2014. december 22.

Villámlátogatás Grúziában 2. rész

A beszámoló első része itt olvasható.

A teljes út költségvetése a bejegyzés alján található.

2. nap

Reggel újra a házi bácsi házi likőrjével kezdtük a napot. Megint meg kellett innunk 2 felest, úgyhogy aznap délelőtt sem volt gondunk a hideggel. Már értem miért isznak annyit az oroszok vagy a finnek... :D

Reggelinket egy utcai pékség ablakában szereztük be. Érdemes kipróbálni ezeket a péksüteményeket (pl. khatchapuri, lobiani). Aki szereti a fűszeres, húsos, babos ételeket, annak biztosan ízleni fognak.

Lobiani, a babbal töltött kenyér. Kép forrása: http://georgiaabout.com/

Tbiliszi metróhálózatán is olyan rendszer működik mint pl. Marseille-ben vagy Portóban, hogy venni kell egy kártyát, amire rá kell tölteni a menetjegyet. Egy út átszámítva kb. 70 Ft.

A napot a várhoz közlekedő felvonóval kezdtük, mely egy útra 140 Ft-ba került. A felvonóra érvényes jegyet szintén arra a kártyára kell feltölteni, mint amire a metró jegyet is. 

A vár felől nagyon szép kilátás nyílik a városra. Ott található a Kartlis Deda szobor is, ami egy grúz nemzeti viseletben lévő nőt ábrázol. A szobor 20 méter magas és alumíniumból készült. Bal karjában egy borral teli tálat tart, mellyel a barátként jött népeket üdvözli, a jobb kezében pedig egy kardot fog, mellyel az ellenséget fogadja. 

A várhoz gyalog is fel lehet sétálni, de a felvonó használata esetén sem kell mélyen a pénztárcánkba nyúlni

A vártól nem olyan messze szintén egy templom áll, melyet nem csak a belső teréért, de az onnan nyíló panorámáért is érdemes felkeresni. Igazából már nem is tudom követni, hogy hányadik templomot néztük meg, de ha már ott van az ember Tbilisziben, akkor egy-két templomra nem szabad sajnálni az időt, mivel ez is beletartozik a helyi kultúrába. Ezen felül szépek belülről a freskók és itthon egyébként se láthatunk ilyen régi ortodox templomokat. 

A vár alatt található egy botanikus kert, ahova pedig 150 Ft volt a belépő. Nagyon sok esküvői fotózást láttunk a városban, itt a kertben is épp egy fotózásba botlottunk. Tbiliszi utcáit járva rengeteg esküvői ruhaszalonra lettünk figyelmesek, és az az érdekes, hogy egytől egyig mindegyikben voltak ügyfelek még ilyenkor novemberben is. A menyasszony és a násznép női tagjai nagyon csicsás öltözéket viselnek, és marha magas sarkú cipőben tipegnek.

A botanikus kerttől pár lépésre fekszik a fürdő és egy szép csempedíszítéses arab mecset is.

Bal alsó képen a botanikus kert őszi színekben pompázik, jobb alsón a mecset,  jobb felsőn pedig a fürdő épülete látható

Ebédre beültünk egy étterembe, barátnőm egy grúz levest én pedig khinkalit választottam. 5 db khinkaliért fizettem 600 Ft-ot, amivel teljesen jól laktam. Elvileg 5 különböző ízesítésű khinkalit kóstoltam meg, habár ezek közül csak 3-at tudtam megkülönböztetni egymástól. Volt egy gombás spenótos, egy húsgombócos, amibe még húslevest is tettek, a harmadikra pedig már nem emlékszem. A többi szintén húsgombócos volt, talán az lehetett a különbség, hogy más-más állat húsából készült. A tészta al dente, de finom.

Khinkali, húslevessel, hússal, gombával, spenóttal töltött grúz tésztaféleség

A nap végén megtekintettük Grúzia legnagyobb katedrálisát, melyet egyébként nem olyan régen építettek. A katedrális fele menet át kellett kelnünk egy 4 sávos úton, ami elég ijesztőre sikeredett, mivel száguldoztak az autók és soha nem akartak elfogyni. Előttünk egy bácsika fogta magát és két sávon át is haladt, pár másodperce megállt az út közepén, majd amikor szabad lett a másik oldalról, már ott is volt a túloldalon. Nekünk valahogy nem jött össze ilyen könnyedén...Legalább 5 percet álltunk az út közepén, úgy, hogy mindkét irányból vagy 70-nel mentek az autók...Először viccesnek tűnt a helyzet, de fél perccel később már inkább félelmetesnek, de végül sikerült nekünk is épségben átkelnünk. Már épp kezdett besötétedni, úgyhogy a katedrálishoz vezető út nem tűnt valami bizalomgerjesztőnek.  

A katedrális és az azt körülölelő kert szintén nagyon szépen karban van tartva. Nagyon sokan voltak fenn a templomban, nem csak az idősebb generáció közül, hanem fiatalok is. Amikor visszafele sétáltunk a városba, három, nagyjából velünk egy idős vagy talán még fiatalabb fiú haladt előttünk, akiket már a templomban is láttunk. Felsétáltak egy imára, majd pár perc után visszamentek a városba. Azt vettük észre, hogy Grúziában nem csak a misére járnak az emberek a templomba, hanem csak úgy egyébként is.

Grúzia legnagyobb temploma

Este tettünk egy jó nagy kerülőt, mire visszaértünk a hostelba, mivel inkább nem akartunk újra bevállalni egy 4 sávos úton való átkelést. Továbbá sötétben nem olyan könnyű kiigazodni a mellékutcákon, melyek egyébként kicsit félelmetesnek is tűntek az esti órákban.

