16. nap
A tegnapi rövid városnézés után aznap tovább folytattam Sevilla felfedezését. A városnézést a katedrálissal kezdtem, ahol épp mise zajlott, mivel aznap pont vasárnap volt. A sevillai katedrális szerepel az UNESCO Világörökség listáján és egyébként ez a világ legnagyobb gótikus stílusban épült temploma, illetve szintén világviszonylatban a 3. legnagyobb katedrális címet is magáénak tudhatja (1. a vatikáni Szent Péter Bazilika, a 2. pedig Brazíliában található).
 |
| A sevillai katedrális monumentális épülete |
A következő célpontom a torreádor aréna volt, ami Spanyolország legrégebbi és a világ egyik leglátogatottabb arénája. Az arénát és a múzeumot csak csoportosan lehet megtekinteni egy csoportvezető kíséretében, aki a látogatás alatt angol és spanyol nyelven ismerteti az aréna múltját és jelenét. Szerintem a külföldieknek - többek között nekem is - fura lehet ez az egész esemény és sajnálja szegény bikát, de az aréna látogatása után végül talán elfogadja, hogy ez is egy hagyomány, habár tény, hogy nem valami humánus dolog egy élőlényt szórakozásból megölni, de legalább nem hagyják sokáig szenvedni az állatot.
A bikaviadalokra külön erre a célra tenyésztik a bikákat, akiket az esemény előtt pár nappal már bent tartanak az arénában és "felkészítik" a viadalra. Egy viadalon 6 bika veszt részt és 1 bikával maximum 20 percig lehet küzdeni, utána le kell döfni. A matador végül dönthet úgy is, hogy megkegyelmez az állatnak, de ilyen eset nagyon ritkán szokott előfordulni. A bika húsát sokszor jótékony célra fordítják, - na, ez mondjuk szimpatikus - vagy pedig éttermeknek adják el. Volt, aki megkérdezte, hogy hány matador halt már meg itt a sevillai arénában. A pontos válaszra már nem emlékszem, csak arra, hogy a csoportvezető lány szerint nem olyan veszélyes egy bikaviadal, mint ahogy azt a közvélemény gondolja és nagyon kicsi az esélye annak, hogy a matador az életét veszti. Akit jobban érdekel a bikaviadal történelme és az esemény pontos menete az itt tud még több információnak utána nézni.
Miután kijöttem az arénából egyre csak gyűltek az égen a szürke felhők. A következő célpontom a Plaza de Espana volt, úgyhogy elindultam a folyó mentén, viszont a Torre del Oro-t elhagyva út közben épp lecsapott a vihar. Kb. 10-15 fokot hűlt előző naphoz képest a levegő, az eső pedig úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Persze én olyan "szerencsés" voltam, hogy pont papucsban indultam el várost nézni, de legalább meg tudtam húzni magam egy fagyizó napellenzője alatt.
Pár perc után csillapodott az eső és végre el tudtam indulni a tér felé. Az úton még hömpölygött a hirtelen lezúdult víztömeg, úgyhogy a talpam majd szét fagyott a papucsban. Ekkor még csak kora délután körül járt az idő, de gondoltam a Plaza de Espana után visszamegyek a hostelba és aznap már nem nézek meg semmi mást ilyen időjárási viszonyok között.
Amikor odaértem a térre, pont akkor kezdett el újra esni az eső, de ott már könnyű volt keresni egy fedett helyet. A Plaza de Espanat az 1929-es Ibero-Amerikai kiállításra építették 1928-ban neoreneszánsz stílusban. Manapság többnyire állami hivatalok kaptak helyet a tér épületeiben.
Miután körbesétáltam a teret úgy gondoltam, hogy akkor itt lesz a nap vége, úgyhogy elindultam vissza a hostelem felé (ami kb. 2,5 km-re volt), de az eső megint közbe szólt. Először egy metrómegállóban kellett 1-1,5 órán keresztül dekkolnom, majd pedig pár 100 méter megtétele után a katedrálisnál szintén eleredt az eső. Ekkor már alig vártam, hogy visszaérjek a hostelba.
Sajnos mindent nem tudtam megnézni a városban, például a folyó túloldalán egyáltalán nem jártam, de ha esetleg valamikor újra erre járnék, - ami könnyen előfordulhat, mert tetszett a város hangulata és Andalúziát egyszer jó lenne jobban megismerni - akkor legalább lesz még mit felfedezni.
Hasznos linkek:
Aznapi költéseim:
Az utazási beszámoló Malagáról itt folytatódik.
 |
| A csoportvezető lány az alkalomhoz illő ruhában vezeti körbe a látogatókat és érdekes információkat mond el az arénáról |
A bikaviadalokra külön erre a célra tenyésztik a bikákat, akiket az esemény előtt pár nappal már bent tartanak az arénában és "felkészítik" a viadalra. Egy viadalon 6 bika veszt részt és 1 bikával maximum 20 percig lehet küzdeni, utána le kell döfni. A matador végül dönthet úgy is, hogy megkegyelmez az állatnak, de ilyen eset nagyon ritkán szokott előfordulni. A bika húsát sokszor jótékony célra fordítják, - na, ez mondjuk szimpatikus - vagy pedig éttermeknek adják el. Volt, aki megkérdezte, hogy hány matador halt már meg itt a sevillai arénában. A pontos válaszra már nem emlékszem, csak arra, hogy a csoportvezető lány szerint nem olyan veszélyes egy bikaviadal, mint ahogy azt a közvélemény gondolja és nagyon kicsi az esélye annak, hogy a matador az életét veszti. Akit jobban érdekel a bikaviadal történelme és az esemény pontos menete az itt tud még több információnak utána nézni.
 |
| Bal alsó kép: Itt tartják a bikákat a viadal előtt, jobb felső: ezen a kapun engedik be a bikát az arénába |
Miután kijöttem az arénából egyre csak gyűltek az égen a szürke felhők. A következő célpontom a Plaza de Espana volt, úgyhogy elindultam a folyó mentén, viszont a Torre del Oro-t elhagyva út közben épp lecsapott a vihar. Kb. 10-15 fokot hűlt előző naphoz képest a levegő, az eső pedig úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Persze én olyan "szerencsés" voltam, hogy pont papucsban indultam el várost nézni, de legalább meg tudtam húzni magam egy fagyizó napellenzője alatt.
 |
| Bal képen a Torre del Oro, jobb képen pedig a folyó túloldala látható |
Pár perc után csillapodott az eső és végre el tudtam indulni a tér felé. Az úton még hömpölygött a hirtelen lezúdult víztömeg, úgyhogy a talpam majd szét fagyott a papucsban. Ekkor még csak kora délután körül járt az idő, de gondoltam a Plaza de Espana után visszamegyek a hostelba és aznap már nem nézek meg semmi mást ilyen időjárási viszonyok között.
Amikor odaértem a térre, pont akkor kezdett el újra esni az eső, de ott már könnyű volt keresni egy fedett helyet. A Plaza de Espanat az 1929-es Ibero-Amerikai kiállításra építették 1928-ban neoreneszánsz stílusban. Manapság többnyire állami hivatalok kaptak helyet a tér épületeiben.
 |
| A Plaza de Espana |
Miután körbesétáltam a teret úgy gondoltam, hogy akkor itt lesz a nap vége, úgyhogy elindultam vissza a hostelem felé (ami kb. 2,5 km-re volt), de az eső megint közbe szólt. Először egy metrómegállóban kellett 1-1,5 órán keresztül dekkolnom, majd pedig pár 100 méter megtétele után a katedrálisnál szintén eleredt az eső. Ekkor már alig vártam, hogy visszaérjek a hostelba.
 |
| A katedrális egyik vízköpője viszont jól nézett ki :) |
Sajnos mindent nem tudtam megnézni a városban, például a folyó túloldalán egyáltalán nem jártam, de ha esetleg valamikor újra erre járnék, - ami könnyen előfordulhat, mert tetszett a város hangulata és Andalúziát egyszer jó lenne jobban megismerni - akkor legalább lesz még mit felfedezni.
Hasznos linkek:
- Katedrális belépőjegy információ itt vagy itt található (sajnos csak spanyolul)
- Torreádor aréna belépőjegy információ itt található (szintén csak spanyolul)
- Szállásom (tipikus andalúz épületben): Trotamundos hostel
Aznapi költéseim:
- belépő a torreádor arénába 4 euró
- kávé 1 euró
- kaja 2,57 euró
Az utazási beszámoló Malagáról itt folytatódik.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!
.jpg)
