2017. december 8.

A portugál kaland

4 hónap eltelt már mióta kiköltöztem Portugáliába. Mostanában nem voltam valami aktív ezen a blogon és a Facebook oldalon sem, aminek az az oka, hogy az elmúlt időszak során egyszerűen nem volt kedvem magamról írni és személyes információkat közölni. A másik ok, pedig, hogy nem is vagyok mostanában annyira jó passzban, mert nem teljesen úgy alakultak a dolgok, mint ahogy azt elképzeltem.  

Az utazásom vége fele azt éreztem, hogy haza szeretnék menni Magyarorszgra és Pesten akarok élni, mivel az az egyetlen olyan magyar város, ahol lehetőség van nemzetközi eseményeken részt venni. Úgy éreztem, hogy számomra elengedhetetlen a nemzetközi közeg, hiszen ha éppen nem is utazok, így akkor is lehetőségem van idegen kultúrákat megismerni és használni az angol nyelvet. Ezen felül az otthoniak is hiányoztak és a magyar táj is. 

Már április, május körül Indonéziában elkezdtem jelentkezgetni munkákra. Először külföldi munkavégzésen gondolkoztam, jelentkezgettem egy csomó külföldi munkára, de nem sok sikerrel jártam. Utána elkezdtem a pesti logisztikai, beszerző pozíciókat böngészni, majd volt is azt hiszem 3 skypos interjúm, de végül azokból nem lett semmi. Már Thaiföldön jártam, amikor egyik este gondoltam felnézek megint a netre és megnézem milyen új álláshirdetéseket posztoltak. Ekkor már a külföldről majdnem lemondtam, viszont azért rápillantottam az indeed.pt-re, mert azért Portugália mégis csak a kedvenc országom. Ekkor láttam meg azt a hirdetést, amit végül el is nyertem, a beszerzési állást Porto mellett a Bosch indítómotor és generátor üzletágában magyar nyelvismerettel, amiről úgy gondoltam, hogy pont nekem írták ki. 


Mivel tudtam, hogy szakmailag nem nagy kihívás lesz (viszont legalább nem annyira stresszes), mivel pontosan ugyanezt csináltam gyakornokként is ennél a cégnél, csak a hatvani gyárban, ezért a legfontosabb tényező a nemzetközi közeg volt az ország és a fizetés mellett. Az interjúk során erre rá is kérdeztem, hogy mire számíthatok, hiszen egy olyan helyen eszméletlen nehéz beilleszkedni, ahol leginkább csak egy nemzet dolgozik. Úgy tájékoztattak, hogy az itteni SSC-ben kb. 60 ember, 14 nemzetiség dolgozik, akik többnyire fiatalok. Ez nagyon vonzó volt, bíztam abban, hogy ha kiköltözök hamar lesznek új barátaim, akikkel szervezhetek közös programokat. 

Amikor kijöttem és elkezdtem dolgozni, akkor szembesültem azzal, hogy amit ígértek az egyáltalán nem igaz, csak van igazság tartalma. Habár tényleg van 14 nemzetiség, de ezek mind kettősállampolgárok, akik vagy kicsik voltak, amikor Portugáliába költöztek, vagy már eleve itt születtek csak a szüleik különböző nemzetiségűek, ergo mindegyik beszél portugálul. Számomra nem ez a nemzetközi közeg, hanem az, ahol az angolt kell használni, hogy mindenki megértse egymást. Már ekkor egy kicsit csalódott voltam, hiszen ezt már Csehországban is tapasztaltam, hogy külföldiként nem a helyiekkel fogsz barátozni, hanem más expatokkal. Az elején még volt egy szlovák fiú, akivel tudtam barátkozni, de ő 2 hónapja le is lépett. Azóta van egy magyar kollégám, akit én ajánlottam be a céghez. A barátját még Erasmusról ismertem meg, így ők végül ketten költöztek ki Portóba. Ez az elejéhez képest egy kis könnyebbséget jelent, de mivel ők ketten vannak lényegében ez sem sokat változtatott a helyzeten. 


Aztán ott a másik dolog, a lakásmizéria. A cég Porto vonzáskörzetében található, belvárosból átszállás nélkül kb. 40 perc kijutni, viszont ha még át is kell szállni egy másik vonalról, akkor akár napi 2,5-3 óra is lehet a bejárás. Én a bejárást minél inkább le akartam rövidíteni, ezért a céghez közeli településen akartam lakni. Végül Vila do Condéban találtam is egy kiadó szobát, viszont ez egy helyi üdülőtelepülés, ezért a lakástulajok csak szeptembertől május végéig adják így ki a szobákat, hiszen a nyári főszezonban akár heti 1000 eurót tudnak keresni a lakásokon. Mivel én augusztuban kezdtem, ezért az első 2-2,5 hetet ott töltöttem Portóban, ahol a szlovák srác is lakott, de a napi 2,5-3 óra bejárástól már alig vártam, hogy megszabadulhassak. 

Vila do Condéban egy tök gyönyörű lakásban lakok, de a gond az, hogy nincs itt semmi, de semmi külföldieknek való programlehetőség, a helyiek meg nem nagyon beszélnek angolul. (Itt jegyezném meg, hogy Lisszabonban szinte mindenki beszél angolul, ami sokkal könnyebbé teszi az életet.) A lakótársaim is helyiek és nem is vonz a velük való haverkodás, mivel egyáltalán nem találtam közös hangot velük, ergo szinte teljesen egyedül érzem magam itt a várostól 1 órányira a portugál vidéken. Oké, hogy itt van 50 méterre az óceán, de ez számomra semmit sem ér ilyen helyzetben. Valaki írta a Facebookon, hogy milyen jó lehet Portugáliában az életminőség, hogy az óceánt nem lehetne megunni, de én ezt nem így látom. Hiába van itt az óceán, ha senkim nincs itt. Erre azt szoktam mondani, hogy a világ legjobb helye is lehet szar, ha nincsenek ott barátaid és a világ legunalmasabb helye is lehet jó, ha pedig jó ott a közeg. 


Persze tudom, hogy nincs tökéletes és nem is vágyok arra, de szerintem a közösségi élet és a barátok közelsége az egyik legfontosabb tényező. Engem már nem érdekel, hogy a munka nem érdekes vagy nem lehet belőle sokat tanulni. Teljesen lényegtelen számomra, ha a közeg viszont jó. A baj az, hogy úgy érzem egyszerűen nem tudok változtatni, hogy jobb legyen a helyzet, mivel bármit is változtatok, akkor a másik kezemet kell megharapnom. Ha beljebb megyek a városba, akkor többet kell utaznom és többet kell fizetnem a bejutásra és a lakhatásra, de legalább van esélye annak, hogy meg tudok ismerkedni más expatokkal - de persze még ez sem biztos, hiszen Porto nem olyan nemzetközi város, mint aminek hittem. Ha itt maradok, akkor a társasági életem valószínűleg nem sokat változik, de legalább jól tudok félretenni és ha jön a jobb idő tényleg le tudok menni meló után napozni a strandra. Habár FB-ról megismertem egy holland lányt, aki szintén itt lakik, de sokat utazik a munkájából kifolyólag, elvileg majd vele találkozok valamikor, úgyhogy hátha még itt is jobb lehet a helyzet egy csöppet. Ettől függetlenül júniusban ígyis úgyis költöznöm kell ebből a lakásból. 


Gondolkoztam azon is, hogy összecsomagolok és hazamegyek a francba, de talán ez se lenne jó megoldás. Eddig mindig ezt csináltam, ha úgy éreztem, hogy valami nem úgy alakul, mint ahogy elképzeltem és azt hittem, hogy mekkora király és bátor ember vagyok, hogy meg merem ezt lépni. Mások éveket beragadnak egy munkába vagy egy élethelyzetbe, amit nem kedvelnek én meg percek alatt fel tudom számolni az életem aztán ugyanennyi idő alatt beleszokni egy másik helyzetbe. Most azt gondolom, hogy habár ez egy jó dolog, hogy nem félek ezt megtenni, viszont a másik oldalról ez azt is sugallhatja mások számára, hogy nem vállalok felelősséget a döntéseimért. Úgyhogy a terv az, hogy maradok, legalább az 1 éves szerződésemet letöltöm, aztán utána meglátjuk mi lesz. Addig megpróbálok valamit változtatni a helyzeten, hogy legalább egy kicsit jobban érezzem magam. Megpróbálok többet utazni, nemcsak itt a környékben, hanem távolabbra is a szigetekre vagy Spanyolországba. Az elmúlt hétvégén pedig Lisszabonban jártam és rájöttem, hogy még mindig nagyon imádom azt a várost. A Lisszabonban eltöltött pár Erasmusos hónap talán az egyik legjobb időszak volt az életemben, annak ellenére is, hogy azért ott is voltak nehézségek, de azok végül is mindig vannak. Nem is értem miért nem mentem le Lisszabonba hamarabb - bennem volt ez az új helyre menés vágya, hogy az már uncsi, ahol jártam már, de rájöttem, hogy ez is hülyeség; nem kell mindig új helyre menni, főleg ha 3 óra vonatútra van tőlem a világ egyik legszuperebb városa. Úgyhogy a másik ötletem, hogy legalább havi egyszer leutazok egy hétvégére Lisszabonba, ahol tuti, hogy el tudok menni nemzetközi eseményekre. 

Amit megtanultam ebből a helyzetből, hogy az egy dolog, hogy turistaként hogy látunk egy helyet és az már egy másik, hogy milyen ott valójában expatként élni. Nem biztos, hogy ugyanolyan, mint ahogy turistaszemmel elképzeljük. A másik pedig, hogy nem lehet egy orszgot általánosítani. Ha jól éreztem magam Lisszabonban, az nem jelenti azt, hogy Portugáliában mindenhol jó élni. 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!