2016. június 12.

Nem félsz a kiszámíthatatlantól, a bizonytalantól?

Nem rég kaptam az alábbi levelet az egyik kedves blog olvasótól. A téma valóban nagyon érdekes, biztos sokakat foglalkoztat, úgyhogy most összeszedem a gondolataimat és leírom a véleményemet. 

"Olvasom a blogodat, és mindig felmerül bennem egy kérdés. Nem félsz a kiszámíthatatlantól, a bizonytalantól? Igaz, Te jóval fiatalabb vagy, mint én, valószínűleg azért tudsz olyan könnyen feladni mindent, és elmenni utazgatni. Nekem nagyon fontos az életemben a stabilitás, a lakás, a nyugdíjamra való gyűjtögetés, a munka. Egyszer talán olvastam, hogy LTP-t gyűjtesz, tehát vannak ilyen jellegű lakástakarékossági terveid is. Nem ítéllek el, félre ne érts, csak míg nekem szükségem van egy biztos munkára, megtakarításra, addig Te elutazod egy év alatt összegyűjtött megtakarításodat. Hogy menedzseled így az életed? A fiatalságod a titka? 

Lehet így élni akár 50-60 éves korodban is? Nem félsz a jövőtől, a bizonytalantól. Adhatsz akár ötleteket vagy akár egy cikket is írhatsz erről, mert az emberek többsége inkább ilyen mint én, rugalmatlan..."

Barcelona, az első egyedüli utazásom célpontja

Félelem

Dehogynem félek a kiszámíthatatlantól. Nagyon is félek tőle, viszont én úgy gondolom, hogy a komfortzónánkból való kilépés és a félelmeinkkel való megküzdés, az fejlesztheti a képességeinket és saját magunkat. Azért tettem feltételes módba az előbbi mondatot, mivel szerintem mielőtt belevágunk abba a dologba, amitől tartunk és félelmeket kelt bennünk, először is fel kell mérni, hogy abban az esetben ha sikeresen teljesítjük az akadályt, fejlődni fogunk-e belülről vagy sem. Hoznék erre egy példát. 

Én például nagyon félek a magasban, nem merek egy szikla szélére kiülni vagy lenézni egy magas épületből. Ha pedig ki kéne ugranom egy repülőből, akkor halálfélelmem lenne. Hogy le lehetne-e küzdeni ezt a félelmet? Valószínűleg igen. De mi hasznom lenne belőle? Miért lennék én utána jobb ember, ha kiugrottam egy repülőből vagy ha kiültem egy szikla szélére? Na ez az, amire nem tudok válaszolni, mivel nem érzem azt, hogy ezt a félelmemet leküzdve én több lennék utána. 

Viszont. Nagyon félek attól, hogy valamilyen anyagi nehézségbe kerülök az úton, ami előttem áll. Félek, hogy nem sikerül annyi pénzt összegyűjtenem, ami elég lenne a tervem megvalósításához. A különbség az előző példához képest az, hogy ettől az úttól azt várom, hogy egy olyan belső fejlődést ad majd számomra, amit kamatoztathatok a jövőmben, ezért ha ezt a félelmet leküzdöm, biztos, hogy előrébb kerülök az életben.

Életkor

Az utazás szerintem nem életkor kérdése. Sokszor szoktam kiposztolni a blog Facebook oldalára is olyan cikkeket, hogy valaki nyugdíjas korában körbeutazta a világot vagy elindult egy olyan utazásra, amit a fiatalok is megirigyelhetnének. 

De itt is van egy viszont. 

Én úgy gondolom, hogy minden életszakasznak meg vannak a maga szerepei és utazási formái, melyeket én valahogy így látok. 

1, Utazás általános- és középiskolás korban

Tízen évesen általában nincs még bevétele az embernek, úgyhogy ilyenkor többnyire a szülőkkel való utazás a leggyakoribb. Család függő, hogy ki merre, hogyan, milyen utazási formában, belföldre, külföldre, lakókocsival, wellness szállodába, apartman házba, repülővel vagy autóval utazik. Ilyenkor nem sok beleszólásunk van az utazásba. Oda megyünk, ahova a szüleink visznek. 

Vannak olyan általános- illetve középiskolák, ahol különböző olcsó külföldi csoportos utazásokat is szerveznek a diákoknak. Én például így jutottam el tízen évesen háromszor Angliába, majd Velencébe, Párizsba és Rómába is. Ezekre a kirándulásokra nyilván egy tízen éves gyerek nem tudja előállítani az anyagi hátteret, így a szülőtől függ, hogy részt tud-e venni rajta vagy sem. 

17 évesen Padovában

2, Utazás egyetemista korban

Na ebben az időszakban lehet kibontakozni igazán... Egyetemista korban az ember már beszél nyelveket, könnyen találhat bizonyos diákmunkákat, melyekkel valamennyi összeget elő tud teremteni magának, illetve ha jól tanul az ösztöndíj is segítségére lesz és megpályázhat olyan szuper lehetőségeket is, mint az Erasmus ösztöndíj egy egyéb más külföldi programok vagy akár kimehet az USA-ba dolgozni egy táborba. Ez az, amit én sajnos nem használtam ki akkor, amikor ebben az életszakaszban voltam. Ilyenkor nagyon rugalmas az ember. Ha kell stoppol, padon alszik az utazás által szerzett tapasztalatok fejében. 

3, A fiatal felnőttkor

Ebben a korban már valamennyi munkatapasztalatot sikerült összeszedni, így a diákmunkáknál már egy kicsit többet lehet megkeresni. Ez az a korszak, amikor sok fiatal rádöbben arra, hogy nem tudja, hogy mit kezdjen magával. Van egy, akár kettő diplomája is, de nem biztos benne, hogy jól választott pályát és tényleg ezzel a szakmával akar foglalkozni a hátra levő életében. Belefáradnak a hétköznapi rutinba és abba, hogy olyan dologgal foglalkoznak, amit nem élveznek igazán. Ilyenkor lehet, hogy úgy dönt az ember, hogy kiszellőzteti egy kicsit a fejét és elmegy világot látni. Mivel előtte már dolgozott és jobb esetben összekuporgatott egy kis pénzt, így már nem feltétlenül van rászorulva a stoppolásra és a padon alvásra, viszont nagyon könnyen a hátára veszi a világot, mivel többnyire nincs olyan kötelék az életében, ami visszahúzná. Ebben a korban a hosszú távú gondolkodás nem olyan jellemző, hanem nagyobb hangsúly kerül inkább az önismeretre és a belső fejlődésre. 

4, 30-on felül, család kicsi gyerekkel

Harmincon felül jobb esetben már az ember kitalálta, hogy mik a céljai az életében és sokaknak már családjuk is van. Ekkor már felelősségteljesebb a gondolkodásmód. Már nem saját magát teszi az ember első helyre az életében, hanem a családját. Nyilván nem állhat csak föl az asztal mellől és nem mondhatja azt, hogy na szevasztok én leléptem Ázsiába, majd 1 év múlva jövök. Ettől függetlenül az utazás még ugyanúgy az élet része lehet, csak érdemes olyan dolgokat is beiktatni az útba, melyek a gyerek számára is érdekesek lehet (állatkert, vidámpark, stb.)

5, Amikor a gyerek önállóvá válik

Itt már lehet egy kicsit önzőbb az ember. Már nem kell anyagilag támogatni a gyereket, úgyhogy akár beleférhet egy nagyobb utazás is a költségvetésbe, viszont az idő még ekkor korlátozó tényező. Ekkor már a hosszú távú tervek a jellemzőek és a nyugdíjas évekre való anyagi felkészülés. 

6, Nyugdíjas kor

A kor előrehaladtával az utazás során egyre fontosabbá válik a komfort és a kényelem, viszont az utazás újból nagy szerepet tölthet be az életben. A nyugdíjas korban már jóval több szabadidő áll rendelkezésre és az előző 10-30 évben való anyagi felkészülésnek köszönhetően a pénzügyek is biztosítottak. Annak ellenére, hogy nyugdíjas korba lép az ember, én úgy gondolom, hogy a lehetőségeihez mérten még nem feltétlenül kell abba hagynia a munkát. Ha akadnak bizonyos alkalmi munkalehetőségek, vagy akár részmunkaidős állás és az egészségügyi helyzet engedi, még ekkor is lehet pénzt keresni. 


A fentiek alapján én a 3-as pontba sorolnám magamat. Én 26 évesen könnyen mondom azt, hogy itt hagyok mindent és elutazok egy hosszabb időre, mivel engem semmi nem köt egyelőre még sehova, de ez valószínűleg nem lesz mindig így. Én is át fogok majd kerülni egy olyan életszakaszba, amikor már nem tehetem meg azt, amit most igen. 50-60 éves korban nem szeretnék már úgy élni mint most, mert akkor nagyon nagyon elégedetlen leszek az életemmel. 50-60 évesen már remélem kötni fog valami a világ valamelyik pontjához, legyen az akár Magyarország, vagy akár egy másik ország. 

Pár év múlva nekem is sokkal fontosabb lesz a stabilitás, a munka, amit persze élvezek is csinálni és a lakás és a megtakarítás. 

Egy következő levélváltásunkban pedig az alábbi téma került elő, ami szintén nagyon érdekes és ezt is a különböző életszakaszokhoz sorolnám. 

"Van egy hasonló korú barátnőm, mint Te. Ő is sokáig munkát keresett, talán egy évig nem volt állása. Kérdeztem tőle, hogy mi történik akkor, ha elfogy a pénze, erre azt válaszolta, hogy hazamegyek anyukámhoz. Mikor írtad, hogy a görög utad költségvetése magasabb volt, mint ahogy tervezted, akkor szóltál anyukádéknak, hogy küldjenek 30.000 forintot, hogy haza tudj menni. Akkor jöttem rá, hogy akinek van hova menni, és van kire támaszkodni, az még "lazábban" él, mert van egy hátország, amire, akire számíthat. Én lassan fordított helyzetben leszek, a lányom lassan felnőtt, így nekem kell megteremteni a hátországot, hozzám fognak fordulni, ha nem tudnak valahonnan hazajönni... Ez teljesen más szitu."

Teljesen egyetértek. Teljesen más életszakaszban vagyunk. Én nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy, amikor megszorultam támogattak, mint például tavaly Athénban, amikor nem volt pénzem már kajára, küldtek 30.000 Ft-ot. Persze nekik sincs annyi, hogy szórják, sőt..., viszont én vagyok az egyetlen gyerekük, úgyhogy érthető, hogy ha kell segítenek. A másik oldalról utálom az olyan helyzeteket, amikor szülői anyagi segítségre szorulok, mivel nem vagyok már 18 éves, úgyhogy megpróbálok mindent saját magamnak előteremteni. 

Versailles-ban 18 évesen

Összességében azt gondolom, hogy az utazás módja minden életszakaszban más. Amit az egyik életszakaszban könnyen meglép az ember, azt már egy későbbi életszakaszban nem biztos, hogy meg tudja valósítani. Folyamatos változásban vagyunk. A kor előrehaladtával nem csak a külsőnk, de a személyiségünk, gondolkodásunk és az utazáshoz való hozzáállásunk is változik. Szerintem ezt el kell fogadni, hogy 40 évesen már nem lehet úgy utazni, mint 18 évesen. Vagyis lehetni lehet, csak nem biztos, hogy azzal olyan belső fejlődést lehet elérni, mint a 18 évesek esetében. Én is sajnálom, hogy nem 20 évesen mentem Erasmusra, mivel 24 évesen már nem jelentett olyan pluszt, mint jelentett volna pár évvel előtte. Így visszagondolva már azt vallom, hogy ha az ember nem lépett meg valamit abban a korban, amikor a legnagyobb belső fejlődést tudta volna elérni, akkor lehet, hogy jobb lemondani róla és inkább tovább lépni. Én így vagyok egy hosszabb stoppos úttal nagyon alacsony költségvetésből. Ezt egyetemista koromban kellett volna meglépnem, most már egy szinttel tovább léptem innen, viszont azt még megtehetem, hogy itt hagyok mindent egy hosszabb utazásért, de ha 40 éves lennék, már nem biztos, hogy úgy látnám a dolgokat, mint most. Viszont örülök annak, hogy most ezt meg tudom lépni és ahogy hazajöttem az utazásról szeretnék én is stabil pontokat létre hozni az életembe. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!