3. nap

Erre a napra a hosteles házi bácsinál befizettünk egy kirándulásra, aki autóval vitt minket a környező látványosságokhoz. Első állomásunk a skanzen volt, ahol a grúz vidéki építészetet ismerhettük meg. Érdekes, hogy voltak olyan házak is, ahol több generáció egy légtér alatt lakott. Bemutatták azt is, hogyan szüretelik a szőlőt, amit Grúziában többnyire egy kerítésre futtatnak föl. Tbilisziben is sok házat látni, ahol egy kis lugast alakítottak ki a kertben. További érdekesség, hogy van egy olyan édességük (churchkela), ami egy dió füzér, melyet egy mustból készült zselébe mártanak. Az utcán több helyen árulják, érdemes ezt is kipróbálni. Először fura, de finom. Egy darab kb. 300-400 Ft-ba kerül.

Churchkhela, egy dió és mustból készült zselé alapú grúz édesség. Kinézete ellenére finom. :) Kép forrása: http://mehtapozer.blogspot.hu/

Tbiliszitől nem messze található a skanzen múzeum

Skanzen után a Jvari kolostor felé vettük az irányt, ami Mtskheta városával szemben lévő dombon található. A kolostor a 6. században épült. A kilátás gyönyörű. 

Jvari kolostól és az onnan nyíló panoráma

Végül utolsó megállónk Mtskheta városa volt, mely az egyik legrégebbi grúz település. Ott is megnéztünk egy templomot. A legtöbb templomban a belépés előtt a fejünkre kellett tennünk a sálunkat, ebben viszont még egy ruhát is magunk köré kellett tekernünk. 

Templom Mtskheta városában

Délután visszamentünk Tbiliszibe, ahol még egy kis sétálással és szuvenír beszerzéssel ütöttük el a nap hátra lévő részét. Szuvenírként én grúz csokoládét, fűszereket és teát vásároltam.

Grúziában általában felfuttatják a szőlőt

4. nap

Az utolsó napunkon már nem csináltunk semmi különöset. Eredetileg úgy terveztük, hogy felmegyünk siklóval arra a hegyre, ahol az óriás kerék és a kilátó van, de az időjárás nem igazán kedvezett, úgyhogy végül elvetettük az ötletet. Az éjszakát Kutaiszi repülőtérre utazás közben a buszon töltöttük, majd következő nap hajnalban indult a gépünk Budapestre.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Összességében egy élménydús utazást tudhattunk a hátunk mögött. Habár elméletileg egy Európához sorolt országban jártunk, ennek ellenére keleti mentalitásba csöppentünk és egy kis ízelítőt kaphattunk a grúz fővárosból és a grúz kultúrából is.

A közlekedés eléggé kaotikus, csak elvétve láttunk közlekedési lámpát. Nagyon gyorsan vezetnek az emberek továbbá nem igazán tartják be a szabályokat sem. A 4 sávból gyakran 5-öt vagy akár 6-ot is csinálnak, attól függően hány autó fér el egymás mellett. A városi buszoknak nincs konkrét menetrendje, illetve a buszmegállókban útvonaltérképet sem lehet találni, melyről kiderülne, hogy melyik járat merre közlekedik. A busz egyébként nem csak a buszmegállóban áll meg, hanem akár le lehet inteni őket az utcán ott, ahol éppen meglátod. 

Az emberek többnyire kedvesnek, barátságosnak és vendégszeretőnek tűntek. Persze vannak kivételek is, de nem olyan arányban, mint amit például Montenegróban tapasztaltam. Ami még meglepő, hogy viszonylag jól beszélnek angolul, legalábbis a fővárosban. Volt olyan eset, amikor egy közép korú jegyeladó néni a metrónál tök jól elmagyarázta, hogyan működik a helyi metró rendszer. Pesten lehet nehezebb dolga akad egy külföldi turistának...

Grúzia csak egy kis szeletét láttuk, de egyáltalán nem zárkózom el attól, hogy egyszer még visszatérek az országba és megnézem a hegyeket és a tengerpartot is, de az biztos, hogy erre nem valamelyik téli hónapban kerül majd sor.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az utazás költségvetése: /Utazásunkkor 1 euró kb. 2 grúz lárinak felelt meg./

szállás: 60 GEL
élelmiszer (utcai péksütemény, szupermarket, olcsó étterem): 28,05 GEL
belépők: 7 GEL
metró, sikló: 5,5 GEL
ajándékok: 17,4 GEL
kirándulás Mtshketába a hosteles bácsival: 20 GEL
egyéb (térkép, WC): 2 GEL
repülőtér és Tbiliszi közötti transzfer: 20 GEL

Összesen: 159,95 GEL ~ 79,97 EUR ~ 24.000 HUF

oda-vissza repülőjegy: 12180 Ft

Amint írtam végül helyben vásároltam egy új repülőjegyet haza fele, ennek az ára: 60 EUR ~ 18000 Ft volt. Ez a tétel sajnos az én hülyeségem rovására írható.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kinek ajánlom Tbiliszit?
  • Aki már Európán belül több helyen is járt, viszont most valami különlegesre vágyik
  • Aki olcsón szeretné kihozni az utazását
  • Aki nem ijed meg a kaotikus (tömeg)közlekedéstől
  • Aki érdeklődik a történelem és a múzeumok iránt
  • Aki érdeklődik a keleti kultúrák iránt
  • Aki szereti a fűszeres ételeket
  • Aki érdeklődik az ortodox vallás és templomok iránt
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Te jártál már Tbilisziben vagy valahol máshol Grúzián belül? Neked hogy tetszett? Írd meg a bejegyzés alatt kommentben, mivel nagyon kíváncsi vagyok a te véleményedre is. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is! 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése