2015. május 19.

Az első kínai utazó, aki stoppal járja be a világot avagy mire elég napi 2,5 dollár?

2013-ban, amikor Milánóban couchsurfingeltem, a hostom elvitt egy CS meetingre. Ott találkoztam Wei-vel, aki azóta befejezte európai tanulmányait és stoppal járja be a világot. Célja, hogy ő legyen az első kínai utazó, aki körbestoppolja a Földet. A világhálón keresztül sikerült őt a nagy utazása alatt utolérni és egy kicsit kifaggatni a múltjáról, jelenlegi utazásáról és a jövőbeli terveiről. 

               ********

Zsófi: Mit tanultál Kínában?

Wei: Biológiát tanultam biotechnológia szakirányon. Ez nagyon menőn hangzik, nem?

Miért döntöttél úgy, hogy Európában folytatod a tanulmányaidat és miért éppen Hollandiában?

Ó, Hollandiát a bájos időjárás miatt választottam...Na jó nem, csak viccelek...Azért döntöttem Európa mellett, mivel szeretem az európai kultúrát, történelmet és a kontinens változatosságát. A legtöbb szaktársam az USÁ-ban folytatta a tanulmányait, én viszont azon kisebbség között voltam, akik inkább Európát választották. Eredetileg én is az USÁ-ban szerettem volna tovább tanulni, viszont egyik neves amerikai egyetemtől sem kaptam ösztöndíj lehetőséget, ami még inkább megerősítette bennem az elhatározást az európai tanulmányaim mellett. Európából egyedül a Leideni Egyetemtől kaptam pozitív visszajelzést, úgyhogy végül Hollandiában kötöttem ki és azóta sikerült felfedeztem a borzasztó holland időjárást. 

És mit tanultál Hollandiában?

Mesterképzésen orvostudományokat, majd a doktori tanulmányaim alatt az osteosarcoma nevezetű rák genetikájával és sejtbiológiájával foglalkoztam. Ez eléggé furán hangzik, ugye?


Szerinted melyek a legfőbb különbségek a kínai és az európai oktatási rendszer között?

A legfőbb különbség a két rendszer rugalmasságban rejlik. A kínai rendszert kevésbé rugalmasnak látom, mivel rengeteg kötelezettséget határoz meg a diákok számára. Ezzel szemben az európai rendszer több teret és forrást biztosít, illetve jobban engedi a diákokat kibontakozni, kutatni és azzal a területtel foglalkozni, amit választanak, amíg az hasznos a fejlődésükre nézve.

Mennyi időt töltöttél Európában?

6 évet. Ez egy jó hosszú időszak volt.

Nehéz volt hozzászokni az európai életstílushoz az elején?

Persze. Nagyon nehéz volt a kezdetekkor.


Miért volt nehéz? Mik voltak a főbb kulturális különbségek?

A legfőbb akadályt számomra a nyelv jelentette, mivel az angolom nem igazán volt megfelelő szinten, amikor megérkeztem Hollandiába. Számomra egy év kellett, mire keresztüljutottam ezen a nehézségen és végre folyékonyan beszéltem. Habár Kínában is tanultam angolul, sőt még nyelvvizsgát is tettem mielőtt elindultam Európába, viszont a mi oktatási rendszerünk inkább az írásra és az olvasásra koncentrál, nem pedig a beszédre és a hallgatásra. A másik akadály a hollandok és a kínaiak közötti mentalitásbeli különbség volt. A hollandok nagyon közvetlenek. Ha valamiben nem értenek egyet, akkor azt közvetlenül tudatják veled. Nem érdekli őket, hogyan érint ez majd téged. Tulajdonképpen nem foglalkoznak mások érzéseivel, csak a saját magukéval. Individualisták. Kínában ez nem így van. Mi törődünk mások érzéseivel. Ügyelünk arra, hogy ne sértsük meg a barátainkat vagy a kollégáinkat.

Úgy tudom elég sok helyre sikerült eljutnod Európában. Van esetleg kedvenc európai országod vagy városod?

Oh, két kedvenc európai országom is van; Lengyelország és Franciaország. Nagyon szép emlékeket szereztem ebben a két országban, és olyan emberekkel találkoztam, akiket a pótszüleimnek illetve a legjobb barátaimnak hívok. Kedvenc városok? Húú rengeteg elbűvölő város van Európában, viszont ez kegyetlennek tűnhet, de mégis csak 3 olyan város van, ami igazán egyedi számomra; Párizs, Velence és Granada. Mindent megtennék, hogy ezek közül az egyikben élhessek. Azt a két várost, ahol éltem már, Leident Hollandiában és Krakkót Legyelországban, szintén a kedvenceim közé sorolnám. Ez így végül is 5, de ha csak egyet kéne választanom, akkor az szerintem Párizs lenne.


Jártál már Budapesten is? Tudod, én magyar vagyok, úgyhogy érdekelne, hogy a külföldiek mit gondolnak a fővárosunkról és a magyar emberekről. 

Igen, többször is jártam már Budapesten. Szeretem Budapestet. Szeretem azt a kommunista múltból eredő nosztalgikus érzést, melyet a város nyújt. Az árak sokkal alacsonyabbak, mint Nyugat-Európában, az emberek pedig többnyire tanultak és kedvesek. A Duna, ami keresztülfolyik rajta és a Gellért-hegy, ahonnan belátni az egész várost nagyon gyönyörű. Viszont azt kell, hogy mondjam, hogy stoppolni nem valami könnyű Magyarországon. Múlt télen keresztül stoppoltam rajta ami alatt rengetegszer megrekedtem. Egyszer például abban a szobában kellett aludnom, ahol a pénzautomatát tartják. A magyar rendőröket pedig nagyon szigorúnak találtam és szinte alig mosolyognak. Többször is fölébresztettek igazoltatni az említett éjszaka alatt. Ilyen soha nem történt velem előtte más országokban, pedig nem ez volt az első eset, hogy egy pénzautomata szobában aludtam. Egyébként Couchsurfingeltem is Magyarországon, ami viszont nagyszerű volt.

Mi egy milánói CS meetingről ismerjük egymást és úgy tűnt, hogy elég aktív CS tag vagy. Honnan hallottál a Couchsurfingről?

Mielőtt utazó lettem, mindig arról fantáziáltam, hogy utazás közben kapcsolatba lépek a helyiekkel és barátságokat alakítok ki velük. Abban az időben nem volt egy olyan személy se a baráti körömben, aki használta volna a CS-et. Majd egyszer találkoztam egy eredetileg Pakisztánból származó brit sráccal, aki később feltöltött egy "CS party" elnevezésű albumot a Facebook-ra. Utána rá is kerestem a Google-ban, majd felfedeztem ezt az új kontinenst, a CouchSurfinget.


Mindig használod a CS-et, amikor utazol?

Megpróbálom annyit használni, amennyit csak lehet. 3 tényező határozta meg az eddigi életem; az egyetem (Tsinghua Egyetem., Peking), külföldre utazás és a CS-hez való csatlakozás. Ez a három tényező közül a CS az egyedüli, amely alapvetően megváltoztatta nem csak az életem, de a mentalitásomat is.

Mi a véleményed a CS-ről?

Mindig azt mondom erre a kérdésre, ami igazából a CS adatlapomon is olvasható, hogy őszintén azt gondolom, hogy az egész CS közösségnek oda lehetne ítélni a béke Nobel díjat. Senki és semmi nem hirdette előtte ilyen mértékben az idegenek közötti kölcsönös bizalmat és szeretetet, mint a Couchsurfing. Itt nem számít a nem, nemzet, vallás, különböző kultúra, kor vagy a szociális- és gazdasági státusz. A mai világban, amikor is minden tele van bizalmatlansággal és félelemmel az idegenekkel szemben, a CS, mint a legtöbb széles látókörű embert összegyűjtő platform szórja szét a béke és szeretet eszméjét a világban. Számomra a CS nem csak egy online platform, ahol az utazók egymásra találhatnak, ingyen szállást vagy barátokat szerezhetnek, hanem egy közösség, egy filozófia, és egy ideológia. Én egy igazi hívő vagyok ;)

Volt valamilyen negatív CS élményed is?

Igen. Több, mint 200 CS élményem van már. Habár nagyon ritkán, de történt pár negatív esemény is. A legrosszabb eset az volt, amikor a jövendőbeli hostom az utolsó pillanatban lemondta a tartózkodásomat, én pedig már úton voltam a lakásához. Ez velem egyszer Spanyolországban történt meg. Egy másik esetben Lengyelországban telefonon próbáltam elérni a hostomat, viszont 2 óra próbálkozás után se tudtam vele beszélni. Már éjfél körül volt, úgyhogy aztán egy hostelben szálltam meg. Végül kiderült, hogy egy pince szerű bárban tartózkodott a lány, ahol nem volt térerő. De olyan emberekkel még soha nem találkoztam a CS-en, akik ki akartak volna használni.


Előre is elnézést kérek a következő kérdésért, de én is sokszor megkapom, amikor az utazásaimról mesélek valakinek, hogy de mégis hogyan engedheted meg magadnak ezt a sok utazást?

Semmi gond. Engem nem zavar, sőt. Mindig szívesen hirdetem az olcsó utazás igéjét.

Te hogyan szoktad csökkenteni az utazás alatt felmerülő költségeidet?

Rengeteg hatásos fegyver van rá. Couchsurfing, stoppolás (leginkább ezt használom), vadkempingezés, table diving (erre nem tudok magyar megfelelőt, a mások által az asztalon hagyott élelmiszer elfogyasztása - Zsófi.), buddhista és hindu templomokban enni és megszállni (DK- és D-Ázsia), helyieknél megszállni (meghívást kapni az utcán/falvakban/városokban megismert emberektől), stb. Ezen felül csináltam már pár illegális dolgot is, pl. blicceltem a vonaton vagy nem fizettem belépőjegyet a látványosságoknál. Igen, jó nagy bűnöző vagyok. :D Ha viszont tényleg pénzt kell költenem, akkor általában alkudozok és utánajárok a legkedvezőbb árnak több helyen is. Rengeteg módja van a spórolásnak...Az élet tele van lehetőségekkel.


Szerinted lehet pénzt keresni utazás közben is? Ha igen, hogyan?

Igen, lehet. Például amikor Svájcban jártam, kínai turistáknak fordítottam. Wáo...Svájc eszméletlenül drága volt. Ezen felül online munkákat is el lehet vállalni vagy farmokon élelmiszerért és szállásért cserébe dolgozni.

Milyen napi keretből gazdálkodsz?

Európában napi 7 dollárból gazdálkodtam. A Közel-Kelten, Délkelet-Ázsiában és Dél-Ázsiában pedig napi 2,5 dollárból.

Nem rég láttam a Facebook posztodat, hogy befejezted a tanulmányaidat és úgy döntöttél, hogy hazastoppolsz Kínába. Mesélsz erről az útról? Úgy tudom, hogy végül Iránból repülővel kellett tovább folytatnod az utazást. Mi történt?

Úú az az utazás elképesztő volt...Keresztülstoppoltam Európát, Törökországot és Iránt, majd Pakisztánon, Indián és Nepálon keresztül akartam volna eljutni Kínába. Teheránban elmentem a pakisztáni nagykövetségre, hogy megszerezzem a pakisztáni vízumot, viszont azt a választ kaptam, hogy Pakisztán más eljárásmódot használ. Pakisztáni vízumra mindenki csak a saját országában jelentkezhet, ami esetemben azt jelenti, hogy csak Kínában kaphatnám meg. Megpróbáltam másik útvonalat is keresni, Türkmenisztánon, Üzbegisztánon és Tádzsikisztánon keresztül, viszont a türkmén és az üzbég vízum megszerzése se lett volna könnyű feladat, úgyhogy végül Iránból hazarepültem Kínába.


Melyik országokban jártál ez az út alatt? Melyik volt a kedvenced és miért?

Hollandiából indultam, majd egyenesen Törökországig stoppoltam, úgyhogy Németországon, Ausztrián, Magyarországon, Románián és Bulgárián is át kellett haladnom. Törökország után pedig Iránban folytattam. Be kell vallanom, hogy Irán volt a kedvencem az út során. Iránnak elképesztő történelme van és ezzel szemben pedig egy érdekes modern státusszal is büszkélkedhet. Továbbá az ország gazdag kulturális örökséggel rendelkezik és akkor még nem is beszéltem az emberekről...Az irániak eszméletlenül vendégszeretőek, nagylelkűek, barátságosak és tanultak. Eddigi tapasztalataim alapján Iránban a legkönnyebb Couchsurfingelni és stoppolni. Nagyon nagyon megszerettem ezt az országot. Meghívtak két iráni esküvőre is, helyieknél szálltam meg, sátoroztam a Kaszpi-tenger partján, aludtam egy elhagyatott mecsetben és láttam a napfelkeltét Perspolisban...és még tovább sorolhatnám az emlékeket.

Milyen fajta járműveket stoppoltál le idáig?

Megszámolhatatlan átlagos autót, motort, jeepet és teherautót. Stoppoltam már csónakot is, mentőautót (egy átlagos és egy katonai mentőautót, de egyikben sem volt beteg), rengeteg 3 kerekű járgányt, egy biciklit, 2 traktort, buszt, taxit, egy pap autóját, egy apáca autóját, egy gombász autóját, stb.


Ázsiában könnyebben vagy nehezebben ment a stoppolás, mint Európában?

Erre nehéz választ adni. Európában az a jó, hogy általában mindenki tudja, hogy mit jelent a stoppolás. Tudják, hogy mit csinálsz az út mentén állva a felfele mutató hüvelykujjaddal vagy egy táblával. Spanyolországban, Olaszországban és Portugáliában az átlagosnál egy kicsit nehezebb, de a többi országban viszonylag könnyen megy. Ázsiában a legnagyobb probléma az, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi is az a stoppolás. Fogalmuk sincs mit akarsz a felfele mutatott hüvelykujjaddal. Törökországban, Iránban, Észak-Kambodzsában, Nepálban és Tájföldön elég könnyű, de a többi országban már nem annyira.

Hol vagy most éppen?

Pekingben, a Nemzeti Könyvtárban használom épp az ingyenes wifit.

Mik a jövőbeli terveid?

Nem sokára hazamegyek a bátyám esküvőjére. Júniusban vagy Júliusban pedig Afrikában fogok stoppolni. Utána talán Észak-Amerika, majd pedig Latin-Amerika és Ausztrália következik, végül pedig az Antarktiszon is akarok stoppolni. Vad álmok, nem?

Mennyire tervezel előre? Tudod hol leszel például egy hónap múlva?

Általában fél évre tervezek előre, hogy beszerezhessem a szükséges vízumokat és repülőjegyeket, viszont hagyok nyitott kapukat is. A jövőbeli terveim általában még képlékenyek. Példádul júniusban biztos, hogy Afrikában leszek, viszont azt nem tudom még, hogy pontosan melyik országokat fogom bejárni. Uganda mindenképpen a listámon van, de a többit még ki kell találni. Igen, általában tudom, hogy hol leszek 1 hónap múlva :D


Hogyan maradsz online elérhető az utazás közben?

Mindig magammal viszem a laptopomat. Mivel rengetegszer használom a Couchsurfinget, ezért szükségem van wifire és internet elérésre. Ezen felül néha a barátaimat és a családomat se árt informálni arról, hogy még élek.

Végül, de nem utolsó sorban mit tanácsolnál azoknak, akik hasonló dolgon törik a fejüket?

Ne habozzatok! Habár azt mondják, hogy utazni mindig lehetséges, de héé mindenki tudja, hogy amikor idősebb leszel, megházasodsz vagy gyereked születik a dolgok nehezebbé vállnak. Ha megvan a szabadságod az utazásra, akkor kövesd azt amit a szíved diktál és foglalkozz a szenvedélyeddel. Ne habozz, csak láss neki. Van egy csomó utazó barátom, de olyan barátaim is, akik már nem tudnak utazni. Habár nekik is ugyanaz volt az álmuk, mint most az enyém, viszont csak vártak és vártak. Nem volt bátorságuk nemet mondani a környezetüknek, annak a környezetnek, ami arra bátorította őket, hogy miután lediplomáztak helyezkedjenek el közvetlenül egy munkahelyen, telepedjenek le, majd pedig menjenek nyugdíjba. Mivel nem volt bátorságuk, ezért megváltoztak az álmaik is és inkább megfeleltek a környezetük elvárásainak és most már sajnos csak bánhatják, hogy akkor nem tettek semmit az álmaikért. Én semmitől sem félek, csak a megbánástól illetve minden helyet szeretek a komfortzónámon kívül.


Képek forrása: Wei blogja 

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvasgassa Wei kalandjait, mivel nagyon vicces, élvezhető módon számol be ezekről a nem mindennapi élményekről. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése