2017. július 9.

A kiszámíthatatlan jövő

Az elmúlt 1-2 év legnagyobb leckéje az volt számomra, hogy a jövő mennyire kiszámíthatatlan...Persze lehet tervezgetni és célokat kitalálni (kell is), de nem lehet mindent napra, hónapra pontosan betervezni. 

Decemberben, amikor megvettem a repülőjegyem Bangkokba, akkor mindent elterveztem. Október végéig maradok a munkahelyemen, melyik hónapban melyik országban leszek, stb. Aztán eljött a nyár, nekem meg már rohadtul elegem lett abból a call centeres idióta munkából, aminek az ég világon semmi értelme nincsen, legalábbis a személyes karrieremre nézve, úgyhogy otthagytam a francba. Már itt felborult a terv. 

Viszont ekkor jött egy másik lehetőség, amire nem is számítottam. Egy olyan lehetőség, ahol kamatoztathatom a blogolásból szerzett tapasztalatokat. 


Az utazásra úgy indultam, hogy nem volt hazafele jegyem. Később, a pénzem alakulása szerint tervezgettem meg a végét, hogy mikor fogok majd hazaérni. Sajnos ez se így lett. Amikor írtam ezt a posztot, gondolni se mertem volna arra, hogy majd nekem is hasonló okok miatt kell hazajönnöm, mint az említett amerikai fiúnak :(

Azt is tudtam, hogy miután hazajövök el kell kezdenem már a karrieremre és a jövőmre koncentrálni. Most már kiutaztam magam, ezért más céljaim vannak. Szeretnék több évet ledolgozni egy helyen, hogy ne úgy nézzen ki az önéletrajzom, mintha sehol nem tudnék megmaradni. Nyilván ehhez olyan cég is kell, ahol lehet fejlődni és nem kell megragadni egy szinten.

Az elmúlt tapasztalatokból azt szűrtem le, hogy én nem akarok emberekkel dolgozni, nekem a HR, customer service, sales és hasonló területek nem fekszenek. A prágai kitérő előtt autóipari cégeknél dolgoztam beszerzésen és most, hogy össze tudom hasonlítani az előző élményeket, azt mondom, hogy számomra a beszerzés áll a legközelebb. Ezen a területen látom a lehetőséget is a fejlődésre, hiszen a monotonabb operatív feladatokból majd ki lehet projekt beszerzővé vagy projekt menedzserré nőni. 


Már április környékén elkezdtem nézegetni a lehetőségeket és jelentkezgetni munkákra. Helyszín alapján nyitott voltam bármire, akár külföld, akár Magyarország. Mindennek megvan a maga előnye. Itthon a család és a barátok, külföldön a nemzetközi közeg, jobb fizetés és a könnyebb utazgatási lehetőségek. 

Amikor ezt a posztot írtam nem gondoltam volna, hogy végül Portugáliában, Portóban kapok egy rendes szakmai, beszerzési munkát...

Portugáliában folyamatosan, a lisszaboni gyakorlatom óta nézegettem munkákat, de semmi értelmes lehetőséget nem találtam, amin esélyem lett volna. Amire elég lenne az angol, azon nincs esélyem, hiszen a portugálok is jól tudnak angolul, magyarul beszélő embert pedig szintén csak call centeres munkákra kerestek. Még Portugáliába se költöznék call centeres munka miatt, úgyhogy az kilőve. Aztán május végén egyszer csak megláttam egy hirdetést Portugáliában; beszerzés; magyar ember kell; indirekt beszerzésre a Bosch-hoz. 

Ezt a hirdetést, mintha rám írták volna. Én egy fél évre a hatvani Boschban indirekt beszerzésen voltam gyakornok, Portugália a kedvenc országom, magyar vagyok és van beszerzési tapasztalatom és pont beszerzéssel szeretnék foglalkoni a jövőben. 


Az indítómotor üzletágba megyek, amit egyébként nem rég eladott a Bosch egy kínai cégnek, úgyhogy nem sokára más néven fog futni, de attól függetlenül a kapcsolatok ugyanúgy megmaradnak. Akik interjúztattak ismerték is a volt főnökeimet. 

Végül több kör után megkaptam a munkát, úgyhogy augusztus eleje/közepe fele költözök ki Portóba. 

Most olyan kevert érzéseim vannak. Egy részről nagyon örülök neki, hiszen ez egy olyan dolog, amire szintén gondolni se mertem volna. Lehetetlennek tűnt Portugáliában magyarként jó munkát találni. Másrészről szomorú vagyok, az elmúlt események miatt és jó lenne a családdal maradni, de végül is ha Pestre költöznék, akkor se lenne sokkal könnyebb. 

Most jöttem rá, hogy habár jó tervezgetni, de a jövő annyira kiszámíthatatlan. Soha nem tudhatjuk, hogy mi fog valójában történni. 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!