2017. május 20.

Hiányzik Magyarország!

Nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt a kijelentést fogom tenni. Egy hónapja még arról írtam, hogy nem hiányzik Magyarország, 1-2 ember társaságán kívül, most meg egyenesen azt mondom, hogy honvágyam van. 

Egyedül utazni nem könnyű. Habár rengeteg előnye van az egyedüli utazásnak, viszont hosszú távon, hónapokon keresztül egyedül utazni kifejezetten nehéz. Persze alkalmi társaságot könnyen lehet találni, viszont egy idő után már fárasztó mindig ugyanonnan kezdeni egy beszélgetést. 

Már maga a folyamatos mozgásban levés, folyamatos utazás is megterhelő tud lenni, de amikor semmilyen állandó dolog nincs az ember életében, még egy állandó barát társasága sem, az egy idő után különösen megterhelő. 

Talán ez miatt kezdett el bennem kialakulni ez az érzés, hogy hazavágyom. Nagyon szívesen folytatnám tovább most is ezt az utat, de egyedül egyszerűen már nincs hozzá energiám. 

Közben jelentkezgetek állásokra és meglepetésemre otthonról eddig nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. Már egyáltalán nem tartok attól, hogy ne tudnék majd elhelyezkedni, hiszen még otthon se vagyok, de már állásinterjúkra "járok" (skypon vagy telefonon). 

Vágyom már arra, hogy ki tudjak alakítani egy saját kis kuckót, barátságokat, étrendet, edzéseket, és egy egyensúlyban lévő életet. 

Sőt, már olyan gondolatok is jártak a fejemben, hogy otthon melyik térségeket látogatnám meg az országban, Eger, Tihany, Balaton-felvidék, Őrség, stb. 


Ezzel az utazással egy hatalmas álmom vált valóra. Amikor Melbourne-ben felszállt a repülő el is hullajtottam pár könnycseppet. Megcsináltam! Ebben az álomban még hinni se mertem, de beteljesült. Hihetetlen jó érzés ez. 

Ez az út a mellett, hogy bepillantást adott azokba az országokba, melyek a leginkább vonzottak még egy bizonyos lelki békét is adott az életembe. Már senkitől nem irigyelem a sikereit, hanem megtanultam örülni a saját sikereimnek és ennek nagyon örülök. 

Igazából ennyi. Hálás vagyok annak, hogy megélhettem az álmaim, viszont most már új álmok rajzolódtak ki a fejemben. 

Sokan azt mondják, hogy nekik az emberek hozzáállása miatt nem hiányzik Magyarország, de én most ezt úgy gondolom, hogy a barátaink és a társaságunk megválogatásával igazából ez a nehézség is leküzdhető. Úgyhogy én most elhatároztam, hogy hazamegyek, Pestre költözök és megpróbálom kiépíteni és élvezni Magyarországon az életem. 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése