mindenhol fogadnak el. 

Én ezt az elején nagyon komolyan vettem, ezért is vásároltam előre repülőjegyeket, hogy ha a határon majd kérnék, akkor meg tudjam mutatni. 

A dátumok megtervezéséhez általában a vízum vagy a pecsét maximális időtartamát vettem alapul. 

Habár tök jó volt, hogy van egy útitervem, viszont többször is úgy jártam, hogy igazából már hamarabb eljöttem volna az országból, mint a pecsét határideje vagy éppenséggel még maradtam volna egy kicsit tovább. 

Thaiföldön a 3,5 hetet tökéletesnek éreztem, szinte minden egyes percét kihasználtam. Malajziában még egy picit maradtam volna, mivel Langkawin elég jól éreztem magam. Vietnam első 2-3 hete pörgős volt, nem volt holtidő, viszont az utolsó 1 hetet már kicsit untam. Ausztráliában szintén talán sok ez a 3 hónap. 

Eddig tőlem egyik országban se kértek kifele szóló repjegyet, még Ausztráliában sem, úgyhogy tök fölösleges volt ezen izgulni.


Hova kell kifele repjegy?

Vannak országok, ahova viszont ténylegesen kell kifele szóló repjegy a belépésnél, mert egyébként nem engednek be. Ilyen pl. az USA és a Fülöp-szigetek is. 

Mit érdemes tenni?

Én azt gondolom, hogy ha valaki egy hasonló, hosszabb útra indul, akkor érdemes utánajárni minden egyes ország határellenőrzési politikájának. Ha valahova 100 %, hogy kell kifele szóló repjegy a belépsénél, akkor nincs mese, meg kell venni. Viszont olyan országok esetén, ahol csak elvileg, papíron szükséges a kifele szóló repjegy igazolása, viszont fórumokon azt lehet olvasni, hogy a többségtől nem kértek semmit, akkor én nem minden esetben venném meg előre a repjegyet. 

Ha úgy érezzük, hogy nagyon sok minden van, amit meg szeretnénk nézni és erre a pecsét időkorlátja nem teljesen elég, akkor egyértelmű, hogy érdemes inkább megvenni előre a kifele szóló repjegyet, hiszen annál tovább úgyse lehet maradni (hacsaknem fizetünk egy vízumhosszabbításért vagy csinálunk egy visa runt - átmegyünk egy napra egy szomszédos országba, majd következő nap visszajövünk)

Ha valamiért megszívtuk és a határátlépésnél tőlünk mégis kérnének egy igazolást, akkor csak abban bízhatunk, hogy a reptéren lesz ingyenes wifi és le tudunk foglalni egy olcsó, fapados- vagy egy visszatéríthető repülőjegyet. 


Mi van, ha nincs olcsó jegy?

Valahova biztos, hogy lesz. Tök mindegy, hogy hova skyscanneren úgy érdemes keresni, hogy induló ország, ahova éppen belépünk, célpont pedig bárhova. Manapság minden egyes kontinensen vannak olcsó, fapados járatok. Olyan nincs, hogy ne tudnánk valamit pár ezer Ft-ért lefoglalni. 

Mi van, ha nincs ingyenes wifi?

Akkor érdemes pár 100 Ft-ot rászánni egy helyi sim kártyára vagy csatlakozni egy nem ingyenes wifi hálózathoz és kifizetni pár dollárt az internetért. 

Összességében szerintem ez egy elég nehéz kérdés, hogy akkor most tervezzünk-e vagy sem. Annak is meg van az előnye, ha tervezünk, de annak is, ha nem. De én most visszatekintve az eddigi útra azt mondom, hogy Vietnamra és Ausztráliára elég lett volna kevesebb idő is. Habár lehet, hogy végül drágábban tudtam volna repülőjegyet foglalni, mint hónapokkal előtte, de még az is jobb, mint az üresjárat.

----

Te jártál már úgy, hogy határátlépésnél kérték a kifele szóló repjegyet, de nem foglaltál előre? Sikerült lefoglalni egy jegyet helyben? USA-n és a Fülöp-szigeteken kívül még melyik országokról tudjátok, hogy mindenkitől kérnek igazolást a kilépés szándékáról?

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

Mit keres egy borász a maláj Borneón?

Az alábbi interjúban az Élj vidáman blog szerzőjét Dórit faggattam az utazásról; miért kezdett el utazni, hogyan tudja finanszírozni az utazásait és mik a jövőbeli tervei. 

Dóri utazásait az alábbi oldalakon tudjátok követni:

Mióta kezdtél el utazni és hogy jött nálad ez az utazósdi?

Tavaly Augusztusban döntöttük el párommal, hogy ideje kilépni a mókuskerékből és felfedezni egy kicsit a világot. Engem már régóta vonzott az utazás, új emberek, kultúrák felfedezése és önismereti szempontból is érdekes, amikor az ember csak úgy a nagyvilágban barangol - anélkül, hogy bárki megmondaná mit csináljak vagy hová, mikor menjek - megkötések, felelősségek nélkül. Tavaly amikor először voltam Dél-Afrikában azt mondtam - igen most itt az ideje, hogy elinduljak végre. Ìgy hát felmondtam a munkahelyemen, megszabadultam minden felesleges holmimtól megszüntettem az állandó lakcímemet majd elindultunk.


Úgy tudom, hogy már életvitelszerűen utazol. Hogyan tudod finanszírozni az utazásaidat?

Az utolsó fizetésemből még maradt egy kis pénzem, amiből megvettem Thaiföldre a repülőjegyemet illetve egy másikat is Indonéziába. A másik felét a szüleimnek adtam illetve beszereztem még egy hátizsákot - mivel csak kézipoggyásszal utazok - . 

A párommal építgetjük a saját online bizniszünket, emelett pedig weboldalakat készítek, az éven adtam ki első online könyvemet “ Soha többé pánik” címmel. Meg persze a saját oldalamat is szerkesztem, próbálok minél több cikket írni és fejleszteni amennyire van rá időm.


Miért éppen DK-Ázsiát választottátok?

Ez teljesen spontán jött, nem terveztem előre semmit. Több lehetőséget is megnéztünk a párommal hová lehetne olcsón eljutni - bár úgy volt először, hogy Közép Amerikába megyünk, átgondoltuk, mert még sem tűnt olyan olcsónak - így böngészgettem tovább hová lehet olcsón eljutni és az akkor 230 euróért Thaiföld volt. 

Most Malajziában vagyunk és ezt sem terveztük. Igazából mindig mindent spontán döntünk el, ahová épp kedvünk van oda megyünk. 

Nem hiányzik néha otthon, a család és a barátok? 

Persze hiányzik sok minden otthonról. Nem csak a szüleim, barátaim, hanem a hely ahová születtem egy kis falucska Tállya - Tokaj-Hegyalja szívében. Hiányoznak a dombok, az erdők, szőlőhegyek, a mezők a patak ahová mindig kijártam csak úgy elmélkedni. Szóval rengeteg minden. De tudom, hogy bármikor hazamehetek ha azt szeretném vagy ha úgy döntök most jó volna kicsit otthon lenni. 


Hogyan szoktál pihenni utazás közben, amikor úgy érzed, hogy elfáradtál a sok utazásban?

Munkával. :) Annyi ötletem és tervem van, hogy legszívesebben 24 órán keresztül csinálnám. Néha annyira tele van a fejem, hogy alig bírom kikapcsolni a gondolatokat. Most élem talán életem legaktívabb és kreatívabb korszakát. Csak is kizárólag a mostnak élek, ami nagyon fontos számomra. Nem problémázom túl a dolgokat, mert úgy is tudom nincs értelme. A sorsra bízom magam, ami jön az jön és kész. 

A munkán kívül azért nagyon szeretek kint lenni, nézni az embereket mit csinálnak hogyan élnek és reagálnak különböző szituációkban imádom a naplementéket - közben zenét hallgatok, meditálok, jógázom és tanulok.


Mik a jövőbeli terveid az utazás és a munka terén?

Az utazást mindenképpen folytatni akarom. Szeretnék sok helyre eljutni még és történeteket megosztani az emberekkel. Fontosnak tartom a szabadságot és hogy azt csináljam amit szeretek amihez kedvem van. A tapasztalatszerzés miatt is szeretek utazni, hiszen ilyenkor az ember teljesen más szituációkban próbálhatja ki magát. Az életnél nincs is jobb tanítómester. 

Munka terén még nem minden rajzolódott ki bennem. Mivel borász vagyok ezért szeretném a Tokaji Aszú-s weboldalamat fejleszteni és minél több információt átadni a borok világáról. Mindenképp szeretnék borokat készíteni és szőlészkedni. Emellett online termékeket készíteni és még több könyvet írni. Azt tudom, hogy nem szeretnék csak egy helyen élni. Minimum kettő vagy három rezidenciát szeretnénk a párommal. Azon is gondolkodunk, hogy otthon Magyarországon építenénk egy Earthship-et (ökoparkot) ahová mindenki jöhetne azt csinálhatná amit szeretne. Jó volna kialakítani egy igazán jó közösséget, ahol megtanulnák az emberek, hogy mi mindent lehet tanulni a környezetünktől. Hogyan kell környezettudatosan élni. Milyen az amikor együtt építünk és segítünk egymáson bármilyen irigység érzése nélkül. Erre Àzsia jó gyakorlóhely. Itt Malajziában szintén egy ökopark kialakításában segítkezünk, amit egy német házaspár kezdett el. Az ötlet nagyszerű és mi is valami hasonlót szeretnénk.

Egyelőre ezek a tervek, de ezek mindig változnak. :)

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

2017. április 15.

Ezt tanultam az út alatt

Mindenből lehet valamit tanulni, nem csak az utazásból, de mivel nemrég zárult le ez az utazással töltött fél évem, ezért most erről vonom le a következményeket. 

1. Azért vannak lehetőségeink nekünk kelet-európaiaknak is

A dk-ázsiaiakban azt vettem észre, hogy nem kérdőjeleznek meg semmit, hanem mindent elfogadnak. Elfogadják azt, hogy az utazás drága és ők úgyse fognak soha életükben utazni. Ezt a középosztály is így gondolja, aki egyébként simán megtehetné, mert egyébként Iphone-ról nyomja meg Macbookról...De neki azt mondták, hogy utazni drága, de az Iphone-ra volt pénze, viszont Iphone nélkül meg nem illene be a társadalomba. Ázsiában nincs lázadozás, hiszen ott a "mi" számít és nem az "én". 

Ahogy beleláttam egy-két középosztálybeli életébe és megtudtam, hogy egyébként hasonló összeget keres, mint a magyar átlag, akkor elgondolkoztam rajta, hogy a magyar középosztálybelinek viszont sokkal több pénz megy el a fizetéséből rezsire meg megélhetésre. Nekem se volt egyszerű félretenni pénzt, sőt.


Aztán Ausztráliában elmondtam ezt a meglátásom egyik helpx hostomnak, akinek később a magyar fizetésekről meséltem. Amikor elmondtam neki, hogy otthon az átlagfizetés kb. 600 euró, akkor visszakérdezett, hogy hetente? :D Mondom nem, havonta :D Később panaszkodásba terelődtek a szavaim, hogy ebből aztán elég nehéz félretenni és közben még élvezni is az életet. 

Erre a host azt fűzte hozzá, hogy de Zsófi előbb azt mondtad az ázsiaiak elfogadják, hogy nekik csak ennyi adatott, de most te pont ugyanezt csinálod. Akkor miért nem mész el Nyugat-Európába dolgozni?

2. A kor nem jelent semmit

Attól mert valaki fiatal még nem biztos, hogy gyerekes és a kor előrehaladtával se garantált a bölcsesség és a felelősségteljes gondolkozás. Erre akkor jöttem rá, amikor Tasmaniában 3 18 éves némettel utaztam, majd a great ocean roados útitársaimnál megtapasztaltam a teljes ellentétét, pedig ők pár évvel még idősebbek is voltak. Nem beszélve azokról, akik még 30 fölött is csak a saját maguk hedonista életét helyezik előtérbe.


3. A változás fontos

Arra is rájöttem, hogy a változ(tat)ás nagyon fontos az életemben. Ha sokat vagyok egy városban, akkor utána a természetre vágyom, ha sokat vagyok a hegyekben, akkor a tengerpartra vágyok, ha sokat vagyok a természetben, akkor pedig hiányzik a város. 

4. Európa nem rossz hely

Nem tudom emlékeztek-e még arra a posztra, amit FB-ra is kiírtam, hogy valaki szerint Ausztrália nem létezik. Akkor azt hittem, hogy ez egy vicc, de aztán később megértettem, hogy miért írta ezt. Azért, mert olyan, hogy ausztrál kultúra nem nagyon van, legalábbis nem ősi kultúra. Azért nekünk Európában több ezer éves kultúránk van és elég 500 km-t (sőt, néhol még akár kevesebbet is) utazni, hogy belecsöppenjünk egy másik kultúrába.


5. Ausztráliában is lehet olcsón utazni

Ez az út alatt kempingeztem életemben először. Rájöttem, hogy Ausztráliában utazótársakkal érdemes utazni, autóval, kempingezve, csak így lehet minimalizálni a költségeket és nem kell feltétlenül WC-t pucolni ingyen szállásért és kajáért cserébe. 


6. Az élet az utazáson kívül másról is szól

Jó dolog utazgatni, szerintem nem ez volt az utolsó ilyen hosszabb utam, viszont az élet másról is szól. Vannak, akik azt mondják, hogy azért dolgoznak, hogy éljenek és nem fordítva. Habár ezzel valamilyen szinten egyetértek, viszont most már úgy gondolom, hogy a munka is ugyanolyan fontos, ha nem még fontosabb az életben, mint az utazgatás. A legtöbbünk a munkából megszerzett pénzből engedheti meg magának az utazást. Ha a munkában valaki nem fejlődik, akkor a hobbijában sem fog. Bede Márton írta ezt, és szerintem teljesen igaza van:

Hogy látod, milyen gyakran fogsz belevágni a következő évtizedekben hasonló kalandokba?
Nem fogok a következő évtizedekben belevágni hasonló kalandokba. Kevés jobb dolog van az életben, mint az utazás, de az is elég szomorú, ha nincs más az ember életében. Gyakran futok össze 40-50 éves férfiakkal, akiknek láthatóan ez az egyetlen örömük az életben, és én semmiképpen sem szeretnék közéjük tartozni. Viszont borzasztóan jófejnek tartom azokat a fiatal nyugdíjas párokat, akik egyből lelépnek valami egzotikus vidékre, amint nem kell már a gyerekeikről gondoskodni. Remélem ezt egyszer én is megcsinálhatom majd.

7. Aki azt mondja, hogy a pénz nem számít, csak az élmények, az még nem volt vészhelyzetben

Sok oldalon lehet olvasni, hogy dobj el magadtól mindent, nem számít semmi, csak az utazás és az élmények. Aki ezt mondja az még valószínűleg nem volt olyan vészhelyzetben, amikor bejött egy nagyobb pénzügyi kiadás. Egy vésztartalékot igenis mindig fent kell tartani, mert soha nem lehet tudni, hogy mikor lesz rá szükség. A pénz nem minden, de igenis számít és jó, ha van. 


8. Az igazi barát a jóban és a rosszban ismerszik ki

Az az igazi barát, aki a jóban és a rosszban is melletted áll. Mindenkinek megvan a saját maga keresztje, de az igazi barát a saját bánatában vagy örömében is melletted van és örül a másik sikerének és lehet rá számítani a bajban is. 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

2017. április 9.

Mi is az a nyelvi utazás és miért érdemes külföldön nyelvet tanulni?

Egyre többen döntenek úgy, hogy a nyári szünetben a nyelvi utazást választják. Ez a külföldi nyelvtanulás egyik formája, amely során az utazással járó városnézés, kirándulás és kikapcsolódás az ország nyelvének elsajátításával párosul. Kellemes hangulatban, zavartalan környezetben szinte észrevétlenül tanulod meg a nyelvet és nem kell fárasztó órákat görnyedned a könyvek fölött. Egy nyári nyelvi tábor életre szóló élményt jelent a fiataloknak is.

5 érv, ami a külföldi nyelvtanulás mellett szól:

Megismersz egy idegen kultúrát

Kóstold meg a francia sajtokat, a hamisítatlan olasz pizzát, a zamatos spanyol borokat és a német fehér kolbászt, miközben csak úgy ragadnak rád az új szavak. Az utazás során megismered egy ország életének mindennapjait, felfedezed hagyományait, szokásait. Ezáltal látóköröd is bővül, önállóbb és magabiztosabb leszel.


Külföldi tapasztalatot szerzel

A külföldi tanulmányok mindig jól mutatnak az önéletrajzban, legyen szó friss végzősről vagy újabb kihívásokra vágyó, tapasztalt álláskeresőről. Már szinte mindenhol alapkövetelmény egy vagy több idegen nyelv ismerete, ezért egy ilyen tanfolyam garantáltan visszatérülő befektetést jelent a jövődbe.
Összekötöd a kellemest a hasznossal

Ha arról álmodozol, hogy nyáron, a homokos tengerparton sütteted a hasad vagy hegyi túrára indulsz egy mesés tájon, ugyanakkor imádsz nyelvet tanulni (vagy csak szükséged van idegen nyelvismeretre), akkor a nyelvi utazást neked találták ki. A kirándulás sokkal izgalmasabb, ha bevezetnek a nyelv és kultúra ismeretébe, a külföldi nyelvtanfolyam pedig érdekesebbé válik, ha azonnal használatba kerülnek a tanultak.


Új kapcsolatokat építesz

Ismerkedj a világ bármely pontjáról érkező utazókkal, akik hozzád hasonló céllal zarándokoltak az adott országba. Rögtön meglesznek a közös kapcsolódási pontok, közös élmények és észrevétlenül is magabiztosabban és folyékonyabban beszélsz. Lehet, hogy életre szóló barátságokat kötsz vagy csak teljesen új szemmel látod majd a világot.
Sokkal hamarabb megtanulod a nyelvet

A német tanulás Németországban vagy az angol tanulás Angliában sokkal hatékonyabb, mintha egy hazai suliban vagy otthon vágnál neki a nagy feladatnak. Gondolj bele, hogy sajátítottad el az anyanyelved: nem kellett külön erőfeszítést tenned, egyszerűen csak naphosszat azok között voltál, akik beszélték a nyelvet. Hétköznapi szituációkkal találkoztál és lassan te is képes voltál hangot adni gondolataidnak. A külföldi nyelvtanulás is ehhez hasonlóan történik. Egyrészt a nyelviskolában bővül szókincsed és nyelvtani ismereteid, másrészt az órák utáni szabadidős programok során gyakorlatba ülteted és továbbfejleszted a tanultakat.


2014-ben egy hónapos nyelvtanfolyamon vettem részt Toscana közepén, a gyönyörű Sienában. Én akkor még szerencsés voltam, mivel az Erasmus ösztöndíjat elnyert hallgatók pályázhattak egy kiegészítő nyelvi kurzusra. Ezt a pályázatot nem a küldő intézmény, hanem a tanfolyamot szervező iskola bírálta el. Azóta ez a lehetőség sajnos megszűnt, jelenleg a diákok egy online kurzuson vehetnek részt, amiről mondanom sem kell, hogy semmit sem ér... De szerencsére saját szervezéssel van alternatíva.

A sienai élményeimről és tapasztalataimról itt és itt írtam. 

Ha szeretnél ilyen nyelvi utazáson részt venni, dönthetsz a Sprachcaffe nemzetközi nyelviskola mellett, amely 7 nyelven (angol, német, francia, spanyol, olasz, kínai, arab), világszerte 30 nyelviskolában kínál külföldi nyelvtanfolyamokat fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. Olyan helyeken tanulhatsz, mint London, Párizs, New York, Firenze, Barcelona, Frankfurt stb. Mert az utazás a legjobb hobbi!

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

2017. március 26.

Tervek Indonézia és Thaiföld után

Több barátnőm is úgy értelmezte a lenti FB bejegyzésemet, mintha csalódott lennék, hogy nem úgy alakul az utazásom, mint ahogy elterveztem és nem tudok annyit utazni, mint amennyit szeretnék. Ez egyáltalán nem így van.


Amikor megérkeztem Sydney-be Ausztráliába, nagy eufóriában voltam. Gyönyörű természet, kiváló sétaútvonalak, kedves emberek, stb, viszont kicsit lesokkolt, hogy milyen magasak az árak.

Az első helpx helyemen, Pittwater-en egy hostelban dolgoztam. Arról volt szó, hogy napi 2,5 órát kell majd dolgozni a szállásért cserébe. Na márpedig én gyűlölök takarítani. Tényleg nem sok minden van, amit jobban utálok a takarításnál :D És végül nem napi 2,5 órát, hanem napi 3-4-5 órát kellett takarítani, és még internet se nagyon volt, így nem tudtam folytatni a majmos napi cikkeket se, de egyébként kedvem se nagyon volt hozzá, mivel nem éreztem magam annyira jól ott. (A sok idióta kommentről meg nem is beszélve) Úgy éreztem eleinte, hogy a tulajok nem is nagyon érdeklődnek irántunk, csak ingyen munkaerőnek néznek és a helpx nem igazán erről szól. Arra is pár nap kellett nekik, mire megjegyezték, hogy én magyar vagyok a másik lány meg lengyel. És valóban azt is éreztem, hogy nem tudok annyit utazni, mint amennyit szeretnék, mert nem tudom anyagilag megengedni magamnak.

Aztán elkezdtem gondolkozni azon, hogy ennek így nem sok értelme van, hogy olyan dolgot csinálok, amit nem szeretek, csak azért, hogy itt maradhassak Ausztráliában, hiszen nem tudok annyit így utazni, mint amennyit szeretnék. Végül arra jutottam, hogy megveszem haza a jegyemet, mert annak semmi értelme nincs, ha elköltöm az összes pénzem és teljesen lenullázva megyek haza, mert akkor nem tudok majd új életet kezdeni, nem tudom majd kifizetni a kauciót a lakásbérlésre.

Viszont az eredeti tervem pont ennyi volt. Fél év. Bíztam azért titkon abban, hogy a cikk írásból tudok majd pénzt csinálni, de ez nem igazán jött össze, szar munkákhoz meg nagyon nincs kedvem. Akkor inkább hazamegyek és keresek valami normális munkát Európában, aztán majd utazok máskor. A tervemet és az álmomat megvalósítottam. Pont azt terveztem, amit véghez vittem. Tudtam, hogy ennyit tudok megengedni abból a pénzből, amennyit összegyűjtöttem. Ezt igazából még túl is teljesítettem, mert idáig kevesebbet költöttem, mint amennyit terveztem, így szerencsére nem lenullázva fogok hazaérni.

Tasmaniában viszont már nagyon nagyon jól érzem magam. Az itteni hostjaim szuperek és nagyon kedvesek voltak. Nem csak ingyenmunkaerőt, hanem társaságot is láttak bennem, továbbá rájöttem, hogy Ausztráliában is lehet olcsón utazni, csak más körülmények között. Találtam utazótársakat és körbeutaztam Tasmaniát 10 nap alatt, sátrazva, kb akkora költségvetéssel, mint DK-Ázsiában.


Közben gondolkoztam azon is, hogy mi lesz, ha hazaérek. A napokban elkezdtem nézegetni az álláshirdetéseket és jelentkezni munkákra.

A tervem az, hogy először Nyugat-Európában próbálok meg a szakmámban (logisztika) elhelyezkedni, és ha ez nem sikerül, akkor Budapesten fogok tovább keresgélni.

A haza jegyem Kölnbe szól, így út közben még lehet, hogy meglátogatok pár ismerősömet és arra is gondoltam, hogy amíg nem találok munkát, addig utazgatok egy kicsit Európában, esetleg helpx-szel vagy sátrazok, mivel az nem kerül sokba.

Szóval egyáltalán nem vagyok elkeseredve, sőt. Nagyon örülök neki, hogy sikerült véghezvinni, amit kitaláltam. A jövőben pedig még rengeteg tervem van, de azokhoz szintén egy nagyobb pénzösszegre lesz szükségem, így a közel jövőben a munkára kell majd koncentrálnom.

Az útvonaltervem pedig június 14-ig a következő:


Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

2017. február 10.

A tökéletes város

Emlékszem, mielőtt elindultam volna erre az útra, volt aki azt tanácsolta, hogy ne menjek Ausztráliába, mert drága, Ázsiában sokkal tovább tartana a pénzem. 

Ausztrália volt a nagy álmom. Sokkal nagyobb, mint DK-Ázsia. Nem rég írtam már erről, hogy miért nem érdemes mások álmait élni és nem mindig elfogadni mások tanácsait, de ebben most még inkább biztosabb vagyok. 

Sydney első látásra szerelem. Egyszerűen tökéletes városnak tűnik, habár még nyilván nem láttam belőle olyan sokat, hiszen csak egy napja vagyok itt. Az viszont tuti, hogy itt minden megvan, amitől számomra élhető lesz egy város; rengeteg park, szép kilátópontok, tiszta és rendezett utcák, hangulatos bárok, stb. 

Épp a lenti képen látható naplementét néztem, miközben az alábbi gondolatok jártak a fejemben. 


Utazás vs egy helyben maradás

Régebben az volt minden vágyam, hogy olyan munkám legyen, amivel nem vagyok helyhez kötve és utazgathatok össze-vissza. Habár ennek nyilván vannak előnyei, és attól függetlenül, hogy nem kéne irodába bejárni minden nap, nem muszáj közben utazgatni, de azért vannak előnyei a "normális" irodai munkának is. 

Most már azt gondolom, hogy igazából nincs semmi bajom egy cégnél való dolgozással, amennyiben a munkáltató kicsit rugalmas és az iroda egy olyan helyen van, ahol szívesen élnék. 

Idáig azt hittem, hogy nem tudom, mit is akarok magammal kezdeni a jövőben, de most már egyre jobban azt érzem, hogy nem is azzal van a gond, hogy nem tudom mit kezdenék magammal, mivel van egy elképzelésem, csak nem tudom, hogyan tudnám azt kivitelezni. 

Most DK-Ázsia után, Sydney-be érkezve érzem azt, hogy mennyire fontos az, hogy hol is élek. 

A naplemente közben szó szerint megkönnyeztem. Nem csak a látvány miatt, hanem azért, mert még mindig nem tudom felfogni, hogy teljesült a nagy álmom és Ausztráliában vagyok. Már az se érdkelne, ha holnap elfogyna az összes pénzem és mennem kéne haza, hiszen megcsináltam. Itt vagyok. A másik ok, pedig az, hogy mekkora király ez a város. Pont ilyen helyen szeretnék élni. A bárok már délben is telve voltak, az emberek söröznek, beszélgetnek, futnak a botanikus kertben, frizbiznek és piknikeznek a parkokban, vagy csak kiülnek egy összecsukható székre és chipset esznek és söröznek. Hihetetlen ez a chill. Rengeteg kültéri sportolási lehetőség van és vízparti sétaút. 


Viszont Ausztrália a Föld másik részén van és nem olyan egyszerű ideköltözni...

Azon gondolkoztam, hogy Európában két város van, ami hasonló kaliberű, Barcelona és Lisszabon, de Sydney az első benyomás alapján még ezeknél is sokkal jobb hely. 

Ausztrália után ami még nagy álom az az USA nyugati partja, de mivel elég sok amerikait ismerek, akik felvilágosítottak arról, hogy az USA-ban a munka-magánélet egyensúly még rosszabb, mint pl. Kelet-Európában, ezért az USA-ra nem úgy tekintek, mint ahol jó lehet élni. Viszont Ausztráliáról ez volt mindig is az elképzelésem, hogy itt az emberek nem olyan stresszesek a munka miatt, mindenük megvan, ami kell és kiegyensúlyozott életet élnek. Hát egyelőre úgy tűnik, hogy ez igaz...

Fura ezt mondani, de nagyon remélem, hogy a végére azt fogom gondolni, hogy ez nem teljesen így van és itt se fenékig tejfel az élet, mert egyébként nagyon-nagyon depressziós leszek, amikor elhagyom az országot...

Most azt érzem, hogy igazából kiutaztam magam és már Indonézia se érdekel annyira. Sokkal szívesebben maradnék itt és csinálnék valami értelmes munkát. WHS vízum nem igazán opció hosszú távra, mert elég volt már a ratyi munkákból. Pár hónapig okés, de 2 éven keresztül biztos nem dolgoznék egy bárban vagy nem szednék gyümölcsöt. Már abból kiöregedtem. Közelebb a 30-hoz, mint a 20-hoz már olyan munkát szeretnék csinálni és olyan cégnek dolgozni, ahol megbecsülik a munkám és én is élvezem csinálni. Ausztráliába viszont szinte lehetetlen valamilyen speciális skill nélkül munkát és vízumot szerezni, így igazából marad Európa; Barcelona vagy Lisszabon. Nem csak a tengerpart és a jó idő miatt, hanem a munka-magánélet egyensúly miatt is. Mind a két helyen pl teljesen elfogadott, hogy 1-2 órás ebédszünetet tartasz, amikor is beszélgetsz a kollégákkal és megiszol egy pohár sört vagy bort. Itt nem az alkoholon van a lényeg, hanem, hogy sokkal lazább a munka légköre, mint mondjuk Magyarországon. A tengerpart és a jó idő meg persze a hab a tortán. A fizetések nem olyan kimagaslóak, mint Nyugat-Európában vagy akár Ausztráliában, de igazából nekem már nem is feltétlen a pénz számít. Persze az is számít azért, az a célom az utazás után, hogy szeretnék egy kényelmes életet élni, amikor nem kell meggondolni, hogy belefér-e egy sör vagy kávé vagy akár egy póló a büdzsébe és tudjak félre is tenni pénzt. Az utazás szerintem örökké az életem része lesz, ezért szeretnék egy olyan munkáltatót majd, aki esetleg nem plusz jövedelemmel, hanem inkább több szabad idővel jutalmaz. Már nincs kedvem rohanni ha utazok, meg nincs is kedvem minden héten/hónapban elutazni, de amikor elutazok, akkor legalább 3-4 hétre, max. 2 hónapra mennék. 


A múltban elég sok munkában kipróbáltam magam, de rájöttem, hogy a legközelebb a logisztika áll hozzám és biztos, hogy nem akarok emberekkel foglalkozni. Azt se akarom, hogy az utazás legyen a munkám. Az utazást meg szeretném tartani hobbinak. Fősuli után a munkatapasztalataimat autóipari beszerzésben szereztem. Habár operatív beszerzés már nem igazán kihívás, de stratégiai beszerzést vagy projekt menedzsmentet szívesen csinálnék. 

Tehát arra jöttem rá, hogy logisztikában szeretnék dolgozni vagy Barcelonában vagy Lisszabonban, de Budapesttel is kibékülnék, amennyiben a cég támogatólag áll hozzá az utazásaimhoz. 

Ja és ha hazamentem szerintem befejezem a logisztikai msc-met (már csak 1 tárgyam és a szakdoga van hátra, de a győri egyetemből egy kicsit elegem van már, úgyhogy valahol máshol csinálnám meg)

A hogyanon szerintem majd gondolkozok később, most élvezem Ausztráliát és az álmaimat. 

Hmm de azért lehet, hogy utánanézek ill. kérdezek, hogy lehetne ide kiköltözni :D Na, ez az... Tudom is, hogy mit akarok, de mégse. 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

2017. február 8.

10 évvel ez előtt, 24 évesen felállt az íróasztal mögül és elköltözött Mexikóba...

Hogy találja ki az ország keleti részében egy 20-as éveiben járó fiatal, hogy ő el akarja hagyni a hazáját és inkább Mexikóba menne? Míg ez manapság nem hangzik olyan elvetemült ötletnek, azért tíz éve még elég szokatlan volt.

Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjak, mindenképp tudni kell, hogy az ország keleti része az konkrétan Miskolc és azon belül is Közép-Kelet-Európa legnagyobb lakótelepe, az Avas. Nem a legjobb hely az álmodozóknak. Minden alkalommal mikor éppen kezdenéd azt gondolni, hogy semmi sem lehetetlen, valaki pofon vág. Miskolc az esszenciája a mai magyar valóságnak. Nem jobb, nem rosszabb, csak ha itt hibázol, az sokkal súlyosabb következményekkel jár.

Középiskola után nem mentem egyetemre, mert már a középiskolában sem tanultam semmit. Nem egy helyben ülő típus vagyok, úgyhogy a programozó, könyvelő szak nem éppen a legszerencsésebb választás volt. Én meg azt hittem, hogy majd játékokat fogunk írni. Sikeresen lepótérettségiztem, a könyvelésről fogalmam sem volt, a programozás nem érdekelt, plusz amit akkor tanultunk már az azokban az időkben is elavultnak számított.

Akkor 24 éves voltam és végül rendszergazda lettem a megyei önkormányzat alkalmazásában. Apám szerint “biztos” állas. Onnan kellene nyugdíjba mennem.

Igazából 8 órán keresztül azon gondolkoztam, hogy fog eltelni ez a nyolc óra. Volt egy irodám, amit elég jól felszereltem informatikailag, természetesen a közbeszerzési mutyi segítségével. Szabadidőmet a munkahelyen leginkább PS játékok másolásával, zenék letöltésével és olvasással töltettem.

Egy könyvet olvastam éppen a kristálykoponyákról. Nem akarom részletezni, de mire a könyv végére értem, készen álltam az útra, hogy majd én is találok valamit a dzsungelben.

Én ekkor évek óta maximum dokumentumfilmeket néztem a tv-ben. A Spektrumon volt egy, amiben azt mondták, hogy az Amazonasban még most is élnek olyan törzsek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy rajtuk kívül is vannak emberek a bolygón. Én ezt abban a pillanatban megpróbáltam felfogni, vagy legalább közelebb kerülni ahhoz, hogy felfogjam. Nem sikerült. Nekem ez a gondolat annyira alien volt, hogy mindenképp úgy ereztem, ott a helyem. A következő dolog, ami elhangzott az volt, hogy ha két ismeretlen ember találkozik azon a terülten, akkor is 80 %-ban megértik egymás mondanivalóját. Gondoltam akkor nyelvi akadályok nincsenek (és ezzel csak beigazolódott a saját teóriám, hogy nyelvi akadályok nincsenek, csak ha csinálunk magunknak) és másnap megvettem a repülőjegyet 2 hónappal későbbi időpontra. Nem volt szállás, nem volt pénz, nem volt terv, csak egy gyerek, aki álmodott. Hívott a vadon. Akkor még nem tudtam, de ma már tudom, hogy önmagamat mentem megkeresni.

A kép forrása innen
                                                                                                                             
Miért éppen Mexikó?
Apám is pontosan ezt kérdezte, vagyis nem kérdezett, inkább mondta, hogy minek megyek olyan országba, ahonnan a helyiek is menekülnek. (Ezt ő egyébként onnan tudta, hogy LÁTTA A TV-ben, otthon a fotelből.) Mondjuk neki ez csak költői kérdés volt, mert a költő maga válaszolt is rá: “Hülye vagy te. Sose voltál normális”. Egyébként akkor sem tudtam válaszolni erre a kérdésre. A jegy Mexico City-be szólt. Ennyi. Nem voltam biztos az országban, de azt éreztem, hogy jó irányba megyünk.

Kivel utaztál?
Négyen utaztunk, gyerekkori barátok. Elmondtam nekik mit találtam ki és ők is ugyanolyan hülye ötletnek találták, mint Apám, úgyhogy rögtön benne voltak. 4 elérhető jegy viszont nem volt csak 2+2, úgyhogy ketten előrementek egy nappal korábban és mi már úgy érkeztünk Mexico Citybe, hogy a névtáblákkal a kezükben őrjöngve vártak minket. Megjöttünk!

Hogyan készültél az útra? Gyűjtöttél előtte valamennyi pénzt?
Sehogy. Fogalmam sem volt mi vár rám, úgyhogy én teljesen feleslegesnek tartottam bármiféle készülődést. Meg egyébként sem vagyok az a nagy készülődős. A pénz meg…Az avason gyerekkoromban egyszer rosszkor voltam rossz helyen, és azóta nem látok a bal szememre. A biztosító fizetett valami életjáradékot, ami egy szemért annyit jelentett, hogy 1500HUF/hó. Úgyhogy megegyeztem a biztosítóval, hogy tartsa meg az aprót és fizessen ki egybe, ami ha jól emlékszem olyan 550 ezer forint körüli összeg lehetett. Ebből vettem a jegyet.

Dolgoztatok valamit Mexikóban?
Igaz ugyan, hogy otthon azt mondta mindenki, hogy dolgozni megyünk nem nagyon kerestünk munkát…vagyis Mexico City nem a legjobb hely munkát keresni spanyol nélkül, úgyhogy tovább álltunk, hátha a turista látogatta terülteken könnyebb lesz munkát szerezni. Cancunba vettük az irányt, dee itt sem voltunk nagyon aktívak csak a bárokban esténként. Akkor úgy döntött a csapat egyik fele, hogy ha már itt úgysem lesz semmi, akkor megnézünk mindent, amit csak lehet, a másik fele meg bízott és maradt álláskeresőben.  Mexikó hihetetlenül nagy a kontraszt a City meg a paradise között. Láttam olyan színeket, formákat, amiket ezelőtt sosem. Mexico varos… nem szeretnék ott lakni.



Mexikón kívül még melyik országokba jutottatok el?
Miután ketten maradtak Cancunban, nekünk az volt a terv, hogy mi majd Buenos Airesből fogunk hazarepülni. Ez a távolság még a térképen is hatalmas és ismerve anyagi helyzetünket eléggé elbizakodott úti cél volt. Úgyhogy a végen Sao Paolóból érkeztünk meg. Ez annyit jelent, hogy voltunk minden közép-amerikai országban. Belize-t kivéve, mert oda nem engedtek be (azért nem engedték őket be, mert a határőrök előtte még soha nem hallottak Magyarországról), és a dél-amerikai kontinensen Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia, Brazília. 12 ország azt hiszem, olyan 15.000 km körül.

Melyik volt a kedvenc országod ezen az úton?
Ezt elég nehéz megválaszolni, mert volt, ahol több héten keresztül maradtunk, viszont olyan is volt ahol csak egy napig. De ha mindenképp választanom kell, akkor Perut mondanám leginkább a kontraszt miatt. Az óceáni partszakasz úgy néz ki, mintha a Marson járnál, aztán legtelen dzsungeleken keresztül kapkodod a fejed. A másik dolog meg, hogy Cuscóban is voltunk és nyilván Machu Picchu, amit ugye vonattal lehet megközelíteni onnan. A jegy nem is drága ha helyi vagy $2, ha viszont külföldi útleveled van, akkor $120. Ott kellett meghozni a döntést, hogy megnézzük-e, de akkor ott halunk meg, végül inkább egy másik megoldást választottunk, hogy adtunk 30 dollárt egy helyi taxisofőrnek és kibéreltük egész napra. Életem legjobb befektetése volt.

Melyik volt a legextrémebb kalandod?
Costa Rica. Volt egy pár óránk a busz indulásig és éppen kedvenc elfoglaltságunknak hódoltunk; ettünk, elég sokat. Ez errefelé általában csirke valami csípős szószban. A busz közben megjött és a szokásos módon volt valami eligazítás az utazás előtt spanyolul, aztán végre elindultunk. Nekem viszont valami nagyon nem volt rendben a hasammal, úgyhogy rohantam hátra. Ott voltam már vagy öt perce, mikor egyszer csak megáll a busz. Láttam a kis ablakrésen, hogy valaki száll le és kiveszik a csomagját. Jól van, menjünk már – gondoltam. A következő pillanatban valaki elkezdi verni a WC ajtaját és ordít valamit spanyolul. Annyira verte az ajtót, hogy gondoltam felhúzom a nadrágom, megnézem mi baja van. Kinyitottam az ajtót, majd az ember valamit nagyon ordítva magyarázott, de egy szót sem értettem. Visszamentem a helyemre Bence mellé. Leültem, majd egy kedves hölgy előrehajolt és angolul elmagyarázta, hogy mondták az eligazításon, hogy a WC-t szigorúan csak kisdologra szabad használni, különben mind itt veszünk! A vége az lett, hogy mind a 2 sofőr “beöltözött” és hátramentek takarítani. A következő 14 órát abban a tudatban kellett eltöltenem a buszon, hogy annak minden egyes tagja tisztában volt azzal, hogy ki miatt álltunk fel órát és, hogy annak mi volt az oka.

Mi volt a legmeghökkentőbb élményed?
Az első nap mikor leszálltunk Mexico Citybe, ahogy említettem ketten már vártak minket. A repülőtéren taxiba ültünk, azt mondták, hogy tegnap találkoztak magyarokkal, oda megyünk lakni. Milyen szerencsénk van. Magyarokkal az első nap. Mikor megérkeztünk egy lány nyitott ajtót. Mellettem lévő panelből az Avasról a szomszédom nyitott ajtót. Itt is elég sokáig voltunk nagyon sokat segítettek nekünk.

Érezted valamikor magad veszélyben?
Nem, soha. Amit éreztem, hogy olyanok vagyunk mi itt, mintha valami rajzfilmből kerültünk volna ide. Nem lehetett nem észrevenni minket. Volt, hogy levetkőztettek minket gatyára a bolíviai határon, de amikor kiszúrta az egyik katona, hogy van egy pár bokszkesztyű a táskában, mondták, hogy mutassunk valamit. Aztán hangos röhögés közben váltunk el. Volt olyan is, hogy egy húsz órás utazás közepén, keresztül a legsűrűbb dzsungelen volt egy check pont. Ekkor mar órák óta semmit sem láttunk a fák kivételével. Feljött két katona, mindenkinek ellenőrizték az útlevelét, majd egy tagot leszállítottak. Nekünk meg mondták, hogy menjünk nyugodtan, ő nem jön tovább. Egy darabig gondolkoztam, de nem kellett volna.

Összesen mennyi időt töltöttetek Dél-Amerikában?
18 hónapot, amiből 15 volt Mexikó.

Végül sikerült megtapasztalnod valamit Mexikóban azokból, amiket előtte olvastál?
Dehogy, ahhoz egyedül kellett volna menni. Igazából ahhoz be kellett volna vetnem magam a dzsungelbe, de nem voltam elég bátor. Mi tulajdonképpen városból városba ugráltunk.

Miután hazaérkeztél már nem is akartál Magyarországon maradni? Nem gondolkoztál azon, hogy felköltözöl Pestre?
Nem. Budapest gyönyörű város, de én mindig is turistának érzem magam benne. Ami nekem kifejezetten jó érzés. A másik dolog, hogy nem is nagyon ismerem Budapestet. Vannak városok a világban, ahol sokkal jobban elnavigálok, mint például, Edinburgh.



A következő állomás Anglia volt, majd pedig Skóciába keveredtél, ami egy fontos állomása lett az életednek, hiszen ott ismerted meg a barátnődet és találkoztál egy indiai fiúval is, aki később munkaajánlatot adott nektek Indiában. Mesélj egy kicsit Skóciáról.


Az egyik barátom dolgozott St. Adrewsban egy elit-kategóriás golf hotelban. Küldött képeket, ennyi elég is volt. A hotelben dolgoztunk egy páran magyarok, csehek, lengyelek, indiai, kanadai, skót. Itt elég sok időt töltöttem, úgyhogy elég sok emberre gondolhatok barátként. Skócia az egyik legcsodálatosabb hely. Az emberek nagyon kedvesek, barmit feláldoznak egy hangos röhögésért. Fantasztikus. Csak jót tudok mondani. Vagyis egy negatívum van, de ezzel azt hiszem nem mondok senkinek újdonságot, az időjárás. Ha kifogsz egyet a három napos nyárból, akkor azt mindenképp használd ki! Irány a skót felföld!

Az interjú nem sokára folytatódik indiai történetekkel.

-------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

2017. január 19.

Hogyan lehet megszervezni egy hosszú, hátizsákos utazást?

Nekem már nagyon régóta ez volt az álmom, hogy egy hosszabb utazásra elinduljak, ahol nem kell sokat egy helyben lennem, hanem folyamatosan mozgásban vagyok és újabb és újabb helyeket fedezhetek fel. Már 2014-ben is ezt szerettem volna csinálni, de valamiért nagyon ragaszkodtam az Erasmusos ötletemhez, ami kicsit csalódást is jelentett, hiszen az nem (csak) az utazásról szólt. Habár annak is van előnye, ha sokáig vagyunk egy helyen, hiszen úgy jobban megismerjük az adott várost/országot. 

Idáig a leghosszabb folyamatos utazásom 1 hónap volt Olaszországon és a Balkánon keresztül. Nápolyba érkeztem repülővel, majd Közép-Olaszországban utaztam, majd áthajóztam Splitbe, bejártam pár helyet Dalmáciában, elmentem utána Boszniába majd Montenegróba, ahonnan busszal érkeztem haza Magyarországra. Fix haza jegyem akkor se volt, akkor vettem egy busz jegyet, amikor úgy láttam, hogy nincs több pénzem folytatni. Akkor eldöntöttem, hogy ez nem az utolsó ilyen utam lesz. 


Mivel az elmúlt években elég jól bebarangoltam Európában azokat a helyeket, amik leginkább érdekeltek, ezért egyértelmű volt, hogy a nagyobb út valahova máshova fog vezetni. A döntésem DK-Ázsiára és Óceániára esett. Azért ezt a régiót választottam, mert még soha nem jártam Európán kívül és ez egy egyszerű utazási célpontnak tűnt. A kultúra érdekes, az országok biztonságosak, az emberek kedvesek, sok a hátizsákos turista, akikkel lehet barátkozni, kedvezőek az árak, stb. Dél-Amerikát nem mertem volna bevállalni első Európán kívüli célpontnak egyedül, USA drága, Afrikát még annyira se mertem volna bevállalni, mint Dél-Amerikát, nem csak azért mert talán veszélyesebb, hanem az infrastruktúra hiánya és a bürokrácia megemeli az utazási költségeket. Közel-kelet annyira nem érdekel (kivéve Iránt), Kelet-ázsiában télen hideg van és kicsit drágább is, Közép-Ázsiában is most hideg van meg arra se olyan fejlett az infrastruktúra, ami megnehezíti az utazást, illetve nincs tengerpart. India nem érdekel annyira és egyedül oda se mennék. Tehát a végére nem is maradt más a világban csak DK-Ázsia és Óceánia :) 


Na ennyi az én story-mról, hogy miért vagyok itt most összeszedtem pár lépést hogyan érdemes felkészülni egy ilyen utazásra, ha valaki szintén belevágna. 

