2017. február 10.

A tökéletes város

Emlékszem, mielőtt elindultam volna erre az útra, volt aki azt tanácsolta, hogy ne menjek Ausztráliába, mert drága, Ázsiában sokkal tovább tartana a pénzem. 

Ausztrália volt a nagy álmom. Sokkal nagyobb, mint DK-Ázsia. Nem rég írtam már erről, hogy miért nem érdemes mások álmait élni és nem mindig elfogadni mások tanácsait, de ebben most még inkább biztosabb vagyok. 

Sydney első látásra szerelem. Egyszerűen tökéletes városnak tűnik, habár még nyilván nem láttam belőle olyan sokat, hiszen csak egy napja vagyok itt. Az viszont tuti, hogy itt minden megvan, amitől számomra élhető lesz egy város; rengeteg park, szép kilátópontok, tiszta és rendezett utcák, hangulatos bárok, stb. 

Épp a lenti képen látható naplementét néztem, miközben az alábbi gondolatok jártak a fejemben. 


Utazás vs egy helyben maradás

Régebben az volt minden vágyam, hogy olyan munkám legyen, amivel nem vagyok helyhez kötve és utazgathatok össze-vissza. Habár ennek nyilván vannak előnyei, és attól függetlenül, hogy nem kéne irodába bejárni minden nap, nem muszáj közben utazgatni, de azért vannak előnyei a "normális" irodai munkának is. 

Most már azt gondolom, hogy igazából nincs semmi bajom egy cégnél való dolgozással, amennyiben a munkáltató kicsit rugalmas és az iroda egy olyan helyen van, ahol szívesen élnék. 

Idáig azt hittem, hogy nem tudom, mit is akarok magammal kezdeni a jövőben, de most már egyre jobban azt érzem, hogy nem is azzal van a gond, hogy nem tudom mit kezdenék magammal, mivel van egy elképzelésem, csak nem tudom, hogyan tudnám azt kivitelezni. 

Most DK-Ázsia után, Sydney-be érkezve érzem azt, hogy mennyire fontos az, hogy hol is élek. 

A naplemente közben szó szerint megkönnyeztem. Nem csak a látvány miatt, hanem azért, mert még mindig nem tudom felfogni, hogy teljesült a nagy álmom és Ausztráliában vagyok. Már az se érdkelne, ha holnap elfogyna az összes pénzem és mennem kéne haza, hiszen megcsináltam. Itt vagyok. A másik ok, pedig az, hogy mekkora király ez a város. Pont ilyen helyen szeretnék élni. A bárok már délben is telve voltak, az emberek söröznek, beszélgetnek, futnak a botanikus kertben, frizbiznek és piknikeznek a parkokban, vagy csak kiülnek egy összecsukható székre és chipset esznek és söröznek. Hihetetlen ez a chill. Rengeteg kültéri sportolási lehetőség van és vízparti sétaút. 


Viszont Ausztrália a Föld másik részén van és nem olyan egyszerű ideköltözni...

Azon gondolkoztam, hogy Európában két város van, ami hasonló kaliberű, Barcelona és Lisszabon, de Sydney az első benyomás alapján még ezeknél is sokkal jobb hely. 

Ausztrália után ami még nagy álom az az USA nyugati partja, de mivel elég sok amerikait ismerek, akik felvilágosítottak arról, hogy az USA-ban a munka-magánélet egyensúly még rosszabb, mint pl. Kelet-Európában, ezért az USA-ra nem úgy tekintek, mint ahol jó lehet élni. Viszont Ausztráliáról ez volt mindig is az elképzelésem, hogy itt az emberek nem olyan stresszesek a munka miatt, mindenük megvan, ami kell és kiegyensúlyozott életet élnek. Hát egyelőre úgy tűnik, hogy ez igaz...

Fura ezt mondani, de nagyon remélem, hogy a végére azt fogom gondolni, hogy ez nem teljesen így van és itt se fenékig tejfel az élet, mert egyébként nagyon-nagyon depressziós leszek, amikor elhagyom az országot...

Most azt érzem, hogy igazából kiutaztam magam és már Indonézia se érdekel annyira. Sokkal szívesebben maradnék itt és csinálnék valami értelmes munkát. WHS vízum nem igazán opció hosszú távra, mert elég volt már a ratyi munkákból. Pár hónapig okés, de 2 éven keresztül biztos nem dolgoznék egy bárban vagy nem szednék gyümölcsöt. Már abból kiöregedtem. Közelebb a 30-hoz, mint a 20-hoz már olyan munkát szeretnék csinálni és olyan cégnek dolgozni, ahol megbecsülik a munkám és én is élvezem csinálni. Ausztráliába viszont szinte lehetetlen valamilyen speciális skill nélkül munkát és vízumot szerezni, így igazából marad Európa; Barcelona vagy Lisszabon. Nem csak a tengerpart és a jó idő miatt, hanem a munka-magánélet egyensúly miatt is. Mind a két helyen pl teljesen elfogadott, hogy 1-2 órás ebédszünetet tartasz, amikor is beszélgetsz a kollégákkal és megiszol egy pohár sört vagy bort. Itt nem az alkoholon van a lényeg, hanem, hogy sokkal lazább a munka légköre, mint mondjuk Magyarországon. A tengerpart és a jó idő meg persze a hab a tortán. A fizetések nem olyan kimagaslóak, mint Nyugat-Európában vagy akár Ausztráliában, de igazából nekem már nem is feltétlen a pénz számít. Persze az is számít azért, az a célom az utazás után, hogy szeretnék egy kényelmes életet élni, amikor nem kell meggondolni, hogy belefér-e egy sör vagy kávé vagy akár egy póló a büdzsébe és tudjak félre is tenni pénzt. Az utazás szerintem örökké az életem része lesz, ezért szeretnék egy olyan munkáltatót majd, aki esetleg nem plusz jövedelemmel, hanem inkább több szabad idővel jutalmaz. Már nincs kedvem rohanni ha utazok, meg nincs is kedvem minden héten/hónapban elutazni, de amikor elutazok, akkor legalább 3-4 hétre, max. 2 hónapra mennék. 


A múltban elég sok munkában kipróbáltam magam, de rájöttem, hogy a legközelebb a logisztika áll hozzám és biztos, hogy nem akarok emberekkel foglalkozni. Azt se akarom, hogy az utazás legyen a munkám. Az utazást meg szeretném tartani hobbinak. Fősuli után a munkatapasztalataimat autóipari beszerzésben szereztem. Habár operatív beszerzés már nem igazán kihívás, de stratégiai beszerzést vagy projekt menedzsmentet szívesen csinálnék. 

Tehát arra jöttem rá, hogy logisztikában szeretnék dolgozni vagy Barcelonában vagy Lisszabonban, de Budapesttel is kibékülnék, amennyiben a cég támogatólag áll hozzá az utazásaimhoz. 

Ja és ha hazamentem szerintem befejezem a logisztikai msc-met (már csak 1 tárgyam és a szakdoga van hátra, de a győri egyetemből egy kicsit elegem van már, úgyhogy valahol máshol csinálnám meg)

A hogyanon szerintem majd gondolkozok később, most élvezem Ausztráliát és az álmaimat. 

Hmm de azért lehet, hogy utánanézek ill. kérdezek, hogy lehetne ide kiköltözni :D Na, ez az... Tudom is, hogy mit akarok, de mégse. 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése