2013. december 15.

2 hét 6 ország / 2.rész

7. nap

Norvégiára már nagyon kíváncsi voltam. Európa legdrágább országa, úgyhogy a magyar fizetésemmel nem engedhettem meg magamnak, hogy sok időt ott töltsek, de legalább 2 napra eljutottam oda is. Egyszer majd nagyon szeretnék elmenni a fjordokhoz is és a sarki fényre is kíváncsi vagyok. Reggel indult a gépem Poznanból Bergenbe. Az összes norvég város közül itt esik a legtöbbet az eső, szinte minden nap. Szerencsémre én az eső után érkeztem a napsütésbe. Az északi országokról azt kell tudni, hogy a nyár rövid a tél pedig nagyon hosszú. Nyáron a nap nagyon sokáig fent van, a sarkkörön túl egy időszakban 24 órán keresztül világosság van majd a nappalok elkezdenek rövidülni és a tél folyamán pedig többet van sötét, mint világos. 

Arra felé nincsenek nagy városok. Oslóban 1 millióan laknak. Bergen Norvégia második legnagyobb városa, ahol pedig kb 250 ezren élnek. Rengeteg, főleg idősebb turista van itt nyáron. Bergenből szervezik a fjord túrákat is. Megérkezésem után sétálgattam a halpiacon és a kikötőben.


Közben Couchsurfingen keresztül felvettem a kapcsolatot egy magyar fiúval, Gyurival, aki a nyár folyamán  ott dolgozott idegenvezetőként. Dolgozott már 1 évet vendéglátásban Berlinben, majd kiment a Kanári-szigetekre dolgozni, az után pedig Norvégiában kötött ki. Alapképzéses diplomáját az ELTÉn szerezte germanisztika szakon, majd elvégzett egy felsőfokú szakképzést idegenforgalomból a BGF-en. A magyaron kívül 3 nyelven beszél, németül, olaszul és angolul. A bergeni idegenvezetős munkához 3 nyelven kell tudni, a magyar nem számít bele. Gyuri nagyon kedves fiú. Mondta, hogy sajnos nem tud fogadni, mivel a tulaj nagyon kiakadt rájuk, mert egyszer fölment a lakásba és azt látta, hogy tele van bőröndökkel. A lakótársa is fogadott embereket és akkor tényleg elég sokan voltak.

Este elmentünk az egyik olasz kollégájához, ahol találkoztam még egy kollégájukkal, egy magyar lánnyal, aki szintén ott dolgozott idegenvezetőként. A nevére sajnos már nem emlékszem, viszont neki is érdekes az élettörténete. Ő egy fél évet töltött ösztöndíjjal Lengyelországban, majd fél évet Erasmussal Malmöben, Svédországban. Nagyon szeretett volna utána Svédországban maradni és ott dolgozni, de nem talált munkát. Végül valahogy tavaly rátalált erre a bergeni munkára. Végigdolgozta a nyarat, majd visszaköltözött Magyarországra, ahol a telet simán kibekkelte a norvég fizetéséből. Következő nyárra már visszahívták és magasabb fizetést is ajánlottak neki, így került idén újra Bergenbe. Egyébként francia barátja van, úgyhogy eléggé Franciaország felé orientálódott. Elkezdte tanulni a nyelvet is. Ő úgy emlékszem angolul, németül és egy kicsit svédül is beszél. Este tettünk egy sétát 3-an megmutatták a főbb látványosságokat.10 körül még világos volt, fél 11 körül kezdett el sötétedni.



8. nap

Megnéztem a Bryggent, a Hanza kereskedők házait, ami már párszor leégett a történelem során. Mivel fából készültek, ez nem olyan meglepő. Még az egyik templom is fából készült Bergenben. Elvileg az is leégett már. Sétálgattam még a városban. Nekem nagyon tetszenek az ottani lakóházak. Nagyon sok ház ablakában láttam földgömböt díszként. 


Bryggen, a Hanza kereskedők házai
Délután tettem egy kis túrát a környező erdőkben, ahonnan gyönyörű a látkép a városra. Persze esett az eső és jól eláztam. Felvonó is megy a hegytetőre, viszont én inkább a gyaloglást választottam. Rengetegen voltak kint az erdőben, turisták, futók, családok kisgyerekkel. Egyik tónál meg is lepődtem, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy kislány magyarul beszélt a madarakhoz. Nem szóltam oda, de biztos ő is meglepődött volna, ha odaköszönök, hogy szia. Jó volt Norvégiában is, jól éreztem magam. Jó volt magyarokkal találkozni. Remélem még lesz alkalom visszatérni Norvégiába és többet látni ebből a csodálatos országból.


9. nap

Reggel indult a gépem Bergenből Rigába. Rigában 2 éjszakát töltöttem egy finn fiúnál, Laurinál és lett barátnőjénél. Lauri írta, hogy ha megérkeztem nyugodtan rakjam le a cuccom náluk, a barátnője már várni fog. Így is tettem. A repülőtérről mentem hozzájuk, és a barátnője már tényleg várt. Letettem a cuccom, majd bementem a városba körülnézni.

Igazából azért voltam kíváncsi a Baltikumra, mert semmit nem tudtam és hallottam ezekről az országokról előtte. Nincsenek olyan messze, de távolinak tűntek, mivel nem olyan egyszerűen megközelíthetők.Sajnos többet vártam tőlük, mint amilyenek valójában, így egy kicsit csalódás volt. Rájöttem, hogy azok a helyek tetszenek, ami más, mint Magyarország. Riga semmi olyat nem tudott mutatni, ami különleges lett volna. Szép város, de semmi extra. Sajnos a tengerpartra már nem tudtam eljutni, lehet, hogy az jobban tetszett volna.


Délután a belvárosban találkoztam Laurival. Aranyos fiú, de nem sokat beszél. Kérdeztem tőle, hogy a finnek olyanok, mint, amilyen Kimi Raikönnen is. Mondta, hogy igen. Nem beszélnek sokat, de amikor beszélnek akkor annak tényleg van jelentése. Lauri nagyon nem kedveli a spanyolokat és az olaszokat. Konkrétan az olasz fiúkat gyökérnek tartja, hogy még 30 évesen is a szüleiken lógnak és nem szereti azt a ricsajt amit le tudnak rendezni. Szerinte ha a spanyolok és az olaszok isznak egy kicsit, akkor még gyökerebbek lesznek.


Beszélgettünk még a magyar-finn állítólagos nyelvrokonságról. Lauri szerint semmi köze nincs a két nyelvnek. A hangsúlyozás talán hasonló, de itt vége is van a történetnek. Beszélgettünk még a finn alkoholfogyasztásról. Ő nem ért egyet az alkohol vásárlás szigorításával. Szerinte ez nem csökkenti a fogyasztást. Sokan mondják, hogy a finnek azért isznak sokat, mert hideg van és sötét és hosszú a tél. Lauri ezzel nem ért egyet, szerinte az időjárás ezt nem befolyásolja. Egyébként a finnek megoldják az alkohol kérdést. Hétvégén felülnek a hajóra, ami átmegy Tallinba, Észtországba. A hajón jól beitaloznak. Van egy olyan szabály, hogy annyi alkoholt vihetnek be az országba, amit egymaguk át tudnak vinni. Arról nincs szó, hogy ne használhatnának segéd eszközt, így jól teli pakolnak egy kis kocsit, amit szépen tudnak maguk után húzni.

10. nap

Reggel elmentem a néprajzi múzeumba, ami egy fenyőerdőben van kialakítva tipikus lett házakkal. Szerencsémre pont elkezdett esni az eső, de sikerült körbejárni az egészet.


Délután még sétálgattam a városban, ahol szintén figyelmes lettem a magyar beszédre. Egy 30 körüli nőt hallottam telefonálni magyarul. Megvártam, hogy letegye, majd le is szólítottam. Meglepődött. Mondta, hogy neki az egyik barátja itt dolgozik és őt jött meglátogatni, egyébként magától nem jött volna ide. Ő is nagyon szeret utazgatni. Ő viszont pozitívan csalódott Rigában, mert kevesebbet várt ettől a várostól. Azt hitte, hogy nagy még a volt szovjet befolyás. Szerinte Tallin egyébként szebb, mint Riga. Azt mondta, hogy érdemes egyszer oda is elmenni.


Este Laurival elmentünk egy Couchsurfing találkozóra. Ott találkoztam egy angol fiúval, akivel sokat beszélgettünk utazásokról. Elmesélte, hogy ő merre járt és utazási tippeket is adott. Mondta, hogy ha nekem ennyire bejött Barcelona, akkor el kell mennem az USA-ba, főleg a nyugati partra, mert biztos, hogy az is nagyon tetszene. Ő csinált egy olyan utat, hogy keresztül utazott USA-n keletről nyugatra és nagyon tetszett neki az ottani diverzitás. Elindult a kontinentális éghajlatról, majd sivatag aztán mediterrán rész. Ez tényleg érdekes lehet. Remélem egyszer nekem is lesz részem ezt megtapasztalni. Nagyon szereti a vonatokat. Végig utazott a Transzszibériai expresszen is. Kérdeztem, hogy nem-e volt veszélyes. Azt mondta, hogy egyáltalán nem. Ő olyan kocsiba került, ahol az utasok egymással megosztották a kaját, piát és neki nagyon tetszett. Rigába Londonból repült és vonattal, busszal tervezett haza menni. Ez is jó kaland lehet. Elmenni valahova repülővel és utána egyéb más tömegközlekedési eszközökkel vissza utazni. Így igazán érezhető a távolság.

