2017. augusztus 26.

Utazás vagy karrier? Mindkettő!

Mostanában egyre több olyan emberről hallok, akik amint befejezték az egyetemi tanulmányaikat, valami nem szakmai jellegű munkát vállalnak rövid időre, hogy abból a pénzből utazgassanak majd a nagyvilágban. A kezdő tőkét összeszedik, aztán jelentkeznek a working holiday vízumra is, amivel tovább folytathatják - akár éveken keresztül - az utazásukat. 

Én 23 évesen kezdtem el utazni és sokáig bánkódtam rajta, hogy miért nem jutott eszembe hamarabb. 21 évesen már a Boschnál voltam gyakornok, majd további szakmai tapasztalatokat gyűjtöttem. Nem nagyon találtam sehol sem a helyem, ezért is járt a fejemben az a gondolat, hogy miért fecsérlem itt az irodában a napjaimat, amikor az élet meg elszalad mellettem. 


Most 27 évesen azt mondom, hogy hál' Istennek, hogy nem jutott eszembe hamarabb az utazgatás, mert most mi lenne velem szakmai tapasztalat nélkül. Oké, hogy sok szép helyre eljutottam és megismertem egy szeletet a világból, de most teljesen a 0-ról kezdhetném az életemet. 

21-27 éves koromig arról szólt az életem, hogy kipróbálok különböző dolgokat. Dolgoztam beszerzési területen autóiparban, kiválasztási asszisztensként egy diákszervezetben, technológiai termékek ügyféltámogatásán, cikkeket is írtam pénzért, de még fizikai jellegű feladatokat is kipróbáltam, mint takarítás hajón, takarítás apartmanban Budapesten, majd önkéntes jellegű hostel takarítás, farmmunka, de még gyerekre vigyázásban is volt részem Ausztráliában. Közben megfordultam jó pár országban is, Magyarországon kívül éltem Olaszországban, Portugáliában és Csehországban, turistaként pedig Európa több országában, DK-Ázsiában és Ausztráliában is jártam. Mondhatjuk úgy is, hogy nagy útkereső voltam


Egy ideig az volt az álmom, hogy szabadúszó jellegű munkákat csináljak, amivel nem vagyok helyhez kötve, hiszen így bárhova utazgathatok a világban. Időközben erről viszont lemondtam, mivel úgy érzem, hogy számomra nem lenne megfelelő, mivel nem tudom jól beosztani az időmet, illetve nem is érdekelnek azok a területek (írás, közösségi média, webfejlesztés, stb.), amikkel a leginkább el lehet boldogulni szabadúszóként. És arra rájöttem ennyi idő alatt, hogy olyan dolgot nem érdemes végezni, amit nem szívesen csinál az ember, csak azért, hogy helytől független legyen, mert akkor szerintem nem ér semmit az egész. 

Nekem ez az időszak arra is jó volt, hogy rájöjjek miben vagyok jó. Nekem az analitikus képességeim erősek, könnyen meglátom a rendszerekben az összefüggéseket, szeretek excelben kimutatásokat készíteni (akár a szabadidőmben is), érdekelnek a gyártási-, logisztikai folyamatok és szeretek tervezni, szervezni. Rájöttem arra, hogy nekem kín szenvedés a fizikai munka. Szeretek sportolni, futni, túrázni, de képtelen vagyok fizikai munkából pénzt keresni. Ugyanez a helyzet az emberek problémáinak megoldásával. Nem bírom elviselni, ha egy számomra egyszerű dolgot hosszú percekig kell magyaráznom valakinek, hogy megértse. Ilyen jellegű munkák egyszerűen nem nekem valóak. 


Most már teljesen másképp állok hozzá a munkához, mint eddig. Idáig azt gondoltam, hogy a munka egy szükséges rossz, amit nem lehet elkerülni. Most azt gondolom, hogy a munka igenis fontos, hiszen ezáltal tudunk olyan hasznokhoz jutni, amelyek nélkül nem lehet kényelmesen élni. Manapság népszerű azt mondani, hogy a munkában kell kiteljesíteni magunkat, de én erre azt mondom, hogy nem igaz. Persze van ilyen is, de szerintem a legfontosabb az elfogadás. Elfogadni, hogy ami az egyiknek bejött, az nem biztos, hogy bejön nekünk is. Elfogadni, hogy dolgozni kell. Elfogadni, hogy ha nem is a világ legizgalmasabb munkáját csináljuk, de attól függetlenül még élvezhetjük a szabadidőnket és persze bármikor kereshetünk új munkát vagy jobb körülményeket alakíthatunk ki.  

Habár még csak 1,5 hete dolgozok Portugáliában (beszerzőként szintén autóiparban), de idáig itt érzem a legkiegyensúlyozottabbnak az életem. Végre olyan összeget keresek, amiből élvezni is tudom az életem és félre is tudok tenni. Hétvégente beülhetek egy szimpatikus étterembe/kávézóba enni, ha megtetszik egy ruhadarab megvehetem, felfedezhetem Észak-Portugáliát minden hétvégén és ezen felül majdnem annyit tudok majd havonta félretenni, mint amennyit Prágában egy hónap alatt kerestem. Egyszerűen nekem ez az élet teljesen megfelel. Oké persze irodában kell ücsörögni, meg hétköznap nem sokmindenre van időm, de nekem így is teljesen megéri. Így is itt érzem magam a legjobban. A munka biztos, hogy egy idő után unalmassá fog válni (hasonló dolgokat fogok csinálni, mint amit gyakornokként is csináltam), de nekem ezért az életformáért bőven megéri. Én már nem a munkában keresem a kiteljesedést, hanem a szabadidőmben, amit meg a munkából tudok megengedni magamnak. 


Hogy utazás vagy karrier? Én azt mondom mindkettő. Akár szakmai munkák közötti pár hónap (év) utazással töltött szünettel vagy éppen a kedvenc országomban való szakmai munkával, ami kettő az egyben, hiszen minden hétvégén utazok és e mellett a karrieremen is dolgozok. Persze nem mondom, hogy mindenki kövessen engem, én csak azt mondtam el, hogy nekem ez így teljesen rendben van és remélem így fogom érezni a későbbiekben is. 

PS: A working holiday vízum jó lehetőség, de én azt javasolnám, hogy érdemes előtte rendes szakmai munkatapasztalatokat szerezni, hogy 25-30 évesen majd a hazajövetelnél könnyebb legyen elhelyezkedni és ne onnan kelljen kezdeni az életet, ahonnan a 21-22 évesek kezdik. 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése