2017. május 26.

Átlagos vagyok és nem bánom

Manapság minden arról szól, hogy legyünk egyediek, amit öltözködésünkkel, furcsa hobbinkkal, frizuránkkal, stb. tudunk a világ tudtára adni. 

Én is sokáig azt gondoltam, hogy nem akarok beállni a sorba, hanem különleges akarok lenni. Mindig is egy lázadozó fiatal voltam a tízes éveimben, amikor csak azt tanultam a gimiben, ami érdekelt, punk rockot hallgattam és deszkás cuccokban jártam, mert akkor úgy gondoltam, hogy az a menő és persze a 2 héttel ez előtt a diszkó zenéről deszkásra váltó volt magassarkús kislányokat hívtuk divatnak, akikről úgy gondoltuk, hogy majd 1 év múlva újra a diszkóban lesznek. 

Aztán teltek múltak az évek és én is áttértem az elektronikus (diszkó) zenére és elkezdtem elegánsabban sportosan öltözködni. Jelen pillanatban pedig az elektronikus zene mellett punk rockot, sőt még rapet is hallgatok néha. Akkor most ki is a divat?

Sokan azt gondolják, hogy jaj de különleges, hogy utazok. Én ebben nem látok semmi különlegeset. Összegyűjtöttem kb. 1,7 millát aztán elutazom. Az a különleges, hogy össze tudtam gyűjteni ennyit? Ennyi erővel aki vesz egy autót az is különleges. Nekem nincs autóm. Vagy az különleges, hogy hónapokon keresztül utazok? Több 1000-en utazgatnak hónapokon kersztül, ebben sincs szerintem semmi különleges. 

Persze vannak, akik azt hiszik, mert jártak már 30 országban ők nagyon különlegesek, de rajtuk kívül még több 10.000 ember járt már ennyi vagy még több országban. Ebben nincs semmi különleges. 

Van egy érdekes angol nyelvű cikk ebben a témában: https://markmanson.net/being-average

A fenti cikk szerint az emberek 99 %-a teljesen átlagos képességekkel jön a világra, viszont a különbség abban rejlik, hogy ki mennyi időt fektet bele bizonyos tevékenységekbe. Pl vegyünk példának egy zenészt. Az emberek egy aprónyi %-a rendelkezik csak abszolút hallással, wikipedia szerint arra saccolnak, hogy 10 ezer emberből csak 1, vagy max a lakosság 3 %-a rendelkezik csak abszolút hallással. 

Viszont ennél azért több jó zenészt ismerünk valószínűleg. 

btw: "az abszolút hallás nem feltétlenül előnyös egy zenész számára, hiszen a jó zenész bármely hangfekvésben képes eljátszani egy adott darabot, a hangok közötti távolságra kell, hogy füle legyen, tehát a relatív hallásnak nagyobb hasznát veszi. A relatív hallás egyébként tanulható képesség." wikipedia

Mi a konklúzió? Az, hogy egy jó zenész nem biztos, hogy őstehetséggel jött a világra. Az különbözteti meg egy rossz zenésztől, hogy sokkal több időt fektetett a gyakorlásba, ezáltal jobb lett, mint a többi. 


Melbourne-ben sétálgatva találkoztam egy férfival, aki UK-ból költözött ki kis korában Ausztráliába. Apukája magyarokkal businesselt, így került kapcsolatba a család Puskás Ferenccel, aki abban az időben egy görög melbourne-i klub edzője volt. A férfi mondta, hogy egyszer megkérdezték Puskást, hogy de mégis miért lett ilyen jó futballista. Erre ő csak azt válaszolta, hogy minden nap, reggeltől estig a focival foglalkozott, egyszerűen ennyi belefektetett idő után lehetetlen a fejlődés elmaradása. 

A másik oldalról szerintem az emberek abban különböznek egymástól, hogy egyesek bizonyos dolgokat könnyebben elsajátítanak, mint mások. Pl idegennyelvek. Valaki nagyon könnyen tanul nyelveket, mert az agyának az a része erősebb, de valaki meg könnyebben bírkózik meg bonyolultabb matematikai egyenletekkel vagy fizikai folyamatábrákkal. 

Szerintem arra érdemes rájönni, hogy személy szerint mi miben vagyunk erősek és arra fektetni az energiáinkat. Én pl nem vagyok bölcsész jellem, nem is tudok jól írni, ezért nem akarok nagyobb energiákat ebbe belefektetni, hanem magtartom a blogolást egy hobbinak. Emberekkel való munkában se vagyok jó, hanem számomra az elemzős, kutatgatós, számolgatós feladatok állnak közel, így nekem ezen a területen kell munkálkodnom. 

Apropó, ha már itt tartunk, utazgatás és önismeret. 

Sokan azért indulnak el utazni, mert azt hiszik, hogy na akkor majd jól kiismerik magukat. Habár ez valóban így van, egy két új helyzetbe kerülve tényleg megtudhatunk magunkról egy s mást, viszont én nem gondolom azt, hogy csakis az utazás az egyetlen módja annak, hogy megismerjük magunkat. Én pl úgy jöttem rá arra, hogy mi az a munka, ami nekem jobban fekszik, hogy kipróbáltam több féle munkakört is; beszerzést, toborzási gyakornok is voltam, customer service melót is csináltam, így végül össze tudtam hasonlítani ezeket, így könnyebb volt rájönni, hogy mi ment jobban. 

Most itt vagyok életem legnagyobb kalandján és azt kell, hogy mondjam, hogy nem tanultam semmi különös dolgot magamról, amit idáig ne tudtam volna. Magáról az utazásról tanultam egy-két dolgot, hogy ha máskor ilyen utat csinálok, hogy lehetne jobban megszervezni, hogy élvezném jobban, de fél év után sincs semmi különös megvilágosodás bennem és nem jött el az a nagy önismereti lecke, ami mindenhonnan folyik. És nem is bánom, mert rájöttem, hogy az utazással nekem egyetlen célom van, hogy megismerjem a világot. 


Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!