2015. május 14.

10 dolog, ami a portugáliai tartózkodásom alatt tudatosult bennem

2015 január közepétől 4 hónapot tölthettem el Lisszabonban az Erasmus szakmai gyakorlati ösztöndíjnak köszönhetően. Most úgy érzem, hogy ez a 4 hónap az életem egyik meghatározó időszaka lett. Soha nem éreztem még magam ennyire a helyemen az elmúlt évek során, mint itt Lisszabonban. 

Az egyetemi tanulmányok végeztéig valahogy sínen van az ember élete. Tudja, hogy mi a feladata; iskolába járni és tanulni, legalábbis valami ilyesmi. Aztán ahogy kikerül ebből a burokból a való életbe, a dolgok már nem ennyire feketék és fehérek. Utána már nincs kitaposott út, hanem mindent saját magának kell felépítenie és megkeresni a saját útját. 

2011-ben végeztem az alapképzéses tanulmányaimmal. Azóta habár elég sok mindent elértem az életben, viszont úgy érzem, hogy most sikerült igazából megtalálnom önmagamat, amit ennek a 4 lisszaboni hónapnak köszönhetek, hiszen az alábbi dolgok tudatosultak bennem.

1, A pénz nem minden, viszont valamennyire mindenképpen szükség van

Hiába van az embernek rengeteg pénze, ha utálja a munkáját, nincsenek barátai, családja. Akkor mit ér vele? Viszont hiába vannak barátai, családja és jó munkája, ha egyszerűen képtelen fenntartani magát és finanszírozni az életét. 

Ezt a témát jól körbejártuk már néhány magyar utazóbloggerrel.

Mit gondol a boldogság és a pénz kapcsolatáról a sárga ruhás lány, Árpi és Zita (360 fok bringa), Ali (Alitraveling), Bori (backpacker.hu), Rita (Couchsurfing blog) és Viki (wanderlust.hu)?


2, Ha barátaid vannak, akkor majdnem mindened megvan.

A lisszaboni 4 hónapom során sikerült egy új barátra lelnem, aki mindig kisegített ha bajban voltam. Amikor március közepén albérletet kellett váltanom, 1,5 hétig nem volt hol aludnom, de ő nem hagyott a szarban és felajánlotta, hogy menjek oda hozzá. Ezen felül a közös beszélgetések, kávézások, kirándulások örök emlék marad és remélem, hogy ez a barátság nem fog a távolság miatt megszűnni. 

De nem csak új barátra tettem szert, hanem a 2 legjobb otthoni barátnőm is meglátogatott. Az egyiknek habár kevés a szabad ideje és anyagilag se most áll a legjobban, de mégse sajnálta a pénzt a repülőjegyre és egy hosszú hétvégét tölthettünk együtt. 

A másik barátnőm egy hetet töltött nálam. Azt hittem, hogy a tavalyi közös utazásunkat már nem lehet fokozni, amikor a sámlin ülünk Ischián és egy csöves állítja, hogy Charles Bukowski volt a legelső magyar író, vagy amikor a stoppolás közben leszólított biciklis srác jön értünk autóval és visz el a szállásunkra, vagy amikor az Amalfi-parton belecsöppenünk egy belga család idilli életébe. Rosszul hittem. Ezt még lehetett hova fokozni...De nem csak a közös emlékek maradnak meg a fejemben, hanem az is, hogy ő is kisegített, amikor bajban voltam. Mivel már anyagilag teljesen le vagyok égve, így kajára sincs valami sok pénzem. De ő vett nekem kaját, sőt még főzött is rám. 

És akkor itt említem meg anyámat is, aki szintén kihúzott a szarból. 25 évesen nagyon gáz, hogy a szüleimtől kellett pénzt kérnem, de sajnos ez így alakult. Egyébként nem élveztem volna annyira az itt létemet...(pedig egyáltalán nem élek nagy lábon...sőt, konkrétan szakadt cipőben jártam, elszakadt a táskám, foszlik az egyik nadrágom és egy koszos penészes lakásban éltem 1,5 hónapot /habár 1 percre volt a munkahelyemtől, ami viszont nagyon király/)


3, Ha a kollégák jó arcok, akkor már nagy baj nem lehet

Habár nagyon nem tetszett, hogy nincs pénzem és nem kapok semmilyen anyagi támogatást a cégtől a munkámért cserébe (csak az Erasmus ösztöndíjat, 500 euró/hó az egyetemtől) illetve unalmas volt a munka adminisztrációs része, de ennek ellenére rengeteget tanultam a gyakorlatból. Fejlődött az angoltudásom illetve alkalmam volt napi szinten új embereket interjúztatni, ezáltal nyitottabb és kommunikatívabb lettem. De most nem is az előnyökön illetve hátrányokon van a hangsúly. Minden munkában vannak olyan dolgok, amiket nem szívesen csinál az ember, de ha a kollégáival jó a kapcsolata és jókat röhögnek az irodában, akkor ki nem szarja le ezeket a hátrányokat. 


4, Nem csak a barátokkal kell jóban lenni

Idáig valahogy azt gondoltam, hogy ha van 1-2 ember (a legjobb barátok), akikkel programokat tud szervezni az ember, akkor tök fölösleges felszínes kapcsolatokat alakítani. Ma már úgy gondolom, hogy tudni kell különbséget tenni e két típusú kapcsolat között. Ha bajban vagyok biztos, hogy nem a kollégámat fogom felhívni, hanem a barátnőmet, de miért ne lehetne néha elmenni bulizni a kollégákkal vagy valamilyen programot csinálni azokkal az emberekkel, akik nem a legjobb barátaid?

5, A sportot soha nem szabad abbahagyni

Olaszországban teljesen abbahagytam a futást. Oda úgy indultam, hogy egy hosszabb fajta nyaralásra megyek. Most már ezentúl ilyen nem lesz. Mindegy, hogy hova, mikor megyek, de a futás az életem része kell legyen, ha utazok, ha nem. Lisszabonban lefutottam a félmaratont, illetve ezentúl minden évben le szeretnék futni egy félmaratont, minden évben különböző helyszínen, lehetőleg valahol külföldön. 


6, Nem szabad szemetet enni

Hasonló téma, mint az előző pont. Olaszországban össze-vissza ettem minden egészségtelen kaját. Ott kilóban mérik a kekszeket a boltban és persze a Nutelláról sem tud senki leszakadni. Habár a portugáloknak 1000-szer jobb süteményeik vannak, mint az olaszoknak, szerencsére nem folytattam a kilók magamra szedését. Habár nem is fogytam sokat, de örülök, hogy legalább nem híztam. Úgy gondolom, hogy mind a sportban, mind az egészséges étkezésben meg kell találni az egyensúlyt. Egyiket sem szabad túlzásba vinni, de muszáj, hogy a mindennapi élet része legyen. 

7, A külső nem minden, de fontos

Ha az előző két pontot betartja az ember, akkor valószínűleg jól fog kinézni. Habár nem minden a külső, de valamennyire azért mégis adni kell rá. Az elmúlt 2 évben eléggé leszartam hogy nézek ki, de itt rájöttem, hogy azért nem árt odafigyelni arra is. 

8, Néha le kell szarni a dolgokat

Vannak olyan problémák, melyek először nagynak tűnnek. Nyilván miután megoldódtak már nem is tűnnek olyan komolynak, de amikor benne vagyunk a szituban valahogy meg kell tanulni kicsit kívülről szemlélni a helyzetet és nem olyan komolyan venni. Persze meg kell hozni bizonyos döntéseket annak érdekében, hogy előre haladjunk az életben, de valahogy úgyis mindig minden megoldódik. Ha parázunk rajta attól jobb nem lesz. Van, hogy a legjobb megoldás egyszerűen csak leszarni a problémákat. 


9, Nem szabad elhamarkodott döntéseket hozni

Mindenkinek vannak álmai. Általában ezek hosszútávú tervek. Amikor kis lépéseket tesz ezek az álmok felé az ember, akkor érdemes átgondolni a döntéseket és nem szabad igent mondani a legelső lehetőségre, hanem azokat a lehetőségeket kell kiválasztani, melyek leginkább illenek az elképzeléseinkhez. 

10, Lakhely fontossága

Eddigi életemben rengeteg időt töltöttem bejárással. Volt, hogy a munkahelyem és az albérletem között 70 km távolság volt. Csak akkor jöttem rá arra, hogy milyen fontos, hogy hol lakik az ember, amikor konkrétan napi 1 percet töltöttem bejárással. Fél percet oda, majd fél percet vissza. Viszont ahogy már említettem is, egy koszos, dohos, fény nélküli penészes lakásban éltem, ami szintén nem valami élvezetes. 


+ 1 Nem szabad irigy lenni arra, amit mások elértek, hanem elégedettnek kell lenni a saját életünkkel és mindent megtenni a céljaink elérése érdekében

Emlékszem januárban és februárban már-már irigykedve olvastam a sárga ruhás lány blogját vagy a backpacker.hu-t. Azon gondolkoztam, hogy most ingyen dolgozok itt Lisszabonban, ahelyett, hogy pénzt gyűjtenék és mennék én is inkább Ázsiába...Nem is tudom mi lett volna akkor, ha ez így történt volna. Valószínűleg még most sem jöttem volna rá a fent említett pontokra...Valószínűleg tök elégtelen lennék az életemmel. De szerencsére ez nem így történt. Van, hogy nekem is mondják, hogy de neked Zsófi milyen jó, hogy ennyit utazgatsz. Erre csak azt tudom mondani, hogy mindenkinek meg van rá a lehetősége. Nem hiszem, hogy én olyan különleges lennék. Egy full átlagos ember vagyok, mint ahogy az összes utazó blogger. Bárki a nyomunkba vagy nyomukba léphet. Nem szabad elégtelennek lenni az élettel, hanem örülni annak, ami van és folyamatosan lépkedni a céljaink felé. Aztán majd egyszer eljutok én is Ázsiába vagy bárhova. Mindennek meg van a saját ideje. Nekem most itt kellett lennem. Neked lehet, hogy most Magyarországon, aztán majd nem sokára váltjuk egymást. 

UI: Gyertek Lisszabonba ez a legeslegkirályabb város (Sorry Barcelona te már csak a második vagy) és Portugália a legeslegkirályabb ország, amit eddig láttam. 


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!