Booking.com

2018. szeptember 17.

Flóra már harmadjára kér fizetés nélküli szabadságot a munkahelyén, hogy utazhasson. Így csináld utána te is! - Interjú

Flóra már kétszer is kilépett egy kis időszakra a projektvezetői állásából, hogy elindulhasson az El Caminón, illetve jógát tanulhasson Indiában. Idén már a harmadik fizetés nélküli szabadságát tervezi ugyanannál a vállalatnál. Most elárulta nekünk ő hogyan csinálta. 

1. Hova és mennyi időre akartál elutazni? Hogyan jött az ötlet, hogy fizetés nélküli szabadságot kérsz?

Először 2015-ben kértem fizetés nélkülit, akkor Spanyolországba utaztam az El Caminóra. 20 napra mentem, abból összesen 10 nap volt fizetés nélküli a többi rendes szabadnap. Az életem egy olyan időszakát éltem, amikor azt éreztem, hogy egyedül kell töltenem egy kis időt. Az El Caminót már régen kiszemeltem és jó választásnak tűnt erre a célra. Akkor azért kértem ki a fizetés nélkülit, mert ezt az utat az indulás előtt kb. 3 héttel találtam ki és már nem volt annyi szabadságom, így egészítettem ki.

Másodszorra 2017-ben kértem ki újra, ekkor Indiába utaztam 2 hónapra. Erre már tudatosan készültem és az év elején tájékoztattam a feletteseimet, hogy ezt tervezem és végig a két hónap alatt fizetés nélkülin szeretnék lenni. Ez már egy nagyon átgondolt út volt, mind anyagilag, mindig pedig a munkáim szempontjából.

Jelenleg a harmadik ilyen utamat szervezem most 2018-ban 1 hónapot kértem ki, és kaptam rá engedélyt. : )


2. Miért nem mondtál föl?

Alapvetően szeretem a főállásomat, a vállalkozásomat pedig pláne. Az előbbi a biztonságot és az alapot nyújtotta a vállalkozás kezdeteiben és jelenleg is a jövőmet alapozom meg vele. Az utóbbi pedig a „szerelemgyerekem”. Őszintén egyszer futott át az agyamon, hogy felmondok, akkor amikor arra gondoltam, hogy nem engednek el Indiába… Szóval az volt a tervem, hogy nem állást vagy várost vagy országot szeretnék váltani, hanem egyszerűen csak szükségem van olyan időszakokra, amikor nem dolgozom. Amikor önmagammal vagyok, összegzem az elmúlt időszakom és utána visszatérve megyek tovább az utamon.

3. Milyen területen és beosztásban dolgozol?

Főállásban egy multinacionális cégnél dolgozom, karbantartási területen vagyok projektvezető. Emellett másodállásban van egy vállalkozásom, egy jógastúdióm. Itt egyrészről vezetem és szervezem a stúdió életét, másrészről pedig jógaórákat és tanfolyamokat tartok.

4. Mióta álltál alkalmazásban, amikor kikérted a fizetés nélküli szabadságot?

2013 óta dolgozom ennél a cégnél, szóval az első alkalommal 2 éve, a második alkalommal pedig 4 éve.


5. És mikor indult a vállalkozásod?

2016-ban kezdtem.

6. Hogyan tálaltad az ötleted a főnököd elé és mi volt a reakciója? Megkaptad a kért időszakot?

Az első alkalommal nagyon féltem. A cégnél nem volt megszokott, hogy ilyen magán jellegű pihenésre vagy „nyaralásra” akárki kikérné a fizetés nélkülit (általában akkor szokták, ha valami negatív történés van az életben). Sőt multinacionális cég révén van egy gyönyörű formanyomtatványunk, amit még a gyárigazgatónak is alá kell írni, például a HRL osztály vezetője mellett. Szóval ezt látván kicsit megijedtem, de úgy döntöttem azzal nem veszíthetek semmit, ha megpróbálom, maximum nem engednek el. Az akkori főnököm meglepően jól reagált, kiderült, hogy a legjobb barátja is járt az El Caminón és bíztatott. Sőt, utólag elárulta, hogy látta rajtam, hogy mennyire szükségem van rá, így ezért volt ennyire partner a helyzetben. A történet vicces része, hogy utána felhívott a gyárigazgató asszisztense, hogy ő még ilyet nem látott és nagyon bátor vagyok, támogat mindenben, segít áttolni a papírt az embereken : ). Szóval megkaptam az első ilyen szabim.
Második alkalommal jó előre szóltam, akkor már minden felettesem tudta, hogy mennyire nagy szerepet játszik és milyen fontos az életemben a jóga, így azzal a kikötéssel, hogy arra a két hónapra megszervezem, hogy ki helyettesít és hogy visszajövök ismét elengedtek.


7. És az ügyfeleidnek hogyan adtad elő? Ők mit szóltak?

Én ezt úgy fogtam fel, hogy miattuk is megyek. A jógában azt gondolom, abból tudunk igazán segíteni másoknak, ha önmagunkat fejlesztjük és tanulunk. Én ezért mentem ki. A tudást pedig hoztam haza nekik is, megosztani, együtt fejlődni tovább. Ezt a gyakorlók is átlátták, szóval inkább izgatottan álltak ahhoz, hogy mit látok, tanulok, hallok kint. Végig követték az utamat és örömmel vártak haza.

8. Voltak valamilyen aggályok a főnököd és a HR részéről?

A feletteseim részéről semmi, végig bíztak bennem. Azt erősítették, hogy jó munkaerő vagyok és várnak vissza. A HRL-ről volt egy két megjegyzés, amit visszahallottam, de ezek nem voltak mérvadóak. Nálunk a hangsúly a feletteseken van, hiszen akkora a cég, hogy csak ők tudnak releváns döntést hozni egy ilyen ügyben.


9. Attól nem féltél, hogy az ügyfeleid átpártolnak másik jóga stúdióhoz és mindent elölről kell majd kezdened, amikor hazajössz?

Őszintén? Egyáltalán nem. Annyi nehézséggel kellett már szembe néznem, hogy nagyobb a kitartásom és a bizonyosság abban, amit csinálok, mint a félelmeim. Borsod megyében nem egyszerű egy jóga stúdiót vezetni, főleg nem akkor, ha nem a fogyasztói társadalom igényeinek szeretnél megfelelni. Pont emiatt a szemléletem miatt inkább hosszútávú és kitartó közösség és gyakorlói kör alakult ki, akik önmagukért gyakorolnak, az én személyem csak maximum támogató szerepben van. Ők nem tűnnek el 2 hónap alatt, és persze nem is voltak jógaórák nélkül hagyva. Amikor kimentem már volt két alkalmazottam.

10. Ki látta el addig a munkádat, amíg te utaztál?

Van két gyakornokom, őket bíztam meg, hogy helyettesítsenek. Nem volt nehéz dolguk, mert pl. a két hónapos utamba belesett a karácsony és újévi időszak, ami nálunk inkább 1 hónapos a sok leállás és leltár miatt, így kevesebb és jobban szervezhető a munka.


11. Volt bármilyen feladat a vállalkozásodban, amit szintén hátra kellett hagynod valakire? 

Igen. Egyrészről a jógaórákat nem hagytuk abba teljesen, csökkentett óraszámmal ugyan, de üzemelt a stúdió. Adminisztrációs és számlafizetési ügyeket pedig az egyik alkalmazottamra és Édesanyámra hagytam itthon. 

12. Utazás után ugyanabba a pozícióba kerültél vissza?

Igen.

13. Lojálisabb munkavállaló lettél utána? Még mindig ennél a cégnél dolgozol?

Persze és igen. Én teljes mértékben azt éltem meg, hogy támogatnak és megbecsülnek. Figyelembe veszik az életem privátabb oldalát, és értik, hogy valaki nem attól lesz jó munkavállaló, hogy odaláncoljuk valahova.


14. Adott valamilyen pluszt a karrieredhez is az utazás?

A főállásomban csak annyit, hogy még motiváltabb lettem ott maradni. A vállalkozásom szempontjából nagyon sokat. Az első utamon ért meg bennem és jutottam el odáig, hogy elkezdem az egészet. Az indiai utamon, pedig felbecsülhetetlen dolgokat tanultam, egyrészt magamról, másrészt olyan tudást kaptam, amit azóta is próbálok átadni a tanítványaimnak. Ezért megyek vissza idén is.

15. Utazás után mi történt az ügyfeleiddel? Visszatértek hozzád vagy volt, akit elvesztettél?

Az ügyfélkör maradt, a gyakorlók teljesen jól vették azt a két hónapot. Az egyik alkalmazottamat veszítettem el. Azt hiszem ebben nem csak ez a két hónap részemről, hanem a saját önismereti útja az ő részéről is szerepet játszott. Most már sosem tudom meg, hogy ő maradt-e volna ha nem hagyok itthon rá két hónapig egy kicsit több feladatot, mint a jelenlétemben. Mindenesetre tanultam belőle.


16. Hogy érzed, jól döntöttél, hogy bevállaltad a fizetés nélküli szabadság kéréseket és az utazást?

Mindenképpen. Most már azt érzem, hogy szinte minden évben 1 hónap kötelező pihenést és lassítást fogok betervezni, jót tesz minden szempontból.

17. Mit gondolsz, milyen előnyei vannak a fizetés nélküli szabadságnak a felmondással szemben (mind a munkáltató, mind a munkavállaló szemszögéből nézve)?

Munkavállaló szempontjából első sorban az, hogy biztonságba érkezel haza és tudod folytatni a munkád, amit elkezdtél. Továbbá, hogy igazán megbecsültnek érzed magad, tudod hogy megértenek és figyelnek rád.

Munkáltató szempontjából, hogy még motiváltabb és lojálisabb lesz ettől a dolgozó. Hosszabb távon kitart egy ilyen cég és főnök mellett.


18. Meg mernéd lépni ezt a kérést ugyanannál a vállalatnál még többször is vagy az már túlzás?

Már megléptem. Sőt évente meglépném. Azt gondolom, hogy nem szabad félni és ezzel bekorlátozni magunkat. Ha a másik oldalon is partnerként kezelnek, akkor ez nem okozhat problémát.

19. Mit tanácsolnál azoknak, akiknek hasonló terveik vannak?

Azt, hogy mindenképpen valósítsák meg, merjék felvállalni önmagukat és a vágyaik. Sokkal egészségesebbek és magabiztosak lesznek utána. Az egyik nagyra becsült tanárom mondta, hogy az emberek önbecsülése ott megy el, hogy sok mindent elkezdenek és nem fejezik be. Én ugyanezt gondolom az álmodozással kapcsolatban. Ha sokat álmodozunk, de soha nem valósítjuk meg őket, akkor nagyon boldogtalanná válnak a mindennapok. Szóval hajrá mindenkinek, legyenek az álmokból valódi tapasztalatok és csodák.

***

Ha ellátogatnál Flóra jóga stúdiójába, akkor keresd föl az alábbi honlapokat!




***

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!