2017. március 26.

Tervek Indonézia és Thaiföld után

Több barátnőm is úgy értelmezte a lenti FB bejegyzésemet, mintha csalódott lennék, hogy nem úgy alakul az utazásom, mint ahogy elterveztem és nem tudok annyit utazni, mint amennyit szeretnék. Ez egyáltalán nem így van.


Amikor megérkeztem Sydney-be Ausztráliába, nagy eufóriában voltam. Gyönyörű természet, kiváló sétaútvonalak, kedves emberek, stb, viszont kicsit lesokkolt, hogy milyen magasak az árak.

Az első helpx helyemen, Pittwater-en egy hostelban dolgoztam. Arról volt szó, hogy napi 2,5 órát kell majd dolgozni a szállásért cserébe. Na márpedig én gyűlölök takarítani. Tényleg nem sok minden van, amit jobban utálok a takarításnál :D És végül nem napi 2,5 órát, hanem napi 3-4-5 órát kellett takarítani, és még internet se nagyon volt, így nem tudtam folytatni a majmos napi cikkeket se, de egyébként kedvem se nagyon volt hozzá, mivel nem éreztem magam annyira jól ott. (A sok idióta kommentről meg nem is beszélve) Úgy éreztem eleinte, hogy a tulajok nem is nagyon érdeklődnek irántunk, csak ingyen munkaerőnek néznek és a helpx nem igazán erről szól. Arra is pár nap kellett nekik, mire megjegyezték, hogy én magyar vagyok a másik lány meg lengyel. És valóban azt is éreztem, hogy nem tudok annyit utazni, mint amennyit szeretnék, mert nem tudom anyagilag megengedni magamnak.

Aztán elkezdtem gondolkozni azon, hogy ennek így nem sok értelme van, hogy olyan dolgot csinálok, amit nem szeretek, csak azért, hogy itt maradhassak Ausztráliában, hiszen nem tudok annyit így utazni, mint amennyit szeretnék. Végül arra jutottam, hogy megveszem haza a jegyemet, mert annak semmi értelme nincs, ha elköltöm az összes pénzem és teljesen lenullázva megyek haza, mert akkor nem tudok majd új életet kezdeni, nem tudom majd kifizetni a kauciót a lakásbérlésre.

Viszont az eredeti tervem pont ennyi volt. Fél év. Bíztam azért titkon abban, hogy a cikk írásból tudok majd pénzt csinálni, de ez nem igazán jött össze, szar munkákhoz meg nagyon nincs kedvem. Akkor inkább hazamegyek és keresek valami normális munkát Európában, aztán majd utazok máskor. A tervemet és az álmomat megvalósítottam. Pont azt terveztem, amit véghez vittem. Tudtam, hogy ennyit tudok megengedni abból a pénzből, amennyit összegyűjtöttem. Ezt igazából még túl is teljesítettem, mert idáig kevesebbet költöttem, mint amennyit terveztem, így szerencsére nem lenullázva fogok hazaérni.

Tasmaniában viszont már nagyon nagyon jól érzem magam. Az itteni hostjaim szuperek és nagyon kedvesek voltak. Nem csak ingyenmunkaerőt, hanem társaságot is láttak bennem, továbbá rájöttem, hogy Ausztráliában is lehet olcsón utazni, csak más körülmények között. Találtam utazótársakat és körbeutaztam Tasmaniát 10 nap alatt, sátrazva, kb akkora költségvetéssel, mint DK-Ázsiában.


Közben gondolkoztam azon is, hogy mi lesz, ha hazaérek. A napokban elkezdtem nézegetni az álláshirdetéseket és jelentkezni munkákra.

A tervem az, hogy először Nyugat-Európában próbálok meg a szakmámban (logisztika) elhelyezkedni, és ha ez nem sikerül, akkor Budapesten fogok tovább keresgélni.

A haza jegyem Kölnbe szól, így út közben még lehet, hogy meglátogatok pár ismerősömet és arra is gondoltam, hogy amíg nem találok munkát, addig utazgatok egy kicsit Európában, esetleg helpx-szel vagy sátrazok, mivel az nem kerül sokba.

Szóval egyáltalán nem vagyok elkeseredve, sőt. Nagyon örülök neki, hogy sikerült véghezvinni, amit kitaláltam. A jövőben pedig még rengeteg tervem van, de azokhoz szintén egy nagyobb pénzösszegre lesz szükségem, így a közel jövőben a munkára kell majd koncentrálnom.

Az útvonaltervem pedig június 14-ig a következő:


Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése