2014. december 17.

Barangolás a Szászföldön 1. rész, Segesvár és Brassó

Az út előzményei itt olvashatóak.

4. nap

Reggel a csoport haza indult, engem pedig ismerőseink bevittek Marosvásárhelyre a buszvégállomásra. A szászföldi kirándulásom első célpontja Segesvár volt.

A Szászföldet egykoron németek lakták, míg az 1900-as évek második felében Ceaușescu el nem adta őket Németországnak. Habár a magyar lakosság aránya manapság alacsony, de mégis találhatunk magyar vonatkozású emlékeket is. Napjainkban a régió elsősorban a nyugati turisták legkedveltebb célpontja Romániában.

Szállást nem foglaltam előre, hanem az utazásom előtt feljegyeztem az olcsó segesvári, brassói és nagyszebeni hostelek címeit. Ha valaki szintén tömegközlekedés igénybevételével fedezné fel a környéket, akkor a buszmenetrendet szerintem fölösleges előre keresgélni, mivel nem biztos, hogy az interneten található menetrend összhangban van a valóssal. A legegyszerűbb a helyszínen megérdeklődni. A nagyobb városok között viszonylag gyakran közlekednek buszok.

Segesváron a szállás keresés elég könnyen ment, hamar megtaláltam a felírt címek közül az egyiket. Egy étterem mellé kialakított hostelben (Burg Hostel) szálltam meg. Nem tudom, hogy pontosan hol, de valószínűleg ebben a hostelben csípett meg valamilyen rovar, talán ágyipoloska. A távozásom utáni nap vettem észre, hogy tele van a karom piros csípésekkel. Ezen kívül más problémám nem volt a szállással. Egy éjszaka átszámítva kb. 10 euróba került. Mivel rajtam kívül alig voltak vendégek, ezért egy külön szobában lakhattam.

Segesvár várfallal körbevett óvárosa, a macskaköves utcái és színes házai nagyon elragadóak. Az óváros szép állapotban van, nagyon hangulatos a szűk kis utcákban sétálgatni. Egyébként a történelmi városrész nem olyan nagy, úgyhogy akár fél nap is elegendő a megtekintésére. 

Segesvár hangulatos utcácskái

Színekben nincs hiány

A segesvári diákoknak ezt a lépcsőt kellett megmászniuk minden nap az iskolába menet, innen jött a diáklépcső elnevezés

Segesvárról a legtöbb magyarnak először Petőfi juthat az eszébe, hiszen a költő a segesvári csata után vesztette életét. A külföldi turistákat pedig inkább Drakula, azaz Vlad Tepes, a havasalföldi fejedelem emlékezteti a városra, aki Segesvár szülötte volt. Ezt a drakula mániát persze a szuvenírboltosok ki is használják, lépten nyomon belebotolhatunk valamilyen drakulás vagy vámpíros ajándéktárgyba.

Petőfi szobra Segesváron

Miután visszamentem a szállásra, akkor vettem észre, hogy a pincér srác, akivel idáig angolul beszéltem, valószínűleg magyar, mivel nagyon magyaros név szerepel a kötényére helyezett névjegytábláján. Végül kiderült, hogy tényleg magyar és azt tanácsolta, hogy Segesváron először inkább a magyar nyelvvel próbálkozzak, hiszen viszonylag sok magyar él a városban. Azért ez egyfelől jó és másrészről fura érzés is, hogy ilyen messze járok a magyar határtól és magyarul tudok kommunikálni...

5. nap

Következő nap tovább indultam Brassóba, ami kb. 2-2,5 órás buszútra van Segesvártól. A 20. században Brassóban több magyar élt, mint román, manapság viszont megfordult ez az arány és a lakosság csak kb. 8-10 %-a magyar nemzetiségű.

Akkor tűnt föl, hogy Segesvárnál ez már sokkal nagyobb város, amikor már 1 órája gyalogoltam a vasútállomástól, de még mindig nem értem el a belvárost. Szállást a sétálóutcán találtam (Centrum House Hostel), mellyel teljes mértékben meg voltam elégedve. Egy éjszaka ára 8-10 euró között mozgott. Végül két éjszakát maradtam. 

A recepciós lány nagyon segítőkész volt, segített megtervezni a programom és ajánlott egy olcsó önkiszolgáló étkezdét (Brasovia) is, mely a főtértől nem messze található. Az étel finom és tényleg kedvező áron kínálták.

A főtéren épp magyar napok zajlottak, erdélyi magyarok árultak magyar ételeket, sütiket, fából készült termékeket, mézet és egyéb háztáji termékeket. Föl is tankoltam egy finom, ropogós kürtöskaláccsal, mely nem volt olyan drága, mint például otthon valamilyen hagyományőrző vagy falusi rendezvényen. Kb. 600 Ft-ba került, otthon pedig előfordul, hogy 1300-1500 Ft-ot is elkérnek érte.

Brassó történelmi városrészét szintén városfal veszi körbe, viszont sokkal nagyobb területen, mint Segesváron. Én először a felvonóval kezdtem a városnézést, mely a Tampa hegyre vezet fel. Habár kicsit borongós, szürke idő volt, ennek ellenére a kilátásért még így is megérte felmenni. 

Brassót nem csak várfal, de dombok és hegyek is körülölelik

A felvonó után sétáltam az óvárosban, megnéztem a Katalin-kaput és a város bástyáit, a fekete tornyot és a fehér tornyot. A fekete és a fehér torony alatt egy kis patak csordogál, ahol könnyen el lehet vonulni a város zajától, mivel egy hangulatos zöld övezetet alakítottak ki. 

A városfal mellett csordogáló patak menti zöldövezetben jókat lehet sétálni

A Fekete-templomot csak kívülről néztem meg. Egyébként ez a legnagyobb gótikus templom Erdélyben, a második pedig a kolozsvári

Brassó legszűkebb utcája

Este a hostelben találkoztam egy izraeli párral, akik meginvitáltak a következő napi kirándulásukra, továbbá egy német és egy francia fiúval is, akik pedig Bukaresten találkoztak egy hostelban és onnan együtt utaztak Brassóba. A francia srác Libanonban kezdte az útját, ahonnan átrepült Isztambulba, majd pedig Bulgárián keresztül érkezett Romániába, ahonnan szárazföldön halad tovább Párizsba. A német fiú pedig csak egy rövid kirándulásra jött, mivel talált egy olcsó retúr repülőjegyet Bukarestbe.

A beszámoló folytatása itt olvasható.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése