2015. május 1.

A változások éjszakája

Ha valaki ezt a storyt mesélné nekem, mint ami tegnap történt velem és egyik kollégámmal (barátnőmmel), akkor valószínűleg röhögnék rajta, annyira szürreális. 

Nap végére a történtek hatására viszont átgondoltam egy-két dolgot és most tisztábban látom, hogy milyen úton kéne tovább haladnom az életemben. 

Az eredeti terv az volt, hogy ma túrázni megyünk Lisszabontól nem messze.

Tegnap este elmentünk egy sütire majd utána kajáért a szupermarketbe. Mikor fizetésre került a sor, barátnőm kártyáját valamiért nem fogadta el a gép. A lejárati dátuma 2015 május, viszont aznap még csak április utolsó napja volt. Végül az én kártyámmal fizettük ki azt a kb 3 vagy 4 eurót. 

Utána elmentünk egy ATM-hez, mivel barátnőmnek nem volt készpénze és megbeszéltük, hogy jövő hétig kölcsönadok neki annyit, amennyi a mai túránkhoz a buszjegyre elég. 

Nekem sincs már sok pénzem, de arra számítottam, hogy kb 100-150 euró még van a kártyámon, de gondoltam először megpróbálok levenni 200-at, hátha...

Hibaüzenet az ATM-ből: nincs rajta 200 euró

OK... menjünk át egy másik ATM-hez és próbáljuk meg 180-nal....hibaüzenet
OK...legyen 150... hibaüzenet
OK...legyen 120...hibaüzenet...már röhögünk mint a hülye gyerekek a szerencsétlenségen majd utána azon röhögünk tovább, hogy a mögöttünk álló férfi kicsit furcsán néz ránk... 

Ok menjünk át egy másik ATM-hez és próbálkozzunk tovább
Megpróbáltam még a 80-at, de annyim se volt már...Tovább inkább nem is próbáltam, mivel eleve a pénzlevétel is 5 euróba kerül.

Komolyan...nem valami kellemes az a helyzet, amikor az embernek nincs pénze, de valahogy nem érzem magam annyira szarul ez miatt, ami érdekes, úgyhogy el is kezdtem rajta gondolkozni, hogy miért van ez így.


Rájöttem, hogy marha jól elvagyok most itt Lisszabonban és őszintén megmondva most utazgatni sincs olyan nagy kedvem.

Talán ezek lehetnek az okai:

1, A belváros legkirályabb helyén lakok, a munkahelyemtől 50 méterre, tehát egy percet sem töltök bejárással, ami hihetetlen király. Gimis koromtól bejárok mindenhova és egy csomó időm ráment idáig az életemben arra, hogy bejártam valahova. 

2, Korombeli, motiváló kollégáim vannak és jó a hangulat a melóban. Sokat röhögünk, mindenkivel történik mostanában valami és mindenből poént csinálunk. Nem is kell tovább magyarázni...jó a hangulat. 

3, Találtam egy új barátot. Idáig 2 embert hívtam barátomnak. Habár érdeklődőnek és nyitottnak tartom magam, de nem valami könnyen barátkozok. Viszont itt rátaláltam egy újabb barátnőmre, akivel teljesen hasonló a gondolkozásunk, rengeteget fejlődött tőle az angol szókincsem, mindenhova együtt megyünk kirándulni, mindent megbeszélünk és szinte mindenben egyet értünk. Ha az ember barátra talál kincsre talál.

4, Nagyon szeretem Lisszabont....Egyszerűen hihetetlenül megkedveltem. Hiába nincs pénzem, de ha kimegyek az utcára csodálom a színes házakat, az emberek nem búval baszottak vagy csak kiülök valamelyik miraduorora, élvezem a napsütést és jó kedvem lesz tőle. Még soha egyik városban sem éreztem ilyen jól magam.


A történetnek viszont 3 hét múlva vége lesz....

Ezért rájöttem, hogy bárhova is visz a sors, ha a fenti pontok meglesznek az életemben, akkor valószínűleg jól fogom érezni magam akkor is, ha nem tudok utazni. 

Tök jó volt az Azori-szigeteken is, de arra is rájöttem, hogy ezentúl 3-4 napra nem megyek el sehova, mivel nincs értelme. Ha nem tudok legalább 1 hetet eltölteni valahol, akkor inkább el se indulok, mert nincs kedvem rohanni. 

Az olasz és a portugál életstílus is sokat formált...Ők tényleg tudják, hogyan kell élvezni az életet. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!