2014. szeptember 14.

Couchsurfing San Benedetto del Trontoban

Az utazás előző napjáról, Assisiről és a földrengés sújtotta L'Aquiláról itt írtam.

11. nap, ez nem az én napom...


A hangyák

A még előző nap útközben vásárolt kajákat L'Aquilába való megérkezésem után kitettem az asztalra, mivel más tároló helyet nem igazán találtam a szobában. Miután felkeltem és elkezdtem volna reggelizni, azt vettem észre, hogy a zsemlék, sőt a fél asztal tele van hangyával. Tegnap este sikerült eláztatnom a fürdőt, akkor fél órán keresztül próbáltam felitatni a vizet törölközővel és WC papírral, most meg a hangyákat kell eltüntetni, de végül sikerült megoldani a helyzetet. Megettem a megmaradt kajámat, kicsekkoltam, majd átsétáltam a vasútállomásra és megvettem a jegyem Pescaraba.

A galamb

L'Aquila és Pescara között Sulmonában kellett átszállnom. Miközben a peronon ácsorogtam és vártam a vonatra, egyszer csak leszart egy galamb és sikerült pont a hajamat eltalálnia...király...Még jó, hogy volt pár perc a vonat indulásig, így ki tudtam mosni a hajamból.

Pescara

Pescara az Adriai-tenger partján fekszik, Olaszország Abruzzo régiójában. A város viszonylag nagy területen fekszik, viszont pár óra sétálgatás után nem sok látnivalót találtam. Inkább egy tipikus nyaraló központnak mondanám, hosszú homokos tengerparttal, sok hotellel és egyéb vendéglátóipari egységekkel a part mentén. Nekem nem lett a kedvenc helyem, mivel én inkább a vadregényesebb partokat kedvelem, ahol lehet túrázgatni. Pescara tengerpartja inkább strandolásra és napozásra alkalmas. Habár én nem vagyok egy nagy parton fetrengős típus, de végül 1-2 órára azért kifeküdtem, mielőtt indultam volna tovább San Benedettóba.

Pescara hosszan elnyúló homokos partvonala

Pescaraban repülőtér is van

Trenitalia...

Strandolás után visszamentem a vasútállomásra, hogy tovább utazzak San Benedettóba, de persze ekkor sem mehetett minden olyan simán. Sztrájkolt a Trenitalia és csak pár perccel a vonatok indulása előtt derült ki, hogy melyik megy és melyik nem...Végül 2 órát ott dekkoltam, mire el tudtam indulni.

CS élmények

San Benedettóban a vendéglátóm egy örmény lány, Hasmik volt. Amikor küldtem neki a requestet azt írta, hogy akkor tudja csak elfogadni, ha az anyukája vendégei nem pont akkor lesznek ott, mint amikor én is mennék. Megérkezésemkor derült ki, hogy a vendégek is ott vannak. Habár nagyon kedves tőle, hogy nem mondta vissza a felkérésem, de egy kicsit fura volt ez a helyzet. Kiderült, hogy Hasmik nem is az anyukájával él együtt, hanem ő egy külön lakásban lakik 2 utcával arrébb. A vendégek, egy idős orosz házaspár elvileg az anyukája barátai, de Hasmiknál szálltak meg, amit mondjuk nem értettem, hogy miért. 

Hasmiknak még külön programokat is kellett szerveznie az anyukája vendégeinek, úgyhogy este kimentünk együtt egy étterembe megnézni a foci vb döntőt. Kicsit kellemetlen volt, hogy körülöttünk mindenki vacsorázott, mi meg csak foci meccset jöttünk nézni, kaját nem is rendeltünk. Miután leültünk, akkor meg az asztalokat kezdték el tologatni úgy, hogy jól rá lehessen látni a kivetítőre, majd végül inkább odavittek pár széket a kivetítő elé, úgyhogy asztal nélkül maradtunk, így végig a kezemben kellett tartogatnom a cappuccinom. Hasmik meg folyamatosan a telefonját nyomogatta, ami szintén idegesítő volt, mivel nem nagyon figyelt rám, amikor beszéltem hozzá. Amikor meg épp nem telefonozott, akkor pedig erőltetettnek éreztem a helyzetet, hogy na most beszéljünk.

Aznapi költéseim:
  • 7,6 euró vonatjegy L'Aquila - Pescara 
  • 1,8 euró reggeli
  • 2 euró fagyi
  • 1,2 euró kávé
  • 4,02 euró bor ajándéknak
  • 4,7 euró vonatjegy Pescara - San Benedetto del Tronto

A beszámoló itt folytatódik tovább.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése