2016. május 29.

Ne tárgyakat gyűjts, hanem élményeket...vagy hogy is van ez?

Amikor 2013 januárjában elkezdtem utazni, az volt a tervem, hogy elmegyek Európa összes országába. 2013 nyarán csináltam egy 2 hetes nagy Európa körutat, amibe annyi országot beletuszkoltam, amennyit csak tudtam. Habár 2013-ban 2-szer is jártam már a 2 hetes utam előtt Olaszországban, a nagy utat mégiscsak Olaszországban kezdtem, Bariban, mivel oda kaptam egy nagyon olcsó jegyet (azt hiszem 2300 Ft körül). Onnan Lengyelországba mentem, ahol egyébként szintén jártam már márciusban, viszont megnéztem ekkor kér új várost, Lodzt és Poznant is. Poznanból Norvégiába, Bergenbe utaztam, ahonnan pedig Lettországba, Litvániába, majd végül Kijeven keresztül mentem vissza Magyarországra.

Erről az útról az alábbi bejegyzésekben írtam:
http://www.hobbimazutazas.hu/2013/12/2-het-6-orszag-1-resz.html
http://www.hobbimazutazas.hu/2013/12/2-het-6-orszag-2resz.html

Már ekkor, fél év utazgatás után kezdtem érezni, hogy ezzel az össze-vissza mindenhova ész nélküli utazás móddal valami nincs rendben.


Emlékszem, hogy épp Vilniusban ücsörögtem valahol a belvárosban egy padon, miközben bőgve hívtam fel anyát, hogy nem érzem itt jól magam, haza akarok menni. Aztán később jöttem rá, hogy azért nem éreztem ott jól magam, mert egyáltalán nem érdekelt se Lettország, se Litvánia, csak egyszerűen ki akartam őket pipálni egy listáról.

A 2 hetes utazás során viszont Olaszországban éreztem magam a legjobban. Azok a kis sikátorok, a mediterrán hangulat, a gyönyörű tengerpartok, a kint száradó ruhák, a sikátorokban terjengő illatok, a házak előtt ücsörgő nénik, bácsik, a téren focizó gyerekek, a fecskék hangja, egy kis Fiatban 5-en összekuporogva a CS hostomékkal és másik 2 román CS-es sráccal, és Giuseppe-vel és a barátnőjével való kirándulás, mind-mind olyan emlék, amire még mindig nagyon szívesen gondolok vissza. 

Ekkor elhatároztam, hogy soha többé nem megyek el olyan helyre, ami különösebben nem érdekel még akkor sem, ha oda a legolcsóbb a repülő-, busz- vagy vonatjegy. 

A napokban youtube videókat néztem a paleo táplálkozásról és a boldogságról, majd az egyikben elhangzott egy érdekes mondat, amely elgondolkoztatott az emlékek gyűjtése és a boldogság közötti kapcsolaton.

Az emlékek gyűjtögetése vajon tényleg boldogságot okoz?

Arra a kérdésre, hogy miért jó utazni, a legtöbben azt szokták válaszolni, hogy azért, mert az utazás által szerzett emlékek örökké megmaradnak, ezzel szemben a tárgyak egyszer csak úgyis elvésznek. Ezt én is így gondoltam egy jó darabig, amíg szembe nem jött velem a lenti videó. (A videó 29. percétől kezdődik ez a téma):


Tömören azért összefoglalom az elhangzottakat. Lényegében arról van szó, hogy az emlékek gyűjtése szinte ugyanolyan, mintha tárgyakat gyűjtenénk, csak az emlék nem egy kézzel megfogható fizikai dolog, de ettől függetlenül akkor is gyűjtünk valamit. Szendi Gábor szerint a boldogságnak belülről kell jönnie. A boldogságot a magunk fejlesztésében, felfedezésében és kibontakoztatásában kell keresni.

Egy időben nagyon érdekelt ez a téma, mármint, hogy mitől lesz boldog az ember, majd miután elolvastam két boldogságkutatással kapcsolatos könyvet, az egyiket táplálkozási és pszichológiai, a másikat pedig közgazdaságtani megközelítésből, rájöttem, hogy ez egy marha bonyolult és összetett dolog, úgyhogy nem is merülök bele nagyon a témába, csak 1-2 érdekességet hozok a könyvekből, melyeket megpróbálok ráhúzni az utazásra.

Mi nem boldogít?

1, Társadalmi összehasonlítás

Richard Layard a Boldogság című könyvében egy olyan példát hoz erre, hogy ha a legtöbb ember egy kis Forddal járkál az utakon, akkor mindenki örül a hasonló típusú autójának, viszont ha vannak, akik már BMW-vel járnak, akkor már a többiek is inkább azzal járkálnának. Az első ember, akinek BMW-je lett ő marha boldog, viszont amikor már mindenkinek BMW-je van, akkor már mindnyájan ugyanazt érzik, mint amikor még mindenkinek Fordja volt. 

Utazás példájára áthelyezve. Ha a legtöbb ember Horvátországba megy nyaralni, akkor mindenki örül a hasonló kaliberű nyaralásának, viszont ha valaki a Bahamákra ment (és persze kiposztolta a gyönyörű képeit a Facebookra), akkor onnantól kezdve mindenki oda akar majd menni. Az első ember, aki a Bahamákon nyaralt nagyon boldog volt, viszont amikor már mindenki a Bahamákon nyaral, akkor mindnyájan ugyanazt érzik, mint amikor mindenki csak Horvátországba ment. 

2, Az érzéki taposómalom

A könyv példája: Ha egy új lakáshoz vagy egy új autóhoz jutunk, akkor először nagyon izgatottak vagyunk, de idővel hozzászokunk, majd a kedélyállapotunk is visszatér az eredetihez. Végül azt érezzük, hogy most már még nagyobb házra vagy autóra van szükségünk. Ha most visszamennénk az előző házba vagy autóba, akkor sokkal kevésbé lennénk boldogok, mint az előtt, amikor még nem tapasztaltunk meg valami jobbat. 

Utazás példájára áthelyezve. Ha sikerül eljutnunk egy új, távolabbi, egzotikusabb országba, akkor először nagyon izgatottak vagyunk, de idővel hozzászokunk az érzéshez, végül pedig még távolabbi még egzotikusabb úti célt keresünk. 


3, Munka-élet egyensúly

Minél több javakat próbálunk begyűjteni, annál több pénzre lesz szükségünk, amiért persze többet is kell dolgozni (pl. alkalmi munkákat is elvállalni az állandó munkahely mellett). Az időnk viszont korlátos. Minél több időt töltünk munkával, annál kevesebb lesz a szabadidőnk. 

Utazásra fordítva. Minél többet akarunk utazni minél egzotikusabb és távolabbi helyre, annál több pénzre lesz szükségünk (feltételezve, hogy az utazási szokásainkon nem változtatunk).

4, Egyenlőtlenség

Az extra jövedelem kevésbé befolyásol minket ha gazdagok vagyunk, mintha szegények lennénk,. Ha a pénz a gazdag embertől a szegényhez kerül, akkor a szegény több boldogságot nyer, mint amennyit a gazdag veszít, így nő az átlag boldogság szint, ezért fontos a jövedelmek egyenlő elosztása. 

Utazásra fordítva. Ezért fontos utazás közben a helyi vállalkozásoknál hagynunk a pénzünk és nem hotel- és gyorsétteremláncokban. 

Mitől leszünk tényleg boldogok?

A már említett Boldogság című könyv az alábbi hét bolsogság tényezőt nevezi meg. Hogy az egyes tényezők pontosan mit takarnak, azt az alábbi cikk is tömören összefoglalja: http://www.tenyek-tevhitek.hu/boldogsag-elegedettseg-kuzdelem.htm

Egy kicsit gondolkoztam azon, hogy az elmúlt 1 év alatt mennyi mindent föláldoztam az előttem lévő utazás miatt.

1, Családi kapcsolatok

Mivel Prágából kaptam az első állásajánlatot, így újból elhagytam Magyarországot. Haza nagyon ritkán tudtam csak jönni. 1 év alatt összesen kb. 7 napot töltöttem itthon, viszont a Münchenben élő unokatesómmal sokszor sikerült összehozni egy-egy találkozást, aminek viszont nagyon örülök. 

2, Anyagi helyzet

Nem kerestem rosszul, viszont jól sem. Félretenni csak úgy tudtam, ha minden egyéb szükségletemről lemondtam. Szívesen elmentem volna Drezdába vagy Berlinbe, de az utazás miatt szóba se jöhetett. Étteremben evés, 1-2 új ruhadarab megvásárlása vagy valamilyen belépős múzeumba vagy rendezvényen való részvétel úgy szintén. 

3, Munka

Utáltam a munkám már az első perctől...

4, Közösségi- és baráti kapcsolatok

Szerencsére a lakótársaimmal jól kijöttem és sikerült barátokra és egy közösségre lelnem Prágában, viszont az itthoni barátaimmal és ismerőseimmel nem igazán tudtam találkozni. 

5, Egészség

Ez igazából nem változott. Ugyanazon a szinten maradt.

6, Személyes szabadság

Hasonló kultúrában maradtam, mint a magyar, így ez se nagyon változott semmilyen irányba. Vagyis...olyan munkahelyem még nem volt, ahonnan nem akkor mehettem ki a WC-re, amikor akartam...

7, Személyes értékek (életfilozófia)

Utazni nem tudtam annyit, amennyit szerettem volna, habár 1-2 helyre azért így is sikerült eljutnom. 


Mi a következtetés?

Számomra az, hogy csak az utazástól boldogságot várni badarság. Jó dolog utazni, világot látni, szélesíteni a látókörünket, nyelveket gyakorolni, stb., viszont ha boldogtalannak érezzük magunkat, akkor érdemes megvizsgálni a jelenlegi életünket és átgondolni, hogy hogyan tudnánk megváltoztatni a fent említett hét tényezőből azt, ami valamiért nem működik jól. Persze az egyes tényezők nem ugyanazzal a súllyal számítanak minden ember életében, így egyén függő, hogy melyik tényező (hiánya) kit mennyire tesz boldoggá (boldogtalanná). 

Mostanában nagyon sok cikket lehet arról olvasni, hogy az utazás mennyire boldoggá tehet, adj el mindent, hagyd hátra az életed, családod, barátaid és menj csavarogni a világba, viszont ez valamennyire veszélyes a többiekre nézve, hiszen aki nem tud eljutni DK-Ázsiába, Óceániába, a Karib-térségre, stb., annak a boldogság szintje csökkenhet. És persze magunkra nézve is veszélyes lehet, hiszen minél egzotikusabb helyeket célozunk meg, a közelebbi desztinációk annál kevésbé tűnhetnek vonzónak, ezért érdemes az egyensúlyra törekedni. Most ezt pont a nagy utazásom előtt írom, amikor én is hasonló dolgot teszek, viszont arra időközben rájöttem, hogy egy dolgot nem várhatok ettől az úttól, mégpedig azt, hogy megváltoztatja az életem. Az életem csakis én tudom megváltoztatni, habár az tény, hogy egy utazás alatt több féle nézőponttal lehet találkozni, ami majd alakíthatja a gondolkozásom. Egy dolgot viszont elhatároztam, hogy szeretnék egy olyan életet élni, ahol az egyensúlyra törekedek. Ahol nem az utazás kerül a boldogságom elé (lemondva olyan dolgokról, melyek egyébként boldogságot jelentenének), hanem az utazás egy egészséges mértékben járul hozzá a boldogságomhoz.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!