11. nap

Délelőtt mentem tovább Rigából busszal Litvániába, Vilniusba. A buszon az utaskísérő lány nagyon képzett volt az európai országokból. Megnézte az útlevelem, majd kérte, hogy mutassam meg a vízumom. Én meg néztem nagyokat, hogy ez hülye vagy csak tetteti. Szépen elmondtam neki, hogy Magyarország az EU tagja és nincs szükségem vízumra az EU-n belüli utazáshoz. Erre ő pedig szépen mosolygott és azt válaszolta, hogy bocsánat ő még soha nem látott magyar útlevelet. Útközbe nem volt semmi extra csak alföld. Megérkezésem után sétálgattam a városban, majd délután találkoztam Agne-val, akinél 3 éjszakát töltöttem. Agne 1-2 évvel idősebb nálam és jogászként végzett és a bíróságon dolgozik. Fél évet töltött Belgiumban, Ghentben Erasmuson. Abban az időszakban rengeteget utazott, mivel akkor még ki lehetett fogni a Ryanairnél 1 EUR-ért is repülőjegyeket és Charleroi-ból szinte bármelyik európai országba el lehet jutni. Anyanyelvén kívül angolul és franciául beszél. Most egy volt szaktársával lakik albérletben. Pont a távozásom után készült Budapestre egy nyári egyetemi kurzusra. Este elsétáltunk egy parkba, ami nem volt messze az albérletétől.


12. nap

Agne lakótásra Auste pont szabadságon volt, így körbe tudott kísérni a városba. Megnéztük a katedrálist, a Gediminas-tornyot, elnöki palotát, egyetemet - amit egyébként Báthory István alapított - és a Hajnal kaput. Vilnius nekem jobban tetszett, mint Riga. Nagyobb a történelmi városrésze és az építészete is más.



13. nap

Aznap elmentem Trakaiba és megnéztem a várat. Ami feltűnt az az, hogy a Baltikumban még rengeteg Ikarus busz járkál. Trakai szép kisváros, tetszett a hangulata. Délután visszautaztam Vilniusba.


14. nap

Reggel indult a gépem Kijevbe. Kijevtől viszont nem vártam sokat. Azt hittem, hogy az egy lepukkant nyomornegyed és nincs ott semmi, és hatalmasat csalódtam pozitív irányban. A külváros, a repülőtértől a vasútállomásig tényleg egy gettó. Attól először kicsit meg is ijedtem. Úgy volt, hogy Couchsurfingelni fogok egy lánynál, Oleksandra-nál. Ő azt ajánlotta, hogy taxival menjek el hozzájuk, mert tömegközlekedés bonyolult lenne, viszont ne a repülőtéren szerezzek taxit, hanem előre foglaljak egy oldalon. Meg is adta a linket, de valamiért telefonról nem jött össze a dolog.

Végül úgy döntöttem, hogy felszállok az első tömegközlekedési eszközre ami jön és majd lesz ami lesz. Így is tettem. Felszálltam a szakadt trolira, ami legelőször jött, majd leszálltam a végállomáson, az egyik vasútállomásnál. Na az a rész tényleg nagy gettó, eléggé meg is rémisztett, hogy hova jöttem. Viszont az ukránok nagyon segítőkészek és kedvesek. Angolul nem tudnak, de próbálnak segíteni. Le is szólítottam egy férfit, hogy mondja el, hogy jutok el a belvárosba. Nem tudott angolul, de megértette, hogy mit akarok és elkísért a metro állomásig.

A metro jegy egy kis műanyag zseton, amit a forgókapunál kell bedobni. Ahogy leértem a metrohoz megkérdeztem fiatalokat, hogy melyik megállónál kell leszállni a belvárosba. Megmutatták, hogy melyik metro megy arra és elmondták, hogy hol kell leszállni. A metro full ugyanúgy néz ki, mint Pesten a kék vonal orosz kocsijai. Rengetegen voltak, alig lehetett fölszállni. Végül leszálltam ott, amit mondtak.

Úgy döntöttem, hogy bemegyek az első hotelba amit meglátok nem fogok össze-vissza kavarogni, mert még a betűket se tudom itt elolvasni. Meg is láttam egy jó nagy épületet, amire ki volt írva, hogy hotel. Bementem megkérdeztem, hogy mennyibe kerül. 4 csillagos hotelba annyiba került egy éjszaka reggelivel együtt, mint Brüsszelben a muszlim negyedben egy 2 csillagos reggeli nélkül. Foglaltam is egy szobát. Nagyon szép volt a hotel és a kilátás is gyönyörű volt a fő térre.

Oleksandra írt egy sms-t, hogy hol vagyok már és reméli, hogy nem történt semmi gond. Visszaírtam, hogy végül foglaltam hotelt, de nagyon szívesen találkoznék vele és tehetnénk egy sétát a városban. Először egyedül is tettem egy kis sétát. Megnéztem a Szent Szófia székesegyházat kívülről és belülről is és fölmentem a toronyba is. A Szent Szófia székesegyházzal szemben van a Szent Mihály székesegyház. Azt csak kívülről néztem meg. Onnan lementem a siklóval, ami kb kemény 60 Ft-ba kerülhetett. Onnan elsétáltam a Népek barátsága emlékműhöz, ami az orosz-ukrán barátságot szimbolizálja.



Majd visszamentem a főtérre, ahol találkoztam Oleksandra-val. Együtt is tettünk egy sétát. Elmentünk a Szent András templomnál, majd egy érdekes parkban kötöttünk ki, a Fashion parkba. Tele van vicces szobrokkal és játékokkal. Innen elmentünk az egyetem vörös épületéhez, majd visszamentünk a fő térre. Aranyos lány volt. Mondta, hogy jobban jártam, hogy végül hotelba mentem, mert náluk most éppen elzárták 2 hétre a vizet. Kérdeztem, hogy miért. Mondta, hogy itt ez úgy szokás, hogy ha javítják a hálózatot akkor egy városrészre lezárják hetekre. Kérdeztem, hogy és ilyenkor mi van. Mondta, hogy fürödni átjárnak a barátja szüleihez. Mondtam, hogy ez durva ilyet el se tudnék képzelni Magyarországon. Van, hogy elmegy 1 napra, de már akkor is fel vagyunk háborodva. Kérdeztem, hogy miért nem tüntetnek ilyenkor vagy miért nem próbálnak meg csinálni valamit. Mondta, hogy nem tudnak csinálni semmit, nézzem meg, hogy mi megy Egyiptomba. Ők fölháborodtak, nem lett jó vége.



Most, amikor írom ezt a bejegyzést, az ukránok épp tüntetnek, mivel az elnökük nem írta alá az EU-val való közös együttműködésről szóló nyilatkozatot. Ez már tényleg nem tetszett az embereknek, úgyhogy kimentek tüntetni. Az ukránok, legalábbis akikkel beszéltem nagyon szeretnének csatlakozni az EU-ba, mivel nagyon nagy korrupció van náluk az országban, és ettől várják a javulást. Oleksandra mondta, hogy ők konkrétan félnek a rendőröktől, mert a rendőr bármit csinálhat az emberrel. Ha éppen megverni van kedve, akkor megveri. Ha börtönbe akarja juttatni, akkor börtönbe juttatja. Este megköszöntem neki az idegenvezetést és visszamentem a hotelba.

15. nap

Délelőtt elkezdtem nézegetni a térképet, és megakadt a szemem Petőfi szobornál. El is mentem megnézni. Utánajártam, hogy miért van az ott. 2009-ben állították ki az ukrajnai magyar napokon. Kijev így akarta viszonozni a Budapesten felállított Sevcsenko-emléművet. Utána visszamentem a Fashion parkba. Sétáltam egy kicsit, majd elmentem a Hotelba és megkértem, hogy hívjanak taxit. A taxisofőr nem igazán beszélt angolul. Annyit meg tudott kérdezni, hogy honnan jöttem. Amikor megtudta, hogy magyar vagyok elkezdte kézzel lábbal elmutogatni, hogy ő Magyarországon volt katona és valamit vezetett. Azt nem tudom, hogy mit. Autót, tankot, valamit. Nagyot csalódtam pozitív irányban Kijevben. Szerintem tök jó hely. Sajnálom, hogy csak kevés időm volt rá. Mindenképpen vissza akarok még menni Ukrajnába, Európa legnagyobb országába és több mindent megnézni pl. Krím-félsziget nagyon érdekel. Nem kell félni Ukrajnától, aki valami mást szeretne látni, és azt olcsón, az menjen el Ukrajnába.




Jó kis utazás volt ez a 2 hét. Utaztam közel 8.000 km-t. Láttam szegénységet, gazdagságot voltam délen, északon, melegben, hűvösben. Találkoztam rengeteg kedves emberrel. Habár a Baltikum annyira nem tetszett, de legalább már ott is jártam. Végigcsináltam egyedül. Rengeteg élményt és új ismerőst szereztem. Persze voltak olyan pillanatok is, amikor unatkoztam, amikor nem ragadtatott el a táj. Ha legközelebb ilyen hosszabb útra megyek, akkor lehet, hogy először utazótársat fogok keresni, de ha nem találok, az sem gond. Olyan élményekben volt részem, amit nagyon nehéz leírni és aki még nem csinált hasonlót az fel se tudja fogni.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett a bejegyzés? Akkor kövess a Facebookon is, hogy ne maradj le a friss bejegyzésekről. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése