2017. február 7.
Nemcsak a kilátás, de már az is egy élmény volt számomra hogyan tudok bejutni a Couchsurfing hostom lakásába. A lány adott egy kártyát, amivel be tudok menni az épületbe és el tudom indítani a liftet. A lakásához először 2 biztonsági ajtón kell átjutnom, először a lakópark bejáratánál, majd az épületnél. Miután bejutottam az épületbe a liftben a kártyát hozzá kell érinteni a szenzorhoz, ami leolvassa róla, hogy hányadik emeletre megyek – nem lehet csak úgy bármelyik emeleten kiszállni. De ha még ez nem lenne elég, a lakás ajtó is egy 11 számjegyű biztonsági kóddal nyílik. Eléggé be van biztosítva.
Nurainivel érdekes témákról beszélgettünk, többek között az alábbiakról.
Délkelet-ázsiai unió?
Megkérdeztem a hostom, hogy mit gondol arról, hogy vajon megalakulhatna-e egy az EU-hoz hasonló együttműködés DK-Ázsiában. Nagyon érdekes volt az észrevétele. Úgy gondolja, hogy egy turisztikai jellegű együttműködés biztos meg fog valósulni (pl. közös vízum), de soha nem lesz közös piac a dk-ázsiai országokban. Szerinte ennek az az oka, hogy a régió országai nagyon különböznek egymástól, teljesen más a történelmük és a vallásuk. Habár az EU-ban is vannak bizonyos kulturális különbözőségek a tagországok között, de összességében hasonló történelemmel illetve vallással rendelkezünk, ami megkönnyíti a kommunikációt. Szerinte a dk-ázsiai országok nem értenék meg egymás véleményét és nézőpontját.
A régióból egyedül a Fülöp-szigetekről gondolja azt, hogy ők képesek lennének az együttműködésre más országokkal, de Thaifölddel, Laosszal, Vietnammal és Indonéziával nem tudna elképzelni szorosabb gazdasági viszonyt. Az első három esetet még értem is, de Indonéziát furcsállottam, hiszen majdnem ugyanazt a nyelvet beszélik (eltekintve a különböző lokális nyelvektől), mint a malájok. A hostom szerint Indonézia annyira diverz, az egyes szigeteken élők hamarabb tartják magukat pl. balinéznek, jávainak, szumátrainak, stb, hogy még egységes nemzetként sem tudnak gondolkozni. Nem látják az előnyét az országszerveződésnek sem, így egy dk-ázsiai uniónak meg végképp nem értenék a lényegét. Példának azt említette, hogy külsőre a dk-ázsiaiak se nagyon tudják egymást megkülönböztetni, így sokszor előfordult már vele, hogy Thaiföldön thainak nézték és az eladó thaiul beszélt hozzá vagy Vietnamban vietnaminak hitték. Indonéziában viszont akárhol járt, mindenhol angolul beszéltek hozzá, annak ellenére is, hogy kinézetre ők hasonlítanak leginkább hozzájuk. Nem beszélve arról, hogy ha indonézul beszélnének azt is megértené, hiszen a két nyelv nagyon hasonlít egymásra. Szerinte ennek az az oka, hogy Indonéziában egy másik szigetről származót is idegennek, külföldinek néznek.
Azt is megtudtam, hogy miért kell a nyugat-malájoknak Borneóra útlevél.
A Maláj Föderáció, ami a jelenlegi Nyugat-Malajziának felel meg, 1957-ben lett független a brit gyarmatosítóktól. Malajzia, mint ország 1963-ban lett kikiáltva Szingapúr, a borneói államok, Sabah és Sarawak csatlakozásával. Borneó különböző feltételekkel csatlakozott, többek között meghatározták, hogy szeretnék kontroll alatt tudni, hogy ki lép be a területükre, ezzel védve a helyiek munkalehetőségeit. Ezt a korábbi föderáció elfogadta, így a nyugat-malájoknak mai napig útlevél szükséges a borneói utazáshoz, a borneóiak viszont szabadon mozoghatnak az országon belül. Szingapúr pedig ’65-ben kivált Malajziából és saját államot alakított.
2017. február 8.
Kuala Lumpurt már csak a találkozások városának fogom hívni, hiszen mind a két alkalommal, amikor itt jártam, rámírt valaki, hogy ő is épp a városban tartózkodik, találkozzunk. Múltkor az egyik ismerősöm keresett meg, aki épp az egy hónapos hátizsákos utazása után tartott haza, majd a születésnapomkor ismerkedtem meg teljesen véletlenül magyarokkal, most pedig két utazóblogger írt rám, hogy fussunk össze; Levente (http://www.mixtreme.hu/) és Rita (http://sargaruhaslany.com/).
Ez a kis kuala lumpuri megálló most igazán jól esett. Az eddig meglátogatott délkelet-ázsiai helyszínek közül KL tűnik a legélhetőbbnek. Viszonylag jó a tömegközlekedés, (még ingyenes buszok is járnak a városban, amit Leventétől tudtam meg – a nem számokkal, hanem színekkel jelölt járatok azok), kiválóak az ételek a maláj, a kínai és az indiai konyha keveredésének köszönhetően, továbbá az emberek angoltudása sem egy hátrány.
A CS hostom egy kicsit aggódik az ország politikai helyzete miatt, szerinte a jelenlegi miniszterelnöknek túl nagy a hatalma és attól tart, hogy a jövőben újra meg fogják választani. Szerinte állami pénzek kerülnek magánszámlákra és az ország gazdasági helyzete folyamatosan romlik. Nekem egyébként a három eddig meglátogatott ország közül (Thaiföld, Malajzia, Vietnam) mindenképp Malajzia tűnik a legfejlettebnek, a régióban csak Szingapúr áll jobban gazdaságilag. Rengeteg külföldi vendégmunkás dolgozik országszerte, többek között Pakisztánból, Bangladesből és a Fülöp-szigetekről érkeznek munkavállalók. Az utcákat járva sok expatnak tűnő embert is láttam, akiket valószinűleg az otthoni munkáltatójuk helyezett át Kuala Lumpurba. Nuraininek a Shellnél is rengeteg európai, illetve amerikai kollégája van.
Nemcsak a kilátás, de már az is egy élmény volt számomra hogyan tudok bejutni a Couchsurfing hostom lakásába. A lány adott egy kártyát, amivel be tudok menni az épületbe és el tudom indítani a liftet. A lakásához először 2 biztonsági ajtón kell átjutnom, először a lakópark bejáratánál, majd az épületnél. Miután bejutottam az épületbe a liftben a kártyát hozzá kell érinteni a szenzorhoz, ami leolvassa róla, hogy hányadik emeletre megyek – nem lehet csak úgy bármelyik emeleten kiszállni. De ha még ez nem lenne elég, a lakás ajtó is egy 11 számjegyű biztonsági kóddal nyílik. Eléggé be van biztosítva.
Nurainivel érdekes témákról beszélgettünk, többek között az alábbiakról.
Délkelet-ázsiai unió?
Megkérdeztem a hostom, hogy mit gondol arról, hogy vajon megalakulhatna-e egy az EU-hoz hasonló együttműködés DK-Ázsiában. Nagyon érdekes volt az észrevétele. Úgy gondolja, hogy egy turisztikai jellegű együttműködés biztos meg fog valósulni (pl. közös vízum), de soha nem lesz közös piac a dk-ázsiai országokban. Szerinte ennek az az oka, hogy a régió országai nagyon különböznek egymástól, teljesen más a történelmük és a vallásuk. Habár az EU-ban is vannak bizonyos kulturális különbözőségek a tagországok között, de összességében hasonló történelemmel illetve vallással rendelkezünk, ami megkönnyíti a kommunikációt. Szerinte a dk-ázsiai országok nem értenék meg egymás véleményét és nézőpontját.
A régióból egyedül a Fülöp-szigetekről gondolja azt, hogy ők képesek lennének az együttműködésre más országokkal, de Thaifölddel, Laosszal, Vietnammal és Indonéziával nem tudna elképzelni szorosabb gazdasági viszonyt. Az első három esetet még értem is, de Indonéziát furcsállottam, hiszen majdnem ugyanazt a nyelvet beszélik (eltekintve a különböző lokális nyelvektől), mint a malájok. A hostom szerint Indonézia annyira diverz, az egyes szigeteken élők hamarabb tartják magukat pl. balinéznek, jávainak, szumátrainak, stb, hogy még egységes nemzetként sem tudnak gondolkozni. Nem látják az előnyét az országszerveződésnek sem, így egy dk-ázsiai uniónak meg végképp nem értenék a lényegét. Példának azt említette, hogy külsőre a dk-ázsiaiak se nagyon tudják egymást megkülönböztetni, így sokszor előfordult már vele, hogy Thaiföldön thainak nézték és az eladó thaiul beszélt hozzá vagy Vietnamban vietnaminak hitték. Indonéziában viszont akárhol járt, mindenhol angolul beszéltek hozzá, annak ellenére is, hogy kinézetre ők hasonlítanak leginkább hozzájuk. Nem beszélve arról, hogy ha indonézul beszélnének azt is megértené, hiszen a két nyelv nagyon hasonlít egymásra. Szerinte ennek az az oka, hogy Indonéziában egy másik szigetről származót is idegennek, külföldinek néznek.
Azt is megtudtam, hogy miért kell a nyugat-malájoknak Borneóra útlevél.
A Maláj Föderáció, ami a jelenlegi Nyugat-Malajziának felel meg, 1957-ben lett független a brit gyarmatosítóktól. Malajzia, mint ország 1963-ban lett kikiáltva Szingapúr, a borneói államok, Sabah és Sarawak csatlakozásával. Borneó különböző feltételekkel csatlakozott, többek között meghatározták, hogy szeretnék kontroll alatt tudni, hogy ki lép be a területükre, ezzel védve a helyiek munkalehetőségeit. Ezt a korábbi föderáció elfogadta, így a nyugat-malájoknak mai napig útlevél szükséges a borneói utazáshoz, a borneóiak viszont szabadon mozoghatnak az országon belül. Szingapúr pedig ’65-ben kivált Malajziából és saját államot alakított.
2017. február 8.
Kuala Lumpurt már csak a találkozások városának fogom hívni, hiszen mind a két alkalommal, amikor itt jártam, rámírt valaki, hogy ő is épp a városban tartózkodik, találkozzunk. Múltkor az egyik ismerősöm keresett meg, aki épp az egy hónapos hátizsákos utazása után tartott haza, majd a születésnapomkor ismerkedtem meg teljesen véletlenül magyarokkal, most pedig két utazóblogger írt rám, hogy fussunk össze; Levente (http://www.mixtreme.hu/) és Rita (http://sargaruhaslany.com/).
Ez a kis kuala lumpuri megálló most igazán jól esett. Az eddig meglátogatott délkelet-ázsiai helyszínek közül KL tűnik a legélhetőbbnek. Viszonylag jó a tömegközlekedés, (még ingyenes buszok is járnak a városban, amit Leventétől tudtam meg – a nem számokkal, hanem színekkel jelölt járatok azok), kiválóak az ételek a maláj, a kínai és az indiai konyha keveredésének köszönhetően, továbbá az emberek angoltudása sem egy hátrány.
 |
| a megunhatatlan roti |
A CS hostom egy kicsit aggódik az ország politikai helyzete miatt, szerinte a jelenlegi miniszterelnöknek túl nagy a hatalma és attól tart, hogy a jövőben újra meg fogják választani. Szerinte állami pénzek kerülnek magánszámlákra és az ország gazdasági helyzete folyamatosan romlik. Nekem egyébként a három eddig meglátogatott ország közül (Thaiföld, Malajzia, Vietnam) mindenképp Malajzia tűnik a legfejlettebnek, a régióban csak Szingapúr áll jobban gazdaságilag. Rengeteg külföldi vendégmunkás dolgozik országszerte, többek között Pakisztánból, Bangladesből és a Fülöp-szigetekről érkeznek munkavállalók. Az utcákat járva sok expatnak tűnő embert is láttam, akiket valószinűleg az otthoni munkáltatójuk helyezett át Kuala Lumpurba. Nuraininek a Shellnél is rengeteg európai, illetve amerikai kollégája van.
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.
.jpg)
