2016. november 26.

Az út Bangkokba

1. nap

Indulás előtti pár nap alig tudtam aludni. Nagyon izgultam...mégiscsak egy új kontinensre megyek és hosszú időn keresztül leszek távol, továbbá a szoros a büdzsé sem olyan nyugtató. 

Aztán eljött a nagy nap. Szüleim kivittek a repülőtérre, de persze az az út se lehetett egy könnyű menet. Hatalmas dugó volt a város fele a 10-es úton és az Árpád-híd előtt. Már azon kellett izgulni, hogy vajon kiérünk-e időben a reptérre. Azon gondolkoztam, hogy áhh, ha lekésem majd megpróbálom visszatéríteni a jegyárakat a biztosítóval. Szerencsére erre végül nem került sor és ahogy felültem a gépre az izgulásom is elmúlt.

Most repültem életemben először a Norwegian-nel és ez volt az első hosszú távú járatom. A Norwegian elég jól teljesített már a Bp-Koppenhága vonalon is. Tök jó zene szólt a beszállásnál, szépek az ülések és minden 3ik sornál van egy nagy kijelző, ahol lehet mesét nézni. Asszem őket szavazták meg a legjobb európai low cost társaságnak. Értem is, hogy miért, hiszen nem egy Ryanair vagy Wizzair kategória.


Koppenhágában 2 órás átszállási időm volt, ami nagyon hamar eltelt. Pesten kiadták mind a két beszállókártyát, úgyhogy Koppenhágában azzal már nem kellett törődni. A hosszú út sem volt olyan vészes. Ez is fapados módszerben ment, úgyhogy pl feladott poggyászért és kajáért itt is fizetni kell. Nekem csak kézipoggyászom volt. 10 kg a megengedett, de le se mérték. Én kértem meg Pesten a check in agent srácot, hogy mérd már le légyszi, mert kíváncsi vagyok, hogy mennyi. 9,3 lett úgy emlékszem, ami Air Asian necces lesz mert ott csak 7 kg a megengedett és 1-2 centivel náluk már ki is lógok az engedélyezett méretkorlátból. Na, reméljük nem lesz vele probléma. Ami viszont ingyen van a Norwegian hosszú távú járatán az a pohár víz, meg talán a tea is, de azt nem ittam. Ha ők lesznek a legolcsóbbak, akkor máskor is szívesen fogok velük utazni. Ja, és még ami fontos. Indulás előtt Facebookon írtátok, hogy lehet vinni körömcsipeszt, szemöldök csipeszt, tűt és borotvát a kézipoggyászban. Tényleg így van! Köszönöm a kommenteket, nagyon nagyon hasznos volt, legalább ezekre nem kell költenem :)


A 10 órás úton egy svéd újságíró ült mellettem. Nagyon beszédes volt, szinte be nem állt a szája. Kiderült róla, hogy bejárta már a fél világot, most csak 1 hónapra jön pihenni Pattayara, ahol egy barátja is él. Orbántól kezdve minden féle témáról beszéltünk. Megtudtam, hogy a svéd nyelv nagyon hasonlít a dánra, az északi országrészben beszélt svéd, pedig a norvégra. A skandináv emberek nagyon szerencsések, mert németül és angolul is hamar megtanulnak (kivéve ugye a finneket, habár angolul ők is elég jól beszélnek elvileg). Elmondtam az ürgének, hogy most milyen utazás áll előttem. Néha (hibásan) úgy állok neki, hogy ha idősebbeknek mondom el, hogy mire készülök, ők nem veszik olyan jó néven, hogy kiszállok a munka világából és csak utazgatok. A férfi nem volt ilyen maradi, teljesen pozitívan állt a dologhoz, sőt megerősített benne, hogy jó úton vagyok és olyan tapasztalatokkal fogok gazdagodni, amivel egyébként biztos, hogy nem találkozhattam volna. Mondta, hogy amikor fiatal volt ő leszarta a karriert. Horgászni szeretett, úgyhogy kért egy engedélyt lazac halászatra Malmö környékén és csónakkal rótta a tengert. Amit kifogott ő személyesen értékesített a piacon és adta át a háziasszonyoknak. Itt megtanulta hogyan kell az emberekkel beszélni és olyan skilleket szerzett, amit az iskolában nem tanítanak. Az 5 év halászat után elment az orvosira, de abba is hagyta, mert úgy érezte, hogy nem neki való, majd megtalálta végül azt a tevékenységet, amit szívesen csinál, mégpedig az újságírást. Mondta, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy lesz egy fél év szünet az önéletrajzomban, csak adjam majd elő magam az állásinterjún, hogy én ez a fél év alatt olyan dolgokat tanultam, amit egy olyan ember, aki még soha nem utazott, biztos, hogy nem tud és máris előnnyé kovácsoltam az úgymond "hátrányt".

Aludni nem sokat tudtam, csak pár órát, úgyhogy rohadt fáradt voltam, mire megérkeztünk.

Aznapi költésem: 0 Ft
Anya vett nekem egy szendvicset a repülőtéren meg volt nálam egy tucc tucc keksz azzal el is voltam BKK-ig. 

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!