Booking.com

2020. január 29.

11-12. nap: Utazás, utazás, utazás...

2020. január 18. 

Reggel korán keltem, hogy elérjem a 9-kor induló repülőjáratomat a Fülöp-szigetek Clark repterére. A Cebu Pacific-kel utaztam. Nagyon tanakodtam utazás előtt, hogy vegyek-e feladott poggyászt, mivel itt Ázsiában csak 7 kg a megengedett kézipoggyász, nekem meg összesen a két táskám (hátizsák + kis táska, amiben a fényképezők, ill értékeim vannak) összesen 11 kg-ot nyomnak. Végül úgy döntöttem, hogy nem kockáztatok, hozzáadom a foglalásomhoz a feladott poggyászt. Amikor múltkor utaztam, akkor is több volt nálam, mint 7 kg, talán 9 és akkor soha nem mérték le sehol, de a Cebu Pacific-ről azt hallani, hogy szigorúbb, mint az Air Asia. Beszállásnál jó sok embertől el is vették a gurulós bőröndjét, amiket a raktérben helyeztek el. Szerintem büntettek is embereket, mert volt egy külön pult, ahova pár embert odahívtak. Még kigondolom, hogy Tajvanra bepróbálkozzak-e kéziként menni, talán a hátizsákom nem tűnik olyan nagynak, mint egy gurulós bőrönd. 

A repülőn gondoltam veszek egy kávét, ki is kértem a légiutas-kísérőtől, majd amikor fizetni akartam azt mondja, hogy csak készpénzzel lehet fizetni. Mondom az nálam nincs semmi, mivel a Hong Kong dolláromat elköltöttem, fülöp-szigeteki pezóm meg még nincs. Azt hittem lehet bankkártyával fizetni...Végül a kávét megkaptam ingyen 😀



A repülőn két fülöp-szigeteki nő ült mellettem. A filippínók nagyon szeretik leszólítani az idegeneket, így történt most is. Kiderült, hogy a nő Hong Kongban dolgozik babysitterként. 33 éves, neki is van gyereke, viszont most rá a nő férje, illetve anyja vigyáz. A nő csak évente egyszer jöhet haza, azt hiszem azt mondta, hogy 9 nap szabadság jár neki egy évben. A szerződése két évre szól, utána még meglátja mi lesz. Testvérei Kanadában illetve Franciaországban dolgoznak, oda is szívesen menne. Rengeteg ilyen filippínó nő van, aki a saját gyereke helyett más gyerekére vigyáz külföldön valami vagyonos családban és a sajátját alig látja. Tavaly nyáron Coushsurfingen hostoltam egy filippínó lányt, neki meg a tesvére Szaúd-Arábiában dolgozik, ahol a család konkrétan elvette az útlevelét és úgy él, mint egy szolga... A tesvérének is van gyereke, rá a lány, illetve a nagyszülei vigyáztak. Azért elég sok nehéz sorsú él ebben az országban (is). 


Miután leszállt a gép vettem helyi sim kártyát a reptéren és felültem egy buszra, ami Baguioba ment. A célpontom Sagada vagy Banaue lett volna, de oda Clark reptérről közvetlen busz nincs. Az éjszakai buszozást már nem nagyon csípem, így úgy vagyok vele, hogy inkább megállok valahol egy szálláson aludni, minthogy mosott szar legyek következő nap, na meg hegyi utakon azért nem szívesen utazok este. 

A busz Baguioba nagyon kényelmes volt, csak azokat a hangos lövöldözős hülye amerikai filmeket ne nyomatták volna. Azért itt már érezni, hogy egy fejlődő országban van az ember. A buszra a megállóknál felszálltak helyi árusok, akik minden féle italt és nassolni valót árultak.  Kb. 5 óra utazás után meg is érkeztem. 

A buszvégről még Grab taxival (olyan, mint az Uber) elmentem a szállásra, ahol az ott dolgozó srác segített kitalálni az útitervem a következő napokra. Azt ajánlotta, hogy Baguioban ne időzzek (ezt utólag én is ajánlom mindenkinek, aki transzfer miatt oda menne) és Sagadába menjek először, mert az közelebb van, mint Banaue. Banaue-ba Baguioból kerülő úton megy a busz. 

2020. január 19. 

Reggel ahogy felkeltem indultam is a buszállomásra. Baguioban több buszállomás is van, különböző társaságok különböző helyekről indítják a buszaikat, úgyhogy nem elég azt mondani a taxisnak, hogy vigyen el a buszvégre, azt is kell mondani, hogy vigyen el arra a buszvégre, ahonnan Sagadába induló buszjárat. 

Baguio belvárosa koszos, kaotikus, nincs ott semmi különleges, de a híres jeepney-ket (filippínó busz szerűség) jó volt meglátni. Itt is van egy színes házas negyed, de ezért nem időztem volna a városban, mert láttam már ilyet Indonéziában Malangban. Egyébként a  busz pont elhaladt a színes házak mellett, úgyhogy onnan lőttem pár képet. 







Az út egy régi buszon 6 órán át tartott. Jó volt zötykölődni a hegyi utakon..., de legalább a táj szép volt útközben. 





Még sötétedés előtt meg is érkeztem Sagadába. Két napja a Fülöp-szigeteken vagyok, de még nem sok mindent láttam. Na, majd holnaptól...







Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.

Booking.com