1. Elhatározás

Először még csak álmodozunk arról, hogy elutazzunk, de amikor már hiszünk is abban, hogy ez lehetésges, akkor lesz elhatározás. A gondolat erről az útról nekem kb. 2015 elején született meg a fejemben, a konkrét elhatározásra viszont 2015 nyarán jutottam. 

2. Célpont/régió/országok kiválasztása

Ekkor még csak DK-Ázsiában gondolkoztam, viszont később hallottam a helpx és a workaway weboldalakról, ahol önkéntes munkákért cserébe ingyen szállás és ellátás jár, így mertem tágítani a gondolatot Óceániára is. 

Szerintem mindenkinek oda érdemes utaznia, ami érdekli. Sokan mondják, hogy jaj DK-Ázsia mekkora divat lett mostanában. Ez habár igaz, de én azt a kérdést tenném föl ha megkérdezné vki, hogy hova menjen, hogy mit szeretsz csinálni igazán? Strandolni, kirándulni? Szereted a meleget vagy inkább a hűvösebb klímában érzed jól magad? Hegyek vagy tenger, esetleg mindkettő egyszerre? Kaotikus helyek vagy rendezett városok? 


Ne azért dönts DK-Ázsia mellett, mert mindenki ide jön, ha inkább a hegyeket szereted és nem bírod a meleget, akkor válassz másik célpontot. Én nem szeretem a hideget (habár most ezt a posztot kabátban írom Vietnamból, Tam coc faluból a folyópart mentén éppen), nagyon bírom a kaotikus városokat és a kedvenceim azok a helyek ahol a tengerpart mentén tudok túrázni a hegyekben. Európában is csak délre jártam az elmúlt években, mert azt élveztem a leginkább, hiszen az is egy kicsit kaotikus, jó az idő és a part mentén túrázhattam. Ez gonolom USA-ra és Dél-Amerikára is igaz, de már említettem, hogy ezeket miért zártam ki. Ausztrália meg mindig is vonzott, mert olyan megfoghatatlannak tűnt. A kenguruk meg télen nyár, nyáron tél meg a laza ausztrálok jó pofának tűntek. Lényeg a lényeg oda kell menni ami érdekel és úgy gondolod, hogy élvezni fogod. Én nem bántam meg DK-Ázsiát, nagyon élvezem. 

3. Pénzügyi terv készítése és pénzgyűjtés

Ahogy megvan az elhatározás és a célpont, a következő lépésben ki kell találni, hogy nagyjából mennyi időre mennél és kb milyen napi keretet szánsz a költőpénznek. A költőpénzről érdemes utánaolvasni külföldi oldalakon (magyar oldalakon szinte senki nem ír a pénzről), én csak Európáról és DK-Ázsiáról tudok eddig nyilatkozni. 

Európában a repülőjegyen kívül sztem olyan 30-35 euró/nap elég hátizsákos utazásra (kaja, szállás, belépők, közlekedés), DK-Ázsiában pedig olyan 20-25 dollárral érdemes számolni. 

A költőpénzre még rájön a repülőjegy, a felszerelés és az oltárok ára. Ez egyén- és célpont függő, hogy kinek mire lesz szüksége. 

Ezeket mind össze kell adni. Én fél évre a költőpénznek 5000 dollárt szántam, a repülőjegy és felszerelésre pedig olyan 1500 dollárt, így összesen én olyan 2 millára (Ft) saccoltam a kezdetekkor.


Amikor elkezdtem dolgozni már tudtam, hogy én max 1-2 éven belül elindulok. Eleinte még úgy voltam vele, hogy gyűjtögetek ahogy tudok és amikor látom, hogy közelítek egy nagyobb összeghez, majd akkor foglalom a jegyeket meg szervezkedek. Végül backpacker Bori tanácsára készítettem egy pontosabb pénzügyi tervet, amiben 1 év 3 hónapot adtam magamnak ez az összeg előállítására. Ez végül szerencsésen végbe is ment, habár nem teljesen a terv szerint, mivel kisebb bökkenők belecsúsztak nyáron a folyamatban, de hosszútávon jól (sőt, jobban) jöttem ki a dologból. 

Nekem volt egy kis excel file-om, ahol 15 hónapra be volt írva, hogy mennyit kell félretennem majd a következő rublikában, hogy mennyit sikerült ténylegesen. A napi költéseimet is vezettem és minden hónapban kimutatást készítettem arról, hogy mire költöttem abban a hónapban. Ha úgy láttam, hogy túl sokat költöttem kajára, akkor köv hónapban arra próbáltam jobban odafigyelni. 

4. Repülőjegyek folyamatos csekkolása

A repülőjegyeket érdemes folyamatosan nézegetni és akkor foglalni, amikor jónak tűnik az ár. Ha felmodasz a munkahelyeden, akkor rugalmas vagy, így akkor tudsz foglalni, amikor a legolcsóbb. Érdemes mindig egész évre beállítani a skyscannert, hogy tisztában legyél azzal, hogy mi az elfogadható ár. Én ezért foglaltam közel 1 évvel előre a BUD-BKK jegyem mert láttam, hogy az egész évben nincs ennél nagyon jobb ár. Végül talán 8 euróval tudtam volna 1 héttel később olcsóbban megvenni, de mind1 az belefér. De jó döntés volt, mert a cél minden szar helyzetben a szemem előtt  volt. 


5. Felkészülni a célpontokból

Ezt nem is ragozom túl, érdemes mindennek utánajárni. Mikor van jó idő, mikor esik az eső, milyen vízum kell, mit érdemes megnézni sacc per kb, mennyi időt érdemes maradni szintén sacc per kb. Itt szintén a külföldi blogokat és fórumokat javaslom, de van 1-2 hasznos magyar blog is. Pl. Travellina blogjáról a mit érdemes megnéznit elég jól össze lehet tenni, vagy KK blog Ázsiába készülőknek vagy Panamericana is jó Dél-Amerikába készülőknek. 

6. Oltások, ha kellenek

Én az első oltást (hepa a) út előtt olyan 4 hónappal előtte adattam be, mert az 2 oltásból áll, a többit elég pár héttel az út előtt beadatni. De ugye célpont függő, hogy mi kell. DK-Ázsiába elég a hepa a, esetleg b azoknak, akik nem kapták meg ált iskolában, hastífusz és tetanusz. 


7. Felszerelés beszerzése

A felszerelésemet itt tételesen lejegyeztem: http://www.hobbimazutazas.hu/2016/11/a-felszereles.html

8. Biztosítás elintézése

Én a Globelink-nél kötöttem, szerintem Magyarországon nincs jó biztosítási termék hosszú távú utazásra. 

Ha végig olvasnád az én tervezési időszakomat, akkor azt ezen a linken tudod: http://www.hobbimazutazas.hu/2016/01/mielott-27-leszek-nagy-utazasra-megyek.html

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!